A súlycsökkentés hatása a vérnyomásra

A Wageningeni Egyetem (J.E.N., B.E.S., F.J.K., J.M.G.) emberi táplálkozási osztályából és a Julius Egészségtudományi és Alapellátási Központból, Utrechti Egyetem (D.E.G.), Utrecht, Hollandia.

A Wageningeni Egyetem (J.E.N., B.E.S., F.J.K., J.M.G.) emberi táplálkozás részlegéből, Wageningenből, valamint az Utrechti Egyetem Julius Egészségtudományi és Alapellátási Központjából (D.E.G., Utrecht, Hollandia).

Ön a cikk legfrissebb verzióját nézi. Előző verziók:

Absztrakt

A magas vérnyomás a szív- és érrendszeri betegségek megállapított kockázati tényezője, és gyakori az elhízott személyek körében. 1 A nyugati társadalmakban az elhízás gyakorisága növekszik, ami valószínűleg növeli a magas vérnyomás és következésképpen a kardiovaszkuláris mortalitás terheit. 2 1960 és 2000 között az elhízás (testtömeg-index [BMI] ≥30 kg/m 2) gyakorisága a 20–74 éves amerikai felnőtteknél 13,4% -ról 30,9% -ra nőtt. 2000-ben a túlsúly (BMI ≥25 kg/m 2) prevalenciája az amerikai felnőtteknél 64,5% volt. 3 A testsúlycsökkenést hatékony, nem gyógyszeres eszközként javasolták a magas vérnyomás elsődleges megelőzésére. 4 Staessen és mtsai 5 korai metaanalízise 1988-ban kimutatta, hogy a szisztolés vérnyomás (SBP) és a diasztolés vérnyomás (DBP) -2,4, illetve -1,5 mm Hg/kilogrammonként csökken.

A célzott súlycsökkentő beavatkozások a populáció alcsoportjaiban hatékonyabbak lehetnek a magas vérnyomás megelőzésében, mint az általános populáció megközelítése, a BP és a testtömeg közötti különbségek miatt. 25 randomizált kontrollált vizsgálat (RCT) jelen metaanalízisében értékelték a testtömeg-csökkentés teljes és alcsoportos hatásait a BP-re. Ez a rétegzett metaanalízis megerősítheti a testsúly-szabályozás tudományos alapját, mint a magas vérnyomás-szabályozó programok fontos összetevőjét a közösségben és az egyes betegeknél.

Mód

Tanulmányok kiválasztása

Az elektronikus adatbázisokban (Cab Abstract, Current Contents, FSTA és MEDLINE Advanced) szisztematikus szakirodalmi keresést végeztek a testsúlycsökkentés és a vérnyomáscsökkentés RCT-jére a (túlsúlyos vagy súlycsökkentő VAGY elhízások * VAGY súly VAGY diéta *) ÉS (hipertónia) VAGY vérnyomás) ÉS (próba VAGY beavatkozás VAGY véletlen * VAGY tanulmány) címszavakként vagy MeSH kifejezésekként. A cikk hivatkozási listáit megvizsgálták további cikkek tekintetében.

A következő kritériumoknak megfelelő vizsgálatok alkalmasak voltak a metaanalízisre: (1) RCT-terv, (2) 1966 után jelent meg, (3) emberen készült, (4) angolul írt, és (5) a testtömeg nem gyógyszeres csökkentése. . Összesen 97 cikket azonosítottak, ebből 72-et az előre meghatározott kritériumok alapján kizártak (a kizárt vizsgálatok irodalmi listája a szerzőktől elérhető); azaz nem feleltek meg a felvételi kritériumoknak (n = 21), az intervenciós időszak 6–30 volt alkalmasnak erre a metaanalízisre.

1.ábra. RCT-k kiválasztása a súlycsökkenés és a BP meta-analíziséhez.

Adatok absztrakciója

Az eredeti cikkeket adatkivétel céljából lekérdezték. Két kutató (J.E.N., B.E.S.) függetlenül gyűjtött adatokat a populáció jellemzőiről, a vizsgálat tervezéséről és a kezelés hatásáról egy standard formán. Azoknál a vizsgálatoknál, amelyekben a BP és a testtömeg mérését több időpontban rögzítették, 6–14 adatot vontak le arról az intervenciós periódusról, amely alatt a maximális BP hatást érték el. Ha nem közöltek közbenső méréseket, akkor a teljes beavatkozási időszakot használtuk. 15–30 Különböző típusú testsúly-beavatkozásokat lehetett volna vizsgálni ugyanazon kísérlet során, azaz az energia korlátozását, a megnövekedett fizikai aktivitást vagy a kombinált beavatkozást. Amikor ez történt, ezeket a beavatkozásokat külön rétegként elemezték. 2 vizsgálat során a szerzőkkel felvették a kapcsolatot a hiányzó adatok megszerzéséhez. 15,25 Egy olyan vizsgálat esetében, amelyben a kísérleti populáció életkorát nem jelentették, a többi kísérleti populáció átlagéletkorát együttesen (azaz 46 év) vezették be az adatelemzésben. 28.

Mennyiségi adatok szintézise

A kontrollcsoporthoz viszonyítva a kiindulási érték változásait kivontuk az intervenciós csoport változásaiból, hogy megkapjuk a súlycsökkenés nettó BP-hatását. A kezelési hatás SE-jeit is elvontuk. Ha nem jelentik, az SE-ket SD-kből vagy SE-kből származtatták a csoportokon belüli BP-hatások, konfidencia-intervallumok (CI), tesztstatisztikák vagy valószínűségi értékek alapján. Az SE becsléséhez 0,5-ös korrelációt feltételezünk az egyes csoportokon belül a kiindulási és a nyomon követési eltérések között, Follmann és munkatársai (31) szerint az alábbiak szerint:

Az egyik cikkben 26 varianciamértéket nem mutattak be, ezért az SE-t minden más kísérletből lineáris regresszióval jósolták, a független változóként a próbaminta méretét alkalmazva.

A metaanalízishez véletlenszerű hatásmodellt választottak, hogy a vizsgálatok között figyelembe vegyék a BP-hatás heterogenitását. A folyamatos eredmények metaanalíziséhez fejlett statisztikai technikát alkalmaztak, amely figyelembe veszi a tanulmányon belüli és a tanulmányi variációkat egyaránt (SAS PROC MIXED). 32 A BP-tényezők súlyozási tényezője 1/(SE 2 + τ 2) volt, ahol τ a vizsgálat közötti eltérés.

A BP súlycsökkenésre adott válaszának módosulásának vizsgálatához metaanalízist végeztek előre meghatározott rétegekben, átlagéletkor (≤45 vs> 45 év), nem (2), vérnyomáscsökkentő kezelés (nem vs igen; „igen” -ként kódolva, ha 1 vagy több személyt antihipertenzív gyógyszerekkel kezeltek), súlycsökkenés (≤5 vs> 5 kg) és kiindulási hipertóniás állapot (igen vagy nem; csak a kezdeti BP-szint alapján, azaz 27 ezért meta-elemzéseket végeztek a vizsgálat kizárása után is elvégezték.

2. ábra. Tölcséres rajz a publikáció torzításának feltárására 25 súlycsökkentő és BP-s RCT-ben. A nyitott négyzetek az egyes kísérleteket (vagy a próba rétegeket) jelentik; Az SBP nettó változását a variancia (súlytényező) reciprokával ábrázoljuk. A tölcsértábla nagyjából szimmetrikus volt az átlaghatás méretével (függőleges vonal), kivéve Reisin és munkatársai külsõ tanulmányát. 27.

Eredmények

A vizsgálatok áttekintése

A testsúlycsökkentéssel és a BP-vel kapcsolatos vizsgálatok populációját és vizsgálati jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. Az elemzés 25 párhuzamos, 1978 és 2002 között közzétett vizsgálaton alapult, amelyek 34 réteget és összesen 4874 alanyot tartalmaztak. A beavatkozás időtartama a maximális BP-hatás eléréséig (vagy ha nem számolták be a teljes BP-hatást) 8 és 260 hét között változott. A legtöbb tanulmány (82%) férfiakat és nőket egyaránt tartalmazott. A kísérleti populációk átlagos életkora 37 és 66 év között mozgott. A populációk fele hipertóniás volt (a kezdeti BP-határérték 140/90 Hgmm alapján), és a populációk 24% -a vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedett. Az átlagos teljes időtartam 66,6 hét volt, és az átlagos időtartam a maximális BP-hatás eléréséig 35,3 hét volt. Az RCT-ben szenvedő alanyok összesített százalékos aránya, amely a randomizálás után kiesett, kicsi volt (4,8%).

1. TÁBLÁZAT A súlycsökkentés és a vérnyomáscsökkentő RCT-k populációja és vizsgálati jellemzői

A testtömeg változásai

Az átlagos kezdeti testtömeg 88,3 kg, a BMI pedig 30,7 kg/m 2 volt. A populáció testtömegének átlagos nettó változása a kezdeti testsúly −5,8% -a volt, azaz −5,1 kg (95% CI, −6,03 és −4,25), −0,6 és −11,9 kg között változott. Az energiakorlátozás, a megnövekedett fizikai aktivitás és a kombinált intervenciós alcsoportok átlagos súlycsökkenése −6,7 kg (95% CI, −8,27 - −5,11), −3,1 kg (95% CI, −4,54 - −1,75) és −6,2 kg (95% CI, −7,87 - −4,55).

Változások a BP-ben

A SBP és a DBP súlycsökkenés miatti nettó változásainak erdei parcelláit a 95% -os CI mellett a 3. ábra mutatja. Átlagos nettó tömeg -5,1 kg csökkenés az energia korlátozása, a megnövekedett fizikai aktivitás vagy a kombinált beavatkozás eredményeként az SBP jelentős csökkenésével –4,44 Hgmm (95% CI, −5,93–2,95) és a DBP jelentős csökkenésével –3,57 Hgmm (95% CI, −4,88 és −2,25) között. A súlycsökkenés kilogrammonként kifejezve az SBP és a DBP csökkenése -1,05 Hgmm (95% CI, −1,43 és −0,66), illetve −0,92 Hgmm (95% CI, −1,28 és −0,55) között volt. A Reisin és munkatársai által végzett külső tanulmány kizárása a teljes becslés kismértékű gyengülését okozta, azaz −4,17 Hgmm (95% CI, −5,55 és −2,80) SBP esetén és −3,12 Hgmm (95% CI, −4,17) –2,07) DBP esetén.

3. ábra. BP-hatások a súlycsökkentés RCT-jében és a BP. A nyitott négyzetek az SBP (A erdőterület) és a DBP (B erdőrészlet) átlagos nettó változásait jelentik az egyes vizsgálatokban (vagy a próba rétegekben), 95% -os CI mellett; a metaanalízis összesített becsléseit szürke gyémántként ábrázolják; az a, b és c utótagok ugyanazon tárgyalás különböző rétegeit jelölik.

BP válasz alcsoportokban

A rétegzett metaanalízis eredményeit a 2. táblázat mutatja be. A rétegzett metaanalízisben nagyobb BP csökkenést figyeltek meg azoknál a populációknál, amelyeknél az átlagos testsúlycsökkenés> 5 kg volt, mint azoknál, akiknél kisebb a testsúlycsökkenés, mind SBP esetén (−6,24 Hgmm [95% CI, −8,06 - −4,41] vs −2,44 Hgmm [95% CI, −4,38 - −0,49]) és DBP (−4,97 Hg [95% CI, −6,62 - −3,31] vs −1,97 mm Hg [95% CI, -3,71 - -0,21]. A vérnyomáscsökkenés nagyobb volt azokban a populációkban is, akik vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedtek, mint kezeletlen populációkban, mind SBP esetén (−7,00 mm Hg [95% CI, −10,02 - −3,98] vs −3,77 Hg [95% CI, −5,33 - 2,22]) és DBP (−5,49 Hgmm [95% CI, −8,06–2,93] vs −2,97 Hg [95% CI, −4,39 és −1,55]). Amikor az alcsoportokat összehasonlították a kezdeti BP szint alapján (

2. TÁBLÁZAT Az SBP és a DBP változásai a súlycsökkentés és a BP 25 RCT-jében, összességében és alcsoportokban

Reisin és munkatársai tanulmányának kizárásával 27 kisebb kontrasztot adott a BP válaszban a kezelt és kezeletlen populációk között, azaz −5,87 Hgmm (95% CI, −8,79 és −2,94) szemben −3,79 Hg [95% CI, −5,25 –2,32] SBP esetén és −3,90 Hgmm (95% CI, −6,10 −1,70), szemben −2,90 Hgmm (95% CI, −4,06 - −1,74) DBP esetén.

A többváltozós rétegzett elemzések eredményei összhangban voltak az egyváltozós eredményekkel (2. táblázat), kivéve a fizikai aktivitással való beavatkozás erősen megnövekedett BP-becsléseit (−4,74 Hgmm [95% CI, −7,60–1,88] SBP és −4,65 Hgmm [ 95% CI, −6,84 - −2,45] DBP esetén), ami a súlycsökkenés mértékének korrekciójából származott.

Vita

Ez a 25 RCT meta-analízise, amely 4874 különböző etnikai populációból származó résztvevőt tartalmazott, BP-csökkenést mutatott -4,4/−3,6 Hgmm-re ~ 5 kg súlycsökkenés esetén, energia korlátozás, fizikai aktivitás vagy mindkettő segítségével. Nagyobb vérnyomáscsökkenést értek el azokban a populációkban, amelyek vérnyomáscsökkentő gyógyszereket szedő alanyokat tartalmaztak.

A metaanalízisünk RCT tervezésű vizsgálatokon alapult, amelyek nagy belső érvényességgel bírnak. Azokról a vizsgálatokról, amelyekben a nyomon követés során ismételten rögzítették a BP-méréseket, az adatokat abból az időpontból vonták le, amikor a súlycsökkenés maximális hatását a BP-re elérték (a rétegek 32% -a). Ezen RCT-k többségében a maximális hatást a vizsgálat vége előtt érték el. Valószínű magyarázat a megfelelés hiánya a hosszú távú beavatkozás során.

Az aerob testmozgás és a BP metaanalízise Whelton és munkatársai által 35 kimutatta, hogy a BP jelentősen csökkent még azokban a kísérletekben is, amelyekben az összsúlycsökkenés minimális volt. Ez arra utal, hogy a testmozgás a testtömeg változásától függetlenül csökkenti a BP-t. Többváltozós elemzésünkben, amelyet a súlycsökkenés mértékére standardizáltunk, a DBP-re gyakorolt hatás nagyobb volt, amikor a testtömeg fizikai aktivitással csökkent az energiakorlátozáshoz képest. Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy a fizikai aktivitás a testsúlycsökkenéssel nem összefüggő mechanizmusokkal is csökkenti a BP-t.

Bár a hipertónia és az elhízás közötti kapcsolat pontos mechanizmusa és a súlycsökkenés BP-re gyakorolt hatása nem ismert, számos elfogadható biológiai út létezik. 1 A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer túlaktivált elhízott személyeknél, és a renin-aktivitás és az aldoszteron-koncentráció magasabb, mint sovány egyéneknél. 36–38 Ezenkívül a szimpatikus idegrendszer aktivitása fokozódik hipertóniás, elhízott alanyokban, ami elhízással kapcsolatos vesehatásokat indukálhat. 38–40 Alternatív megoldásként előfordulhat, hogy gátolja a natriuretikus peptidrendszert, amelynek funkcionális hatásai a vazodilatáció és a natriuresis. 38,41,42 A metabolikus szindróma részeként az inzulinérzékenység csökkenése és a hiperinsulinémia szintén lényeges kapcsolatot hozhat létre az elhízás és a magas vérnyomás között, bár ez az összefüggés még mindig nem teljesen ismert. 43

További vizsgálatokra van szükség a súlycsökkentés BP-re gyakorolt hosszú távú hatásainak vizsgálatához. Fontos azt is megvizsgálni, hogy a súlycsökkenés a súly visszanyerése után is tartósan jótékonyan hat-e a szív- és érrendszeri kockázatra. A gyermekek és serdülők súlycsökkenésére és vérnyomására vonatkozó adatok kevések. Az ezen a területen végzett vizsgálatok egyértelműen indokoltak az elhízás és a magas vérnyomás növekvő gyakorisága miatt fiatalabb korban, ami jelentős egészségügyi problémává és a közegészségügyre jelent fenyegetést jelent. 44.

Összefoglalva, ennek a metaanalízisnek az eredményei egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy a súlycsökkenés fontos hozzájárulást nyújt a magas vérnyomás kezeléséhez, különösen azoknál, akik vérnyomáscsökkentő gyógyszert szednek. A súlygyarapodás megelőzése valószínűleg nagy hatással lesz a magas vérnyomás terhére, következésképpen a szív- és érrendszeri betegségekre az általános populációban.

Perspektívák

Ez a 25 RCT meta-analízise kimutatta az SBP és a DBP csökkenését ≈1 Hgmm-rel minden súlycsökkenés kilogrammonként. Különösen a vérnyomáscsökkentő gyógyszeres kezelés alatt álló alanyok részesülhetnek előnyben a súlycsökkentésből. Ez a tanulmány egyértelmű bizonyítékokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a testtömeg csökkentésére irányuló életmód-módosításoknak a hipertónia kezelésének fő elemének kell lenniük. A túlsúly túlsúlya a nyugati társadalmakban az elmúlt évtizedekben erősen megnőtt. A populáció súlykontrollja rendkívül fontos a hipertónia, következésképpen a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás növekedésének megakadályozásában.