II. Rész A szájnyálkahártya felületi elváltozásai Útmutató a szájnyálkahártya klinikai differenciáldiagnózisához

Ne feledje, hogy a szájnyálkahártya felületi elváltozásai olyan elváltozásokból állnak, amelyek magukban foglalják a hámot és/vagy a felszíni kötőszövetet. Vastagságuk nem haladja meg a 2-3 mm-t. Klinikailag a felületi elváltozások laposak vagy kissé megvastagodtak, nem pedig duzzanatok vagy megnagyobbodások.

útmutató

A felszíni elváltozásokat kezdetben három kategóriára osztjuk klinikai megjelenésük alapján: fehér, pigmentált és hólyagos-fekélyes-eritemás.

A szájnyálkahártya fehér felületi elváltozásai

A szájnyálkahártya fehér, barnás vagy világossárgának tűnő felületi elváltozásai klinikai jellemzőik alapján három csoportra oszthatók:

  1. Fehér elváltozások a hám megvastagodása miatt
  2. Fehér elváltozások a nekrotikus törmelék felhalmozódása miatt a nyálkahártya felületén
  3. Fehér elváltozások a kötőszövet subepitheliális változásai miatt.

A hám megvastagodó fehér elváltozásai fehérnek tűnnek, mivel az alatta lévő kötőszövetben lévő erek rózsaszínű és vörös színét elfedi a hám megnövekedett vastagsága. Ezek az elváltozások tünetmentesek, tapintásig durvaak, gézzel nem dörzsölhetők le. Szárítva lapos fehérnek tűnnek.

A hám megvastagodó fehér elváltozásai közül három a nyelven fordul elő: szőrös nyelv, szőrös leukoplakia és földrajzi nyelv (erythema migrans).

Szőrös leukoplakia az Epstein-Barr vírus okozza, és egyoldalú vagy kétoldalú, tünetmentes, fehér, durva foltokként jelenik meg, általában a nyelv oldalfelületein. Leggyakrabban HIV-pozitív betegeknél fordul elő, de bármely immunhiányos betegnél is megtalálható. A szőrös leukoplakia nem igényel kezelést, de figyelmeztetnie kell a klinikust, hogy a beteg immunhiányos.