Az alacsony nátrium-diéta betartása szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a legjobb, ha a családtagok is betartják az étrendet: multicentrikus megfigyelési tanulmány

Misook Lee Chung

Társigazgató, a RICH Szív Program. Ápolási Főiskola, Kentucky Egyetem, Lexington

Terry A. Lennie

Társigazgató, a RICH Szív Program. Ápolási Főiskola, Kentucky Egyetem, Lexington

Gia Mudd-Martin

Ápolási Főiskola, Kentucky Egyetem, Lexington

Debra K. Moser

Társigazgató, a RICH Szív Program. Ápolási Főiskola, Kentucky Egyetem, Lexington

Absztrakt

Háttér

Az alacsony nátriumtartalmú étrend (LSD) betartása nehéz a házastársak vagy családtagok folyamatos támogatása nélkül. Hogy egy családtag követi-e az LSD-t, javítja-e a betegek betartását, azt objektíven nem tesztelték.

Célkitűzés

Megvizsgálni az LSD-hez való családhoz való ragaszkodás hatását a betegek ragaszkodására az LSD-re, és megvizsgálni, hogy ez a hatás különbözött-e párkapcsolati státusz és életmód szerint.

Mód

Ebben a másodlagos adatelemzésben 379 HF-ben szenvedő járóbeteg adatait elemeztük, akiknek objektív bizonyítékuk volt az LSD betartására (azaz a vizelet 24 órás vizelettel történő kiválasztása). A T-tesztet, az ANOVA-t és a logisztikai regressziókat alkalmazták a ragaszkodás mértékének összehasonlítására azok között a csoportok között, amelyeket az LSD-hez való családhoz való ragaszkodás, a kapcsolati státusz és a családtaggal való életmód alapján kategorizáltak, és hogy megjósolják az LSD-hez való ragaszkodás valószínűségét (24). egy óra vizelettel történő nátrium-kiválasztás Kulcsszavak: diéta, korlátozott nátriumtartalom, szociális támogatás, szívelégtelenség, betartás

Bevezetés

Az étrendi nátrium-korlátozás kritikus öngondoskodási feladat a szívelégtelenségben (HF) szenvedő betegek számára. Javasoljuk, hogy a HF-betegek csökkentsék a napi nátrium-bevitelt a tünetek kezelése és a súlyosbodó tünetek megelőzése érdekében. 1 A túlzott étrendi nátrium-bevitel, amely nátrium-retenciót eredményez, a kórházi kezelés fő előfutára a HF-ben szenvedő betegeknél. 2-4 A HF súlyosbodása miatt a kórházba való visszatéréstől számított 3 hónapon belül minden negyedik HF-ben szenvedő beteget visszafogadnak, a HF súlyosbodása miatt pedig a betegek majdnem felét 6 hónapon belül visszafogadják. 5-8 Annak ellenére, hogy fontos az étrendben korlátozni a nátriumot az újbóli hospitalizáció megelőzése és a HF tünetek terhelésének csökkentése érdekében, az LSD be nem tartásának gyakorisága továbbra is magas. A LF-ben szenvedő betegeknél az LSD-hez való ragaszkodás elmaradásának becslése 22% és 51% között mozgott. 9-12

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálja a családtagok LSD-hez való ragaszkodásának összefüggését a betegek betartásával, és megvizsgálja, hogy ez az összefüggés különbözik-e a családtagok beteghez való viszonyától és az életmódtól. Feltételeztük, hogy azoknak a családtagokkal rendelkező betegeknek, akik követik az LSD-t, jobban ragaszkodnak a családtagjukhoz fűződő viszonyuktól és az életük rendjétől függetlenül. E tanulmány konkrét célja az volt, hogy összehasonlítsa a betegek LSD-hez való ragaszkodását azon csoportok között, amelyeket (1) a családtagok LSD-hez való ragaszkodása alapján kategorizáltak (azaz a családtagok követték az LSD-t, míg a családtagok nem követték az LSD-t), kapcsolat a családtaggal (azaz a házastárssal szemben a nem házastárssal), és (3) az élet rendje (azaz egyedül élni, szemben a családtaggal való együttéléssel). Ezenkívül arra kerestük a választ, hogy a beteg betartása különbözik-e (1) a családtagok LSD-hez való ragaszkodásának interakciója és 2) a családtagok LSD-hez való ragaszkodásának interakciója alapján.

Mód

Tanulmányterv, beállítás és résztvevők

Ez a HF Életminőség-nyilvántartásból származó betegadatok másodlagos elemzése volt. 17–19. Ebben az elemzésben a 379 beteg adatait használtuk fel, akik teljes adatokkal rendelkeztek a páciens 24 órás vizeletürítéséről a páciensnek az LSD-hez való ragaszkodásának mérésére, valamint a beteg beszámolójáról arról, hogy családtagjaik követték-e az LSD-t. velük. A betegeket akkor vették bele ebbe a vizsgálatba, ha megerősített diagnózisuk volt a konzervált vagy nem konzervált krónikus HF-ról, és nem voltak végzetes betegségeik, beleértve a rákot, a máj stádiumának máj- vagy vesebetegségét. Valamennyi résztvevőt Kentuckyban (Georgia) és Indiana járóbeteg-kardiológiai klinikáin vették fel.

Intézkedések

Beteg betartása az LSD-hez

A betegek ragaszkodását az LSD-hez 24 órás vizeletürítéssel (24 órás UNa) értékeltük. Mivel a nátriumbevitel 95% -a ürül, a 24 órás UNa az étrendi nátriumbevitelt tükrözi. A 24 órás UNa-t korábban alkalmazták HF-ben szenvedő betegek étrendi betartásának értékelésére. 9,16,20 Egy képzett ápolókutató utasította a betegeket, hogy vizelési napló segítségével rögzítsék a gyűjtés kezdetét és végét, valamint az egyes ürítések idejét és mennyiségét. Írásbeli utasításokat is szolgáltattak a pontos 24 órás vizeletgyűjtés biztosítása érdekében. A résztvevők megfelelő készleteket kaptak a vizeletgyűjtéshez (azaz vizeletpalackokat, vizeldéket vagy gyűjtősapkát). A kutatási asszisztensek a résztvevőkkel végzett naplók áttekintésével ellenőrizték a 24 órás vizeletgyűjtés teljességét.

Családi ragaszkodás az LSD-hez

A családnak az LSD-hez való ragaszkodását az étrendi nátrium-korlátozási kérdőív (DSRQ) egyik elemével értékelték. 15,16 A DSRQ megbízhatósága (azaz Cronbach alfa .62 - .88) és konstrukció érvényessége bizonyított. 15,16 A felhasznált tétel a következő volt: „A háztartásom többi tagja ugyanazt az alacsony sótartalmú ételt fogyasztja, mint én”. Ezt az elemet egy 5 válaszú skálán értékelték, referens horgonyokkal: „teljesen egyetértek” és „teljesen nem értek egyet”. E tétel alapján a betegeket 2 csoportba csoportosítottuk (vagyis az LSD-hez ragaszkodó családtaggal szemben az LSD-t nem követő családtaggal). A családtagnak az LSD-hez való ragaszkodását a páciens válaszaként határozták meg az „teljesen egyetértek” és az „egyetértek” elemekkel.

Kapcsolati státusz és életmód

A kapcsolati státuszt házastársként és nem házastársként határozták meg a beteg családi állapota alapján. Az élethelyzetet egy 2 kategóriás válaszelem alkalmazásával értékelték, amely magában foglalta a „családdal való együttélést” és az „egyedül élést”.

Leíró változók

Demográfiai (azaz nem, életkor, etnikai hovatartozás és végzettség) és klinikai jellemzőket (azaz a bal kamrai ejekciós frakciót, gyógyszeres kezelést, együttes morbiditást, New York Heart Association osztályt) kaptunk a minta jellemzőinek leírására. Ezeket a változókat rövid beteginterjú, strukturált kérdőív és orvosi diagram áttekintésével gyűjtöttük össze.

Eljárások

Az egyes vizsgálati helyszíneken a Belső Ellenőrző Testület jóváhagyást kapott. A támogatható betegeket a járóbeteg-szakrendeléseken keresték meg. Az aláírt beleegyezés megszerzése után a betegek kitöltötték a kérdőíveket, és felkérték őket, hogy gyűjtsenek 24 órás vizeletmintákat. A vizeletmintákat a kórház laboratóriumában elemezték minden helyszínen.

Adatelemzés

Leíró statisztikákat (azaz átlag, szórás és percentilis) használtunk a minta jellemzőinek leírására. Független minta t-tesztet és ANOVA-t használtunk a csoportok közötti tapadás szintjének összehasonlítására 24 órás UNa alkalmazásával. Ebben a tanulmányban a 24 órás UNa-t használtuk folyamatos változóként a csoportok közötti és csoportok közötti tapadás szintjének összehasonlítására. Ezeket a kétváltozós elemzéseket követően a 24 órás UNa-t használtuk kategorikus változóként a logisztikai regresszióban, hogy megvizsgáljuk a különböző csoportok által megjósolt páciens-tapadás valószínűségét. Az Amerikai Szívelégtelenség Társaságának gyakorlati irányelvei szerint 1 2000–3000 mg nátrium ajánlott tipikus HF-ben szenvedő betegek számára. Ebben a vizsgálatban 3000 mg vizelettel történő nátrium-kiválasztást használtak az LSD-hez való ragaszkodás vágási pontjaként. Azok a betegek, akiknek a 24 órás UNa értéke 3000 mg alatt volt, voltak a tapadó csoport, és azok a betegek, akiknek a 24 órás UNa értéke 3000 mg vagy annál nagyobb volt, a nem tapadó csoport. Az adatelemzéseket az SPSS 20-as verziójával hajtottuk végre, alfa értékét 0-ra állítottuk.

Eredmények

A beteg jellemzőit az 1. táblázat ismerteti. Ebben a vizsgálatban a betegek többségének volt házastársa, és családtagjával éltek. A betegek alig kevesebb mint fele számolt be arról, hogy családtagjaik követik az LSD-t. Az átlagos páciens 24 órás UNa értéke 4020 mg (± 2020) volt, és a betegek 35% -át az LSD-hez ragaszkodóként osztályozták (24 órás UNa 2. táblázat). Nem voltak szignifikáns különbségek az iskolai végzettség (középiskola és a középiskolánál nagyobb), a nem, az életkor, a diuretikumok szedése és a kilökődés aránya között a családtagok ragaszkodása, a kapcsolati státus és az életmód szerint kategorizált csoportok, illetve a családtag szerint rétegzett csoportok között a ragaszkodás és az LSD a kapcsolattal, vagy a családtagok rétegzett csoportjai az LSD és az élet rendezésével való ragaszkodás szerint.

Asztal 1

HF-ben szenvedő betegek jellemzői (N = 379)

Jellemzők: átlag ± SD vagy N (%)

Kor, évek

61,7 ± 11,7

Oktatás, 3. táblázat). Azok a résztvevők, akiknek családtagjai követték az LSD-t, 629 mg-mal kevesebb vizelettel ürültek ki a vizelettel, mint azok a betegek, akiknek családtagjai nem követték az LSD-t (p = 0,003). Nem volt azonban szignifikáns különbség a tapadás mértékében azok között a betegek között, akiknek családtagja házastárs volt, és azok között, akiknek családtagja nem volt házastársa, vagy a családtaggal együtt élő betegek és az egyedül élő betegek között (3. táblázat).

3. táblázat

A 24 órás vizelettel történő nátrium-kiválasztás összehasonlítása a csoportok között

A csoport interakcióin alapuló betartási szint

Amint a 3. táblázat mutatja, az LSD-hez való ragaszkodás szintje a csoportok között szignifikánsan különbözött a kapcsolat kölcsönhatása és a családtagok LSD-hez való ragaszkodása alapján. A Tukey post-hoc tesztek eredményei azt mutatták, hogy azoknál a betegeknél, akiknek házastársa nem volt ragaszkodva az LSD-hez, 804 mg-mal nagyobb nátrium-kiválasztás volt, mint azoknál, akiknek házastársa ragaszkodott az LSD-hez (p = 0,012), és 1139 mg-mal több nátrium-kiválasztódáshoz, mint azoknál, akiknek volt nem házastársi családtag, aki ragaszkodott az LSD-hez (p = 0,015).

A betartás szintje a betegek körében különbözött az életmód és a családtagok LSD-hez való ragaszkodásának kölcsönhatása alapján (3. táblázat). A befogadó utáni teszt kimutatta, hogy azoknál a betegeknél, akik nem ragaszkodó családtagnál éltek, 760 mg-kal több nátrium választódott ki, mint azoknál, akik ragaszkodó családtagokkal éltek (p = .007).

A csoportok általi betartás valószínűsége

Az életmód nem jósolta meg a beteg betartását. A családtagokkal együtt élő betegek közül azonban azok, akiknek családtagjai LSD-t követtek, 1,9-szer nagyobb valószínűséggel tapadtak, mint azok a betegek, akiknek családtagjai nem követték az LSD-t.

Vita

A másodlagos adatelemzés legfőbb megállapítása az volt, hogy amikor a családtagok LSD-t követtek, a betegek jobban ragaszkodtak az LSD-hez, függetlenül a beteghez való viszonyuktól és az élet rendjétől. A páciens 24 órás vizeletkiválasztásának különbségei 629 mg, illetve 804 mg voltak, attól függően, hogy a ragaszkodó családtag házastárs vagy nem házastárs családtag volt-e. A legmeggyőzőbb megállapítás az volt, hogy egy családtag, aki követi az LSD-t, növeli a betegek valószínűségét, hogy betartják az LSD-t. Váratlan megállapítás az volt, hogy a nem házastárs családtaggal rendelkező betegek négyszer nagyobb valószínűséggel tapadtak, amikor családtagjuk LSD-t követett, összehasonlítva azokkal a házastársakkal, akik nem követték az LSD-t. Ezeket a megállapításokat azonban befolyásolhatja az a tény, hogy azon betegek fele, akiknek a családtagja nem volt házastárs, LSD-t követtek, míg az LSD-t követő házastárssal rendelkező betegek csak egyharmada.

A HF-ben szenvedő betegek jelenlegi klinikai gyakorlati útmutatója hangsúlyozza a családtagok oktatásba történő bevonásának és tanácsadásának fontosságát a HF önellátási rendszereivel kapcsolatban, és ajánlja a családtagoknak az ismeretek, készségek, stratégiák, problémamegoldó képességek és motiváció elsajátítását a betegek aktív betartásához. kezelésre. 24 A családtagok tudása az LSD-ről, beleértve az élelmiszer-címkék olvasását, az alacsony nátriumtartalmú ételek kiválasztását és az alacsony nátriumtartalmú ételek főzését, alapvető fontosságú a betegek étrendi betartásának támogatásához. Az étkezés elkészítése és a közös étkezés alapvető társadalmi tevékenység. A családtagok gyakran vásárolnak ételt, főznek és étkeznek együtt. Mivel a HF-ben szenvedő betegeknél súlyos a fizikai funkciók korlátozása és a tünetek szorongása, a családtagok nagyobb felelősséggel tartozhatnak az ételek megvásárlásában és elkészítésében. Így a páciens étrendi betartásának sikeres magatartása megköveteli a családtagok támogatását. Azok a beavatkozások, amelyek magukban foglalják az oktatást, hogy támogassák a családtagokat abban, hogy képesek legyenek ezekre a dolgokra, kulcsfontosságúak lesznek a sikeres önellátásban, és minden betegellátási tervben szerepelniük kell.

Noha a család önellátásban való részvételének hatékonyságát krónikus betegségekben alaposan megvizsgálták, a HF betegek körében kevés információ áll rendelkezésre a táplálkozás betartásában való család részvételéről. Csak egy randomizált, kontrollált kísérleti vizsgálatot végeztek a családtámogatás hatékonyságának vizsgálatára az étrend nátrium-tapadásában a beteg-család gondozói diódáiban. 25 A családi beavatkozás, az úgynevezett családi partnerség célja a családtagok autonómiájának támogatása az LSD oktatás mellett. A kutatók arról számoltak be, hogy a HF betegek, akik családtaggal folytattak családi partnerségi beavatkozást, 3 hónapos nyomon követéskor csökkentették a vizelet nátrium kiválasztását, míg azoknál a betegeknél, akik csak LSD oktatást kaptak egy családtagnál, a nátrium kiválasztása nem változott. Ezen megállapítások fontosságát támasztják alá más tanulmányok eredményei is, amelyek szerint a betegek elszigeteltnek érezhetik magukat családjuktól, és úgy érzik, hogy nem tisztelik őket, amikor LSD-t követnek, de a családtagok nem. 14

E tanulmány eredményei arra utalnak, hogy a családok LSD-ben való részvételének ösztönzése döntő támogatást nyújthat a betegek számára, és ezáltal maximalizálhatja a HF-betegek étrendi betartási viselkedését. A családtagok LSD követésére való ösztönzése az általános táplálkozási ajánlásokat követi minden felnőtt számára. Az Egészségügyi Világszervezet azt javasolja, hogy az egészséges felnőttek napi 2000 mg-nál kevesebb nátriumot fogyasszanak a krónikus betegségek megelőzése érdekében. Az amerikai étrendi irányelvek 2010 ajánlásai között szerepel a napi nátrium-bevitel 2300 mg-nál kevesebbre csökkentése a nátrium felnőttek káros egészségügyi hatásainak (azaz a magas vérnyomás) elkerülése érdekében. 27 Jól indokolt-e arra ösztönözni a családtagokat, hogy saját egészségük érdekében javítsák az LSD-t, a családi beavatkozási stratégiákat azonban még nem tesztelték. Kutatásra van szükség a családtagokkal végzett beavatkozások hatásaival kapcsolatban az étrend-nátrium bevitel csökkentésére HF-ben szenvedő betegeknél randomizált kontroll kísérleti tervezés alkalmazásával.

Ennek a másodlagos adatelemzésnek korlátai vannak. Először is, az LSD-hez való családhoz való ragaszkodás adatait a betegek által, nem pedig családtagjaiktól vagy gondozóiktól számított proxy-értékeléssel nyertük. A betegek észlelése a családtagok betartásáról eltérhet a család tényleges betartásától. Azonban a betegek szubjektív felfogását általában használják a családi vagy társadalmi támogatás felmérésére. Másodszor, a családdinamikáról és azokról az okokról, amelyek miatt a családtagok vagy házastársak nem követték az LSD-t, nem gyűjtöttek adatokat. Ezek az adatok megvilágíthatják az LSD-ben való család részvételének befolyásoló hatásait.

Összefoglalva, a tanulmány megállapításai bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a családtagok részvétele az LSD követésében hozzájárul az étrend jobb betartásához a HF-ben szenvedő betegeknél. A HF-ben szenvedő személyeknek támogatásra van szükségük állapotuk önigazgatásában, amelynek kulcsfontosságú része az LSD követése. A családtagok ugyanahhoz az LSD-hez való ragaszkodása fontos támogatást nyújt a HF-betegek számára. Eredményeink azt sugallják, hogy a családtagok oktatása és az LSD betartásának ösztönzése a betegeknél előnyös lehet, és egy további vizsgálat szükségességét jelzik egy randomizált kontrollvizsgálaton keresztül.

Köszönetnyilvánítás

■ NIH/NINR 1K23NR010011 (Chung, M. L., PI)

■ NIH/NINR 3R01 NR 009280 (Lennie, T. A., PI)

■ NIH/NINR 5R01 NR 008567 (Moser, D.K., PI)

■ NIH/NINR 1P20NR010679 (Moser, DK, PI és központigazgató)

■ AACN Phillips orvosi kutatási díj (Moser, D.K., PI; Riegel, B., társ-PI; Chung, M.L., társ-PI)

■ A tartalom kizárólag a szerzők felelőssége, és nem feltétlenül képviseli az Országos Ápolási Kutatóintézet vagy az Országos Egészségügyi Intézet hivatalos nézeteit.

Közreműködői információk

Misook Lee Chung, a RICH Szívprogram társigazgatója. Ápolási Főiskola, Kentucky Egyetem, Lexington.

Terry A. Lennie, a RICH szívprogram társigazgatója. Ápolási Főiskola, Kentucky Egyetem, Lexington.

Gia Mudd-Martin, Ápolási Főiskola, Kentucky Egyetem, Lexington.

Debra K. Moser, a RICH Szívprogram társigazgatója. Ápolási Főiskola, Kentucky Egyetem, Lexington.