A hasi elhízás különböző fokozatainak jelentősége a tesztoszteron szintjén, az erekciós diszfunkcióban és a klinikai egybeesésben

Juraj Fillo

1 Comenius Egyetem, Pozsony, Szlovák Köztársaság

Michaela Levcikova

1 Comenius Egyetem, Pozsony, Szlovák Köztársaság

Martina Ondrusova

2 Szent Erzsébet Egészségügyi és Társadalomtudományi Egyetem, Pozsony, Szlovák Köztársaság

3 Pharm-In, Pozsony, Szlovák Köztársaság

Jan Breza

1 Comenius Egyetem, Pozsony, Szlovák Köztársaság

Labas Péter

1 Comenius Egyetem, Pozsony, Szlovák Köztársaság

Absztrakt

Bevezetés

A tesztoszteronhiányos szindróma (TDS) egy klinikai és biokémiai szindróma, amely az életminőség jelentős csökkenését eredményezi, és hátrányosan befolyásolja a több szervrendszer működését. A TDS-t a tesztoszteron (TST) és más hormonok csökkenése jellemzi, és a testtömeg-index, az elhízás, az oszteoporózis, valamint az alvási és hangulati rendellenességek változásával jár (Nieschlag et al., 2005), amint azt az 1. táblázat ismerteti (Jockenhovel & Schubert, 2007). Az elhízás vezető tényezőnek tűnik, mivel a zsírsejtek kiválasztják a leptint, ami a TST szint csökkenését eredményezi. A TST sokféle reproduktív (szexuális) és nem reprodukciós tevékenységet folytat: Megőrzi a csont- és izomtömeget, hat a nem szexuális mentális működésre és serkenti a vörösvértestek képződését.

Asztal 1.

Tipikus klinikai tünetek idősebb férfiaknál.

CsontritkulásHátfájás, törések, a magasság csökkenése
Test felépítésA zsírszövet, a lipomasztia, a gynecomastia növekedése, a sovány szövet csökkenése
IzomerőIzomsorvadás, csökkenő erő, neurasztén gyengeség
BőrSzárazság, a faggyútermelés hiánya, a másodlagos hajnövekedés csökkenése
Szexuális funkcióA libidó elvesztése, merevedési zavar
AnémiaKrónikus fáradtság, neuraszténiás gyengeség
Vegetatív és szubjektív tünetekHyperhidrosis, hőhullámok, letargia, lelkesedés hiánya, apátia, önbizalomhiány, szorongás, depresszió, perspektíva hiánya, alvászavarok

Anyagok és metódusok

A szerzők 216 férfit vizsgáltak meg megelőző ellenőrzésen. Az átlagéletkor 61,1 év volt (tartomány = 43-78 év). 13 férfi volt 50 évnél fiatalabb, 111 férfi 50 és 59 év közötti, 78 60 és 69 év közötti, 14 pedig 70 évnél idősebb.

Hasi elhízás (derék kerülete) >94 cm

A következő kockázati tényezők közül kettő:

Magas vérnyomás> 130/85 Hgmm

HDL-koleszterinszint 6,1 mmol/l

A statisztikai elemzést SPSS szoftverrel végeztük. Kiszámolták a vészhelyzeti táblázatokat és Fisher pontos tesztjének p értékét.

Eredmények

Merevedési zavar

Az AO nélküli férfiak közül 50% -ukban volt ED (33% -nak volt enyhe, 17% -ának közepes, és egyiknek sem volt súlyos ED-formája). Az AO-val rendelkező férfiak 74,7% -ának volt valamilyen fokú ED-je. A G1 csoportban a férfiak 61% -ának volt ED-je; a G2-ben a férfiak 68% -ánál volt ED; a G3-ban a férfiak 83% -ának volt ED-je; és G4-ben a férfiak 87% -ának volt ED-je. A WC növekedésével az ED súlyosabb formája fordult elő (1. ábra). A különbségek szignifikánsak voltak (p = 0,047).

különböző

Hasi elhízás és ED a .

Jegyzet. ED = merevedési zavar; IIEF 5 = Erekciós funkciók nemzetközi indexe.

a Pontok a IIEF 5 kérdőívből.

Tesztoszteron-hiány szindróma

Az AO hatása TST szintre.

Jegyzet. AO = hasi elhízás; TST = tesztoszteron.

Pontok az AMS kérdőívből és az AO osztályzatból.

Jegyzet. AO = hasi elhízás; AMS = Az öregedő férfiak tüneteinek skálája.

Metabolikus szindróma

Egyetlen AO nélküli férfinak sem volt MetS (p = .000). Az AO-val rendelkező férfiak közül 105/198 (53,0%) diagnosztizálta a MetS-t. Jelentős különbségek voltak a csoportok között (p = .000). A MetS-t a férfiak 35% -ánál diagnosztizálták G1-ben, a férfiak 51% -ánál G2-ben, a férfiak 84,5% -ánál G3-ban, és a férfiak 84% -ánál G4-ben (4. ábra). A MetS-ben szenvedő férfiak számában nem volt szignifikáns különbség a G3 és a G4 csoport között, de a rendellenességek számának összehasonlításakor különbségeket azonosítottak. A G3-ban a férfiak 17% -ának volt öt kísérő betegsége, de a G4-ben csaknem kétszer annyi volt - 32%.

Metabolikus szindróma és hasi elhízás.

Vita

Az elhízottak száma a fejlett országokban folyamatosan növekszik. Úgy tűnik, hogy az AO azonos vagy még nagyobb jelentőséggel bír, mint a számított testtömeg-index (Makhsida et al., 2005). A zsírszövetnek elnyomó hatása van a TST szintézisére. Az adipocita endokrin sejtként működik, amely olyan adipocitokinek/adipokinek előállításával és kiválasztásával jár, amelyeknek a leptin kiemelkedő tagja. A leptin receptorok a Leydig sejtekben helyezkednek el, és gátolják a humán koriongonadotropin beadásával keletkező TST-t (Isidori et al., 1999). A TDS-ben szenvedő betegek vizsgálata több okból is fontossá válik. A TDS előfordulása a 45 évnél idősebb férfiaknál 38,7% (Mulligan, Frick, Zuraw, Stemhagen és McWhirter, 2006). Az AO-val rendelkező résztvevők jelenlegi csoportjában 98/198 (49,5%) TDS-t azonosítottak, de a 120 cm-nél nagyobb AO-val rendelkező férfiak csoportjában 87,1% volt. Az American Urological Association irányelvei elismerik az ED-ben szenvedő betegek szűrésének és kezelésének fontosságát. A szerzők szoros összefüggést jelentenek az AO, ED, TDS és MetS között.

Halálozás