Journal of Nuclear Medicine

  1. Franziska Vettermann3, 2, 4,
  2. Michael Rullmann2, 3,
  3. Georg Becker3,
  4. Julia Luthardt3,
  5. Franziska Zientek2, 3,
  6. Matthias Brendel4,
  7. Axel Rominger4,
  8. Marianne Patt3,
  9. Philipp Meyer3,
  10. Anke Bresch3,
  11. Michael Stumvoll2,
  12. Yu-Shin Ding,
  13. Oszama Sabri2, 3 és
  14. Swen Hesse, 3
  1. 1 New York-i Egyetem Orvostudományi Kar New York NY, Egyesült Államok
  2. 2 IFB AdiposityDiseases University Medical Center Lipcse, Németország
  3. 3 Lipcsei Nukleáris Orvostudományi Tanszék Lipcse, Németország
  4. 4 Müncheni Nukleáris Orvostudományi Tanszék München, Németország

Absztrakt

269

egyének

Célkitűzések Az idegépalkotó vizsgálatok feltárták a központi norepinefrin rendszer (NE) strukturális és funkcionális változásait az agyi régiókban, mind az elhízás, mind az NE rendszer neuromodulációs hatásai kapcsán, amelyek elősegítik az étkezési rendellenességeket. Az étvágy elnyomására és a súlycsökkentésre szolgáló terápiás célpontok például farmakológiai beavatkozással a preszinaptikus NE transzporterek (NET). A NET aktivitást az etetéssel összefüggő mechanizmus azonban ismeretlen. Ennek a vizsgálatnak a fő célja annak meghatározása volt, hogy a NET az emberi elhízás stabil vonása, vagy a szokásos kezeléssel, különösen étrendi beavatkozással megváltoztatható-e, következésképpen az elhízás eredménye. Ezért összehasonlítjuk az agyi PET-adatokat, amelyek tükrözik a regionális NET elérhetőségét az elhízott egyéneknél 6 hónapos étrendi beavatkozás előtt és után, valamint az érzelmi evést, valamint az impulzív és erőfeszítés-ellenőrzést értékelő viselkedési pontszámokat (FEV-II, BIS-11, ATQ).

Mód 10 elhízott, nem depressziós önkéntest (BMI> 35; 42,4 ± 3,7 kg/m², 34 ± 9 év, 4♀) PET-nek vetettek alá a NET-szelektív (S, S) - [11C] O-metilreboxetin (MRB), MRI segítségével és BIS-11, FEV-II, ATQ az étrendi beavatkozás előtt és után 6 hónappal, atlaszból származó érdeklődésre számot tartó képelemzés alkalmazásával, egy multi-lineáris referenciaszövet-modell alkalmazásával, a NET kötődési potenciál (BPnd) eléréséhez. 10 elhízott beteg NET elérhetőségét különböző agyterületeken összehasonlítottuk 10 egyező, nem elhízott önkéntesével (BMI 23,9 ± 2,5 kg/m², életkor 33 ± 10 év, 4♀).

Eredmények Sem a BMI szignifikáns változása, sem a BMI változásainak korrelációja a BPnd időbeli változásával nem találtak a kontroll csoportban (delta-BMI -0,2 ± 5,9%). Elhízott betegeknél a BMI változása (-3,3 ± 5,3%) szignifikánsan korrelált az insula (R = -0,67, p = 0,033) és a hippocampus (R = -0,69, p = 0,029) NET elérhetőségével, és növekedett elhízott egyéneknél a beavatkozás befejezése után (pl. insula delta BPnd 0,02 ± 0,11). Az izolátum NET-változásai a FEV-II (R = 0,71; p = 0,02), az ATQ (R = -0,67; p = 0,03) és a BIS-11 összesített pontszámának (R = 0,62; p = 0,06) változásaihoz kapcsolódtak. Ezenkívül összefüggést találtunk a BMI változásai között ezen viselkedési skálák változásával (BIS-11 összesen: R = 0,76; p = 0,01; FEV-II: R = 0,63; p = 0,05; ATQ: R = -0,77; p = 0,009).

Következtetések Az elhízott egyének étrendi beavatkozásának 6 hónapos nyomon követése során a túlnyomórészt az inzulában fellépő NET-változások azt jelzik, hogy az elhízás kezelésére szolgáló rezsimeket kísérő szenzoros-interoceptív funkciók vesznek részt. Ezek a változások szorosan kapcsolódnak az étkezési magatartás javulásához, ami alacsonyabb érzelmi vezérelt és kevésbé impulzív táplálékfelvételre utal, és a sikeres kezelés után kiegyensúlyozottabb NE-tónusra utalhat. A BMI-vel kapcsolatos NET-változások azonban a hippokampuszban eddig nem mutattak viselkedési összefüggést.