A nátriumbevitel összefüggései az elhízással, az anyagcserezavarral és az albuminuriával életkor szerint

Szerepek konceptualizálás, adatkezelés, formális elemzés, vizsgálat, módszertan, projekt adminisztráció, erőforrások, szoftver, felügyelet, hitelesítés, vizualizáció, írás - eredeti vázlat, írás - áttekintés és szerkesztés

A Koreai Egyetemi Anam Kórház Belgyógyászati Osztálya, Koreai Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea

Szerepek ellenőrzése, írása - áttekintés és szerkesztés

Belügyminisztérium, Szöul Paik Kórház, Inje Egyetem Orvostudományi Főiskola, Szöul, Korea

Szerepek írása - áttekintés és szerkesztés

Ilsan Paik Kórház Belgyógyászati Osztálya, Inje Egyetem Orvostudományi Főiskolája, Goyang, Korea

Szerepek ellenőrzése, írása - áttekintés és szerkesztés

Ilsan Paik Kórház Belgyógyászati Osztálya, Inje Egyetem Orvostudományi Főiskolája, Goyang, Korea

Szerepek Konceptualizálás, validálás, írás - áttekintés és szerkesztés

Szöuli Nemzeti Egyetem Bundang Kórház, Belügyminisztérium, Szöuli Nemzeti Egyetem, Seongnam, Korea

Se Won Oh,
Ho Seok Koo,
Kum Hyun Han,
Énekelte Youb Han,
Ho Jun Chin

Ábrák

Absztrakt

Statisztikai analízis

Valamennyi elemzést SPSS szoftver (SPSS 20.0 verzió, Chicago, IL, USA) segítségével végeztük. Az adatokat a folytonos változók átlag ± standard deviációjaként, a kategorikus változók százalékában mutatjuk be. A különbségeket a chi-négyzet próbával elemeztük a kategorikus változókra, és a variancia elemzését a folytonos változókra. Többféle lineáris regressziós elemzés segítségével elemeztük a becsült nátrium-kiválasztással kapcsolatos független tényezőket. A kovariancia elemzését használtuk a becsült nátrium-kiválasztással kapcsolatos független tényezők kiigazítására. A HTN-hez, az elhízáshoz, a hasi elhízáshoz, a hipertrigliceridémiához, az IFG-hez, IR-hez és az albuminuriához kapcsolódó tényezők kockázatát és 95% -os konfidencia intervallumát (95% CI-jét) logisztikai regresszió-analízissel számoltuk. A P érték 1. táblázat. A vizsgálati populáció klinikai jellemzői.

Az SBP és a nátrium-kiválasztás összefüggése az életkor szerint

Az SBP pozitívan korrelált a nátrium-kiválasztással minden korcsoportban (P 1. ábra. A szisztolés vérnyomás (SBP) becsült átlaga az egyes korcsoportokban található nátrium-kiválasztás szerint.

A nátrium-kiválasztás legmagasabb kvartilisében résztvevők SBP-je szignifikánsan magasabb volt, mint a legalacsonyabb, a második és a harmadik kvartilis résztvevőinek aránya minden korcsoportban, kivéve a 20–39 éveseket (P≤0,002). A 20–39 éves csoportban a nátrium-kiválasztás legmagasabb kvartilisének SBP-je csak szignifikánsan magasabb volt, mint a legalacsonyabb kvartilisé (P 2. ábra. A hipertónia (HTN) és a nátrium-kiválasztó kvartilisek közötti összefüggés az életkor szerint.

A HTN kockázatát korrigálták életkor, nem, testtömeg-index, glükóz, hemoglobin, becsült glomeruláris filtrációs ráta, triglicerid, nagy sűrűségű lipoprotein, aszpartát-aminotranszferáz, alanin-aminotranszferáz, energiafogyasztás, diabetes mellitus, miokardiális infarktus, angina, stroke, malignitás, a jelenlegi dohányos és az alkohol. a. A HTN korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 20–39 éves korcsoportban. b. A HTN korrigált kockázatai a nátrium-kiválasztás szerint a 40–64 éves korcsoportban. c. A HTN korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 65–74 éves korcsoportban. d. A HTN korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint ≥ 75 éves korcsoportban.

Az elhízás és a nátriumürítés összefüggése az életkor szerint

A nátrium-kiválasztás szignifikánsan összefüggött az elhízással a 20–74 éves korú résztvevőknél (P≤0,002). A nátrium-kiválasztás azonban nem társult elhízással az ≥75 éves korú résztvevőknél. A legmagasabb nátrium-kiválasztási kvartilis résztvevői közül az elhízás legnagyobb kockázata a 20–39 éves korcsoportban volt megfigyelhető (2,038, 95% CI, 1,597–2,600), mint a legalacsonyabb kvartilis. Az elhízás kockázata a legmagasabb nátrium-kiválasztási kvartilis résztvevői között a megnövekedett életkornak megfelelően csökkent (1,756 (95% CI, 1,515–2,036); 1,497 (95% CI, 1,159–1,933); 1,307 (95% CI 0,810–2,110); 40–64, 65–74 és ≥75 éves korcsoport), mint a nátrium-kiválasztás legalacsonyabb kvartilisében (3. ábra).

Az elhízás a BMI ≥25 kg/m 2 volt. Az elhízás kockázatát életkor, nem, szisztolés vérnyomás, glükóz, hemoglobin, becsült glomeruláris szűrési sebesség, triglicerid, nagy sűrűségű lipoprotein, aszpartát-aminotranszferáz, alanin-aminotranszferáz, energiafogyasztás, diabetes mellitus, miokardiális infarktus, angina, stroke, rosszindulatú daganat, ill. a jelenlegi dohányos és az alkohol. a. Az elhízás kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 20–39 éves korcsoportban. b. Az elhízás kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 40–64 éves korcsoportban. c. Az elhízás kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 65–74 éves korcsoportban. d. Az elhízás kockázata a nátrium-kiválasztás alapján ≥ 75 éves korcsoportban.

A nátrium kiválasztása minden korcsoportban összefüggést mutatott a hasi elhízással (P≤0,022). Hasonlóképpen, a hasi elhízás kockázata a legmagasabb nátrium-kiválasztású kvartilisben az életkor növekedésével csökkent (2,461 (95% CI, 1,919–3,156); 1,829 (95% CI, 1,575–2,122); 1,701 (95% CI, 1,305– 2,216); 1,728 (95% CI, 1,082–2,762), 20–39, 40–64, 65–74 és ≥75 éves korcsoport), mint a nátrium kiválasztásának legalacsonyabb kvartilisében (4. ábra).

A hasi elhízás definíciója szerint a derék kerülete férfiaknál ≥ 90 cm, a nőknél pedig ≥ 80 cm. A hasi elhízás kockázatát korrigálták életkor, nem, szisztolés vérnyomás, glükóz, hemoglobin, becsült glomeruláris szűrési sebesség, triglicerid, nagy sűrűségű lipoprotein, aszpartát-aminotranszferáz, alanin-aminotranszferáz, energiafogyasztás, diabetes mellitus, miokardiális infarktus, angina, stroke, rosszindulatú daganatok alapján., a jelenlegi dohányos és az alkohol. a. A hasi elhízás kockázatának korrigálása a nátrium kiválasztása alapján a 20–39 éves korcsoportban. b. A hasi elhízás kockázata a nátrium-kiválasztás alapján a 40–64 éves korcsoportban. c. A hasi elhízás kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 65–74 éves korcsoportban. d. A hasi elhízás korrigált kockázata a nátrium kiválasztása alapján ≥ 75 éves korcsoportban.

A nátrium-kiválasztás és a hipertrigliceridémia, az éhomi éhgyomri glükóz (IFG), az inzulinrezisztencia (IR) és a testzsír százalék közötti összefüggés korcsoport szerint

A hipertrigliceridémia szignifikánsan társult a nátrium kiválasztásával a 20–39 és a 40–64 éves korcsoportokban (P = 0,006). A hipertrigliceridémia kockázata a legmagasabb nátrium-kiválasztási kvartilisben, mint a legalacsonyabb kvartilisben, 1,447 (95% CI, 1,115–1,880) és 1,252 (95% CI, 1,067–1,470) volt a 20–39, illetve 40–64 éves korcsoportokban. ≥ 65 éves korú résztvevőknél a hipertrigliceridémia nem volt összefüggésben a nátrium kiválasztódásával (5. ábra).

A hipertrigliceridémiát ≥ 150 mg/dl szérum trigliceridként határozták meg. A hipertrigliceridémia kockázatait nem, szisztolés vérnyomás, testtömeg-index, glükóz, hemoglobin, becsült glomeruláris szűrési sebesség, nagy sűrűségű lipoprotein, aszpartát-aminotranszferáz, alanin-aminotranszferáz, energiafogyasztás, diabetes mellitus, szívizominfarktus, angina, stroke, rosszindulatú daganat, ill. a jelenlegi dohányos és az alkohol. a. A hipertriglikémia kockázatainak korrigálása a nátrium kiválasztása alapján a 20–39 éves korcsoportban. b. A hipertriglikémia korrigált kockázata a nátrium kiválasztása alapján a 40–64 éves korcsoportban. c. A hipertriglikémia korrigált kockázata a nátrium kiválasztása alapján a 65–74 éves korcsoportban. d. A hipertriglikémia korrigált kockázata a nátrium kiválasztása alapján ≥ 75 éves korcsoportban.

Az IFG és az IR csak a 20–39 éves korcsoportban társult nátrium-kiválasztással (P≤0,030). A nátrium-kiválasztás legmagasabb kvartilisében 1,775-szer nagyobb volt az IFG kockázata (95% CI, 1,040–3,029) és 1,725-szeresére emelkedett az IR kockázata (95% CI, 1,110–2,680), mint az életkorú résztvevők legalacsonyabb kvartilisében 20–39 év. A nátrium-kiválasztás azonban más korcsoportokban nem volt szignifikánsan összefüggésben az IFG-vel és az IR-vel (6. és 7. ábra).

Az IFG-t úgy határoztuk meg, hogy éhomi glükóz ≥ 110 mg/dl. Az IFG kockázatait nem, szisztolés vérnyomás, testtömeg-index, hemoglobin, becsült glomeruláris filtrációs ráta, nagy sűrűségű lipoprotein, aszpartát-aminotranszferáz, alanin-aminotranszferáz, energiafogyasztás, miokardiális infarktus, angina, stroke, rosszindulatú daganat, jelenlegi dohányos és alkohol állította be. . a. Az IFG korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 20–39 éves korcsoportban. b. Az IFG korrigált kockázatai a nátrium-kiválasztás szerint a 40–64 éves korcsoportban. c. Az IFG korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 65–74 éves korcsoportban. d. Az IFG korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint ≥ 75 éves korcsoportban.

Azokat a résztvevőket, akiknek a HOMA-IR a vizsgálati populáció legfelső decilisében volt, IR-ként határozták meg. Az IR kockázatát nem, hemoglobin, becsült glomeruláris filtrációs ráta, aszpartát-aminotranszferáz, alanin-aminotranszferáz, energiafogyasztás, magas vérnyomás, szívizominfarktus, angina, stroke, rosszindulatú daganat, jelenlegi dohányos és alkohol alapján állítottuk be. a. Az IR korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 20–39 éves korcsoportban. b. Az IR korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 40–64 éves korcsoportban. c. Az IR korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint a 65–74 éves korcsoportban. d. Az IR korrigált kockázata a nátrium-kiválasztás szerint ≥ 75 éves korcsoportban.

A testzsírszázalék pozitívan társult a nátrium kiválasztásával a 20–39 és a 40–64 éves korcsoportokban (P≤0,002). A nátrium-kiválasztás legmagasabb kvartilisében résztvevők testzsírszázaléka szignifikánsan magasabb volt, mint a 20–39 és 40–64 éves korcsoportokban a legalacsonyabb és a második kvartilisben lévőké (P≤0,005). ≥ 65 éves korú résztvevőknél a testzsírszázalék nem volt összefüggésben a nátrium kiválasztódásával (8. ábra).

A testzsírszázalék pozitívan társult a nátrium kiválasztásával a 20–39 és a 40–64 éves korcsoportokban (P≤0,002). ≥ 65 éves életkorú résztvevőknél a testzsírszázalék nem volt összefüggésben a nátrium kiválasztódásával. A testzsír százalékát az életkor, a szisztolés vérnyomás, a glükóz, a fehérvérsejtszám, a triglicerid, a nagy sűrűségű lipoprotein, a koleszterin, az alkalikus foszfatáz, az aszpartát-aminotranszferáz, az alanin-aminotranszferáz, a D-vitamin és az energiafogyasztás alapján állították be.

A nátrium-kiválasztás és az albuminuria közötti összefüggés korcsoport szerint

A nátrium kiválasztása szignifikánsan társult az albuminuriával a 20–39 és a 40–64 éves korcsoportokban (P≤0,199). A nátrium-kiválasztás legmagasabb kvartilisének albuminuria-kockázata az életkor előrehaladtával csökkent, az ≥ 65 éves résztvevőknél pedig az albuminuria nem volt összefüggésben a nátrium-kiválasztással. A nátrium-kiválasztás legmagasabb kvartilisében 3,777-szeresére nőtt az albuminuria kockázata a 20–39 éves korcsoportban (95% CI, 1,130–12,630), 1,885 (95% CI, 1,156–3,075) a 40–64 éves korosztályban, 1,317 (95% CI, 0,658-2,632) 65–74 év alatt, és 1,409 (95% CI, 0,487–4,080) a ≥ 75 éves korosztályban, mint a legalacsonyabb kvartilisnél (2. táblázat).

Vita

Ebben a tanulmányban kimutattuk, hogy a fiatalabb korcsoportokhoz képest a BP a nátrium-kiválasztással volt a legerősebben a résztvevők legidősebb csoportjában. A BP-vel ellentétben az elhízás nem volt összefüggésben a nátrium kiválasztásával ≥75 éves korú résztvevőknél. A hipertrigliceridémia és a testzsír százalék nem volt összefüggésben a nátrium kiválasztódásával a ≥65 éves életkorú résztvevőknél, bár ezek a tényezők szignifikánsan összefüggésben voltak a fiatalabb felnőttek nátrium kiválasztásával. Az IFG és az IR csak a 20–39 éves korcsoportban társult nátrium-kiválasztással. Hasonlóképpen, az albuminuria nem volt szignifikánsan összefüggésben a nátrium kiválasztásával ≥65 éves korú résztvevőknél.

A fiatalabb résztvevőkhöz képest az idős betegek BP-je érzékenyebb a sóbevitelre [17, 18]. Az időseknél a nátrium kiválasztásának képessége számos tényező miatt csökken, beleértve a vesefunkció csökkenését, a natriuretikus anyagok szintézisének csökkenését és a membrán nátrium/kálium-adenozin-trifoszfatáz aktivitásának csökkenését [17, 24, 25]. A só ízélessége az életkor előrehaladtával is csökken, és közép- és idős korban fokozott nátrium-bevitel figyelhető meg [13, 26]. Az összes energia- és nátrium-bevitel azonban jelentősen csökkent nagyon idős résztvevőknél [13]. Vizsgálatunkban a magas SBP kockázata a legmagasabb nátrium-kiválasztású csoportban nőtt az életkor előrehaladtával, bár a teljes nátrium-kiválasztás a legkevesebb volt a ≥75 éves résztvevőknél. A sóérzékenység növekedése az életkor előrehaladtával nem a megnövekedett sóbevitelnek tudható be, hanem inkább a sótartalom kiválasztására való képesség csökkenésének tudható be.

A nátriumbevitel összefüggésben lehet a szomjúság és az étvágy növekedésével, a megnövekedett energiafogyasztás pedig az elhízás egyik fontos oka. A nátrium kiválasztása pozitívan társult az elhízás mértékével a fiatalabb felnőtteknél. Megállapítottuk azonban, hogy idősebb felnőtteknél az elhízás és az anyagcsere-rendellenesség és a nátrium-kiválasztás gyenge összefüggést mutat. Bár az energiafelvétel az életkor előrehaladtával nem változik, sőt nem csökken, az öregedéssel az elhízás növekszik [27]. Az öregedés az energiafelhasználás csökkenésével függ össze, amelyet a nyugalmi anyagcsere sebességének, az étel termikus hatásának és a fizikai aktivitás mennyiségének változásai bizonyítanak [15, 16]. Az idősek elhízása a hormonális környezet változásával is összefügg, amely magában foglalja a növekedési hormon és a tesztoszteron csökkenését, a pajzsmirigyhormonra és a leptinre való reagálóképesség csökkenését, valamint a prolaktin és a kortizol szintjének emelkedését [15, 16, 28]. Az idősek elhízásának fő oka az alacsonyabb energiafogyasztás, mint a megnövekedett energiafogyasztás. Ezért ebben a vizsgálatban a nátrium kiválasztása nem volt összefüggésben az idősek elhízási intézkedéseivel.