A D-dimer szint korrelációja a gyulladásos állapotokkal: retrospektív vizsgálat

Wenchun Bao 1,2 *, Xingshun Qi 2 * #, Hongyu Li 1,2 #, Feifei Hou 2, Xintong Zhang 2, Ran Wang 1,2, Xiaozhong Guo 1,2

Hozzájárulások: (I) Koncepció és tervezés: X Qi; (II) Igazgatási támogatás: H Li; (III) Tananyag vagy betegek biztosítása: X Qi; (IV) Adatok összegyűjtése és összegyűjtése: W Bao, F Hou, X Zhang, R Wang; (V) Adatok elemzése és értelmezése: W Bao, X Qi; (VI) Kéziratírás: Minden szerző; (VII) A kézirat végleges jóváhagyása: Minden szerző.

* Ezek a szerzők társszerzőként tekintettek.

# Ezek a szerzők egyformán járultak hozzá az idősebb szerzőséghez.

Háttér: D-dimer keletkezik a fibrinolízis során. Retrospektív vizsgálatot végeztek a D-dimer és a gyulladásos paraméterek közötti összefüggés értékelésére emésztőrendszeri betegekben nem kiválasztott betegeknél.

Mód: Minden olyan beteget felvettek, akiket 2016 januárja és 2016 októbere között egymás után felvettek az osztályunkra, és D-dimer teszten estek át. Spearman nem-parametrikus teszteket és Pearson khi-négyzet teszteket végeztünk a D-dimer és a gyulladásos paraméterek korrelációjának értékelésére. Kiszámítottuk a korrelációs együtthatókat.

Eredmények: Összességében 205 beteg (112 férfi és 93 nő) 245 D-dimer teszten esett át. Közülük 9 betegnél diagnosztizáltak hasnyálmirigy-gyulladást (8 férfi és 1 nő) és 14 betegnél májcirrhosisban (6 férfi és 8 nő). Az átfogó elemzésben a D-dimer pozitívan korrelált a fehérvérsejtekkel (WBC), a neutrofilek százalékával, a neutrofilszámmal, a C reakció fehérjével, a magas érzékenységű C reakció fehérjéjével (hsCRP), a prokalcitonin (PCT) és a vérkultúra kimutatásával, de negatívan összefüggésben van a limfocita százalékkal és a limfociták számával. A pancreatitisben szenvedő betegek alcsoport-elemzésében a D-dimer pozitívan korrelált a hsCRP-vel és a PCT-vel. A májcirrhosisban szenvedő betegek alcsoport elemzésében a D-dimer pozitívan korrelált a WBC-vel és a hsCRP-vel.

Következtetések: A D-dimer tükrözheti a gyulladásos állapotokat az emésztőrendszeri betegségben szenvedő, nem kiválasztott betegeknél. A további validációs vizsgálatnak a speciális emésztőrendszeri betegségekben szenvedő betegekre kell összpontosítania.

Kulcsszavak: D-dimer; gyulladás; emésztőrendszeri betegségek; korreláció; cirrózis; hasnyálmirigy

Beérkezett: 2017. január 24 .; Elfogadva: 2017. február 13 .; Publikálva: 2017. március 03.

Bevezetés

A D-dimer a térhálósított fibrin specifikus metabolitja, amelyet a plazma fibrinolitikus enzim képez (1). A megnövekedett D-dimer koncentráció tükrözi a szekunder fibrinolízist. A D-dimert az alsó végtagi mélyvénás trombózis (DVT), a tüdőembólia (PE), a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC), a műtéti trauma és a rosszindulatú daganatok diagnosztizálásában és értékelésében alkalmazták (2).

Jelenleg a D-dimert széles körben használják az emésztőrendszeri betegségek diagnosztizálásában és értékelésében. Először is, a D-dimer előre jelezheti a tünetmentes metasztázisokat és a peritonealis disszeminációt gyomorrákban szenvedő betegeknél (3,4). Emellett a D-dimer kemoterápiával kezelt metasztatikus gyomorrák prognosztikai biomarkere volt (5). Másodszor, a plazma D-dimer potenciális biomarker a portális vénák trombózisának (PVT) diagnosztizálására cirrhosisban szenvedő betegeknél (6). Metaanalízisünk során megállapítottuk, hogy a D-dimer a májcirrózis PVT diagnosztikai markerének tekinthető. A posztoperatív D-dimer tesztet érdemes a PVT diagnosztizálására a portál hipertóniával kapcsolatos műtétek után (7). Harmadszor, korábbi tanulmányunk azt is kimutatta, hogy a magasabb D-dimer szint megjósolta a kórházi halálozás fokozott kockázatát májcirrhosisban (8). Negyedszer, a D-dimer robusztus marker lehet a hiperlipidémia által kiváltott akut hasnyálmirigy-gyulladás súlyosságára (9). Ötödször, a D-dimer és a peritonealis irritáció jeleinek kombinációja megbízható negatív prediktív érték volt a bél nekrózisának kizárására (10).

Nemrégiben néhány kutatás feltárta a D-dimer és a gyulladás súlyossága közötti összefüggést akut superior mesenterialis vénás trombózisban szenvedő betegeknél. A D-dimer azonban rosszul korrelált a fehérvérsejtek (WBC) számával és a C-reaktív fehérjével (11). Ebben egy retrospektív vizsgálatot végeztünk annak értékelésére, hogy a D-dimer tükrözte-e a gyulladásos állapotokat emésztőrendszeri betegekben nem kiválasztott.

Mód

Ez egy retrospektív tanulmány volt. A tanulmányt Xingshun Qi tervezte. A vizsgálati protokollt Wenchun Bao és Xingshun Qi írta, és kórházunk orvosi etikai bizottsága jóváhagyta. Az etikai jóváhagyási szám k (2016) 37. A beteg írásbeli tájékoztatáson alapuló beleegyezése nem volt szükséges. A felvételi kritériumok a következők voltak: (I) osztályunk első osztályára felvett betegek, akiket 2016. január és 2016. október között kezelőorvos (Xingshun Qi) kezelt; (II) emésztőrendszeri betegségeket diagnosztizáltak, úgymint hepatitis, zsírmáj, májcirrózis, májrák, gyomorhurut, gyomorrák, hasnyálmirigy-gyulladás, hasnyálmirigyrák, gyomor- és nyombélfekély, vastagbélgyulladás, vastagbélrák, gyomor-bélrendszeri vérzés, gyomor- és bélpolipok stb. .; (III) életkor és nem nem korlátozott; (IV) D-dimer teszteket végeztek kórházi kezelés alatt; és (V) a rendszeres laboratóriumi adatok teljesek voltak (beleértve a rutin vérvizsgálatot, a máj működését, a vesefunkciót stb.). A fő kizárási kritériumok a következők voltak: (I) a diagnózis nem egyértelmű; (II) nem emésztőrendszeri betegségeket diagnosztizáltak; és (III) D-dimer teszteket nem végeztek.

Wenchun Bao áttekintette a rendszeres klinikai és laboratóriumi adatokat kórházunk elektronikus orvosi táblázatairól a nyomtatott esetjelentési űrlapokon. A D-dimer szint kimutatásának napján gyűjtött klinikai és laboratóriumi adatok a következők voltak: nem, életkor, fibrinogén (FIB) (g/L), WBC (10 9/L), a neutrofilek százaléka (GR%) (%), neutrofilszám (NE) (10 9/L), limfocita százalék (LY%) (%), limfocita szám (LY) (10 9/L), vörösvértest (RBC) (10 12/L), hemoglobin (HB) (g/L), hematokrit, thrombocytaszám (PLT) (10 9/L), átlagos thrombocyta-térfogat (MPV), thrombocyta-hematokrit (%) (fL), C-reakciófehérje (CRP) (mg/L), magas érzékenységű C reakciófehérje (hsCRP) (mg/l), prokalcitonin (PCT) (ng/ml), vérzés és trombus diagnózisa, valamint osztályunkon diagnosztizált főbb betegségek.

A laboratóriumi adatok normál tartományába tartoztak a D-dimer (0,01–0,55 mg/l), a FIB (2,00–4,00 g/l), a fehérvérsejt (3,5 × 10 9 –9,5 × 10 9/L), a GR% (40–75) %), NE (1,8 × 10 9 –6,3 × 10 9/L), LY% (20–50%), LY (1,1 × 10 9 –3,2 × 10 9/L), RBC (férfi) (4,3 × 10 12–5,8 × 10 12/L), HB (férfi) (130–175 g/L), VVT (nő) (3,8 × 10 12 –5,1 × 10 12/L), HB (nő) (115–150 g/L), hematokrit (férfi) (40–50%), hematokrit (nő) (35–45%), PLT (125 × 10 9–350 × 10 9/L), MPV (6–11,5 fL), vérlemezke hematokrit (férfi) (0,108–0,272%), thrombocyta hematokrit (nő) (0,114–0,287%), CRP (≤10 mg/l), hsCRP (0–3 mg/l) és PCT (0–0,05 ng/ml).

A statisztikai elemzéseket az SPSS szoftver segítségével végeztük. A kategorikus adatokat frekvenciákban (százalékban) fejeztük ki. A folyamatos adatokat átlagértékekkel, szórásokkal és mediánokkal adtuk meg. Spearman nem-parametrikus teszteket és Pearson khi-négyzet teszteket alkalmaztunk a D-dimer szintek és a fent említett paraméterek korrelációjának értékelésére. Kiszámítottuk a korrelációs együtthatót. Kétfarkú P

Eredmények

Összesen 226 egymást követő beteget vettek figyelembe. És akkor 21 beteget kizártak, akik nem végeztek D-dimer teszteket. Végül 205 beteget vontak be (112 férfit és 93 nőt). A főbb betegségek szerint 9 betegnél diagnosztizálták a hasnyálmirigy-gyulladást (8 hím és 1 nő), 14 betegnél májcirrhosis diagnózist (6 férfi és 8 nő), 31 betegnél diagnosztizálták a rosszindulatú daganatot (21 férfit és 10 nőt) ), 26 betegnél diagnosztizáltak vérzést (18 férfit és 8 nőt), 29 betegnél pedig trombus diagnózist (11 férfit és 18 nőt).

Ezek a betegek 245 D-dimer teszten estek át. Így 245 adatcsoportot vontak be a korrelációs elemzésbe (1. táblázat).

A D-dimer korrelációját az összes beteg klinikai és laboratóriumi adataival a 2. táblázatban mutatjuk be. A Pearson-khi-négyzet tesztek kimutatták, hogy a D-dimer pozitívan korrelált az életkorral, a nemmel, a rosszindulatú daganattal, a májcirrhosissal, a trombusszal, az epeúti fertőzéssel, a WBC-vel, GR% -kal., NE, CRP és hsCRP, de negatívan korrelált a LY%, LY, RBC, HB, hematokrit, PLT és thrombocyta hematokrit értékekkel. A Spearman nem parametrikus tesztjei azt mutatták, hogy a D-dimer pozitívan korrelált az életkorral, a rosszindulatú daganattal, a máj cirrhosisával, a trombusszal, az epeúti fertőzéssel, a FIB, GR%, NE, CRP, hsCRP, PCT és a vérkultúra detektálásával, de negatívan korrelált az LY% -kal, LY, RBC, HB, hematokrit, PLT és thrombocyta hematokrit.

A D-dimer korrelációját a hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek klinikai és laboratóriumi eredményeivel a 3. táblázatban mutatjuk be. A Pearson-khi-négyzet tesztek kimutatták, hogy a D-dimer pozitívan korrelált a PCT-vel, de negatívan korrelált az LY, RBC, HB és hematokrit értékekkel. A Spearman nem parametrikus tesztjei azt mutatták, hogy a D-dimer pozitívan korrelált a hsCRP-vel és a PCT-vel, de negatívan korrelált az RBC-vel, a HB-vel és a hematokritral.

A D-dimer korrelációját a májcirrhosisban szenvedő betegek klinikai és laboratóriumi eredményeivel a 4. táblázatban mutatjuk be. A Pearson-khi-négyzet tesztek kimutatták, hogy a D-dimer pozitívan korrelál az életkorral és a hsCRP-vel. A Spearman nem parametrikus tesztjei azt mutatták, hogy a D-dimer pozitívan korrelált az életkorral, a WBC-vel és az MPV-vel, de negatívan korrelált a FIB-vel.

Vita

A D-dimer teszt egyre népszerűbb a klinikai gyakorlatban, mert olcsó és könnyen elérhető. Beszámoltak a D-dimer értékéről emésztőrendszeri megbetegedésekben is. Vizsgálatunk célja annak feltárása volt, hogy a D-dimer tükrözi-e a gyulladásos állapotokat az emésztőrendszeri betegekben nem kiválasztott betegeknél. Megállapítottuk, hogy a D-dimer szint szignifikánsan társult a WBC-vel, a GR% -kal és az NE-vel, amelyek a klasszikus gyulladásparaméterek. A D-dimer szint szignifikáns pozitív korrelációját találtuk számos új gyulladásos paraméterrel, például CRP, hsCRP és PCT.

A CRP a máj által szintetizált akut fázisú reakciófehérje, amely gyulladással társul (12). A CRP koncentrációja pozitívan korrelált az akut pancreatitis súlyosságával (13). Gupta és mtsai. 110 akut hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő és 50 egészséges kontrollt vett fel, és összehasonlította a biokémiai és a hemosztatikus paramétereket a csoportok között az első és a harmadik napon (14). Megállapították, hogy a D-dimer szintje pozitív korrelációt mutat a CRP-vel akut pancreatitisben szenvedő betegeknél, és a D-dimer és a CRP kombinációja pontosabban meg tudja jósolni az akut pancreatitis súlyosságát. Összehasonlításképpen, a pancreatitisben szenvedő betegek alcsoport elemzésében nem találtunk szignifikáns összefüggést a két laboratóriumi paraméter között. Ennek a váratlan megállapításnak az alábbiaknak kell lennie: (I) vizsgálatunkban csak kilenc betegnél diagnosztizáltak hasnyálmirigy-gyulladást; és (II) csak nyolc adatcsoport volt mind D-dimerrel, mind CRP-vel.

Vérkultúra-kimutatást és antimikrobiális érzékenységet szoktunk végezni 38,5 ° C feletti hőmérsékletű láz esetén, és a vérkultúra-kimutatás alapján diagnosztizálni a bakterémiát. Vizsgálatunk kimutatta, hogy a D-dimer pozitív korrelációban volt a vérkultúra kimutatásával, ami közvetett bizonyítékot szolgáltatott a D-dimer gyulladással való összefüggésére vonatkozóan.

Vizsgálatunknak számos korlátja volt. Először is, a vizsgálatba beiratkozott betegek száma viszonylag kicsi volt, és a beiratkozási időszak rövid volt. Másodszor, az összes beteget ugyanaz az orvos kezelte, és a betegek kiválasztási torzítása volt. Harmadszor, kevés volt a kritikus betegségben szenvedő beteg. Negyedszer, nem a vizsgált populációra összpontosítottunk egy meghatározott emésztőrendszeri betegséget. Ötödször, nem minden betegnél végeztek gyulladásos markerek detektálását a D-dimer tesztekkel egyidejűleg.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy a D-dimer gyulladásos állapotot tükrözhet emésztőrendszeri betegekben nem kiválasztott betegeknél. Magasabb D-dimer esetén nem szabad elhanyagolnunk a gyulladás lehetőségét. A további validációs vizsgálatnak a speciális emésztőrendszeri betegségekben szenvedő betegekre kell összpontosítania.

Köszönetnyilvánítás

Lábjegyzet

Érdekkonfliktusok: A szerzőknek nem jelentenek be összeférhetetlenséget.

Etikai megállapítás: A vizsgálati protokollt kórházunk Orvosi Etikai Bizottsága hagyta jóvá. Az etikai jóváhagyási szám k (2016) 37. A beteg írásbeli tájékoztatáson alapuló beleegyezése nem volt szükséges.