A legjobb 6 vízi növény, amelyet az élelmiszer helyettesítésére használnak

A vízi növények olyan növények, amelyek alkalmazkodtak a vízi környezetben (sós vagy édesvíz) való élethez. Hidrofitáknak vagy makrofitáknak is nevezik őket. Ezek a növények különleges adaptációkat igényelnek a vízbe vagy a víz felszínére merülő élethez. Találja meg néhány vízi növény listáját.

1. Lótusz

A lótusz a két vízi növényfaj egyike. Trópusi Ázsiában és Queenslandben, Ausztráliában honos. Általában vízi kertekben termesztik. Ez egyben India és Vietnam nemzeti virága. A lótusz gyökereit a tó vagy a folyó fenekének talajába ültetik, míg a levelek a víz felszínén úsznak, vagy jóval felette tartják őket. A virágok általában vastag szárakon találhatók, amelyek a levelek felett több centiméterrel emelkednek.

A növény általában 150 cm magasságig nő, vízszintes terjedése pedig legfeljebb 3 méter lehet. Egy lótusz több mint ezer évig élhet. A virágok, a magok, a fiatal levelek és a gyökerek mind ehetőek. Ázsiában a szirmait néha díszítésre használják, míg a nagy leveleket élelmiszer csomagolásként használják. Dél-indiai államokban a Lotus Stemet felszeleteljük, sóval pácoljuk, hogy megszáradjon, és a szárított szeleteket megsütjük és köretként használjuk.

2. Vadrizs

A vadrizs négyféle fű és a belőlük betakarítható szemek. A gabonát történelmileg Észak-Amerikában és Kínában is összegyűjtötték és megették. Kanadai rizsnek, indiai rizsnek és vizes zabnak is nevezik. A vad rizsszemek rágós külső héja gyengéd belső szemű, enyhén növényi ízű. A növények sekély vízben nőnek kis tavakban és lassan folyó patakokban, gyakran csak a vadrizs virágzó feje emelkedik a víz fölé. A gabonát kacsa és más vízi élővilág, valamint emberek fogyasztják.

Általában szárított teljes kiőrlésűként értékesítve a vadrizs magas fehérjetartalmú, lizin- és élelmi rost-aminosav-tartalmú és alacsony zsírtartalmú. Táplálkozási elemzés azt mutatja, hogy a vad rizs 100 kalóriánként a fehérje tartalmában a zab után második. Bizonyos ásványi anyagok és B-vitaminok forrása is. A vadrizsmagokat megfertőzheti az erősen mérgező gomba, amely elfogyasztása esetén veszélyes. Táplálkozási értéke és íze miatt a vadrizs népszerűsége a 20. század végén megnőtt, és a megnövekedett kereslet kielégítése érdekében kereskedelmi termesztés kezdődött az Egyesült Államokban és Kanadában. A vad rizst dísznövényként a kerti tavakban is termesztik.

3. Víz Caltrop

A vízi caltrop három fennmaradt faj bármelyike. A fajok lebegő egynyári vízinövények, lassan mozgó, legfeljebb 5 méter mély vízben nőnek, Eurázsia és Afrika meleg mérsékelt égövi területein őshonosak. A növényt vízgesztenyének, bivalymogyorónak, denevérdiónak, ördöghüvelynek, menyhalanyának és szingharának is nevezik. Díszes formájú gyümölcsök teremnek. Minden gyümölcs egyetlen nagyon nagy keményítőtartalmú magot tartalmaz. Indiában és Pakisztánban singhara vagy paniphal néven ismerik, és széles körben termesztik édesvízi tavakban.

A gyümölcsöket nyersen vagy főzve fogyasztják. Amikor a gyümölcs megszáradt, a singhare ka atta nevű lisztté őröljük. A Singhare ka atta-t számos vallási rituáléban használják, és phalahar-étrendként fogyasztható a hindu böjti napokon, a navratákon. A vízi caltrop a kínai Zhou-dinasztia óta imádkozásként fontos imádnivaló étel. A kínai gyógynövény-összefoglaló azt jelzi, hogy a víz caltrop segíthet a lázban és a részegségben.

4. Vízi gesztenye

A vízi gesztenye vagy a kínai vízgesztenye egy fűszerű sás, amely Ázsiában, Ausztráliában, trópusi Afrikában, valamint a Csendes-óceán és az Indiai-óceán különféle szigetein honos. Ehető gyökérzete miatt sok országban széles körben termesztik. A vízi gesztenye valójában egyáltalán nem dió, hanem vízi zöldség, amely mocsarakban, víz alatt a sárban növekszik. Cső alakú, levél nélküli zöld szárak vannak, amelyek körülbelül 1,5 méterre nőnek. A kicsi, lekerekített kormos ropogós fehér húsú, nyersen, enyhén főzve vagy grillezve fogyasztható, gyakran pácolva vagy konzervezve.

A kínai ételek népszerű összetevői. Kínában leggyakrabban nyersen, néha édesítve fogyasztják őket. A nyersvízi gesztenye enyhén édes és nagyon ropogós. A főtt vízgesztenye szilárd és kissé ropogós állagú, íze nagyon enyhe és enyhén diós. A gesztenyét gyakran kombinálják bambuszrügyekkel, korianderrel, gyömbérrel, szezámolajjal és hóborsóval. Gyakran használják tésztához vagy rizses ételekhez.

5. Vízi spenót

A vízi spenót félvízi, trópusi növény, amelyet gyengéd hajtásai és levelei miatt zöldségként termesztenek. A világ trópusi és szubtrópusi régióiban található meg. Ezt a növényt folyóspenótnak, hajnali víznek, konvululusnak, kínai spenótnak, kínai vízitormanak, kínai konvolvulusnak, mocsári káposztának vagy kangkongnak nevezik.

A vízi spenót vízben vagy nedves talajon nő. Szára 2-3 méter vagy annál hosszabb, a csomópontoknál gyökerezik, üregesek és lebeghetnek. A levelek nyílfej alakúak, 5–15 cm hosszúak és 2–8 cm szélesek. A víz spenót a délkelet-ázsiai ételek gyakori összetevője. A sült vizes spenót Délkelet-Ázsiában népszerű zöldséges étel.

6. Vízitorma

A vízitorma egy vízi növényfaj Nasturtium officinale botanikai néven. A vízitorma egy gyorsan növekvő, vízi vagy félig vízi, évelő növény, amely Európában és Ázsiában őshonos, és az egyik legrégebbi ismert leveles zöldség, amelyet az emberek fogyasztanak. A vízitorma üreges szára lebeg, a levelek csúcsosan összetettek. Kicsi, fehér és zöld virágokat termesztenek fürtökben.

Bizonyos régiókban a vízitorma gyomnak tekinthető, más régiókban vízi zöldségnek vagy gyógynövénynek. A vízitorma a világ számos pontján termesztett. A vízitorma jelentős mennyiségű vasat, kalciumot, jódot, mangánt és folsavat tartalmaz. Mivel viszonylag gazdag C-vitaminnal, a vízitorma John Woodall (1570–1643) angol katonai sebész javasolta a skorbut orvoslására.