Az elhízás hatása a funkcionális munkaképességre és az életminőségre a II. Fázisú szívrehabilitációban

A Kenti Állami Egyetem Pszichológiai Tanszékéről, Kent, OH; 1 a Summa Health System szív- és érrendszeri egészség- és rehabilitációs kutatóintézete, Akron, OH; 2 és az Akroni Egyetem, Akron, OH3

A Kenti Állami Egyetem Pszichológiai Tanszékétől, Kent, OH; 1 a Summa Health System szív- és érrendszeri egészség- és rehabilitációs kutatóintézete, Akron, OH; 2 és az Akroni Egyetem, Akron, OH3

Absztrakt

Sok szívrehabilitációs (CR) programra utaló beteg elhízott. Nem ismert azonban, hogy az elhízott betegek csökkent előnyöket kapnak-e a CR-től. Összesen 388 CR-s beteget soroltak normál testsúlyú, túlsúlyos, I. osztályú elhízottak és II/III. A funkcionális munkaképességet és az életminőséget a CR program kiindulásakor és 12 hetes befejezése után vizsgálták. A demográfiai és egészségügyi viszonyokhoz való alkalmazkodás után a II/III osztályú elhízottak alacsonyabb munkaképességet és fizikai életminőséget mutattak kiindulási és utókövetési szempontból egyaránt. A II/III osztályú elhízott egyéneknél a munkaképesség is kisebb növekedést mutatott az alapszinttől a követésig, mint az összes többi csoport. További munkára van szükség az elhízott betegek kimenetelének javítására irányuló stratégiák meghatározásához, ideértve a strukturált súlycsökkenés beépítését a CR-be vagy a CR utáni beutalást az edzésfenntartó programba.

A megemelkedett testtömeg-index (BMI) gyakori a szív- és érrendszeri betegségekben (CVD) szenvedő betegeknél. Ez a megállapítás talán nem meglepő, mivel az elhízás (BMI> 30) a szívinfarktus, 1 krónikus szívelégtelenség, 2 magas vérnyomás és 2-es típusú cukorbetegség ismert kockázati tényezője. 3 Az elhízást egyre több mechanizmus révén kapcsolják össze a CVD-vel, beleértve a gyulladásos folyamatokat és az érrendszer átalakítását. 4, 5

Kevésbé egyértelműek az elhízás lehetséges következményei a CVD-vel kapcsolatos események gyógyulására. A fenti mechanizmusok és az elhízott egyéneknél tapasztalt nehézségek arra utalnak, hogy gyógyulásuk korlátozott vagy késleltetett lehet a normál testsúlyú személyekhez képest. 6 Ezenkívül a szívrehabilitációs (CR) betegek közel 80% -a túlsúlyos vagy elhízott. 7 Az emelkedett BMI hatásának meghatározása a CR kimenetelére tájékoztathatja a kezelési lehetőségeket e populáció számára. Ehhez megvizsgáltuk a II. Fázisú CR programba beiratkozott CVD betegek funkcionális munkaképességét és életminőségét. A fentiek alapján feltételeztük, hogy a normál testsúlyú CVD-betegek nagyobb haszonnal járnak a CR-től, mint az elhízott CVD-betegek.

MÓD

Az alábbi módszertant a helyi intézményi felülvizsgálati bizottság hagyta jóvá.

Résztvevők

A minta 388, teljes adatokkal rendelkező betegből állt, akik elvégezték az American Association of Cardiovascular and Pulmonary Rehabilitation (AACVPR) által tanúsított II. Fázisú CR programot a Summa Health System Akron Városi Kórházában 2001. november és 2005. április között. Az alanyok többsége férfi volt ( 70%), átlagéletkoruk 67 év. A minta demográfiai és orvosi jellemzőit az I. táblázat tartalmazza.

W nyolc C lassú BMI A ge, y W omen,% W nyolc C változás, lb W nyolc C változás,% B ody W nyolc H magas vérnyomás,% D cukorbetegség,% A ritmuszavar,% CABG,% C ardiomyopathia,% CHF, % MI,%

Normál (n = 71)	23,13 ± 1,51	70,03 ± 10,04	5.	1,47 ± 7,24	1.1	11.	4	0.2	10.	0.2	2	8.
Túlsúly (n = 173)	27,06 ± 1,31	66,79 ± 14,20	13.	0,55 ± 12,13	−0,2	28.	12.	0.5	28.	0.5	5.	19.
Elhízott I. osztály (n = 85)	32,01 ± 1,39	63,43 ± 13,70	6.	−3,76 ± 6,77	−1.8	15	7	0	14	1	2	7
Elhízott II/III osztály (n = 64)	38,91 ± 3,67	63,63 ± 15,20	6.	−4,79 ± 7,36	−2,0	14	6.	0.2	9.	0.2	2	6.
A BMI a testtömeg-indexet jelzi; CABG, koszorúér bypass ojtás; CHF, pangásos szívelégtelenség; és MI, miokardiális infarktus.

Program

A Summa Egészségügyi Rendszer Akron Városi Kórházának II. Fázisú CR programja egy átfogó, elektrokardiográfiásan ellenőrzött testedzési és oktatási program. A program időtartama legfeljebb 12 hét, heti 3 testmozgási/oktatási foglalkozással. Minden foglalkozás 1 órás testmozgásból és 1 félórás oktatásból áll. Egyéni, testreszabott edzésterv, amely bemelegítésből, hűtésből, nyújtásból és 40 perces, 5 állomásos edzésprogramból áll, különféle aerob edzésmódokat alkalmazva, beleértve az evezőket, futópadokat, álló ciklusokat, elliptikus edzőket, álló léptetőket, és minden beteg számára kargyakorlatot fejlesztettek ki.

Az oktatási órák célja, hogy segítsék a betegeket megérteni szívbetegségeiket, pozitív életmódbeli változásokat és csökkentsék a jövőbeni szívbetegségek kockázatát.

Eljárás

A demográfiai jellemzőkről, a kórtörténetről, a BMI-ről, a funkcionális munkaképességről és az életminőségről teljes adatokat vontunk ki egy klinikai adatbázisból. A résztvevőket normál testsúly (BMI, 18,5–24,9; n = 71), túlsúly (BMI, 25–29,9; n = 173), I. osztályú elhízottak (BMI, 30–34,9; n = 85) és II./III elhízott (BMI, ≥35; n = 64) csoportok.

INTÉZKEDÉSEK

Gyakorolja a stressztesztet

A funkcionális munkaképességet futópad gyakorlati teszt segítségével érték el. A futópad gyakorlati tesztjét módosított rámpa protokoll szerint hajtották végre, Quinton Medtrack ST55 futópadot használva (Quinton Cardiology, Deerfield, WI). Pontosabban, a gyakorlási protokollt az jellemezte, hogy a malom magassága 60 másodpercenként nőtt, ami megközelítette a munkaterhelés relatív 15% -os növekedését, állandó sebességtartással, valamint a sebesség 3 percenkénti növekedésével, amely a munkaterhelés hozzávetőleges relatív növekedését is tükrözi. 15% -a az előző szakaszhoz képest. A vizsgálatot a beteg kérésére leállítottuk, vagy ha a betegen kardiovaszkuláris, neurológiai vagy mozgásszervi dekompenzáció klinikai tünetei voltak. A testmozgás kapacitását metabolikus ekvivalensben becsültük meg ebben a csúcs-akaratban vagy a tünetekkel korlátozott végpontban az American College of Sports Medicine testmozgás-tesztelési irányelveinek megfelelően. 8.

Életminőség

Az életminőség mérése rövid forma 36 (SF-36) 9 az ön által észlelt, egészséggel kapcsolatos életminőséget mért. Az SF-36-ból két összetett pontszámot készítettek a 8 alskála összegzésére, nevezetesen a fizikai összetett skála (fizikai működés, szerep-fizikai, testi fájdalom és általános egészségi állapot) és a mentális összetett skála (vitalitás, társadalmi működés, szerep-érzelmi és mentális egészség).

Adatok elemzése

Elemzéssorozatot hajtottak végre az elhízás és a CR kimenetele közötti kapcsolat vizsgálatára. Először a khi-négyzetet és a varianciaanalízist (ANOVA) alkalmazták a demográfiai vagy orvosi változók csoportok közötti különbségeinek azonosítására a későbbi elemzések során kovariátusként történő felhasználás céljából. Ezután a többváltozós varianciaanalízis (MANCOVA) összehasonlította a BMI csoportokat a funkcionális munkaképesség és az életminőség indexeivel a CR kezdetén és befejezésénél. Végül az ismételt mérésekkel a MANCOVA elemezte a funkcionális munkaképesség és az életminőség változását az idők során a BMI csoportokban. Kijavított utóvizsgálatokat használtunk az összes jelentős omnibus teszt tisztázására.

EREDMÉNYEK

A BMI-csoportok demográfiai és orvosi jellemzői

A BMI csoportok életkorukban különböztek (F3 384 = 4,44; P= .004) (I. táblázat). A nyomonkövetési tesztekből kiderült, hogy a normál testsúlyú betegek idősebbek voltak mind az I., mind a II/III. Osztályú elhízottaknál, és a túlsúlyos betegek az I. osztályú elhízottaknál. A BMI-csoportok a hipertónia arányában is különböztek [χ 2 (3) = 11,49; P= .009], a II/III osztályú betegeknél nagyobb a hipertónia valószínűsége, mint a normál testsúlyú vagy túlsúlyos résztvevőknél. Nem alakultak ki a csoportok közötti különbségek a nemi és egyéb egészségügyi állapotok tekintetében. A résztvevők átlagosan 1,51 ± 7,67 fontot vesztettek a kiindulástól a CR befejezéséig, és az ANOVA kimutatta, hogy az I. és II./III. Osztályú betegek több súlyt vesztettek és a kiindulási testsúly nagyobb százalékát vesztették a CR során, mint a normál testsúlyú és túlsúlyos betegek.

A keresztmetszeti különbségek összehasonlítása

Először megvizsgáltuk a funkcionális munkaképesség különbségeit a BMI csoportok között a CR kezdetén és befejezésével. Az életkorhoz és a magas vérnyomáshoz igazodva a MANCOVA a funkcionális munkaképesség különbségeit jelezte a BMI-csoportok között (λ0,87; F6,762 = 8,95; P II. Táblázat Prefunkcionális és posztfunkcionális munkakapacitás és életminőség a szívrehabilitációban résztvevők körében

N ormal W nyolc (n = 71) O súly (n = 173) O bese C lass I (n = 85) O bese C lass II/II (n = 64) G csoport C összehasonlítás *

Funkcionális kapacitás
Prefunkcionális	5,14 ± 2,65	5,68 ± 2,64	5,50 ± 2,71	4,30 ± 2,14	F = 6,45; P

A CR során bekövetkezett változások összehasonlítása

Ezután megvizsgáltuk, hogy a BMI-csoportok különböznek-e a funkcionális munkaképesség változásának mértékétől az alapszinttől a CR befejezéséig. Az életkor és a magas vérnyomás függvényében, az ismételt mérések alapján a MANCOVA kimutatta, hogy a BMI csoportok különböznek a funkcionális munkaképesség változásának mértékében a CR alatt (λ0,98; F3 382 = 3,07; P= .03). Az utóvizsgálatok alapján a II/III. Osztályú elhízott betegeknél a funkcionális munkaképesség kisebb növekedést mutatott, mint az összes többi csoportnál (II. Táblázat és ábra).

Prefunkcionális és posztfunkcionális munkaképesség szívrehabilitációs betegeknél. A BMI a testtömeg-indexet, a MET-eket, az anyagcsere-ekvivalenseket jelöli.

Végül megvizsgáltuk, hogy a BMI-csoportok különböznek-e az életminőség változásának mértékében a kiindulási értéktől a CR befejezéséig. Az életkor és a magas vérnyomás függvényében, ismételt mérések alapján a MANCOVA kimutatta, hogy a BMI csoportok életminőségi változásokban nem különböztek egymástól a CR során (λ0,99; F6,762 = 0,68; P= .66) (II. Táblázat).

VITA

A jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a CR résztvevők, akik megfelelnek a II/III osztályú elhízás kritériumainak (BMI, ≥35), alacsonyabb funkcionális munkaképességet mutatnak mind a CR, mind a CR teljes állapotában. A II/III osztályú elhízott betegeknél a funkcionális kapacitás is kisebb növekedést mutatott az alapszinttől a befejezésig. Annak ellenére, hogy a II/III. Osztályú elhízott betegek fizikai életminősége alacsonyabb volt a CR kiindulási értékénél és befejezésüknél, a mentális életminőségben és az időbeli változásokban nem mutatkoztak különbségek. Ezen megállapítások több szempontja indokolja a rövid vitát.

Alacsonyabb szintek és kisebb funkcionális munkaképesség-növekedés megállapítása a II/III osztályú elhízott résztvevőknél összhangban volt az előrejelzésekkel. Az elhízás az egyes munkamenetek során csökkenő testteljesítménnyel jár, ami végső soron a funkcionális munkaképesség kisebb növekedését eredményezheti egy 12 hetes CR program során. 6 Például a mintánkban az I. osztályú elhízott betegek kb. 30% -a, a II/III. Osztályú elhízott betegek 67% -a funkcionális munkaképességű program befejezése után. Valószínűnek tűnik, hogy az elhízott betegek további testmozgással javíthatják funkcionális munkaképességüket, és talán csökkenthetik a későbbi szívbetegségek kockázatát. Hasonlóképpen további munkára van szükség annak tisztázása érdekében, hogy milyen előnyökkel járhat a súlycsökkentő beavatkozás a CR részeként történő felvétele. A jelenlegi és korábbi vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a CR betegek viszonylag kevés súlyt veszítenek a CR során. Számos CR program immár strukturált, jó kimenetelű súlycsökkentő beavatkozást tartalmaz. 10 További munkára van szükség ezen erőfeszítések lehetséges előnyeinek és általánosíthatóságának tisztázása érdekében.

A második fontos megállapítás az elhízás és a csökkent jelentett életminőség közötti összefüggést foglalja magában a CR betegek ezen mintájában. Korábbi tanulmányok inverz kapcsolatot mutatnak be a BMI és az egészséggel összefüggő életminőség között, valamint az elhízott személyeknél nagyobb a fogyatékosság kockázata más tanulmányokban. 11, 12 Ilyen eredmények azt mutatják, hogy az elhízás hátrányosan befolyásolhatja a funkcionális képességeket, valamint az egészségi állapotot. Ismét gyümölcsöző lehet egy karbantartási program lehetséges előnyeinek vizsgálata a CR befejezése után.

Röviden összefoglalva, a jelen tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a II/III osztályú elhízott betegek kisebb előnyökkel járnak a CR-ben, mint a normál testsúlyú betegek. További munkára van szükség az egyidejű súlycsökkentő beavatkozás hatékonyságának megállapításához és/vagy az ezt követő strukturált edzésprogramhoz történő utaláshoz, hogy javuljon ezeknek a betegeknek a hosszú távú eredménye.

Elismerés: Szeretnénk köszönetet mondani Don Noe, BSE, Kutatási adatok elemzője és Walter A. Hoyt, Jr., MSRL, segítséget az adatkezeléshez.