Táplálékbevitel diéták idején, ideértve az oltatlan és nagy mennyiségű zabot a lisztérzékenységben

Absztrakt

Háttér/Célkitűzések:

Korábban kimutattuk, hogy mérsékelt mennyiségű zabfogyasztás javítja a B1-vitamin, rost, magnézium és vas bevitelét lisztérzékenységben szenvedő betegeknél gluténmentes étrendet (GFD) alkalmazva. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy tisztázza mind a kemencében, mind az égetetlen zabban a remisszióban szenvedő lisztérzékenységben szenvedő betegek táplálék- és tápanyag-bevitelére gyakorolt ​​hatását. A kemencét mint ipari fűtési eljárást a zab főbb tulajdonságainak megőrzése és használhatóságának meghosszabbítása céljából hajtják végre. A kilingelés azonban megváltoztathatja a zab fehérje szerkezetét, és ezáltal befolyásolhatja a tápanyagok bevitelét.

ideértve

Tantárgyak/módszerek:

A vizsgálati csoport 13 férfiból és 18 nőből állt, akiknél remisszióban szenvedő coeliakia volt. Azokat a betegeket, akik korábban közepes mennyiségű zabot alkalmaztak a GFD részeként, randomizálták kemence vagy nem hízott zab fogyasztására. 6 hónap elteltével a betegek megváltoztatták a kezelési csoportot. A zab napi bevitelének célja 100 g volt. Élelmezési nyilvántartásokat és gyakorisági kérdőívet használtak a tápanyagbevitel követésére.

Eredmények:

A zab típusa nem befolyásolta a felhasznált zab mennyiségét. A zabkemencét használó csoportban a B1-vitamin és a magnézium bevitele, valamint az égetetlen zabcsoportban a magnézium és a cinké jelentősen növekedett az első 6 hónapban (P ⩽ 0,05).

Következtetések:

Nagy mennyiségű zab, mind kemencében, mind nem szárítva a GFD-ben, növelheti a tápanyagok bevitelét a remisszióban szenvedő cöliákiás betegeknél. A zab javítja a GFD tápértékét.

Bevezetés

A lisztérzékenységet (CD) a bevitt búza-gliadinnal vagy a rozs és az árpa hasonló prolaminjaival szembeni fokozott immunológiai reakcióképesség állapotaként határozták meg genetikailag hajlamos személyeknél (Ciclitira et al., 2005). A CD-ről ismert betegeknek egész életen át tartó gluténmentes étrendet (GFD) kell átesniük. A glutén étrendből való kivonása általában a nyombél nyálkahártyájának helyreállításához vezet (Wahab et al., 2002). Kimutatták, hogy a hagyományos GFD a betegek egy részében sok tápanyagban hiányos (Hakala-Lahtinen et al., 1981; Björkman et al., 1985; Collins et al., 1986; Kemppainen et al., 1995; McFarlane et al., 1995; Kemppainen és mtsai, 1998; Thompson és mtsai, 2005; Kinsey és mtsai, 2008). Ennek egyik oka az lehet, hogy néhány CD-s beteg ízléstelennek tartja a gluténmentes termékeket, ezért a GFD megkezdése után csökkenti a gabonafélék fogyasztását (Størstud et al., 2003a).

A zab a CD és dermatitis herpetiformis esetében a GFD részeként általában jól tolerálható (Janatuinen et al., 1995; Srinivasan et al., 1996; Hardman et al., 1997; Reunala et al., 1998; Hoffenberg et al., 2000; Janatuinen és mtsai, 2000; Janatuinen és mtsai, 2002; Högberg és mtsai, 2004; Størstud és mtsai, 2003b). Størsrud és mtsai. (2003a) kimutatta, hogy a rendszeres ipari feldolgozású zab nagy mennyisége javította a GFD tápértékét. A kemencét, a hőkezelést a felhasználás kényelmének, valamint a zab ízének és ízének megnövelt felhasználhatósági időtartamával kielégítik a lipáz enzim inaktivitására (Ganssmann és Vorwerek, 1995). A kilingelés változásokat okoz a zabfehérjékben, ami az avenin vizes etanolban való oldhatóságának csökkenésében megy végbe (Kemppainen et al., 2008). Mindezek a jelenségek adják a hátteret annak elemzéséhez, hogy az előkezelt és nagy mennyiségű zab milyen hatással van a tápanyagok bevitelére CD-ben szenvedő felnőtt betegeknél.

Tantárgyak és módszerek

Tárgyak

A vizsgálatban 33 remisszióban szenvedő cöliákiás beteg vett részt korábban, mérsékelt mennyiségű, rendszeresen égetett zabot használva GFD részeként. 1998 nyarától őszig vették fel őket a Kuopio Egyetemi Kórház területére, és véletlenszerűen vagy nagy mennyiségű kemence (A csoport), vagy nem hőkezelt (B csoport) zab fogyasztására randomizálták őket. 6 hónap elteltével a betegek megváltoztatták a kezelési csoportot. Azt tanácsolták, hogy napi 100 g zabot fogyasszanak. Az utolsó vizsgálatba 13 férfit és 18 nőt vontak be, két elvonással, egy nő hasi tünetek miatt, másik nő pedig terhesség miatt. Az első kemencét használó A csoport 6 férfit és 10 nőt, a B csoport pedig 7 férfi és 8 nő nem kezelt zabját tartalmazta. Az átlagos életkor 47 év volt (16–64 tartomány). A CD-t 8,6 évvel (7–29 tartomány) diagnosztizálták évvel korábban. A betegek átlagosan 8,3 (1–29) évig, míg a zab 5 (0–9) évig használták a GFD-t.

A vizsgálat során négyszer sütöttek kenyeret. A kenyereket fagyasztva (–18 ° C) tárolták felhasználásukig. A lisztekből és kenyerekből mintákat vettek véletlenszerűen, hogy megvizsgálják a prolaminjukat a búza, az árpa és a rozs lehetséges szennyező prolaminjainak feltárásával. A prolaminok, valamint a lehetséges szennyező prolaminok elektroforetikus molekulatömeg-profilját erőteljesen kiteszik a poliklonális anti-gliadinnal történő festés után. A zabprolaminok molekulatömegprofilja 20-30 000 körül van, míg a búza, a rozs és az árpa prolaminja nagyobb molekulatömeggel, körülbelül 30–70 000. A zabtermékből kivont összes fehérje Western-blotját poliklonális antigliadin (Sigma, antigliadin, búza G 9144: Saint Louis, MO, USA). A páciensek által alkalmazott zabtermékekben nem találtak búza, árpa vagy rozs szennyező prolaminjait (Kemppainen et al., 2008).

Utóvizsgálatok

Az élelmiszer-fogyasztás és a tünetek feljegyzéseit és gyakorisági kérdőívét, valamint laboratóriumi vizsgálatokat végeztek a 12 hónap során. A betegeket arra kérték, hogy kérdőív segítségével értékeljék a tüneteket (hasi fájdalom, puffadás, hasi duzzanat és hasmenés) és a jólétet (bélmozgás és egészség) (Kemppainen et al., 2008). Gasztroszkópiát nyombélbiopsziák előállítására, hisztopatológiai elemzéssel és antiendomysial antitest szérumvizsgálattal szintén végeztek a kezdetekben, 6 és 12 hónapban, hogy megerősítsék a remissziót vagy kimutassák a CD esetleges relapszusait. A teljes, részösszegű, részleges kriptavillus atrófia vagy normális (Roy-Choudhury et al., 1966) leírását használtuk, 3, 2, 1 vagy 0 osztályozással. A nyálkahártya mononukleáris sejtek beszivárgását normálnak, enyhe, közepes vagy súlyos besorolásnak tekintettük. Ugyanaz a patológus (VMK) végezte el az összes duodenális hisztopatológiai vizsgálatot.

A gyakorisági kérdőívet kiinduláskor, 6. és 12. hónapban töltötték ki annak érdekében, hogy adatokat kapjanak a GFD betartásáról és a zab felhasználásáról. A betegek a kiinduláskor négy napos étkezési nyilvántartást vezettek, 1., 3., 6., 7., 9. és 12. hónapban. Az élelmiszerek és tápanyagok bevitelét a Nutrica számítógépes program (Társadalombiztosítási Intézet, Turku, Finnország) számította ki, amely a Társadalombiztosítási Intézet Élelmiszer- és Tápanyag-adatbázisát használja. A gluténmentes termékek tápanyagtartalmának adatait, amelyeket a gyártók szolgáltattak, a számítások előtt felvették az adatbázisba.

Statisztikai analízis

Az összes statisztikai elemzést az SPSS statisztikai program (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) segítségével végeztük. Kiszámoltuk az értékek változását. A zabfogyasztás elemzéséhez a lineáris vegyes hatású modellt alkalmaztuk a véletlenszerű hatású alany kölcsönhatására. Az energiafelvételt általános lineáris modell és ismételt mérések segítségével vizsgáltuk. A Mann – Whitney U tesztet használtunk a csoportok közötti különbségek értékelésére az első 6 hónap során. A csoportokon belüli nyomon követés során Wilcoxon és Friedman teszteket alkalmaztunk a változásokra. Bonferreoni korrekciót alkalmaztunk az elemzésekben (Wilcoxon teszt). A Friedman-teszt után az idõpontok közötti Friedman rangösszegeken alapuló eloszlás nélküli többszörös összehasonlítást alkalmaztuk annak megfigyelésére, hogy mely idõpontok különböznek egymástól jelentõsen (Siegel és Gastellan, 1988). A chi-négyzet, Fisher pontos teszt és Cochran-teszt segítségével elemeztük a csoportok közötti különbségeket a kategorizált változók gyakoriságában és arányában, mint rendellenes laboratóriumi értékek és a tápanyagbevitel kóros értékei.

Etikai kérdések

A tanulmányt a Kuopio Egyetemi Kórház Etikai Bizottsága hagyta jóvá. Valamennyi beteg írásos információt kapott a vizsgálattal kapcsolatban, és az étrend megkezdése előtt minden betegtől szóbeli beleegyezést kaptak. A betegeket arról is tájékoztatták, hogy bármikor kivonulhatnak a vizsgálatból.

Eredmények

Minden betegnek CD-je volt klinikai remisszióban. A vizsgálat kezdetén 10 beteg részleges villous atrophiában szenvedett, közülük 9-en enyhe nyálkahártya-gyulladásban szenvedtek. Más biopsziákat teljesen normálisnak tekintettek. Mindkét csoportban a duodenális villus építészete vagy a nyálkahártya gyulladása nem romlott 6 hónappal, hanem javult. A 12. hónapban csak 5 betegnél volt részleges villous atrophia, közülük 4-nél enyhe nyálkahártya-gyulladás. Más biopsziák normálisak voltak (Kemppainen et al., 1966, 2008). Valamennyi betegnél normális (negatív) antiendomiziális antitest volt a vizsgálat során (Kemppainen et al., 2008). Jelentős változások nem történtek a betegek jólétében, noha néhányuknak hasi feszültsége volt (Kemppainen et al., 2008). Csak egy 81 éves nő lépett ki a vizsgálatból hasi tünetek (hányás) miatt. A korábbi 9 évben kis mennyiségű (20–30 g/vrk) zabot használt fel naponta. A nyombél biopsziák enyhe, nem specifikus duodenitist mutattak. Három beteg számolt be az étrend alkalmankénti kihágásáról.

A zabfogyasztás 6-os (96 g/nap) és 12 hónapos (92 g/nap) volt nagyobb, mint az alapfogyasztás (23 g/nap) (vegyes hatású modell), P= 0,001). A csoportok nem különböztek egymástól a zab felhasználása tekintetében sem a 6., sem a 12. hónapban. A zab típusa, akár kemencében, akár nem hántolatlanul, nem befolyásolta az eredményt (vegyes hatású modell, P> 0,1). Az egyéb gluténmentes gabonafélék mennyisége mindkét csoportban csökkent az első 6 hónap során. A csoportok nem különböztek egymástól különféle egyéb élelmiszerek használatában sem a kiinduláskor, sem a vizsgálat folyamán (1. táblázat). A kiinduláskor a csoportok hasonlóak voltak a tápanyagok bevitelét illetően is (Mann – Whitney U teszt, P> 0,1).

Az energia bevitele a csoportokban a 12 hónap alatt nem változott (általános lineáris modell, P> 0,1). Az A csoportban a B1-vitamin és a magnézium, valamint a B-csoportban lévő cink és magnézium bevitele nőtt az első 6 hónapban. (Friedman-teszt és terjesztés nélküli többszörös összehasonlítás a Friedman-rang összegek alapján, P= 0,05 és Wilcoxon-teszt P ⩽ 0,05) (2. táblázat). A csoportok a követési időszak első felében nem különböztek szignifikánsan más tápanyagok bevitelétől (Mann – Whitney U teszt, P> 0,1).

Az összes tápanyag átlagos napi bevitele mindkét csoportban az ajánlott étrendi adagok között volt, a csoportok közötti különbség nélkül (minimális napi tápanyag-bevitel, finn ajánlott étrendi mennyiségek) mind az első, mind az utolsó 6 hónapban (Cochran-teszt), P 0,1).

A 6 és 12 hónap közötti időszakban a zab típusának változása a kemencéből az A csoportba nem hőkezelt zabra vagy a B csoportban a nem hőkezeltből a kemencébe nem volt jelentős hatással a különböző tápanyagok mért értékeinek szintjére. A zöldségfogyasztásban szezonális eltéréseket találtunk az A csoportban (P= 0,08, Friedman-teszt) és a B csoportban (P= 0,04, Friedman-teszt). Egyéb élelmiszereknél a szezonális eltérés nem volt megfigyelhető a csoportokon belül. A tápanyagok bevitelét sem befolyásolta a szezonális eltérés.

Vita

A CD-ben szenvedő betegek által ténylegesen elfogyasztott étrendről kiderült, hogy a betegek egy részében tápanyaghiány van (McFarlane et al., 1995; Thompson et al., 2005). Björkman és mtsai. (1985) a nőknél az energia, a fehérje, a zsír, a szénhidrátok és a vas bevitelének kismértékű csökkenését állapították meg, amikor GFD-re váltottak. Beszámoltunk arról is (Kemppainen et al., 1995, 1998), hogy a rost és a B1-vitamin bevitele csökkent, amikor a betegek elkezdték követni a GFD-t. A CD-ben szenvedő betegeknél fennáll annak a veszélye, hogy nem megfelelő mennyiségű kalciumot, rostot és D-vitamint fogyasztanak (Kinsey et al., 2008). Másrészt a zab lehetőséget nyújt a GFD tápanyagbevitelének növelésére a lisztérzékenységben szenvedő betegeknél (Kemppainen, 1997). A zabot általában ipari feldolgozás után használják, például kemencében. Nem ismert, hogy ez befolyásolhatja-e a különféle tápanyagok bevitelét. Maga a kilning nem tűnik előfeltételnek a zab toleranciájában a CD-ben (Kemppainen et al., 2008).

Vizsgálatunk során a lisztérzékeny betegek tolerálták a tiszta zabot (Kemppainen et al., 2008). Lundin és mtsai. (2003) arról számolt be, hogy a remisszióban lévő 19 beteg közül 1-nél villous atrophia és dermatitis herpetiformis alakult ki, miután napi 50 g zabot fogyasztott. Egy másik vizsgálatban (Arentz-Hansen és mtsai, 2004) kilenc beteg közül háromnál, akiknél szintén zab-atrófia alakult ki zabproblémával, valamint két másik betegnél, akik látszólag tolerálták a zabot, kimutatták, hogy zab-avenin-specifikus és reaktív bél T-sejt vonalak. Ebben a vizsgálatban egy idős nő 1 nap alatt hányás miatt visszavonult. Szövettani szempontból enyhe, nem specifikus duodenitist diagnosztizáltak, egyértelmű utalás nélkül a CD visszaesésére. Emellett kb. 9 éve napi 20–30 g zabot használt.

A zab búza-gliadinnal vagy árpa hordeinnal való szennyeződését 2003–2008 során találták Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában (Hernando et al., 2008). Most már ismert, hogy a cöliákia által fogyasztandó zabot először az R5 Elisa, majd a Western blot és a polimeráz láncreakcióval kell elemezni annak tisztaságának bizonyítására. Vizsgálatunk során a prolaminok és a Western blot elektroforézisét alkalmazták, és nem találtak szennyeződést (Kemppainen et al., 2008).

Ebben a tanulmányban a lisztérzékenységgel küzdő betegek 6 hónap alatt napi 100 g mediánra növelték mind a kemencében, mind a nem hőkezelt zab fogyasztását. Az előzetesen nem feldolgozott vagy iparilag feldolgozott kemence zabot használó csoportok általában nem különböztek egymástól a tápanyagok bevitelében. Az A csoportban azonban nagy mennyiségű kemés zab bevitele a GFD-be megnövelte a B1-vitamin bevitelét. A nem kezelt zabtól kezdődő B csoportban e tekintetben nem találtak változást. A zab nagy mennyisége, akár kemencében, akár hántolatlanul, fenntartotta a tápanyagok bevitelét, sőt némi tendenciát mutatott annak javítására.

Størsrud és mtsai. (2003b) korábban arról számoltak be, hogy a felnőtt cöliákia betegek nagy mennyiségben tolerálják a rendszeres, például iparilag feldolgozott vagy kemencés zabot. Emellett nőtt a gabonaételek fogyasztása (Størstud et al., 2003a). Ebben és egy korábbi tanulmányban (Kemppainen, 1997) a zab a GFD-ben növelte a gabonafélék tápanyag-bevitelét, de az összes gabona fogyasztása nem változott. Ebben a tanulmányban nagy mennyiségű zab (100 g/nap) használata növelte a B1-vitamin, a magnézium és a cink, valamint valamelyest a B6-vitamin bevitelét. Korábbi intervenciós vizsgálatunkban (Kemppainen, 1997) az 50 g/nap zab javította a B1-vitamin és a rost bevitelét. Későbbi nyomon követés azt mutatta, hogy napi 30 g zab növelte a magnézium és a vas bevitelét (Kemppainen, 1997). Ezekben a tanulmányokban a zabfelhasználókat összehasonlították egy hagyományos GFD-t fogyasztó csoporttal. Størsrud et al. (2003a) szerint a 93 g/nap zab növelte a vas, rost, B1-vitamin és cink átlagos bevitelét.

A zöldségfogyasztás szezonális variációinak eredménye összhangban van a korábbi vizsgálatokkal (Hartman et al., 1990; Kemppainen et al., 2009). Nem találtak szezonális eltérést az egyéb élelmiszerekben és a tápanyagok bevitelében.

Összefoglalva, a GFD-ben lévő zab növelheti a gabonafélékből származó tápanyagok bevitelét. Napi 100 g zab hozzáadása a GFD részeként növelte a B1-vitamin, a magnézium és a cink, valamint a B6-vitamin bevitelét remisszióban szenvedő felnőtt celiakia esetén. A zab égetése ipari folyamatként nem befolyásolja ezeket a mennyiségeket.

Összeférhetetlenség

A szerzők nem jelentenek összeférhetetlenséget.