A perioperatív táplálkozás kezelése májtranszplantált, végstádiumú májbetegségben szenvedő betegeknél

Absztrakt

Elterjedtség

Összefüggés van a táplálkozási állapot és a posztoperatív halálozás között (1,2). Az alultápláltság az energia-, fehérje- és tápanyaghiány formájában jelentkező kockázat, amely befolyásolja egyes szervek működését, és rossz klinikai eredményekhez vezet etiológiától függetlenül. Az alultápláltság gyakori a májcirrhosisban szenvedő betegeknél, különösen a végstádiumú májbetegségben (ESLD). Mégis, a máj Child-Pugh A fokozatú pontszámával rendelkező betegeknél is fennáll az elégtelen kalóriamennyiség 48% -ában. Az alultápláltság súlyossága szorosan összefügg a dekompenzált májbetegség szövődményeivel, és független kockázati tényező ennek a populációnak a klinikai kimenetelét megjósolni (3-5). Az ESLD-ben szenvedő betegeknél az alultápláltság oka multifaktoriális. A fő meghatározó tényezők azonban a csökkent tápanyag- és kalóriabevitel, a bél felszívódási zavarai és a túlterhelt katabolizmus.

A tápanyagok nem kielégítő bevitelét különféle okok miatt tapasztalták, például étvágytalanságot okozott a tristimania, az étvágytalanság, a gyógyszer mellékhatásai és a jóllakottság, amelyet a gyomor-bélrendszer kevesebb perisztaltikája okozott, valamint a nagy mennyiségű ascites okozta gyomorszűkítő expanzió. Ezenkívül a klinikai gyakorlatban is gyakori az akut gastrooesophagealis visszeres vérzés, amelyet hosszú ideig tartó koplalás követ. Plauth professzor egy kutatásban rámutatott, hogy sok klinikus alacsony fehérjetartalmú étrendet ír elő az enkefalopátia elkerülése érdekében, ami a táplálkozási állapot romlásához vezet. Ez azonban nem szükséges, és a legtöbb esetben nem bizonyítékokon alapuló (6).

Egy másik fontos tényező a porta hipertónia következtében fellépő károsodott felszívódási funkció (7), amely gyakran portális hipertenzív gyomor-bélrendszeri betegséggel vagy peptikus fekély betegségével jár együtt. Ebben az állapotban fokozatosan jelentkezik a zsírban oldódó vitaminok, például az A, D, E és K felszívódásának romlása, a bélnyálkahártya atrófiája és a feltételes bakteriális fertőzések, amelyet hiperkatabolikus állapot és magasabb halálozás követ. Végül nem szabad figyelmen kívül hagyni az iatrogén tényezőket, például a többszöri kórházi kezelést, a függőben lévő vizsgálatokat és eljárásokat (pl. Paracentézis).

Hipermetabolikus állapot

A máj, mint a legnagyobb anyagcsere-szerv, központi szerepet játszik az energia-, fehérje- és lipid-anyagcsere szabályozásában, valamint a sokféle komplex biokémiai folyamat integrálásában, beleértve az endogén és exogén hasznos hormonok kiválasztását. A súlyos májkárosodás jelentős metabolikus rendellenességet eredményezhet, különösen az ESLD-ben szenvedő betegeknél, akikre a hipermetabolikus állapot rendellenességei jellemzők.

Az ESLD-vel rendelkező májtranszplantáció (LT) jelöltjei gyakran a hiperdinamikus keringés hátterében zavarokat mutatnak a testösszetételben és a hipermetabolikus sebességben. Az energiafogyasztást az alapenergia-ráfordítás (BEE) mérése határozza meg, amelyet a Harris-Benedict-egyenletek felhasználásával lehet kiszámítani. Akár 34% a cirrhotikus betegeknél, akiket hipermetabolikusnak tekintenek, a nyugalmi energiafelhasználással (REE) a várt 120% -át (8). A lázat, a spontán peritonitist és a bakteriális transzlokációt kétségtelenül a leggyakoribb induktív tényezőknek tekintik, amelyek hozzájárulnak a katabolizmus felgyorsításához.

A három tápanyag metabolikus rendellenessége

A glükóz intolerancia és az inzulinrezisztencia prevalenciája az ESLD betegek populációjában figyelhető meg. Sokaknál kialakulhat a májcukorbetegség. Az éjszakai éhezés során a máj glikogénkészletei kimerültek az ESLD-ben szenvedő betegeknél, ami fokozott aminosavakból származó glükoneogenezist és fokozott lipidperoxidációt mutat. Ebben az időben a zsír válik az energia fő szubsztrátumává. Ennek eredményeként az aminosavak mozgása a vázizmokból és a zsigeri fehérjékből aktív, ami kimutatja az izmok kimerülését és a bőr alatti zsír csökkenését.

A normoglikémia perioperatív fenntartását gyakran hangsúlyozzák a műtéti eredmények javítása érdekében, és nagyon fontos tényező lehet a műtéti hely fertőzésének megelőzésében (9). Egy kutatás megállapította, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a HbA1c értéke 2, vagy a kar antropometriai méréseinek 15. százaléka volt, csökkentek a műtéti fertőzések ebben a populációban gyakran alultápláltságnak. A BMI azonban pontatlan lehet a folyadékretenció vagy az ödéma állapotában. A teljes kórtörténet mellett más értékelési eszközöket is alkalmaztak a klinikai gyakorlatban.