Az étel érzékszervi tulajdonságainak használata a lenyelés kiváltására: Felülvizsgálat

C. Loret

a Nestlé Kutatóközpont, P.O. 44. doboz, Vers-Chez-Les-Blancs, CH-1000 Lausanne 26, Svájc

Absztrakt

Az ételkonzisztencia nyelési funkcióra gyakorolt hatását széles körben tanulmányozták, és jól ismert, hogy az élelmiszer-bolus áramlásának késleltetésével a megvastagodott folyadékok segíthetnek a nyelési diszfunkció kezelésében. Kevesebb vizsgálatot végeztek azonban az étel érzékszervi tulajdonságainak és a kapcsolódó tetszésnek a nyelési funkcióra gyakorolt hatásáról. Ez a cikk áttekinti az íz, a szaglás és a trigeminus észlelés szerepét a nyelési funkcióban, és kiemeli a beteg étrend módosításának ezen aspektusának mélyebb vizsgálatának szükségességét.

1. BEMUTATKOZÁS

A lenyelés kötelező lépés az élelmiszerek és folyadékok beviteléhez. Következésképpen a nyelési nehézség, amelyet klinikailag „diszfágiának” neveznek, kiszáradáshoz és alultápláltsághoz vezethet. A nyelés alatti gyenge izomkoordináció, a késleltetett nyelési reakció és/vagy a bolusanyag maradéka szintén aspirációhoz vezethet, ami tüdőgyulladást eredményezhet, mindenekelőtt alultápláltság esetén. Ezen szövődmények csökkentése érdekében a megvastagodott folyadékokat ajánlják diétás kezelésként (American Dietetic Association, 2002). Ezeket fizikai tulajdonságaik (elsősorban a viszkozitás/konzisztencia) alapján írják elő, amelyekről feltételezik, hogy modulálják a folyadék áramlását, amikor belépnek a garatba, és így legalább részben kompenzálják a késleltetett lenyelési választ.

A legtöbb orvos azonban észreveszi, hogy páciensei nem szeretik a sűrített folyadékokat (Garcia és mtsai, 2005). Azok a betegek, akik erősen nem szeretik a megvastagodott folyadékokat, ennek eredményeként kerülhetik a lenyelésre biztonságos folyadékok fogyasztását. 140 beteg retrospektív kohorszvizsgálata alapján Low et al. (2001) kimutatta, hogy a diszfágia javasolt étrendi módosításának be nem tartása olyan káros következményekkel jár, mint a magas halálozási arány és az aspirációs tüdőgyulladás. A betegek megfelelőségének javítása és ezáltal a kapcsolódó kockázatok csökkentésének egyik módja tehát a megvastagodott folyadékok érzékszervi tulajdonságainak javítása.

Kevés cikk jelent meg a diszfágia-diétákhoz használt kereskedelmi sűrítők szenzoros jellemzéséről (Pelletier, 1997; Lotong és mtsai, 2003; Matta és mtsai, 2006). Pelletier (1997) öt kereskedelmi sűrítő (Thick It, Thicken Right, Thick and Easy, ThickenUp és QuikThick) teljesítményét értékelte. Megállapításai arra utalnak, hogy a megvizsgált kereskedelmi sűrítők egyike sem hozta meg a kívánt konzisztenciát, és a termékeket nem tartották ízletesnek. Matta és mtsai. (2006) arról is beszámolt, hogy sűrítőkkel az alapul szolgáló italok (tej, almalé és narancslé) fő ízei elnyomódtak (minden bizonnyal az érzékszervi kölcsönhatás textúrája/íze vagy kémiai interakciója biopolimerek/aroma miatt), és enyhét aromák (keserű, savanyú, fémes vagy összehúzó). A keményítőalapú sűrítők (vastag és könnyű, megvastagodott) keményítőszerű ízt és szemcsés textúrát kölcsönöznek, míg a gumiarészletű sűrítők (vastag és átlátszó, egyszerűen vastag) nemkívánatos hozzáadott finomságot adnak az italoknak. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a sűrítőszerek további fejlesztése szükségesnek tűnik, ha javítani akarjuk az érzékszervi tulajdonságokat.

Az emberi funkcionális agyi képalkotó vizsgálatok azt mutatják, hogy az ízérzetek transzdukciója több agyi régióra támaszkodik, különösen az orbitofrontális kéreg, az insula és az amygdale területekre, amelyek szintén aktiválódnak a nyelés során (Teismann et al., 2007; Lowell et al., 2008; Babaei és mtsai., 2010). Egy nemrégiben készült áttekintés (Steele és Miller, 2010) összefoglalta azokat az érzékszervi utakat és mechanizmusokat, amelyekről úgy vélik, hogy szabályozzák a nyelés különböző fázisait (orális, garat-, nyelőcsőfázisok), megerősítve az érzékszervi bemenetek jelentőségét a nyelés során. Jelen áttekintés az ételmátrixokban lévő ízesítők hatására összpontosít a fiziológiai paraméterek nyelésére. Megemlítjük azt a néhány cikket is, amely más élelmiszer-szenzoros modalitásokkal, vagyis a szaglással, a trigeminusral és a textúrával foglalkozik.

2. ÉLELMISZER-ÉRZÉKELŐ TULAJDONSÁGOK, AMELYEK LEHETSÉGES SZEREPE A Fecske kiváltása

Az étel szenzoros tulajdonságainak nyelési funkcióra gyakorolt hatásának vizsgálatához irodalmi áttekintésünket az önkéntes emberi szájüregi nyelésre összpontosítottuk. Az élelmiszer-szenzoros ingerek nyelésre gyakorolt fő fiziológiai hatásait az 1. táblázat ismerteti .

Asztal 1

Kapszaicin/Odorant+SavanyúSóSweetBitterUmamiKarbonátmentol/borsT (° C) Íz

Csökkentett orális és garati átmeneti idő	Igen 1	Igen 2	Igen 2	2. sz	NS	Igen 1	Igen 3	Igen 1,2,4	Igen 2
Csökkentett törekvés és behatolás	Igen 1	NS	NS	NS	NS	Igen 1	NS	NS	NS
Fokozott spontán száraz fecskék	NS	NS	NS	NS	NS	NS	NS	NS	Igen 2
Erősebb és rövidebb submentalis izomösszehúzódás	Igen 2	Igen 2	Igen	Hosszabb izomösszehúzódás	NS	Igen 2	Igen 3	NS	NS
Nagy nyelvnyomás	Igen 1	Igen 1	Igen 1	1. sz	NS	NS	NS	NS	NS
Hatás a nyelési apnoe időtartamára	2. sz	2. sz	2. sz	2. sz	NS	NS	NS	NS	NS

1 Neurogén populáció. 2 Egészséges népesség. 3 Intézményes idős betegek. 4 stroke-os beteg. NS = nem vizsgálták.

2.1. Savanyú észlelés

A savanyú íz lenyelési funkciót kiváltó hatásának igazolására Pelletier és Lawless (2003) 2,7% -os citromsavat vizsgáltak vízben (a koncentráció a savtartalommal a becslések szerint egyenértékű volt a Logeman et al. Tanulmányában bemutatott savszinttel) külön-külön neurogén diszfágikus betegek csoportja, VFSS helyett fiberoptikus endoszkóp értékelési vizsgálatot (FEES) használva. A citromsav (2,7%) jelentősen csökkentette az aspirációt és a behatolást a vízhez képest. Továbbá az alanyok jelentősen megnövekedett spontán száraz fecskéket mutattak a citromsav-ingerekre adott válaszként. Pelletier és Lawless (2003) szerint a citromsav nyelési funkcióra gyakorolt hatása trigeminus stimulációjának is köszönhető (részletesen leírva a 2.3. Szakaszban).

Egészséges személyeken további vizsgálatokat végeztek a savanyú bolus nyelésre gyakorolt hatásáról.

Egy nagyon friss tanulmányban Wahab et al. (2010) megpróbálta megkülönböztetni a citromlé szagló és ízlelő ingereinek hatását a nyelési funkcióra. Sajnos választott protokolljukkal (belélegzés orrkanülön keresztül vagy citromlével átitatott szűrőpapíron keresztül a nyelvre történő levezetés) a két hatást nem sikerült feloldani. Eredményeik mindazonáltal megerősítették, hogy a citromlé fokozhatja az idegi nyelés szabályozását azáltal, hogy fokozza a submentalis izmok motoros kiváltotta potenciálját, és így elősegíti a nyelés kiváltását.

Felmerülhet az a hipotézis is, miszerint a savanyú bolus hatása a nyálmirigyek stimulálásával is magyarázható. A nyálelválasztás fokozása segíthet a nyelésben. Mansson és Sandberg (1975) korábbi munkája nagyszámú garatfecskéről számolt be, amikor semleges és savanyú rombuszokat szívtak be, összehasonlítva rombuszok hiányában. Tudomásunk szerint más vizsgálatokat nem végeztek az étel nyálstimulációjának nyelésre gyakorolt hatásának számszerűsítésére.

2.2. Egyéb ízérzékelések

Lényegesen kevesebb kutatást végeztek más ízingerekkel kapcsolatban a nyelés javítása érdekében. Ezenkívül az összes vizsgálatot egészséges népességen végezték.

Ezek az ellentmondó beszámolók az ízfokozás hatásáról felvetik a kérdést, hogy a nyelést inkább az íz intenzitása, mint maga az íz vezérelheti-e. Csak Leow és mtsai. (2007) megpróbálta megvizsgálni a különböző ízesítők hatását, azonos ízintenzitással. Pelletier és Dhanaraj (2006) kimutatták, hogy csak a mérsékelt szacharóz-, magas sótartalmú és magas citromsav-koncentráció okozott szignifikánsan magasabb nyelvi nyelési nyomást a víz által okozott nyomáshoz képest. Ezek az eredmények jelzik az ízintenzitás szintjének lehetséges hatását.

2.3. Szaglás észlelése

2.4. Trigeminális észlelések

A hideg és a hideg érzékelését kémiai szerek is kiválthatják a trigeminus ideg stimulálásán keresztül. Ebihara és mtsai. (2005, 2006b) a trigeminus szerek nyelésre gyakorolt érdekes utóhatásairól számolt be intézményesített idős betegeknél. Kimutatták, hogy a kapszaicin (forró érzékelést kiváltó csípős paprika kivonat) pasztilla vagy a mentol oldat (hideg észlelést kiváltó) fogyasztása a nyelés stimulálása (azaz 1 ml desztillált víz orrkatéteren keresztüli garatba történő injektálása) előtt jelentősen javította a nyelést reflex. A nyelést submentalis EMG aktivitással és a jellegzetes gégemozgás vizuális megfigyelésével azonosítottuk. A látencia lenyelési reakciója jelentősen lerövidült a kapszaicin rombusz 4 hetes fogyasztása után, és a mentol koncentrációfüggő módon. A fekete paprikaolaj beszámolt hatása a nyelési funkcióra szintén trigeminus kiváltó hatást sugall a nyelésre. Érdekes lenne megvizsgálni az élelmiszerekbe beépített trigeminális szerek, például a kapszaicin, a bors és a mentol hatását.

Pelletier és Lawless (2003) korábban tárgyalt munkája azt is sugallta, hogy a trigeminus észlelése segíthet a kiváltó tényezők nyelésében. A magas citromsavkoncentrációról ismert, hogy kiváltja a kemesztézist.

Egy másik ígéretes trigeminus stimuláció a nyelés kiváltására az italok szénsavas szénsavas hatása. Bulow és mtsai. (2003) egy terápiás VFSS során kimutatták, hogy szénsavas folyadék, csökkent a behatolás/aspiráció és a garat átmeneti ideje. A garat retenciója szintén jelentősen csökkent. A szerzők ezeket az eredményeket a szénsavból származó molekulák stimuláló hatásával magyarázták a száj faucialis isthmus-receptoraira, ami az agytörzs medulla oblongata magányos traktusának magjának gyorsabb aktiválódásához vezetett. Miura és mtsai legújabb eredményei. (2009) egészséges alanyokkal erősítik meg ezeket a megfigyeléseket azzal, hogy kimutatták, hogy a karbonizáció jelentősen megnöveli az sEMG által mért teljes teljesítménykomponensek spektrumba integrált értékét.

2.5. A textúra érzékelése

3. KÖVETKEZTETÉSEK

A jelenlegi áttekintés kiemeli az élelmiszer-szenzoros tulajdonságok fontos szerepét a nyelés elősegítésében. Az ízérzékelés irodalmának nagy része a savanyú észlelés fontos szerepére összpontosított. Míg a maradék alapízekre vonatkozóan kevesebb kutatás készült el. Vannak ellentmondó jelentések, amelyek mind a kóstolók javulását, mind pedig semmilyen hatást nem mutatnak. További kutatásokra lesz szükség a hatásaik megállapításához. Kevés tanulmány készült a trigeminus, a szaglás vagy a textúra észlelésének nyelésre gyakorolt hatásáról, mégis elegendő arra utalni, hogy érdemes lenne ezeket a hatásokat mélyebben megvizsgálni.

Előfordulhat, hogy megközelítések kombinációjára van szükség a nyelés elősegítéséhez. Sciortino és mtsai. (2003) az sEMG alkalmazásával kimutatta, hogy a specifikus aktivitás lenyelésének késleltetése a mechanikai + hideg + ízléses állapotot követően szignifikánsan rövidebb volt, mint egészséges populációban nem volt stimuláció. Az a kezelési körülmény, amely mindhárom ingert együtt alkalmazta, volt az egyetlen eszköz, amely lényegesen gyorsabb átlagos lenyelési aktivitást eredményezett. Ezenkívül a nyelés szenzoros hatásainak tanulmányainak többségét folyékony oldatokkal vizsgálták, amelyekről ismert, hogy nehezen lenyelhetők. A sűrített oldatok használata relevánsabb lehet a klinikai gyakorlatok szempontjából.

Egyes vizsgálatokat egészséges és másokat dysphagiás betegeknél (főként neurogén betegeknél) végeztek, és az érzékszervi ingerek szerepe meglehetősen eltérő lehet a „normál nyelőkben”, összehasonlítva a diszfágiában szenvedőkkel és a különböző dysphagikus populációkban (idős, neurogén, megsimogatja a betegeket ....). Szisztematikusabb kutatásra van szükség az érzékszervi bemenet szerepéről normál (különféle életkorú) nyelőknél és diszfágiás (különböző etiológiájú) betegeknél.

Úgy tűnik, hogy ezek a hatások nem kapcsolódnak az ételkedveléshez. Multidiszciplináris megközelítés megfelelő pszichofizikai módszerekkel, páciens-preferencia tesztekkel (egyéni tetszés és kulturális különbségek), és jól kontrollált nyelési mérésekkel, különféle módszerekkel, például EMG, FEES, gyorsulásmérés és ultrahang kíséretében (elkerülve a VFSS-t az ízre gyakorolt hatása miatt), valamint a klinikai gyakorlat szempontjából releváns élelmiszer-mennyiségek és expozíciók (azaz nagy mennyiségek és expozíciók száma) potenciálisan javíthatják a nyelési funkcióval kapcsolatos megértésünket.

ELISMERÉS

A szerző köszönetet mond Dr. Burbidge-nek és Dr. Forde-nak a cikk korábbi tervezetéhez való hozzájárulásért.