A testedzés időtartama és intenzitása fogyókúrás programban

Hovatartozás

Szerző

Hovatartozás

Absztrakt

Célkitűzés: Megvizsgálni a testmozgás időtartamának és gyakoriságának a súlycsökkenésre és a kardiorespirációs alkalmasságra gyakorolt ​​hatását korábban ülő, túlsúlyos nőknél.

fogyókúrás

Tervezés: Véletlenszerű, kontrollált, 4 karos, 12 hónapos vizsgálat.

Beállítás: Egyetemi alapú magatartási fogyás program a 2000. és 2001. évben.

Résztvevők: Az alkalmassági kritériumok a következők voltak: nők, 21–45 évesek, testtömeg-index (BMI) 27–40, jelentéstételi gyakorlat Intervenció: Mind a 201 résztvevőt egy szokásos viselkedési súlycsökkentő programhoz rendelték, amely rendszeres csoportos megbeszéléseket és telefonhívásokat, valamint kalória- és étrendzsír-korlátozásokat tartalmazott. A résztvevők étkezési terveket kaptak és heti étkezési naplókat vezettek. A nőket 1000 testtömeg/hét vagy 2000 kcal/hét energiafelhasználás és a testmozgás intenzitása (mérsékelt versus erőteljes) alapján a négy testmozgáscsoport egyikébe sorolták. A testmozgás intenzitását az életkor által előre jelzett maximális pulzusszám és az észlelt terhelés osztályzata alapján határoztuk meg. Az energiafelhasználást heti edzéspercekké alakították át. A csoportok erőteljes intenzitás/magas időtartam, mérsékelt intenzitás/magas időtartam, mérsékelt intenzitás/mérsékelt időtartam és erőteljes intenzitás/mérsékelt időtartam voltak. Mind a 4 csoport mérsékelt intenzitással és mérsékelt ideig (100 perc/hét járás) kezdte a programot, és növelte a testmozgás erejét és időtartamát, hogy 200, 300, 200 és 150 perc/hét célokat tűzzen ki a csoportok számára. Futópadokat biztosítottak a résztvevőknek, és visszajelzést adtak heti edzésnaplóikról.

Fő eredménymérők: A 6. és 12. hónapban mértük a testtömeg és a BMI változását. A kardiorespirációs alkalmasságot fokozatos testmozgás futópad teszttel mértük, és az oxigénfogyasztás százalékos változásában fejeztük ki a kiindulási értékhez viszonyítva. Kivéve 5 nőt, akik elhagyták a vizsgálatot (terhesség vagy halál miatt), az adatokat a szándék-kezelés módszerrel elemezték (teljesítési arány 184/196 = 94%).