További cikkek

Írta: Heather Potter

Megjelent: 2010. június 13

Digital Vision./Photodisc/Getty Images

A gyorsaság, az erő, az agilitás és a kegyelem ötvözésével a torna sportja mindig a tömeg kedvelője. A torna a világ egyik legrégebbi sportja, amelynek gyökerei az ókori Görögországig nyúlnak vissza. A torna az első modern olimpiai játékok egyik sportja volt 1896-ban, és 1928-ra a jelenlegi formájává vált. A modern tornászok meglepődhetnek, ha megtudják, hogy kedvenc elemeik mióta vannak a sport részei, és mennyire frissek a többi kiegészítés.

Ősi torna

Az ókori Görögországban a résztvevők meztelenül gyakoroltak, és a szó görögből fordítva "meztelen testmozgást" jelent. Amikor Görögország megkezdte az olimpiai játékok megrendezését, körülbelül 3000 évvel ezelőtt, a torna is benne volt. Az akkoriban más sport, a bukdácsolás és a boltozás az egyetlen esemény, amely a torna modern formájában megmaradt. Azok a versenyek, amelyek ma már önmagukban sportolnak, ideértve a birkózást, az ökölvívást és az atlétikai eseményeket is, a torna részét képezték az ősi játékokban. A görögök 393-ban abbahagyták az olimpiai játékok megrendezését. Az ezt követő évszázadokban a torna, különösen a bukdácsolás, elsősorban az előadóművészetben használt tudományágként maradt fenn. A bukdácsolók és a cirkuszi előadók utazó csoportjai életben tartották a tevékenységet.

Egy új kezdet

A 18. század végén Johann Christoph Friedrich Guts Muths német tanár a tornagyakorlatot két különféle formára osztotta, természetesre és mesterségesre. A mesterséges ág inkább az esztétikai teljesítményre összpontosított, mint a gyakorlati alkalmazásra. A bukás a mesterséges iskola része volt. Egy eredetileg természetes cselekvésnek tekintett esemény végül a mesterséges oldalra került. Muths idejében az emberek lovagoltak, és a boltozást és felszerelést gyakorlati alkalmazásnak tekintették. Az idő múlásával a boltozat mesterséges tudományággá vált, és a szerelés és leszállás szavak a mai napig fennmaradnak a torna terminológiájában.

Modern verseny

Egy másik német, Friedrich Ludwig Jahn Turnverein néven klubokat hozott létre, amelyek a torna és a testmozgás egyéb formáinak gyakorlását szentelték. A 19. század elején Berlinben megrendezett versenyek a modern versenytorna kezdetét jelentették. Jahn feltalálta a párhuzamos rudakat, és tanította diákjainak a horgonyt; mérlegkaron; vízszintes sáv; valamint kötél- és rúdmászás. 1819-ben egy tornász meggyilkolt egy német drámaírót, és III. Frigyes Vilmos porosz király számos tornaközpontot bezárt. A tornászok gyanúja támadt, Jahn három tanítványa Amerikába indult, és az 1830-as években tornát vitt az Új Világba. Németország 1842-ben feloldotta a torna tilalmát, és 1860-ra a németek ismét tornászversenyeknek adtak otthont. Az 1881-ben alapított Európai Torna Szövetség Elnöksége megtartotta az első modern nemzetközi versenyeket. Az Egyesült Államokban az Amatőr Atlétikai Unió 1883-ban felvette a sportot a névsorába.

Modern olimpia

Az első modern olimpiai játékok között szerepelt a férfi torna, bár a sport még mindig magában foglalta az atlétikai elemeket és a kötélmászást. Az 1928-as olimpiai játékok jelentették az első alkalmat, amikor a sportot a mai napig használt legtöbb elemgel végezték. Ezekben a játékokban a tornászok lovas lóban, boltozatban, párhuzamos rudakban, vízszintes rudakban és gyűrűkben versenyeztek. Az 1928-as olimpián debütált a női torna, amely az egyensúlyi fénysugarat magában foglaló verseny. Az 1932-es játékokon férfi és női padlógyakorlatokat végeztek. A ritmikus torna 1984-ben került az olimpiára, a trambulin pedig 2000-ben a férfiak és a nők olimpiai eseményévé vált.