Az elhízás hatása a tüdő működésére

Absztrakt

Mód: Hatvannégy elhízott betegnek fizikális vizsgálatot, szabványosított tüdőfunkciós tesztet (spirometria, tüdőmennyiség és szénmonoxid egyszeri lélegzet-diffúziós képessége) és DEXA-vizsgálatokat végeztek. A törzs és a részösszeg (teljes - fej) testzsírtömeget alkalmaztuk a test adipozitásának helyettesítő indexeként.

elhízás

Eredmények: Tizenhat lányt és 48 fiút vizsgáltak, akiknek átlagos életkora és testtömeg-indexe (BMI) 12 év volt (interkvartilis tartomány (IQR): 10–14), illetve 30,1 kg/m 2 (IQR: 27,2–32,8). Egyik betegnek sem volt klinikai bizonyítéka a kardiopulmonáris betegségre. A funkcionális reziduális kapacitás csökkenése (medián FRC 93% -os előrejelzés, IQR: 68,5–116,5%) és a diffúziós képesség romlása (a medián DLco átlagosan 83,5%, IQR: 70,0–100,7%) voltak a leggyakoribb rendellenességek kohorszunkban, amelyeket 30 (46%), illetve 21 (33%) beteget. Három betegnél obstruktív ventilációs károsodást találtak. Jelentős negatív korreláció volt az FRC, de a DLco csökkenésének mértéke és a DEXA szkennelési mérések között, de ilyen összefüggést nem találtunk, amikor a BMI-t használták az elhízás indikátoraként.

Következtetés: Az elhízott betegek csoportjában a FRC csökkenése és a diffúziós károsodás volt a leggyakoribb rendellenesség. A statikus tüdőtérfogat csökkenése korrelált az elhízás mértékével.

Teljes szöveg

A cikk teljes szövege PDF formátumban érhető el (88 KB).