A női rendezők listája vitaanyagok - 2. oldal

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 26 Hozzászólás Kolbász úr »2018. április 14., szombat 13:13

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 27 Hozzászólás palackozott pók »2018. április 14., szombat, 14:18

Az átlagolás szinte kísértetiesen pontos eredményeket hozhat. Biztos vagyok benne, hogy sokan tanúi lehetünk annak a klasszikus bemutatónak, amelyet sok elsőéves matematika vagy természettudományi tanfolyamon tartottak, ahol egy hallgatót felkérnek, hogy álljon elöl, az osztályterem pedig arra kérje, hogy írja le tippjeit a magasságról vagy a súlyról, és még akkor is, ha a hatótávolság a találgatások száma komikusan széles, az átlag rendkívül pontos lesz.

Ami felveti a kérdést, hogy a francot csinál Bachelorette (Leslye Headland, 2012) csak 5,3 van az IMDb-n.

Sírok az emberiségért.

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 28 Hozzászólás domino harvey »2018. április 14., szombat 14:31

Az a tapasztalatom, hogy sok (a legtöbb?) Néző túlságosan is valószínűtlennek tartja a karaktereket, de azt hiszem, durva éleik viccesebbé és relativabbá teszik őket. A leánykori témában, Amellett, hogy rendkívül vidám, a film örökre egy bizonyos 90-es évekbeli rádiós slágerhez is kötődik, amelyet váratlan érzelmi erővel alkalmaznak a fináléban.

Elfelejtettem hozzáadni a Teendők listáját az ideiglenes listámra, de megérdemel egy pillantást is. Itt hosszasan írtam róla

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 29 Hozzászólás palackozott pók »2018. április 14., szombat, 16:29

Igen, és a Bachelorette-ben is van néhány szépen kiépített klasszikus zene. Nem minden szopás. Csak többnyire szopás öklét.

Ehhez a projekthez mindenképpen az ebben a században készült angol nyelvű filmekre fogok összpontosítani. Megjegyzem, hogy a To Do List ígéretesen alacsony IMDb ponttal rendelkezik.

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 30 Hozzászólás Rayon Vert »2018. április 14., szombat 16:53

palackos pók azt írta: Ami felveti a kérdést, hogy a francot csinál Bachelorette (Leslye Headland, 2012) csak 5,3 az IMDb-n.

Sírok az emberiségért.

Arra számítottam, hogy szeretni fogom, de magam ellenére mind a 30 percbe telt, mire végül agresszíven utáltam ezt a filmet, és nehezményeztem a készítőit, hogy elpazarolták az időmet és a nehezen megkeresett pénzt egy ilyen mozdulatra.

Ezt a filmet úgy írnám le, hogy egy olyan barátot nézek, aki valóban bénán vagy részegen van. Azt hiszik, életük ideje van. Te viszont nézd meg a valóságot, szemfüles szemekkel, pofás orrúakkal, pukizva, nem megfelelő hígtrágya-szerelmet jelentve a véletlenszerű embereknek, nyilvánosan kitéve magukat, és végül sírva az utca közepén, hogy hogyan állandóan azt kívánják, bárcsak otthon maradtál volna. Nem túlzok, ez LITERÁLISAN a film cselekményének nagy része!

A szereplők csúnya, rosszindulatú szukák. Férfi és nő. Csak a menyasszony, a vőlegény és az egyik legjobb férfi szimpatikus, és akkor is szánalmasan naivak vagy egyszerűen hülyék. A filmfogyasztás mennyisége ebben a filmben nem szükséges és nem is érdekes. Úgy tűnik, hogy a nők csak akkor tudják összeszedni, miután mindannyian romantikus kötődést találnak éjszakára 1) régi láng formájában, amelyen soha nem jutott túl és ezért annyira gyötört, de már nem. 2) Ugyanolyan borzalmas férfi karakter, akinek sikerül uralni a fejszukát, és ezért elvonja a figyelmét minden neurózisáról, hogy újra sikeres és boldog lehessen. 3) Szuper kedves srác, aki mindig ott volt a hülye csaj mellett, és újra jól érezte magát.

Ez a film szenved attól a ténytől, hogy a három főszereplő önző, kegyetlen, gonosz szellemű, önsajnáló, sekély és gyűlölködő, ráadásul még távolról sem lehet vicces mondanivalójuk. Annyira kellemetlenek, hogy felveti a kérdést: vajon egyáltalán valószínű-e, hogy a viszonylag tisztességesnek és épelméjűnek tűnő menyasszony koszorúslánynak hívja őket esküvőjén?

Nem elég azt mondani, hogy az emberek ilyenek a való világban. A való világban soha nem döntenék úgy, hogy ilyen unalmas, humor nélküli és barátságtalan emberekkel töltöm az időt. Még az eseményeket elindító kulcs sértés - disznóarc - is teljesen szellemtelen. Az egész film tünete: értelem nélküli, értelmetlen, hiányzik az intelligencia, a humor vagy a szerethetőség. Takarítson meg pénzt és időt. Nem töltenék öt percet ugyanabban a szobában, mint ezek a kellemetlen csúszómászók, akkor miért kellene fizetnem azért, hogy a filmekben hiába és hülyeséggel dagadjak? Nem keltett egyetlen mosolyt sem, nemhogy nevetést. Inkább a lázadásnak - és lestem, hogy jó pénzt fizettem, hogy meglássam.

Nézhetetlenül unalmas, a végére sem tudtam jutni. Nulla csillag, ha engednék. Ahogy van, adnia kell neki egyet.

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 31 Hozzászólás palackozott pók »2018. április 14., szombat, 21:16

Igen. Jól. Ezek az emberek valószínűleg Trumpra szavaztak.

Szinte a "rediculosity" -ig tévednek. Egy nyilvánvaló kérdés megválaszolásához: ebben a filmben az összes kábítószer-használatra TELJESEN szükség volt. Hogyan lehetne valaki ellene a zenének? Kivéve egy tetőn levő bimbót, a legtöbb karakter valójában nagyon intelligens volt. És ezek a recenzensnek a csúnya és gonosz szellemű elképzelései alsónadrágként hatnak rám. Horkolniuk kell, hogy jöjjön koksz vagy valami.

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 32 Hozzászólás Rayon Vert »2018. április 14., szombat, 21:31

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 33 Hozzászólás Randall Maysin »2018. április 15., vasárnap 7:10

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 34 Hozzászólás palackozott pók »2018. április 15., vasárnap 11:27

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 35 Hozzászólás Farkasember éjjel »2018. április 15., vasárnap 18:29

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 36 Hozzászólás Michael Kerpan »2018. április 15., vasárnap 20:40

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 37 Hozzászólás kések »2018. április 15., vasárnap 20:59

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 38 Hozzászólás Michael Kerpan »2018. április 15., vasárnap 21:25

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 39 Hozzászólás Kirkinson »2018. április 15., vasárnap 21:28

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 40 Hozzászólás Michael Kerpan »2018. április 15., vasárnap 22:14

Néhány legális Hui DVD (általában soha nem jelent meg jobb minőségben) minősége elsősorban.

Még nem láttam a mi időnket. Szinte az összes korábbi filmjét láttam. Minőségi szintje kissé változó - de a munkája gyakran nagyon érdekes.

Emlékszem, hogy a Szerelem egy bukott városban nagyon jó (de csak egyszer láttam régen).

Ő a kedvenc HK igazgatóm (Johnnie To-hoz kötve).

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 41 Hozzászólás domino harvey »2018. április 15., vasárnap 22:53

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 42 Hozzászólás swo17 »2018. április 15., vasárnap 23:33

A nők felelősek néhány kedvenc kísérleti filmemért.

A délután hálói (Maya Deren w/Alexander Hammid, 1943) - egy amerikai háziasszonynak teljesen normális álma van (a Flicker Alley Blu-ray-jén)

Bridges-Go-Round (Shirley Clarke, 1958) - New York szuperpozíciói; Nagyon tetszik a Trans című filmje is a Magic Box készletből

Odds & Ends (Jane Conger, Belson Shimané, 1959) - talán az 1950-es évek megfelelője a dominó Hipster Runoff videójának

Csokrok 1-10 (Rose Lowder, 1995) - vizuálisan összeállítja a képcsokrokat úgy, hogy a kereteket virágként kezeli és összedobja

Élethű (Gunvor Nelson, 2006) - a koptató filmzene ellentétben áll a látványossággal, amikor Nelson HD fényképezőgéppel és mikrofonnal közelről és személyesen fedezi fel virágoskertjét (a Re: voir Blu-ray-jén)

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 43 Hozzászólás domino harvey »2018. április 15., vasárnap 23:51

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 44. Írta: swo17 »2018. április 16., hétfő, 12:08

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 45 Hozzászólás zedz »2018. április 16., hétfő, 12:44

Ez egy rendkívül bonyolult listás projekt lesz, mert olyan nagyszerű munkákat kell figyelembe venni. A polcaim fölött átnézve és emlékezetemre késztetve könnyedén ötven fő, fontos, kiváló rendezővel álltam elő, akiket figyelembe kellett vennem, szóval itt van egy agyi dömping, minden filmkészítő számára megjegyezve a kedvelt filmjeimet:

Aztán ott van egy maroknyi olyan filmkészítő, akik soha nem tettek többet, vagy akiknek más munkáit nem ismerem

Vigyázz a macskámra - Jae-En Jeong
A csillag órája - Suzana Amaral
Édesség - Rachel Davies: https://www.nzonscreen.com/title/sweetness-1992 "onclick =" window.open (this.href); return false;
Nana - Valerie Massadian
A Reunion - Anna Odell

Re: A női rendezők listája Vita + javaslatok

# 46 Hozzászólás Kirkinson »2018. április 16., hétfő, 5:13

A harkályoknak nem okoz fejfájást (Dinara Asanova, 1975)

Úgy döntöttem, hogy első feladatom lesz ebben a listás projektben, hogy minél több filmet nézzek a volt Szovjetunióból származó női filmesektől, amihez hozzájuthatok (ha még nem láttam őket - tudom, Shepitkónak már van helye a listámon), és elindultam azzal, aki régóta tartózkodik a radaromon, a kirgiz igazgatótól, Dinara Asanovától. Bár nagyon szeretném látni Kedves, Kedves Kedvesem, amely formálisan a legmerészebb munkájának tűnik - szinte teljes egészében egy autóban zajlik éjszaka -, egyelőre ezzel kellett számolnom, az egyetlen film amit angol felirattal találok.

Sok szempontból ez egy meglehetősen szokásos szovjet kamaradráma a 70-es évekből - de úgy tűnik, hogy ez egy olyan műfaj, amelyet akkoriban feltűnően jól csináltak, legalábbis ebből az egyetlenből és az egyetlen másból, amit láttam, a 100 nap gyermekkor után ( ugyanabban az évben). Ez a film, akárcsak ez, rendkívül őszinte és őszinte a tinédzser érzelmek ingadozásával és önzőségével kapcsolatban, mégsem ítélkezik és nem mentegeti a karaktereket bántóbb vagy pusztítóbb szavaiért és tetteikért. Mindkettőjük kiváló fényképezéssel és nagyon laza, kényelmes rajzolással is rendelkezik, és meglepő módon mentes a didaktika nyomaitól (kivéve a harkályok egyik bántalmazás-ellenes jelenetét, amely úgy tűnik, hogy a közönség szülei, és nem maguk a tinik!.

A történet itt, olyan, mint amilyen, a tanév végén virágzó romantikára vonatkozik egy fiú között, aki jazzdobos szeretne lenni híres kosárlabdázó testvére árnyékában, és egy lány, aki. Nos, a lányok itt eléggé alá vannak írva, bár Elena Tsyplakova teljesítménye eléggé naturalisztikus ahhoz, hogy legalább a belső élet érzését adja neked, még akkor is, ha soha nem látjuk igazán.

De azon túl, hogy időnként harcol és pótol, a cselekmény meglehetősen szellős. Ez az a fajta dolog, amely csak lehetővé teszi a szereplők számára, hogy egy egész jelenetet készítsenek, hogy értékeljék azt a furcsa módot, ahogyan egy adott kapu nyikorog. Amikor főszereplőnk egy jazzklubba téved az ott játszó dobosok félelmében, a film az egész előadást megmutatja nekünk, ugyanúgy eltéved a zenében, mint ő. Nincsenek hatalmas tétek, de rengeteg kisebb, amelyek a végére nagyobb jelentőséget kapnak.

Nem tudom, hogy ez feltétlenül sokat jelent, és nem hagyott ugyanolyan szorításban a szívemen, mint a 100 nappal a gyermekkor után, de nagyon élveztem, és inspirált arra, hogy keressem több szovjet tinifilmet ebből a korszakból. Nagyjából esélye sincs a listámra kerülni.

Dzhamilya (Irina Poplavszkaja, 1969)

Tehát egy kirgiz rendezőtől Oroszországban filmrendezővé váltam egy orosz rendezővé, aki filmeket készített Kirgizisztánban. Ne feledje, hogy az IMDb Szergej Jutkevicset társigazgatóként könyveli el ebben, de abból, amit elmondhatok, ez tévedés. A filmben külön-külön „művészeti vezetőként” tartják számon, és nem világos, hogy ez pontosan mit jelent, de amit elmondhatok, az orosz források ezt egyértelműen Poplavszkaja filmjének nevezik.

Dzhamilya olyan nemzetközileg alulértékelt drágakőnek érzi magát, amely arra vár, hogy valaki megmentse, mint például a World Cinema Project. Bár nem feltétlenül mondanám, hogy nagyszerű film, mégis meglehetősen egyedi.

A második világháború alatt zajlik egy búzatermelők távoli hegyvidéki faluban. Dzhamilya egy fiatal menyasszony, akinek férje, akit alig ismer, és kénytelen volt feleségül venni, a háborúban harcol, és aki időszerűtlenül és figyelmetlenül romlik egy sérült, elengedett katonával, miközben együtt szállítják a búzájukat a vonatra állomás. Kísérik férje kistestvére, Seit, egy törekvő festő, aki felnőttként meséli el a történetet, és akinek korai primitivista festményei élénk, szemet pattogó színben keverednek a fekete-fehér narratívával.

Az első felvonás nagy részének mindenképpen van néprajzi perspektívája, mintha a film részben azt a célt szolgálta volna, hogy ezeket a távoli kirgiz szomszédokat megismertesse a többi szovjet bajtárssal. Az ilyen jelenetek nincsenek érdeklődés nélkül, és mindannyian szolgálják a történetet, de időnként szinte dokumentarista pillantásuk valójában távolabbi érzéseket keltett a szereplőkben, és azt hiszem, időbe telt, mire belemerültem.

Amikor a film végigsöpör, főleg izgalmas, kreatív szerkesztés révén teszi. A Dzhamilya házasságát megelőző lóverseny visszaemlékezése rövid, hirtelen örömforrás a film nagyrészt komor szakaszában. A fogyatékkal élő katona által elénekelt népdal a montázs csodálatos álmodozását váltja ki Seit fejében, az ország szépségében sütkérezve, de a félelemtől és a pániktól is visszavillan a háború kezdetéig. Az éghajlati üldözés jelenete teljes egészében Seit festményeinek állóképeiben jelenik meg - és néhány jelenettel később művészete csiszolásának emlékét metaforikusan ábrázolja egy üldözés (vad ló elfogása és megszelídítése).

Még a dokihoz hasonló jelenetek alábbhagyása után is azt gondolom, hogy a film végül kissé cserbenhagyja magát azzal, hogy átveszi egy olyan személy perspektíváját, aki többnyire megfigyelő, mivel maga Dzhamilya kissé megfoghatatlan marad abban, ami látszólag a saját története. Kétségtelen, hogy pontosan ez történt Csingiz Aitmatov szándékával (ő írta az ennek alapjául szolgáló történetet, a forgatókönyvet, és elolvasta az elbeszélést), és Seit a film szinte minden fantáziadús látványának motivációja is, ezért nehéz ezt vitatni. „rossz” választás. De azok a pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy inkább Dzhamilya-val töltöm az időt, mint Seit emlékezetes benyomásai, eléggé meggyőzőek voltak ahhoz, hogy nehéz nem kívánni, hogy többen legyenek.

Ezeknek a pillanatoknak a legszebbje talán egy olyan jelenet, amelyet egyáltalán nem biztos, hogy helyesen értelmezek. Dzhamilya vigasztalja Seit, az ölében tekeri, és egy közeli kép a fején lassan felfelé mozog Dzhamilya arcához, egy darabig ott nyugszik, miközben a távolba néz, majd lassan visszamegy Seitbe. A lassú felfelé és lefelé mozdulások pusztán működőképesek lehetnek, csak egy módja annak, hogy vágás nélkül eljussanak egyik közeli felvételről a másikra. De ezek a mozdulatok olyan figyelemre méltóan lassúak, hogy a kamera végül feltűnően elhúzódik Dzhamilya mellkasán, és ez azután, hogy éppen egy másik vagy két jelenetet szoptató nőnek voltunk tanúi. A hatás az, hogy Dzhamilya zavart kifejezése úgy hangzik, hogy anyjaként figyelembe veszi tiltott jövőjét. A tisztán vizuális történetmesélés mélyen megindító példánya, amelyet nagyon egyszerű eszközökkel értek el egy filmben, amely gyakran feleslegesen magyarázza vizuális metaforáit hanggal. Helyesen vagy helytelenül, ez is egy olyan lövés, amelyen azt képzelem, hogy kissé gyanús szemöldöket vonhattam volna fel, ha egy férfi rendező volt felelős ezért.