Az elhízás hatása a gerincműtétre: az irodalom szisztematikus áttekintése

Cikk információk

Személyzeti gerincsebész, Ortopédiai és Rehabilitációs Osztály Womack Army Medical Center, 2817 Reilly Road, Fort Bragg, NC 28310, Egyesült Államok [e-mail védett]

Absztrakt

Dizájnt tanulni

Célkitűzés

Jelen irodalmi áttekintés célja az elhízás hatása a gerincműtét utáni posztoperatív szövődményekre és funkcionális kimenetelre.

Mód

Az elhízás és a gerincműtét hatásait vizsgáló szakirodalom áttekintése a PubMed, a Google Scholar és a Cochrane adatbázisok segítségével történt.

Eredmények

Az elhízás hozzájárul a korong degenerációjához és a derékfájáshoz, és potenciálisan növeli az operatív patológia kialakulásának kockázatát. Az elhízott, gerincműtéten átesett betegeknél nagyobb a posztoperatív szövődmények, különösen a műtéti hely fertőzésének és a vénás tromboembóliának a kockázata. Bár a funkcionális eredmények ebben a populációban nem tükrözhetik az általános populációt, a műtéttel járó kezelési hatás legalább egyenértékű, ha nem jobb elhízott egyéneknél. Ez a csökkenés elsősorban az elhízott népesség nem operatív kezelésével járó rosszabb eredményeknek tudható be.

Következtetés

Az elhízott egyének egyedülálló betegpopulációt képviselnek a nem operatív kezelés, a posztoperatív szövődmények aránya és a funkcionális eredmények tekintetében. Tekintettel azonban a műtét egyenértékű vagy nagyobb kezelési hatására, ez a társbetegség nem akadályozhatja meg az elhízott betegeket operatív beavatkozásban. Az ezen a területen végzett jövőbeni vizsgálatoknak meg kell próbálniuk olyan stratégiákat kidolgozni, amelyek minimalizálják a szövődményeket és javítják az elhízott egyének kimenetelét, valamint megvizsgálják a kontrollált súlycsökkenés szerepét preoperatív módon e kockázatok csökkentése érdekében.

Bevezetés

A gerincoszlopra gyakorolt hatások

Az elhízást a korong degenerációjának, a derékfájásnak, az isiásznak és a gerincműtétnek a megnövekedett arányával társították. 9., 10., 11., 12., 13. A gerinc mágneses rezonancia képalkotásának áttekintése során 975 egyénnél Teraguchi és munkatársai szignifikánsan magasabb incidenciát mutattak a cervicalis cervicalis degenerációban (esélyhányados [OR]: 1,60; o 11 Külön meta-elemzések során Shiri és munkatársai számottevő összefüggésről számoltak be az elhízás és a derékfájás, az isiász és a lemezsérv műtéte között. 9, 10 Bár intuitív módon úgy tűnik, hogy az elhízással összefüggő korong degeneráció legkézenfekvőbb oka a gerincre nehezedő nagyobb mechanikai terhelés lenne a nehezebb egyéneknél, újabb kutatások többtényezős eredetre utalnak. Az elhízott egyének fokozott diszkenerációjának további magyarázata az elhízással összefüggő krónikus gyulladás, a gén-környezet interakció és a lemez vérellátásának csökkenése, ami ischaemiás változásokhoz vezet.

Az elhízással járó krónikus gyulladásos állapot valószínűleg szerepet játszik a lemez degenerációjának kialakulásában. Az adipociták a test alapvető zsírépítő sejtjei. Habár az energiatárolásra szolgáló tárolóként szolgálnak, az adipociták endokrin funkcióval is rendelkeznek, a citokinek felszabadulásával, adipokinek. Ezen adipokinek közül a leginkább kutatott a leptin. A szisztémás adipokinek magasabb szintje társult az osteoarthritis kialakulásához és progressziójához több ízületben. A térdízületi műtéten és artroszkópián átesett betegek vizsgálatában Dumond és mtsai megjegyezték, hogy az ízületi ízületek magasabb leptin-koncentrációi korrelálnak a BMI-vel. 14 Ezenkívül a leptin társult a kéz osteoarthritisének progressziójával is. A gerincoszlopban az adipokinek hozzájárulnak a sejtek csoportosulásához és a mátrix lebontásához a lemezszöveten belül. 12, 16, 17 Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az adipokinek szerepet játszanak az ízületi degeneráció kialakulásában mind az axiális, mind az appendikuláris csontvázban.

A gén-környezet interakció szintén hozzájárulhat a korong degenerációjának gyakoribb előfordulásához az elhízott populációban. Az arginin-triptofán változás a COL9A3 gén (Trp 3allele) függetlenül társult a korong degenerációjához és az isiászhoz. 18, 19 Egy 135 középkorú férfi keresztmetszeti vizsgálatában Solovieva és munkatársai szinergikus összefüggésről számoltak be az elhízás és ez a Trp 3 allél között a csökkent lemezmagasság, a hátsó lemez kidudorodásának és a lemezjel változásainak kialakulásában a mágneses rezonancia képalkotás során. . 18 Ez a megállapítás azt sugallja, hogy az elhízott lakosság egy részének genetikai hajlam növelheti a lemez degeneratív változásainak és a háttal összefüggő lehetséges fogyatékosság kockázatát.

Bár ezen tényezők pontos hozzájárulása a gerincvel kapcsolatos fájdalom kialakulásához nem teljesen ismert, a meglévő bizonyítékok többtényezős problémára utalnak. E jelenség teljesebb megértésének fejlesztése javíthatja a korong degenerációjának kialakulásáról szóló meglévő elméleteket, és segíthet az új terápiák azonosításában, amelyek célja a korong degenerációjának és neurológiai kompressziójának megelőzése ebben a populációban.

Hatás a posztoperatív szövődményekre

Több nyomozó dokumentálta az elhízott betegek hosszabb operációs idejét és fokozott vérveszteségét is. 6, 27, 32, 35, 37, 39 Mindezek a tényezők összefüggésben vannak a posztoperatív szövődmények fokozott gyakoriságával. 30, 40 A hosszabb műtéti idő hozzájárul a magasabb szövődményszámhoz azáltal, hogy megnöveli a lágyrész iszkémiájának mennyiségét a visszahúzódás következtében, a steril műszereknek nagyobb a szennyeződés valószínűsége, valamint növeli a teljes érzéstelenítési és pozicionálási időt. A nagyobb mennyiségű vérveszteség mind a posztoperatív transzfúzió, mind a hematoma kialakulásának magasabb arányához vezethet, amelyeket mind a posztoperatív szövődmények kockázati tényezőként azonosítottak. 41, 42, 43

1. táblázat A gerincműtéten átesett elhízott népesség fertőzésének előfordulása

2. táblázat A vénás tromboembólia előfordulása a gerincműtéten átesett elhízott populációban

Az elhízásról szintén széles körben úgy gondolják, hogy a perioperatív perifériás idegkárosodás kockázati tényezője. 33, 51, 52 Ennek a jelenségnek az okai valószínűleg az érintkezési területeken fellépő nagyobb nyomóerőkkel és az esetlegesen hosszabb működési időkkel vannak összefüggésben. A mai napig nem végeztek olyan nagy vizsgálatokat, amelyek igazolják az elhízást, mint a gerincműtéten áteső betegek helyzetének idegkárosodását. Egy kis retrospektív esetsorozatban azonban Patel és munkatársai csak kóros elhízásban (BMI> 40 kg/m 2) szenvedő egyéneknél figyeltek meg idegtömörítési sérüléseket. 33 Bár a kis mintaméret és az ebben a vizsgálatban megfigyelt idegkárosodások alacsony száma (n = 2) megakadályozza a végleges következtetések levonását, különös gondot kell fordítani az elhízott betegek helyzetére a gerincműtét előtt.

Hatások a funkcionális eredményekre

Bár ezek a vizsgálatok ellentmondásos információkat szolgáltatnak arról, hogy az elhízott betegeknél kisebb javulás tapasztalható-e a műtét során, gondosan kell értelmezni őket, mivel az elhízás rosszabb kiindulási funkcionális pontszámokkal és kevésbé javulással jár a nem operatív kezeléssel. 26, 28, 37, 45, 53, 54 A kiindulási funkcionális mérések közötti különbségeket Knutsson és mtsai kimutatták, hogy az elhízott egyének rosszabb preoperatív EQ-5D és ODI pontszámmal rendelkeztek, mint a normál testsúlyú populáció (EQ-5D: 0,34 vs. 0,38, o = 0,0026; ODI: 46 szemben 42, o 53 Djurasovic és munkatársai szintén magasabb (rosszabb) kezelés előtti ODI pontszámokat állapítottak meg az elhízott populációban (ODI: 55,83 vs. 51,42), o = 0,017). Úgy tűnik, hogy az elhízott népesség kevésbé részesül a nem operatív kezelésből. A SPORT-adatok többszöri vizsgálata során az elhízott, ágyéki porckorongsérvben, ágyéki szűkületben vagy degeneratív spondylolisthesisben szenvedő egyének kevesebb javulást mutattak a funkcionális kimenetel mértékében akár 4 éves utánkövetés során. 28, 37, 54. Ezek a különbségek mind a kiindulási fogyatékosságban, mind a nem operatív kezelésre adott válaszban korlátozzák az elhízott és nem elhízott populációk hosszú távú funkcionális kimenetelének közvetlen összehasonlításának értékét a műtét hatékonyságának meghatározása érdekében.

3. táblázat Az ágyéki stenosis műtétjének kezelési hatása 28