Az elhízás műtéti és nem műtéti kezelésének átfogó összefoglalása: randomizált, kontrollált vizsgálatok szisztematikus áttekintése és metaanalízise

Ji Cheng

1 Gyomor-bélrendszeri sebészeti tanszék, Union Kórház, Tongji Orvosi Főiskola, Huazhong Tudományos és Műszaki Egyetem, Wuhan, Hubei, Kína

Jinbo Gao

1 Gasztrointesztinális Sebészeti Osztály, Union Kórház, Tongji Orvosi Főiskola, Huazhong Tudományos és Műszaki Egyetem, Wuhan, Hubei, Kína

Xiaoming Shuai

1 Gasztrointesztinális Sebészeti Osztály, Union Kórház, Tongji Orvosi Főiskola, Huazhong Tudományos és Műszaki Egyetem, Wuhan, Hubei, Kína

Guobin Wang

1 Gasztrointesztinális Sebészeti Osztály, Union Kórház, Tongji Orvosi Főiskola, Huazhong Tudományos és Műszaki Egyetem, Wuhan, Hubei, Kína

Kaixiong Tao

1 Gasztrointesztinális Sebészeti Osztály, Union Kórház, Tongji Orvosi Főiskola, Huazhong Tudományos és Műszaki Egyetem, Wuhan, Hubei, Kína

Társított adatok

Absztrakt

Háttér

Az elhízott betegek versenyképes stratégiája a bariatrikus sebészet. A nem műtéti kezelésekkel szembeni összehasonlító hatékonysága azonban továbbra sem határozott, különösen a nem elhízott tömegek körében. Ezért szisztematikus áttekintést és metaanalízist hajtottunk végre a jelenlegi irodalmak tudományos kiegészítése érdekében.

Mód

Az irodalmakat a PubMed, a Web of Science, az EMBASE és a Cochrane Library adatbázisaiból szerezték be. Véletlenszerű vizsgálatokat vontak be, amelyek összehasonlították a műtéti és a nem műtéti terápiákat az elhízás szempontjából. A módszertani értékeléshez felülvizsgált Jadad skálát és az elfogultság kockázatának összefoglalását alkalmazták. Az alcsoportok elemzését, az érzékenység elemzését és a publikáció torzításának értékelését végeztük a heterogenitás forrásának kiderítése, az eredmény stabilitásának és a lehetséges publikációs torzítás felderítése érdekében.

Eredmények

25 randomizált kísérletet alkalmaztak, amelyek teljes egészében 1194 résztvevőből álltak. Mindkét csoport jól összehasonlítható volt a kiindulási paraméterek tekintetében (P> 0,05). Az elsődleges végpontok (súlycsökkenés és diabéteszes remisszió) összesített eredményei jelentős előnyt mutattak ki a műtéti betegek körében, nem pedig a nem műtéti kezelésben részesülők között (P Kulcsszavak: elhízás, bariatrikus műtét, metaanalízis, szisztematikus áttekintés, Patológiai szakasz

BEVEZETÉS

A globális egészségügyi rendszer költséges terheként felbukkanó elhízás - főleg az iparosodott országokban - ellenőrizetlenül növekvő előfordulása miatt jelenleg világszerte felhívja a figyelmet. Gazdasági szempontból a túlsúlyhoz (testtömeg-index 25-30) és az elhízáshoz (testtömeg-index> 30) közvetlenül kapcsolódó éves költség becslések szerint globálisan csaknem 16 milliárd font [2]. Az elmúlt három évtized során az elhízás epidemiológiai előfordulása az Egyesült Királyság lakosságának 25% -ára nőtt, ennek 2,4% -át érinti a kóros elhízás (testtömeg-index> 40) [3]. Jelenleg a becslések szerint az Egyesült Államokban a teljes népesség körülbelül kétharmadát klinikailag túlsúlyosnak vagy elhízottnak diagnosztizálták [4]. A túlzott zsírraktározás jellemzi az elhízást általában különféle kísérő betegségek kísérik, főként 2-es típusú diabetes mellitusból, magas vérnyomásból és kardiovaszkuláris balesetekből. A multifaktoriális hatások integratív termékeként az elhízás határozott etiológiai magyarázata továbbra is homályos, ami a fejlesztését célzó hatékony stratégiák hiányához vezet [5].

A SAGES [6] és a NICE [7] irányelvek szerint a többkomponensű beavatkozások jelenleg a választott kezelést jelentik, ideértve az életmódbeli beavatkozást, az étrend korlátozását, a gyógyszerészeti és a műtéti kezelést. Első vonalbeli státusa ellenére a nem műtéti kezelések gyenge megfeleléshez és kedvezőtlen végpont-elégedettséghez vezetnek az elhízott betegek körében. Amint arról beszámoltunk, az elhízással összefüggő cukorbetegség glikémiás szabályozása csupán a hagyományos gyógyszeres kezelés alatt álló betegek 40% -ának közepette valósul meg [8]. Eközben az életmód átalakítása nem képes csökkenteni az elhízással járó halálozás valószínűségét, valamint az elhízott tömegek kardiovaszkuláris baleseteinek veszélyeit [9].

Az eredetileg 1995-ben bejelentett bariatrikus műtétet [10] a jelenlegi kezelés hatékony kiegészítésének tekintik, különösen azok számára, akik súlyos elhízásban szenvednek (testtömeg-index> 40) [6, 7]. A gasztrointesztinális felszívódás fiziológiai módjának mechanikus megváltoztatásával a bariatrikus műtét a túlsúly, a hiperglikémia, a kardiovaszkuláris kockázat és a korrelatív mortalitás figyelemre méltó csökkenését váltja ki a konzervatív terápiákkal összehasonlítva [4, 11, 12]. Ráadásul a rövid távú megfigyelési vizsgálatok metaanalízisével Muller és munkatársai [8] azt vizsgálták, hogy a nem műtéti gyógymódokkal ellentétben a bariatrikus műtét előnyösen terápiás hasznot hoz a nem elhízott betegek körében (testtömeg-index 30-35), ami létfontosságú kiegészítője a jelenlegi irányelveknek, miszerint a műtéti beavatkozás ajánlott a 35-nél nagyobb testtömeg-indexű betegeknél, különösen a kórosan elhízott betegeknél (testtömeg-index> 40) [6]. Ezért a frissített NICE útmutató (CG189) kiszélesítette azokat a jelzéseket, amelyek szerint második vonalbeli lehetőségként minden olyan beteget, akinek testtömeg-indexe meghaladja a 30-at, meg kell vizsgálni a bariatrikus műtétek után, a nem műtéti beavatkozások refrakterességét követően [2].

Mindazonáltal a műtéti és nem műtéti beavatkozások hosszú távú (3 éves vagy annál hosszabb) hatékonyságát ritkán írják le, különösen a jól összefoglaló bizonyítékok hiányában. Ezenkívül a bariatrikus műtétek klinikai értéke nem elhízott betegek esetében további elemzést igényel. Ezért elvégeztük ezt a szisztematikus áttekintést és metaanalízist annak érdekében, hogy átfogóan összehasonlíthassuk mindkét stratégiát, és új bizonyítékokat nyújtsunk a jövőbeli iránymutatásokhoz.

EREDMÉNYEK

Általános tulajdonságok

Az előzetes 1076 bejegyzést szigorúan átvilágítottuk, hogy 25 támogatható vizsgálatot hozzunk létre a poolanalízishez, összesen 1194 résztvevővel és egyenként 16 és 150 között (1. ábra). Csupán 2 vizsgálatot hajtottak végre a fejlődő nemzetek, míg 14 kísérlet ipari országokból származott, Ausztrália és az Egyesült Államok mindegyike a maximális 5-öt adta. A mellékelt vizsgálatok egyikében sem szerepeltek serdülők, kivéve O'Brien 2010-et. A női betegek dominálták a szexualitás arányát férfi partnerek felé, 740–454 arányban. A mellékelt vizsgálatok közül általában mindkét összehasonlító beavatkozás kölcsönösen összehasonlítható volt az alapszintű zavaró elemek tekintetében (táblázat (1. táblázat).