A ramadán éhgyomor hatása a glükózszintre a terhességi diabetes mellitusban kezelt nőknél

A terhességi cukorbetegségben szenvedő muszlim nők döntő többsége a ramadán hónapban történő böjtölést választja annak ellenére, hogy orvosi/vallási tanácsot nem tesz.

Az orvosi ajánlások többsége szakértői véleményen alapul, mivel ezen a területen kevés a klinikai tanulmány.

Mik az új eredmények?

Adataink azt sugallják, hogy a ramadán éhgyomor növeli a hipoglikémia kockázatát azoknál a nőknél, akiknek GDM-ét egyedül diétával vagy diétával ± metforminnal kezelték.

A metformin hatása a glükóz változásaira csak a diétával összehasonlítva nagy klinikai jelentőségű. A hiperglikémia csökkent kockázatával és a súlyos hipoglikémia alacsonyabb gyakoriságával társult, ugyanakkor az enyhe-mérsékelt hipoglikémia fokozott kockázatával jár, összehasonlítva az éhezés során önmagában alkalmazott diétával.

Hogyan változtathatják meg ezek az eredmények a kutatás vagy a klinikai gyakorlat fókuszát?

Az adatok fontos lépést jelentenek a kockázat számszerűsítésében azoknál a nőknél, akik GDM-ben szeretnék gyorsítani a ramadánt.

A GDM-ben szenvedő nőket figyelmeztetni kell a ramadán alatti böjtölésre, amíg további adatok nem állnak rendelkezésre.

A folyamatos glükózmonitorozás jó értéket jelenthet a vércukorszint-változások megértéséhez egyedül GDM-ben szenvedő betegeknél, akiket egyedül diétával vagy diéta ± metforminnal kezeltek a ramadán előtt, valamint a ramadán éhgyomorra.

Bevezetés

A cukorbetegség növekvő egészségügyi probléma, különösen a magas muszlim lakosságú régiókban, például Délkelet-Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten, ahol a becslések szerint 150 millió cukorbeteg muszlim szám 2040-re megduplázódik.

A ramadán böjt az iszlám öt fő pillérének egyike. A CREED tanulmány arról számolt be, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők 63,6% -a böjtölt minden nap a ramadán, míg 94% -a böjtölt a ramadán 15 napján. 2 A ramadán alatti böjt hajnaltól napnyugtáig nem jelent semmiféle ételt vagy italt, beleértve az orális gyógyszereket is. A 2017-es évben a ramadán májusban kezdődött, ahol a legtöbb országban a böjt órái 15 és 19 óra között tartottak, és sok országban forró időjárás is társult.3 A ramadán étkezési és alvási szokásainak változásának fiziológiai hatása különösen aggasztja olyan betegek, akik olyan betegségben szenvednek, mint például a cukorbetegség.4

Míg a ramadán böjt minden egészséges felnőtt muszlim számára kötelező, sokak számára mentességek léteznek, ideértve a terhesség alatti nőket és az orvosi betegségben szenvedőket is. Mindazonáltal számos tanulmány kimutatta, hogy az egészséges terhes nők többsége a böjt terhének ellenére a böjtöt választja. 5–8 Egyes tanulmányok szerint a 15 óránál rövidebb böjt metabolikusan hasonlít az egészséges terhes nők éjszakai böjtjére. 9 Míg a ketonémia és a hipoglikémia gyakran jelentkezik hosszan tartó éhgyomorra, az általános bizonyítékok nem utalnak arra, hogy az éhezés hátrányosan befolyásolná csecsemő.5 7 9–12 Ezen túlmenően, a ramadán alatt egészséges nők böjtölésével végzett számos tanulmány nem mutatta be az éhezés jelentős hatását a csecsemő jólétének mutatóira.11 12

Ezzel szemben a hipoglikémia, a hiperglikémia, a ketoacidózis, valamint a kiszáradás és a trombózis lehetséges kockázata miatt a különféle cukorbetegségre és a ramadánra vonatkozó irányelvek azt ajánlják, hogy néhány cukorbeteg ember, köztük minden cukorbeteg vagy terhességi cukorbetegségben szenvedő terhes nő (GDM) nem gyors az egészségük potenciálisan magas kockázata miatt.13–17 Úgy tűnik azonban, hogy ezt az egészségügyi szakemberek nem hajtják be megfelelően, és sok cukorbeteg terhes nő nem világos, hogy böjtöljön-e vagy sem.

Fontos megjegyezni, hogy a GDM-ben szenvedő nők besorolása a ramadán böjt alatt a káros események túl nagy kockázatának minősülése nagyrészt a klinikai véleményen alapul, nem pedig az empirikus bizonyítékokon, mivel a ramadán éhgyomorban GDM-ben vagy cukorbetegségben szenvedő terhes nőkön végzett vizsgálatok száma kevés, még. Egy Szaúd-Arábiában végzett tanulmány jobb glikémiás kontrollról számolt be, anélkül, hogy hátrányosan növelte volna a hipoglikémia kockázatát azoknál, akik éheztek.19 összefüggésben van a GDM-ben szenvedő nők terhességi kimenetelével.20

Míg a hiperglikémia terhességi kimenetelére gyakorolt hatásának bizonyítékai erősnek tűnnek, a terhességi hipoglikémia miatti károk bizonyítékai nehezebben megtalálhatók. Valójában Yogev és munkatársai kimutatták, hogy úgy tűnik, hogy a terhes nők BG-szintje akár 20% -kal alacsonyabb, mint a nem terhes nőknél, anélkül, hogy hipoglikémiás tüneteik lennének. 21 Ezt támasztja alá a folyamatos glükózmonitorozás (CGM) tanulmány is, amely összehasonlítja a glükózszintet nem terhes nőknél. Meglepő módon ez a tanulmány kimutatta, hogy a terhesség alatt gyakran figyeltek meg 60 mg/dl alatti vérszintet, mind a nem cukorbetegek, mind a terhességi cukorbetegek körében.22 A hipoglikémia ilyen szintjét nem terhes nőknél nem tapasztalták.22

A terhesség alatt a kezelési irányelvek azt javasolják, hogy a BG-célpontok jól ellenőrizhetők legyenek, összpontosítva a hiperglikémia elkerülésére mind az éhgyomri, mind az étkezés utáni időszakban, 23 amelynek célja a következő BG-szintek:

éhgyomorra ≤95 mg/dl (5,3 mmol/l) és bármelyik

1 óra étkezés után ≤140 mg/dl (7,8 mmol/L) vagy

2 óra étkezés után ≤120 mg/dl (6,7 mmol/l).

Az ilyen szoros glikémiás kontroll elérése érdekében a terhességi cukorbetegségben szenvedő nőknek ajánlott a BG (SMBG) szint reggeli előtti, étkezés utáni önellenőrzése, amikor csak hipoglikémia vagy hiperglikémia tüneteit érzik. Egy nemrégiben közzétett tanulmány azonban azt mutatta, hogy a GDM-ben szenvedő nőknél a monitorozás tényleges gyakorisága nem optimális, és a rossz terhességi kimenetelekhez köthető.

A CGM a GDM rutinellátásában nem ajánlott. A CGM azonban hasznos eszköz lehet a ramadán böjt glükózszintre gyakorolt hatásának megértéséhez a GDM-ben szenvedő nőknél, és végül a glikémiás kontroll javítása érdekében.

Mód

Az adatokat az MS Excel 2010 programba mentettük, majd feltöltöttük az IBM SPSS V.20 fájlra. Az adatok elemzéséhez leíró elemzést használtunk.

Eredmények

A Ramadan 2017 május 26-án kezdődött és június 24-én este ért véget, a böjt órái 04:00 körül kezdődtek és 19:00 körül értek véget. A 36 átvilágított beteg közül hárman elutasították a részvételt, egyet pedig téves diagnózis miatt kizártak. Összesen 32 beteg vett részt a vizsgálatban. Átlagos életkor 32,9 ± 3, terhesség előtti testtömeg-index (BMI) 29,5 ± 2 kg/m 2 és paritás 2,78 (0–10). A GDM személyes kórtörténetét 15 betegnél (47%) igazolták, a családi kórtörténet pedig 21 betegnél (66%) volt. A betegeket három csoportba sorolták: az 1. csoportba (10 beteg) csak étrendet alkalmaztak, a Ramadan előtt figyeltek, a 2. csoportba (13 beteg) csak a diétát tartottak, a Ramadan éhgyomorra figyelték, és a 3. csoportba (kilenc beteg) diétával és 500 mg metforminnal kezeltek. naponta kétszer, a ramadán böjt alatt figyelve. Az átlagos monitorozási periódus 3,0, 5,2 és 5,5 nap volt, az összes glükózérték pedig 8323, 19 411 és 14 076 volt az 1., 2. és 3. csoportban. A vizsgálatban részt vevő betegek a glükóz leolvasásmérővel átlagosan 3,4 leolvasás/beteg/nap figyelemmel kísérték BG-jüket. Valamennyi beteg a monitorozási időszak alatt végezte el a gyors működését, nem jelentettek mellékhatásokat vagy kórházi felvételeket.

Az átlagos glükózszint 116 ± 21 mg/dl (6,16 ± 1,16 mmol/L), 106 ± 9 mg/dL (5,88 ± 0,49 mmol/L) és 99 ± 7 mg/dL (5,49 ± 0,34 mmol/L) volt csoportokban 1, 2, illetve 3.

Az 1. csoportban (pre-ramadán) a legmagasabb a hiperglikémia és a legalacsonyabb a hipoglikémia aránya, míg a 3. csoportban (diétával és metforminnal éhgyomorra) szenvedő betegeknél volt a legmagasabb a hipoglikémia, a legmagasabb normoglikémiával és a legalacsonyabb a hiperglikémia (1. táblázat).

A normoglikémia, a hiperglikémia és a hipoglikémia aránya a betegcsoportokban

Az étkezés utáni hiperglikémia elemzéséből kiderült, hogy az 1., 2. és 3. csoportban a hiperglikémiás CGM 32% -os, 23% -os és 5% -os glükózszintje meghaladja a 180 mg/dL (10 mmol/l) glükózszintet (2. táblázat).

A hiperglikémia súlyossága

A hipoglikémia további elemzése feltárta, hogy a hipoglikémia legalább egyszer előfordult az 1., 2. és 3. csoportban a betegek 50% -ában, 60% -ában és 78% -ában. Míg a ramadán előtti hipoglikémia 71% -a koplalásban volt (előétel) és 29% -a étkezési állapotban volt; a ramadán hipoglikémiás epizódjainak 100% -ával azonban a nap késői koplalási óráiban (16: 00–19: 00) találkoztak. A hipoglikémia súlyossága azt mutatja, hogy a súlyos hipoglikémia, az 50 mg/dl (2,80 mmol/l) alatti glükózszint alatti glükózszint előfordulása 0%, 23% és 4% volt az 1., 2. és 3. csoportban (3. táblázat ).

A hipoglikémia gyakorisága és súlyossága

Vita

A terhes nőknél a hipoglikémia gyakorisága és súlyossága klinikailag fontos. Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a terhes nők BG-szintje akár 20% -kal alacsonyabb is lehet, mint a nem terhes nőké, függetlenül a glikémiás állapotuktól. 21 Valójában a terhes nőkön végzett korábbi vizsgálatok BG-szintet jelöltek 1. ↵