RHODIOLA

A rhodiola főleg sziklás lejtőkön található 3500-5000 méteren (11 000-16 000 láb). A kínai hongjingtian név a kőcsepp vörös virágaira utal - a Nyugaton közönséges névre (hong = piros, jingtian = ég vagy égi kilátás, valószínűleg a magas magasságú kőfelületeken való növekedésére utal). Ez a gyógynövény a Crassulaceae családba tartozik, amely kis számú gyógynövény nemzetséget hoz létre, főleg rhodiola és sedum. A növény gyökerét a jelenlegi gyógyászati alkalmazásokban használják. A gyökér külső héja világos arany színű, így a gyógynövényt néha aranygyökérnek nevezik; a gyökér belseje rózsaszínű. A rhodiola több fajt gyűjtött, a főbbek a Rhodiola rosea és a Rhodiola kirilowii; másokat vizsgálnak, köztük R. eoccinca, R. crentinii, R. krifida és R. atropurpurea.

A tibeti rhodiola annyira népszerűvé vált az elmúlt években, hogy a Tibeti Biológiai Intézet felmérése szerint évente 10 000 tonnát gyűjtenek be belőle, és hat gyár olyan terméket gyárt, amelynek fő összetevője (vagy egyedüli összetevője) a rhodiola. Ahelyett, hogy a hagyományos alkalmazásaira hagyatkozna, a rhodiola általános előnyökkel járó egészségügyi termékként jelenik meg, adaptogénként leírva.

Az adaptogén fogalmát N.V. Lazarev orosz farmakológusnak tulajdonították az 1958-1959 közötti munkájában. Alapvetően egy adaptogént olyan anyagként definiált, amelynek normális adagolásakor nincs toxicitása vagy mellékhatása, és amely nem specifikusan növeli a betegségekkel, valamint a fizikai és kémiai stresszekkel szembeni ellenállást. Másképp fogalmazva: egy adaptogén gyógynövény használata biztonságosan segíti a testet homeosztatikus egyensúlyának megőrzésében, valamint a kedvezőtlen időjárási, érzelmi és betegségek hatásainak felépülésében. A természeti erőforrások adaptogénként történő fejlesztésének vezető hívei az orosz kutatók voltak, I.I. Brekhman és I.V. Dardymov. Áttekintették az adaptogén ágensekkel kapcsolatos kutatások helyzetét az 1969-ben megjelent "Új növényi eredetű anyagok, amelyek növelik a nem-specifikus rezisztenciát" című alapvető cikkben (9).

Adaptogénként a rhodiola hatásait és alkalmazását tekintve olyan, mint a ginzeng (renshen) és az eleuthero (ciwujia); Számos különféle növényfaj adaptogénjeinek ugyanazok az alapvető hatásai vannak (25). A rhodiola modern promóterei a gyógynövényt "tibeti ginzengnek" nevezték el. Bár egyes gyógynövényes szakemberek kifogásolják a ginzeng kifejezés ilyen kéz nélküli használatát (hasonlóképpen az ashwagandát indiai ginzengnek, az eleutherót szibériai ginsengnek vagy eleuthero ginzengnek hívják), ez jól képviselheti a gyógynövény jelenlegi tervezett felhasználását azoknak a fogyasztóknak, akik már ismerik a ginzeng, mint általános egészségügyi tonik. A rhodiola egyik adaptogén alkalmazása, amely a közelmúltban jelentős kutatási figyelmet kapott, a nagy magasságokhoz való alkalmazkodás elősegítése, tehát a hegyi betegségek megelőzése és kezelése (23, 24, 25).

A rhodiola hagyományos felhasználására vonatkozó információk kissé korlátozottak; dizentéria, hátfájás, tüdõgyulladás véres nyálkahártya kiürülésével, fájdalmas és szabálytalan menstruációval, leukorrhea és traumás sérülések kezelésére használták (25). A használati indikációk alapján a rhodiola hűsítő és méregtelenítő hatású, és életre kelti a vérkeringést.

Az elmúlt években kimutatták, hogy a sedum kivonatok megvédik a májat a vegyi anyagok okozta károsodásoktól, és a gyógynövényt a vírusos hepatitis kezelésében használták. Kínában a leggyakrabban erre a célra használt faj a Sedum sarmentosum (chuipencao). Nedves hő esetén és a mérgező hő ellensúlyozására az egész növényt alkalmazzák (13). Ebből a gyógynövényből készített, 8 mg glikozid komponenst tartalmazó tablettát használtak krónikus hepatitis kezelésére napi 9 tabletta (72 mg glikozid) dózisban. Fő hatása az volt, hogy két héten belül csökkentette a transzamináz szintjét (23). A tabletták mellett a rhodiolát bor, orális folyadék (más kínai gyógynövényeket is tartalmazó), kapszula és teazsák formájában állítják elő.

Kínában végzett egérkísérletek szerint a rhodiola kivonatnak központi stimuláló hatása van, és növeli az anoxia, fáradtság, mikrohullámú besugárzás, sztrichnin, tetanin és más toxinok mérgezésének toleranciáját; szabályozza az agy működését, a leukocita számot, a vércukorszintet és elősegíti a fehérje hidrolízisét; és fokozza a pajzsmirigy, a mellékvese és a petefészek működését. A legfrissebb, főként Oroszországban végzett klinikai kutatások eredményei szerint a rodiola hasznos lehet a depresszió kezelésében, alkalmazása pedig javíthatja a mentális teljesítményt és enyhítheti a fáradtságot. Minden jelentés azt sugallja, hogy a rhodiola toxicitása nagyon alacsony, és nincsenek jelentős mellékhatások (24). Mint látható, a modern kutatás (mind laboratóriumi, mind klinikai) a rodiola adaptogénként rejlő lehetőségeire irányul, nem pedig a tüdőbetegségek kezelésének hagyományos funkciójára.

A Hippophae (kínaiul: shaji, szó szerint: homoktövis, az angol köznév homoktövis) az Elaeagnaceae család tagja, egy olyan családnak, amelynek nagyon kevés gyógynövénye van, főleg a Hippophae, az Eleaegnus és az Elaeocarpus. Kínában és Oroszországban a Hippophae egyik domináns faja van: a H. rhamnoides. A Hippophae általában 1200–2000 méter (4000–6500 láb) magasságban található hideg éghajlaton, bár nagyobb és alacsonyabb magasságokban, homokos talajban is megnő. A közelmúltban világszerte mérsékelt égövi zónákba ültették a talajerózió megelőzése, valamint élelmiszer- és gyógyszerforrásként (15). A Hippophae-t jelentős erőforrássá fejlesztették Kína számára, számos szervezet szentelte a projektet, köztük a következő három, amelyek támogatták a Hippophae folyóiratot, amely 1988 óta jelent meg (kínai nyelven):

Kína Kutatási és Képzési Központ a Homoktövisben
A Yellow River Water Commission homoktövis irodája
Shaanxi Homoktövis Fejlesztési Iroda

A gyümölcs fő része, amelyet élelmiszerként és gyógyszerként használnak. Ez az egyik leggazdagabb C-vitamin-forrás, a gyümölcsben körülbelül 6 mg/gramm és a gyümölcslében körülbelül 5 mg/ml (16) van, ezért a gyümölcsléből ezen az alapon egészséges italt készítettek. Gyógyászatilag a gyümölcs flavonoidjait és a magolajat tekintik a fő aktív alkotóelemeknek. A flavonoid 1-10 mg/gramm friss gyümölcsben van jelen. Laboratóriumi állatokba (17) 2-5 mg/kg dózisban beadva javítják a nem specifikus immunitást (az adaptogén egyik hatása). Ezenkívül a flavonoidok elősegítik a vörösvértestek csontvelőtermelését és csökkentik az allergiás reakciókat (26). Úgy gondolják, hogy mind a C-vitamin, mind a flavonoidok segítenek megvédeni a karcinogenezistől, ha rákkeltő anyagokkal szennyezett ételeket fogyasztanak (18). Kettős-vak klinikai vizsgálatban (19) 128 iszkémiás szívbetegségben szenvedő beteg kapta a hippophaák összes flavonoidját 10 mg-os adagban, minden nap háromszor, 6 héten keresztül. A betegeknél csökkent a koleszterinszint és javult a szívműködés; náluk is kevesebb volt az angina, mint azoknál, akik a kontroll gyógyszer izoszorbid-dinitrátját kapták. A hippophae flavonoidok káros hatását nem figyelték meg vesefunkcióban vagy májműködésben.

A Hippophae magolaj gazdag E-vitaminban és esszenciális zsírsavakban, köztük többben, amelyek gátolják a gyulladást. Az egyik összetevő, a palmitoleinsav, a bőr olyan összetevője, amelyet nagyon értékesnek tartanak az égési sérülések és a sebek gyógyításában. Az olajat önmagában vagy különféle olyan készítményekben használják, amelyeket helyileg alkalmaznak a bőrbetegségek széles skálájára, beleértve az égési sérüléseket, forrázásokat, fekélyeket, fertőzéseket, valamint a szövetek regenerálódásának elősegítésében és a napvédőkben is védőszerként (maga a hippophae olaj UV-blokkoló aktivitással rendelkezik) ). Az előzetes laboratóriumi vizsgálatok során megállapították, hogy a növény magolajának és kérgének daganatellenes hatása van (15). Belső használatra az olajat lágy zselatin kapszulákba töltik, amelyeket gyomor- és nyombélfekély, májgyulladás és bőrbetegségek, például atópiás dermatitisz kezelésére használnak. Mind a magolajat, mind a flavonoidokat laboratóriumi állatkísérletekben alkalmazták, amelyek célja az adaptogén tulajdonságok feltárása, például a sugárzás káros hatásaival szembeni védelem, a hideg, a túlzott aktivitási igényektől való fáradtság és az oxigénhiány (26).

Az indiai Materia Medica-ban a hippophaákat említik röviden, a gyümölcsöt tüdőbetegségekre használják (20). A hagyományos kínai orvoslás ezer formulájában és ezer gyógynövényében (21) a hippophae gyümölcsét savanyú, összehúzó és meleg természetűnek nevezik, és a váladék megszüntetésére, a köhögés leállítására, az emésztés javítására és a felhalmozódások eltávolítására, valamint a vér mozgatására és a vér eltávolítására használják. stasis. Példák a felhasználásra:

köhögés bőséges köpet;

hasi fájdalom az élelmiszer felhalmozódása és az emésztési zavarok miatt;

amenorrhoea a vér pangása miatt; és

duzzanat és pangás a traumában.

Ezek a funkciók és alkalmazások hasonlóak a tibeti orvoslásban leírtakhoz, ahol a hippophae-t tüdő-meleg rendellenességek és vérzéssel járó gyomor-bél rendellenességek esetén alkalmazzák. A modern kutatás és a termékfejlesztés azonban a táplálkozási és általános egészségügyi előnyökre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a hagyományos orvosi alkalmazásokra. A közelmúltban kifejlesztettek néhány egyszerűbb formulát specifikusabb alkalmazásokkal; például van egy folyékony hippophae, carthamus és édesgyökér készítmény, amelyet a szívkoszorúér-betegség, valamint a szívroham és agyvérzés következményeinek kezelésére használnak, a vérkeringés javításán alapulva.

T.J. Tsarong 175 fontos tibeti formulát vázolt fel a hagyományos tibeti gyógyszerek kézikönyvében (22). A következő két táblázatban rhodiola és/vagy hippophae képleteket említünk; ezekbe a formulákba általában más gyógynövények tartoznak: szantálfa, saussurea, carthamus, bambusz, terminália, édesgyökér; muskátli, emblica, gentiana, inula és szőlő (lásd még az 5. és 6. táblázatot). Ezek közül mindet a kínai orvoslásban használják, az emblika és a szőlő kivételével, mindkettőt széles körben használják az indiai orvoslásban. A Tsarong 12 receptet tartalmazott, amelyek rhodiolát hasznosítanak, amelyeket mind tüdőbetegségek esetén alkalmaznak (lásd 3. és 4. táblázat).

3. táblázat: Hagyományos tibeti képletek rodiolával. A gyógynövények számát a képletben a képlet neve jelzi, vagy zárójelben adja hozzá a képlet neve után.

A tibeti hagyomány főbb felhasználási területei

Kék Garuda madár (9)

akut tüdő- és torokgyulladás, valamint láz és vérhas

köhögés, fertőzések, láz és hasmenés (ezt a formulát általában gyermekgyógyászati esetekben használják)

A halál gyógyító nedű tüdőgyógyászata (15)

akut és krónikus köhögés és genny csíkozott köpet (a képlet a hippophaákat is tartalmazza)

A tüdőgyulladás megszüntetője (13)

tüdőgyulladás, köhögés, mellkasi torlódás

Az összes tüdőegyensúly megszüntetése (11)

krónikus köhögés a váladék köptetésével és lázzal

Vér-gentián tabletta (18)

lázcsillapító és köptető a tüdő gyulladása és köhögés ellen

köhögés, légszomj, rekedtség, vér a köpetben

a tüdő, a vér és a genny gyulladása a köpetben

Szantálfa 9 (adjon hozzá fahéjat a fentihez)

tüdőgyulladás, genny a köpetben, láz

Yuthog bambusa 25

fájdalom és tüdőgyulladás, vér a köpetben, légúti gyulladás (a képlet a hippophaákat is tartalmazza)

Réz-kalcin 25

minden típusú tüdőgyulladás; légzési nehézség, köhögés

A 3. táblázat képletei közül kettő tartalmaz hipophaákat; van 6 hippophaú formula is, amelyek nem tartalmaznak rhodiolát (lásd a 4. táblázatot). Ezek többségét tüdőbetegségek és váladék felhalmozódási problémák esetén is használják, de a hippophaák a vér-hő rendellenességek kezelésére szolgáló formulákban is szerepelnek (ezek általában vérzési rendellenességként jelentkeznek).

4. táblázat: Hippophae-val rendelkező hagyományos tibeti formulák (két további képletet lásd a 3. táblázatban).

A tibeti hagyomány főbb felhasználási területei

a májból a gyomornyálkahártya felesleges vérének szabályozására (hematemesis)

Kiegyensúlyozó vigasztaló (17)

a váladék felhalmozódásának minden típusa esetén, a gyomor hőhiányával (anorexia, emésztési zavarok, gyomortumorok tünetei), a gyomor és a máj kellemetlen érzései ellen, haematamesis, nyirokrendszeri rendellenességek, bőrbetegségek (beleértve a viszketést)

Reed of Comfort (17)

váladék felhalmozódása, fájdalom, valamint a savanyú és vizes hányás hányása, gyomorgyulladás, emésztési zavarok, vérömleny, szabálytalan menstruáció, fájdalmas menstruáció

Fehér nektártabletta (5)

elősegíti az emésztést (fokozza a gyomortűzet), szétesik a gyomorrák és a nyálka, eltávolítja a váladék felhalmozódásait, mint a kólika és a megfázásos paraziták

eltávolítja a rossz vért, csökkenti a vérnyomást, kezeli a torok és a száj szárazságát, valamint a szem vörösségét

krónikus tüdőgyulladás esetén genny és vér kiürülésével; elnyomja a köhögést és kezeli a rejtett lázat

A hagyományos tibeti formulákban a rhodiola és a hippophae a fent bemutatott komplex formulákban van kombinálva a tüdőbetegségek kezelésére. Az 5. táblázat bemutatja ezt a két kulcsfontosságú gyógynövényt, valamint számos más gyógynövényt, amelyet általában a képletek tartalmaznak. A 6. táblázat információkat tartalmaz ezeknek a gyógynövényeknek a 3. és a 4. táblázatban felsorolt képletekbe való felvételéről. Egyéb gyógynövények, amelyek ezekben a képletekben szerepelnek, de ritkábban szerepelnek, a muskátli, az emblica, a gentiana, az inula és a szőlő.

5. táblázat: A tibeti gyógynövények, amelyeket gyakran használnak a tüdőbetegségek kezelésére szolgáló formulákban. A tibeti nevet a tibeti orvoslás kvintesszencia-tantrájában használt átírási rendszer szerint (6), az indiai nevet pedig az indiai Materia Medica (20) szerint mutatjuk be.

Gyógynövény (közönséges név);
(botanikai név)