Memória és szorongás Neuropszichológiai teszt eredményei és szubjektív panaszok egy 51 éves korban

George P. Prigatano, PhD
Camea J. Gagliardi, MEd

Neurológiai osztály, Barrow Neurológiai Intézet, St. Joseph Kórház és Orvosi Központ, Phoenix, Arizona

Normálisnak ítélt memóriapanaszokkal járó 51 éves nő neuropszichológiai állapota. Szorongásos rendellenesség gyanúja merült fel. Kognitív és affektív nehézségeit, valamint a neuropszichológiai teszteken elért pontszámát összehasonlították a pszichiátriai kezelés előtt és után. Az eredmények olyan diagnosztikai információkat szolgáltattak, amelyek hasznosak lehetnek egy ilyen differenciáldiagnózissal járó esetekben.

Kulcsszavak: szorongás, memória, neuropszichológia

Használt rövidítések: IQ, intelligencia hányados; MMPI-2, Minnesota Multiphasic Personality Inventory-2
A depresszióban, szorongásban vagy mindkettőben szenvedő személyek csökkent kognitív képességeket tapasztalhatnak. [1,2,6] Ilyen egyéneknél a memóriapanaszok gyakran ösztönzik a neurológiai konzultációt. Neuropszichológiai vizsgálatokra lehet szükség a személy magasabb agyi működésének objektív leírása érdekében, hogy elősegítsék a differenciáldiagnózis felállítását. Elméletileg a neuropszichológiai teszt pontszámait nem befolyásolhatják jelentősen az érzelmi tényezők. [8] A klinikai gyakorlatban azonban néhány depressziós és szorongó beteg a normál érték alatt teljesít a memória különféle neuropszichológiai intézkedéseivel. A betegek kognitív és affektív működéséről szóló szubjektív jelentések és a neuropszichológiai teszteken végzett teljesítményük összehasonlítása a korai dementes állapotra utaló mintát mutathat. Például a demens betegek gyakran jobb memóriaműködésről számolnak be, mint rokonaik a betegekről. [5] Ezenkívül a demens betegek memóriateljesítménye rosszabb, mint azoknál a fiatalabbaknál és idősebbeknél, akik memóriazavarokról panaszkodnak, de neurológiai és neuropszichológiai szempontból normálisnak ítélik meg őket.

Leírunk egy 51 éves nőt, aki csökkent kognitív státusza miatt keresett kezelést. Összehasonlítottuk kognitív és affektív zavarainak szubjektív értékelését a tényleges neuropszichológiai teszt eredményeivel. A beteget sikeresen kezelték feltételezett szorongásos zavarok miatt, és klinikai állapota javult, amikor később újra megvizsgálták. Szubjektív értékelése és neuropszichológiai teszteken végzett teljesítménye, amelyeket összehasonlítottak a kezelés előtt és után, olyan információkat nyújtanak, amelyek hasznosak lehetnek az ilyen differenciáldiagnózisokban.

Esetleírás

Neurológiai vizsgálat

Egy 51 éves, jobbkezes nő feledékenységről panaszkodott a vizsgálatát megelőző 3 és 4 év alatt.
Beszámolt arról, hogy 6 hónappal a vizsgálata előtt memóriazavarai egyértelműen súlyosbodtak. Neurológusának elmondta, hogy gyakran veszített tárgyakat, és nehezen talált szavakat. Elfelejtette telefonszámát, irányítószámát és férje vezetéknevét is.

A beteg arról számolt be, hogy családtörténete jelentős volt az Alzheimer-kór szempontjából. Nagyapja és édesanyja életük utolsó 6 hónapjában jelentős memóriaproblémákban szenvedtek, és érthető módon aggasztotta a demencia kialakulása.

Megállapította a depresszió távoli kórtörténetét, amely gyógyszert és tanácsadást igényelt. 30 éven át napi fél csomag cigarettát szívott, de körülbelül egy évvel abbahagyta, mielőtt kezelést kért volna. A folyamatos csípőfájdalom javult a celekoxib-kezelés után. Esetenként hányingerről, fejfájásról és krónikus hólyag-inkontinenciáról számolt be. Neurológiai értékelése idején egyetlen gyógyszere a Premarin volt (Wyeth, Madison, NJ). Egyébként a kórtörténete nem volt figyelemre méltó.

Panaszai miatt további neurológiai értékelést végeztek. A pajzsmirigy működését normálisnak tekintették. Az agy neuropszichológiai vizsgálata előtt 1 évvel kapott mágneses rezonancia képalkotást normálnak értelmezték. Az elülső jobb temporális lebeny lehetséges vaszkuláris rendellenességét nem erősítették meg. Következésképpen a
neuropszichológiai vizsgálat memóriafunkciójának értékelésére, differenciáldiagnózisának megállapítására és kezelésének irányítására.

Neuropszichológiai vizsgálat

Neuropszichológiai vizsgálatán a beteg ismét beszámolt arról, hogy memóriazavarai súlyosbodtak a vizsgálatot megelőző néhány hónapban. Amikor férje jelenlétében megkérdezték, kellemes és együttműködő volt. Kezdetben a memóriával kapcsolatos megnövekedett nehézségeit a „mozgalmas élet” és a „nagy munkaterhelés” tulajdonította. Emlékezete azonban fokozatosan romlott, és aggódott, hogy diagnosztizálatlan dementos állapota van. Számos példát idézett memóriaproblémáira, többek között többször is megvette ugyanazt a könyvet, és felfedezte, hogy már olvasta egy olyan könyv egy részét, amelyet éppen olvas. Videofelvételeket nézett a férjével, és később elfelejtette, hogy látta őket. Jelentős nehézségeket tapasztalt a beszélgetések során a szavak keresésével is. Középiskolai végzettsége volt, és alapképzésen dolgozott. Munkahelye az információs rendszerek technológiája volt. Beszámolt az elalvás nehézségeiről, és megjegyezte, hogy gyakran kell olvasnia, hogy „kizárja a gondolatait az elméből”. Olvasása után 1-2 órával elaludt, de csak 2-3 órát aludt, mielőtt újra felébredne.

A 0 és 10 közötti skálán (0 azt jelenti, hogy nincs nehézség és 10 súlyos problémát jelent) a pácienst arra kérték, hogy értékelje nehézségi szintjét a fontos dolgok napi emlékezésében. Ugyanezen skála segítségével értékelte nehézségeit a koncentrációval, a szavak keresésével, az ingerlékenységgel, a szorongással, a depresszióval, az űrben való eltévedéssel és a fáradtsággal (1. táblázat). Kezdeti neuropszichológiai vizsgálata a következő tesztek elvégzését tartalmazta: a BNI szűrő a magasabb agyi működéshez, a többnyelvű afázia vizsgálatának ellenőrzött orális szószövetség altesztje, a Trail Making A-B és B részek, a Wechsler Adult Intelligence Scale-3. kiadás, a Rey Auditory verbális tanulási teszt, a rövid vizuális memória teszt-átdolgozott űrlap, a Halstead Finger Tapping teszt, a Wechsler Memory Scale-Revised Form része és az MMPI-2.

Konzultáció és kezelés

A kezdeti neuropszichológiai vizsgálat elvégzése után a vizsgálati eredményeket áttekintették a pácienssel (2. táblázat). Az IQ-mutatói átlagtól az átlag fölé emelkedtek, akárcsak a memóriafeladatok terén nyújtott teljesítménye. Csak egy memória teszten (a vizuális reprodukció késleltetett felidézése a Wechsler Memory Scale-Revised Form-on) az átlag alatti teljesítményt nyújtott, de pontszámát koncentrációs nehézségeknek tulajdonították. Személyesen valamivel magasabbra értékelte koncentrációs nehézségeit, mint memóriaproblémáit. Jelentős nehézségeknek minősítette a szavakeresési nehézségeket és az űrben való eltévedést. Nem számolt be depresszióról és alacsony szorongásról.

A vizsgáló neuropszichológus eredményeit úgy értelmezte, hogy magasabb agyi funkciói normálisak voltak. Ehelyett a beteg a szorongás elsődleges vonásait mutatta. MMPI-2 profilja, amelyet részletesen megvizsgáltak vele, 3-1 profilt jelzett, amely kompatibilis a fokozott szorongással járó nehézségek és az ezzel kapcsolatos egészségi aggodalmak klinikai megfigyeléseivel (1. ábra).

Ezt a konzultációt követően a beteg megvitatta neurológusával más gyógyszerek szükségességét. A trazodonra helyezték, és állítólag nagyon pozitív hatásokat tapasztalt. Rendszeresen tudott jól aludni. Tanácsot kapott szorongással kapcsolatban, és megtanult izomlazító technikákat, amelyek segítettek a szorongásának viselkedésbeli kezelésében. Ezenkívül önként kezdeményezte a munkahelyváltást, visszatérve egy korábbi munkáltatójához, akivel kielégítőbbnek találta a munkát. Végül gyomor bypass eljáráson esett át és lefogyott, ezzel növelve önértékelését.

A kezelés utáni szubjektív értékelések és a neuropszichológiai teszt megállapításai

Körülbelül 9 hónappal a páciens kezdeti értékelése után utólagos neuropszichológiai vizsgálatot rendeltek el neki. Spontán megjegyezte, hogy szerinte szükségtelen volt a nyomon követési neuropszichológiai vizsgálat, mert olyan jól teljesített. Ezt azonban hajlandó volt megtenni, mert elégedett volt az ajánlásokkal, valamint javította a kognitív és érzelmi működését.

Ezen a vizsgálaton ismét felkérték, hogy értékelje tüneteit a memória, a koncentráció, a szavak megtalálása, az ingerlékenység, a szorongás, a depresszió, az űrben eltévedés és a fáradtság terén mutatott nehézségek szempontjából (1. táblázat). A kognitív károsodás értékelései lényegesen csökkentek, és szorongási szintjét magasabbra értékelte, mint a kezelés előtt. Amikor erről a változásról kérdezték, kijelentette, hogy most már tudja, milyen érzés a szorongás. Hasonló kijelentéseket gyakran hallanak a klinikai gyakorlatban. A szorongó betegek nem tudják, hogy szoronganak. Csak megfelelő kezelés esetén érzékelik szorongásukat. Az űrben való eltévedéssel kapcsolatos panaszai is jelentősen csökkentek.

A kezelés utáni neuropszichológiai teszt pontszáma feltűnően hasonló volt (2. táblázat). Az enyhe fejlesztések tükrözhetik a gyakorlati hatásokat. A késedelmes visszahívás eredménye a Wechsler Memória Skála Visual Reproduction részvizsgálatán azonban összehasonlítható volt a többi ponttal és az IQ becsléssel.

Vita

A betegek kognitív és affektív funkcióik szubjektív értékelésének megszerzése segít a klinikusoknak abban, hogy a páciens tapasztalatait perspektívába helyezzék. Azok a fiatalabb betegek, akiknek elsősorban pszichiátriai rendellenességük van, gyakran több nehézséget jelentenek a szavak megtalálása, mint önmagukban a memória nehézségei miatt. [5] Ha ez a mintázat a normális neuropszichológiai működés jelenlétével társul, meg kell kezdeni a gyanús érzelmi nehézségek pszichiátriai kezelésének vizsgálatát. Az ilyen bánásmód csökkentette páciensünk kognitív panaszait és javította a szorongás életében játszott szerepének felismerését.

Érdekes, hogy első bemutatóján a szavak keresési nehézségeit magasabbnak értékelte, mint önmagában a memória nehézségeit. Ha az intelligencia, a memória és a verbális folyékonyság mértékét úgy ítéljük meg, hogy az adott beteg normális tartományán belül van, és nincs különösebb eltérés a különböző mérések pontszáma között, ez a minta diagnosztikai nyom lehet arra, hogy a pszichiátriai rendellenességek hozzájárulnak a beteg tüneti képe.

A szorongásos rendellenességek idegépképes összefüggéseivel kapcsolatos új irodalom segít megérteni az ilyen betegek fenomenológiai tapasztalatait. A szorongásos rendellenességekben szenvedő betegek gyakran mutatnak nyugvó véráramlási zavarokat az orbitofrontális régióban és az elülső cinguláris kéregben. [7] A szorongás kezelése csökkenti az agyi véráramlást (aktivációt) ezeken a területeken, különösen az elülső cingulatában. Ezeket a régiókat a koncentráció és a figyelem számos elmélete magában foglalja [4].

Az, hogy nem tudunk hatékonyan és rugalmasan ellátni az információkat, aláhúzza a panaszokat a szavak keresési nehézségeivel és a memóriával kapcsolatos problémákkal. Az elülső cingulate különösen fontos a különféle ingerek zavaró hatásainak elnyomásában. [3] Talán a szorongó betegeknél jelentett memória nehézségek összefüggenek az interferáló ingereknek az új információk visszakeresési folyamatára gyakorolt hatásával.

A szorongásos rendellenességek neuro-képalkotási összefüggéseivel kapcsolatos további vizsgálatok további információkat nyújthatnak, amelyek segítenek megmagyarázni a különféle pszichiátriai rendellenességekben szenvedő betegek kognitív panaszait. Ugyanakkor a betegek panaszainak klinikai megfigyelései, valamint a neurofelvételes vizsgálatok eredményei kombinálva adják a neuropszichológiai teszt teljesítményének leghatékonyabb értelmezését, amikor a klinikusok kihívást jelentő differenciáldiagnózissal szembesítik a betegeket.