Neuropathia, neuropathiás fájdalom és Fájdalmas perifériás neuropathia:

Írta: Nick Christelis, MBBCH, FRCA, FFPMRCA, FANZCA, FFPMANZCA
Társelnök, a Nemzetközi Neuromodulációs Társaság Közoktatási, Outreach és Weboldal Bizottsága, 2016 -
A Victoria Pain Specialist igazgatója és társalapítója, Richmond, Ausztrália

Bevezetés

Ez a cikk a betegek, gondozók és a nagyközönség, valamint orvosok és orvosok számára készült. Három részből áll. Az első meghatározza a neuropathiát. A második átfogó képet nyújt a neuropátiás fájdalomról. Az utolsó szakasz a fájdalmas perifériás neuropathiára, egy gyakori neurológiai panaszra, annak okaira, diagnózisára és kezelésére vonatkozik.

I. Mi a neuropátia?

A neuropathia olyan állapot, amely az idegrendszer károsodásából vagy diszfunkciójából ered. Leggyakrabban a perifériás idegrendszer károsodása fordul elő, amely a gerincen és az agyon kívül található, bár az agykárosodás, például a stroke, neuropátiás tüneteket is eredményezhet.

A neuropathia tünetei a mögöttes idegektől függenek, amelyek működését befolyásolták. Az érzéki idegeket károsító neuropátia zsibbadást, gyengeséget és szúró vagy égő fájdalmat okozhat - ezek a tünetek súlyosbodhatnak, ha nem kezelik korán. Ha az érintés, a rezgés és a hőmérséklet érzetét közvetítő idegtípusok is károsodtak, a betegek bizsergést, zsibbadást tapasztalhatnak, vagy láthatatlan kesztyűt vagy zoknit viselhetnek a kezükön vagy a lábukon.

Ha a motoros idegek károsodnak, amelyek szabályozzák a stabilitást és a mozgást, a betegeknél hiányos lehet a koordináció, gyengeség vagy görcsök jelentkezhetnek.

Végül, ha a belső szervek működését szabályozó autonóm idegek is károsodtak, a betegeknél csökkenhet a nyál, a könnyek, az izzadás vagy más szerv- vagy mirigyműködési zavarok.

A neuropátia hatása

A neuropathia a krónikus fájdalom egyik fő oka, amely három hónapig vagy tovább tart. A krónikus fájdalomról beszámoló emberek körülbelül 8% -a szenved valamilyen neuropátiában, amely az Egyesült Államokban körülbelül 20 000, az Egyesült Államokban és Európában együttesen 15 millió embert érint - állítja az American Chronic Pain Association.

II. Neuropátiás fájdalom

Becslések szerint a populáció 10% -ának van neuropátiás fájdalma. Bár az állapot egész életen át tarthat, a neuropátiás fájdalom gyakran csökkenthető, sőt kontrollálható is, ha szakemberek kezelik őket, akik olyan kezeléseket kombinálnak, amelyek magukban foglalhatnak gyógyszereket, injekciókat és akár idegi stimulációt (neuromodulációt).

Az ilyen rendezetlen választ kiváltó idegkárosodás lehet egy adott esemény (baleset, stroke vagy amputáció), vagy olyan betegség, mint a cukorbetegség, vírusfertőzés vagy neurodegeneratív állapot. A probléma előfordulhat a központi idegrendszerben (gerinc és agy) vagy a perifériás idegrendszerben (kisebb idegek a gerincoszlopon kívül).

A neuropátiás fájdalom tipikus esetei közé tartozik a gerincvelői rendellenességekből fakadó idegfájdalom, beleértve a fájdalmat, amely a műtét után is fennmarad, amely valószínűleg korrigálható (sikertelen hátműtéti szindróma [FBSS]); amputáció utáni fájdalom; krónikus fájdalom más ideg trauma vagy sérülés miatt komplex regionális fájdalom szindróma; és neuropátiák, amelyek vírusfertőzés vagy anyagcserezavarok, például cukorbetegség miatt jelentkezhetnek.

Az FBSS-ben szenvedő betegeknek fenék- és lábfájásuk, valamint kapcsolódó hátfájásuk lehet, amelynek alapja meghaladhatja a neuropátiás fájdalmat, beleértve egy másik fájdalomrendszert, az úgynevezett nociceptívet. Ilyen esetekben a fájdalom vegyes eredetűnek tekinthető, és a kezelési stratégiák ezt figyelembe veszik. Hasonlóképpen, a komplex regionális fájdalom-szindróma (CRPS) - amint a neve is mutatja - összetett, gyakran a nociceptív és a neuropátiás fájdalom összetevőivel is. (1)

A neuropátiás fájdalom sok szempontból egyedülálló. A fájdalom területe széles körben elterjedhet (diffúz), vagy egyetlen idegre vagy több idegre korlátozódik. A fájdalmat különféle módon szúró, égő, áramütésként vagy fagyásként érezhetjük. Éjszaka súlyosbodhat. Vannak, akik átmeneti zsibbadást, bizsergést és szúrást, tapintási érzékenységet vagy izomgyengeséget tapasztalhatnak. Mások szélsőségesebb tüneteket tapasztalhatnak, például égő fájdalmat, izomvesztést vagy akár bénulást.

Krónikus állapotként a neuropátiás fájdalom befolyásolja a funkciót és az életminőséget. A neuropátiás fájdalom a kórházi fájdalomklinikákon tapasztalt aktivitás becsült 30-65% -át jelenti. Krónikus fájdalom súlyos eseteiben az egészséggel kapcsolatos életminőséget rosszabbnak minősítik, mint más fájdalomhelyzeteket, szívelégtelenséget vagy akár rákot. (2-3)

Neuropátiás eredetű fájdalom típusai

A neuropátiás eredetű fájdalom széles kategóriájába tartozó fájdalom magában foglalja a neuralgiát, például az arcfájdalom-szindróma trigeminus neuralgiát. Egy másik neuropátiás eredetű fájdalom az ideggyulladás. A neuritist egy ideg vagy idegcsoport gyulladása okozza, láz és duzzanat kísérheti.

A neuropátiás fájdalomban aktív folyamatok egy része bizonyos fokig magában foglalja az idegpálya fájdalomérzeteket feldolgozó részeinek változását. A test saját fájdalomcsökkentő vegyi anyagainak felszabadulása csillapodhat, és az út mentén néhány idegsejt ingerelhetővé válhat, és túlzottan aktív a fájdalomüzenetek jelzésében. Ezért, függetlenül az eredeti idegkárosodás helyétől, sok esetben a központi idegrendszer szerepet játszhat a krónikus fájdalom tüneteinek folyamatos tapasztalatában. (4)

A neuropathiában tapasztalható rendezetlen fájdalom bizonyos típusai a következők:

Allodynia - fájdalom, ami általában nem fájdalmas érintés, például egy toll által simított
Dysesthesia - kellemetlen érzés, amely önmagában valójában nem fájdalmas
Hyperpathia vagy hyperalgesia - hosszan tartó vagy súlyos fájdalom enyhén fájdalmas eseményből, például tűszúrásból
Paresztézia - szokatlan érzések, például tűk vagy égő érzés

Központi vagy perifériás fájdalom

Míg néhány neuropathia a perifériás (kicsi) idegek és az idegvégződések károsodása miatt következik be, a neuropátiás fájdalom más típusai a központi idegrendszer (agy és/vagy gerinc) sérülése után következnek be. Ezeket az agyban vagy a gerincben fellépő neuropátiás fájdalomállapotokat központi fájdalom-szindrómának nevezzük. A központi fájdalom-szindróma egyik példája a stroke utáni vállfájdalom, amely a becslések szerint a stroke-ot túlélők legfeljebb egyharmadánál fordul elő. (5)

A neuropátiás fájdalom kezelése

A kiváltó okot vagy orvosi problémát mindig kezelni kell. Ez csökkentheti vagy leállíthatja az idegrendszer károsodását. Miután a kiváltó okot kezelték, a későbbi kezeléseknek a fennmaradó, esetlegesen fennálló tünetek csökkentésére kell összpontosítaniuk, beleértve a neuropátiás fájdalmat is.

A vény nélkül kapható gyógyszerekkel nem enyhíthető fájdalom kezelésére a szokásos orvosi kezelés magában foglalja a görcsoldó vagy antidepresszáns gyógyszereket, amelyek segítenek csökkenteni az idegfájdalmat. Néha a fájdalomvédő krémek, tapaszok vagy akár injekciók enyhíthetnek bizonyos típusú idegfájdalmakat.

Abban az esetben, ha a gyógyszerek hatástalanok vagy elviselhetetlen mellékhatásokat okoznak, gerincvelő-stimulációt (SCS) vagy perifériás idegstimulációt alkalmazó neuromodulációs terápiát lehet fontolóra venni a fájdalom csökkentésének egyik lehetőségeként.

2008-ban az Egyesült Királyság Egészségügyi Minisztériumának politikai döntéshozatali tanácsadó csoportja, az Országos Klinikai Kiválósági Intézet (NICE) útmutatást adott ki arról, hogy az SCS-t orvosilag rezisztens (refrakter) neuropátiás fájdalmak esetén kell alkalmazni, klinikailag hatékonynak és költséghatékonynak találva, alacsonyabb egész életen át tartó egészségügyi költségek és jobb hosszú távú eredmények. (6-7) A neurostimuláció tipikus esetei lehetnek a sikertelen hátműtéti szindróma okozta krónikus fájdalom, az amputáció utáni fájdalom, egyéb traumatikus neuropátiák, a komplex regionális fájdalom szindróma (CRPS), valamint a metabolikus és vírusos neuropathiák. (8–10)

2015-ben szélesebb körű SCS opciók jelentek meg. Most elérhetőek az újabb stimulációs minták és frekvenciák. Egy másik újabb módszer a gerincvelő melletti struktúrát célozza meg, amelyről úgy gondolják, hogy támaszpontként működik az érzékszervi információk elküldéséhez az agyba, a háti gyökérganglionba (DRG). A DRG egy köteg idegsejt test, amely az egyes gerincszegmensek szélén helyezkedik el. Egy 2015-ben közzétett klinikai vizsgálat kimutatta, hogy a DRG stimulálása segített enyhíteni néhány fájdalmas területet, például a végtagokat, amelyeket a hagyományos SCS-ekkel nehéz volt elérni. (11)

Egyes, gyógyszerrezisztens központi fájdalommal, deafferentációs szindrómákkal vagy trigeminus neuralgiával küzdő betegek esetében kétféle beültetett agyi stimulációs rendszerről számoltak be némi enyhülésért: motoros kéreg stimuláció vagy mély agyi stimuláció. (A mély agyi stimulációt általában olyan mozgászavarok esetén alkalmazzák, mint a Parkinson-kór.) (12)

A diabéteszes perifériás neuropátia tüneteinek javításáról beszámoltak a bőrön keresztül juttatott, nem invazív típusú perifériás idegstimulációról, a transzkután elektromos idegstimulációról (TENS) is. (13)

III. Fájdalmas perifériás neuropathia

A fájdalmas perifériás neuropathia gyakori neurológiai rendellenesség, amelyet zsibbadás, gyengeség, bizsergés és fájdalom jellemez, gyakran a kézben vagy a lábban kezdődik.

A perifériás neuropathia előfordulása és előfordulása

A perifériás neuropathia gyakori probléma. A becslések szerint minden 100 emberből kettőnél perifériás neuropathia van; az 55 éves vagy annál idősebb embereknél 100-ban nyolcra nő az előfordulás. (14)

A perifériás neuropátia típusai és okai

Az Egyesült Államok Országos Neurológiai Rendellenességek és Stroke Intézet (NINDS) szerint több mint 100 különböző típusú perifériás neuropathia létezik. Mint korábban említettük, a tünetek az érintett ideg vagy érintett idegek működésétől függenek.

A perifériás neuropathia öröklődhet, vagy sérülés vagy betegség miatt kialakulhat. Például egy betegség az idegvégződések szenzibilizálódását okozhatja, és nyilvánvaló ok nélkül jelezheti a fájdalmat. Vagy az idegsejt külső burkolata, a mielin bevonat degenerálódhat és megzavarhatja az idegjelek normális továbbítását.

A perifériás neuropátiák mintegy 30% -a a cukorbetegség szövődményeként fordul elő, és a cukorbetegek becslések szerint 26% -ának van bizonyos mértékű diabéteszes neuropathiája a magas vércukorszint hosszan tartó hatása miatt. Az esetek másik 30% -ában a fájdalmas perifériás neuropathia pontos oka nem világos (vagy „idiopátiás”). A neuropathia egyéb okai közé tartozik az ideg fizikai sérülése, daganatok, toxinoknak való kitettség, alkoholizmus, veseelégtelenség, autoimmun válaszok, táplálkozási hiányosságok, övsömör, HIV-fertőzés, valamint vaszkuláris vagy anyagcserezavarok. (15)

Perifériás neuropátia terminológia

Ha csak egy ideg érintett, akkor ezt az állapotot mononeuropathiának nevezzük. Ha több ideg érintett, a rendellenességet mononeuritis multiplexnek nevezik, és ha az állapot a test mindkét oldalát érinti, akkor polyneuropathiának nevezik. Az állapot lehet általános, vagy egy adott területen található, amelyet fokális perifériás neuropathiának neveznek.

Fókális vagy multifokális perifériás neuropátiák

A fokális vagy multifokális perifériás neuropátiák a következők:

A carpalis alagút szindróma (az ismétlődő stressz okozta gyulladás miatt az idegre nehezedő nyomás okozza), vagy más úgynevezett „befogási” szindróma
Radiculopathiák, beleértve az isiászot (a gerinc ideggyökének irritációja vagy összenyomódása miatt fellépő lövöldözős fájdalom a karokban vagy a lábakban)
Fantom végtagfájdalom és csonkfájdalom
Posztraumás neuralgia
Postherpeticus neuralgia (15)

Általános polineuropátiák

Generalizált polineuropátiák lehetnek a következők miatt:

Diabetes mellitus
Demyelinizáló állapotok (Guillain-Barre-szindróma; krónikus gyulladásos demyelinizáló polyneuropathia;
Charcot Marie fogbetegség (I. vagy II. Típus)
Alkoholizmus
Autoimmun betegség (rheumatoid arthritis, lupus)
HIV (maga a vírus, a HIV/AIDS vagy annak szövődményeinek kezelésében alkalmazott bizonyos gyógyszerek, vagy opportunista fertőzések következménye) (16)
B-vitamin hiány
Toxin-expozíció (amely magában foglalhat néhány kemoterápiás gyógyszert vagy antiretrovirális szereket; tiltott kábítószer-használat, például ragasztószippantás; vagy ipari környezetben található nehézfémek, például arzén, ólom, higany és tallium expozíciója) (17)

A fájdalmas perifériás neuropátia tünetei

A tünetek és a prognózis változó. Fájdalmas perifériás neuropathia esetén a fájdalom általában állandó vagy visszatérő. A fájdalmas érzések szúró érzésnek, tűknek, áramütésnek, zsibbadásnak, égő vagy bizsergő érzésnek tűnhetnek. A diabéteszes polyneuropathia és más generalizált neuropathiák tünetei általában a kezekben vagy a lábakban kezdődnek, és a csomagtartó felé másznak. A fájdalom gyakran éjszaka a legkellemetlenebb és zavarhatja az alvást.

Az érzések súlyosabbak vagy elhúzódóbbak lehetnek, mint egy adott ingerrel elvárható lenne. Például annak, akinek arcfájdalmai vannak a trigeminus neuralgia miatt (tic doloreaux), gyötrelmesnek találhatja, ha valami ecset van az arcán. Még egy könnyű szellő vagy szél is kiválthatja a fájdalmat.

A fájdalom jellege eltérhet a normális sérülés okozta fájdalomtól. A neuropathia nemcsak a fájdalomüzeneteket továbbító idegeket, hanem a nem fájdalomérzékelő idegeket is érintheti, amelyek más tapintási érzéseket, például rezgést vagy hőmérsékletet közvetítenek.

Fájdalmas perifériás neuropathia is előfordulhat a motoros idegek vagy az autonóm idegek károsodásával együtt, amelyek az alapvető fiziológiai állapotokat, például a vérnyomást szabályozzák - mindkettő nem szenzoros tüneteket okoz, például izomgyengeséget vagy szédülést.

A fájdalmas perifériás neuropathia diagnózisa

A fájdalmas perifériás neuropathia diagnosztizálása több lépést igényelhet. A klinikai vizsgálat magában foglalja a teljes kórelőzmény felvételét és az ínreflexek, az izomerő, a motoros működés és az érintés érzetének ellenőrzését. Ezenkívül vizelet- és vérmintákat lehet kérni anyagcsere- vagy autoimmun rendellenességek ellenőrzésére. Más vizsgálatokra lehet szükség.

A fájdalmas perifériás neuropathia diagnosztizálásának nyomon követési tesztjei a következők lehetnek:

Idegvezetési sebesség-teszt, hogy lássák, milyen gyorsan mozognak az elektromos jelek; és
Elektromiográfia, amely az izmok elektromos impulzusait méri nyugalmi állapotban és összehúzódás közben
Arcfájdalom-szindrómák esetén az agy vizsgálata számítógépes tomográfia (CT) és/vagy mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével
Gerinccsapolás (ágyéki lyukasztás) a mielin lebomlásának tesztelésére
Az idegek biopsziáját akár elrendelhetik az idegkárosodás mértékének ellenőrzésére

A perifériás neuropátia kezelése

A neuropathia kialakulása után kevés típus gyógyítható meg teljesen, de a korai kezelés javíthatja az eredményeket. Egyes idegrostok lassan regenerálódhatnak, ha maga az idegsejt még életben van. A kiváltó ok megszüntetése megakadályozhatja a jövőbeni idegkárosodást. A jó táplálkozás és az ésszerű testmozgás felgyorsíthatja a gyógyulást. A dohányzásról való leszokás leállítja az erek összehúzódását, így azok több tápanyagot juttathatnak el a sérült perifériás idegek helyreállításához.

Az enyhe fájdalmat recept nélkül kapható fájdalomcsillapító (fájdalomcsillapító) gyógyszerekkel lehet enyhíteni. Azoknál a betegeknél, akiknek súlyosabb neuropátiás fájdalma van, antikonvulzív szereket vagy antidepresszánsokat szoktak felírni; a központi idegrendszerre gyakorolt hatásuk megnyugtathatja a túlműködő idegeket. A bőrön keresztül ható helyi tapaszok - például az érzéstelenítő lidokain vagy chili-paprika kivonat kapszaicin leadása - szintén megkönnyebbülhetnek. Egy másik lehetőség helyi érzéstelenítő és szteroid (kortizon) blokkok beadása.

Ha a fájdalom nem reagál ezekre a módszerekre, alternatívák lehetnek a kannabinoidok vagy az opiát fájdalomcsillapítók. Ha ezek az intézkedések hatástalanok, a betegek egy kis, kiválasztott csoportjában az aggodalmak és a mellékhatások alapos mérlegelése után fokozatosan bevezethetők az opioidok. (18) Időközben a neuropátiás fájdalom legsúlyosabb eseteinek enyhítésére az idegeket műtéti úton meg lehet semmisíteni, bár az eredmények csak ideiglenesek lehetnek, és az eljárás szövődményekhez vezethet.

Néhány beteg számára a kezelési rend fizikai vagy foglalkozási terápiát is tartalmaz az erő és a koordináció helyreállítása érdekében.

A neuromoduláció lehet egy lehetőség a fájdalmas perifériás neuropathia kezelésére

Azokban az esetekben, amikor a gyógyszerek hatástalanok vagy a mellékhatások elviselhetetlenek, egyes betegeknél a gerincvelő stimulációja vagy a perifériás idegstimuláció lehet.

2017-re évente körülbelül 34 000 beteg kapott gerincvelő stimulációs (SCS) implantátumokat. A terápiát először 1989-ben hagyták jóvá az FDA a krónikus fájdalom kezelésére. A gerincvelő stimulációja egy próbafázissal kezdődik. Steril körülmények között egy vékony, elektromos érintkezők sorozatával ellátott elektromos vezetéket vezetnek a bőr alá a gerincvelő feletti epidurális térbe. A beteg egy külső akkumulátorral megy haza, amely több napig biztosítja az idegstimulációt. Ha ez a próbakezelés 50-70% -kal csökkenti a fájdalmat, a beteg dönthet úgy, hogy állandó rendszert kap. Az állandó SCS-rendszer működtetésére egy utólagos eljárás során pacemakerszerű impulzusgenerátort ültetnek be a bőr alá. (19–20)

A betegeknek gondosan be kell tartaniuk az utasításra való felkészülést az eljáráshoz, és be kell tartaniuk néhány korlátozást, amint az implantátum a helyén van, például el kell kerülniük a hajlítást vagy a csavarodást. Mint minden műtéti kezelés, az implantátum megkapása fertőzés vagy vérzés kockázatával jár. Hardverrel kapcsolatos komplikációk is felmerülhetnek. A legtöbb szövődmény könnyen megfordítható, de az SCS implantátumok csekély kockázatot jelentenek a komolyabb problémákra, például a neurológiai sérülésekre.

Néha a gerincvelő stimulációjának hatékonysága idővel csökkenhet. Azoknál a betegeknél, akiknél végül kialakul a tolerancia a neurostimulációval szemben, egy lehetséges jövőbeli lehetőség a fájdalomcsillapító szer szállítása a test megcélzott helyeire, intratekális gyógyszeradagoló rendszer segítségével. Például a zikonotidot, amely egy nem opiát gyógyszer, ma már gyakran alkalmazzák a komplex regionális fájdalom-szindróma (CRPS) kezelésére, szakemberek javasolták egy életképes alternatív fájdalomcsillapító szerként. (21)

Megfelelően átvilágított betegek esetében a perifériás idegstimulátorok 80-90% -os rövid távú sikerességi mutatóval bírhatnak. (22)

Következtetés

A perifériás neuropathia típusától függetlenül sok beteg megkönnyebbülést találhat, ha kezeljük a kiváltó okot és fenntartjuk a holisztikus kezelési megközelítést, de gondos interdiszciplináris nyomon követést és nyomon követést igényelnek.

Kérjük, vegye figyelembe: Ez az információ nem használható az orvosi kezelés és tanácsadás helyettesítésére. Mindig konzultáljon orvosával minden egészséggel kapcsolatos kérdésben vagy aggályban.

Forrás

WIKISTIM - A közzétett elsődleges neuromodulációs terápiás kutatások ezt a szabadon használható, együttműködő, kereshető wikit 2013-ban hozták létre a globális neuromodulációs közösség erőforrásaként, hogy kiterjesszék a publikált klinikai kutatások hasznosságát. A WIKISTIM célja a betegellátás és a kutatási jelentések minőségének javítása, az oktatás és a kommunikáció elősegítése, a kutatási igények feltárása és a bizonyítékokon alapuló orvoslás támogatása.