Mi bizonyítja az „ételfüggőséget”? Szisztematikus áttekintés

Eliza L. Gordon

1 Klinikai és egészségpszichológiai osztály, Floridai Egyetem, 1225 Center Drive, Gainesville, FL 32603, USA; ude.lfu@leiraha (A.H.A.-D.); ude.lfu@vnamuab (V.B.)

Aviva H. Ariel-Donges

1 Klinikai és egészségpszichológiai osztály, Floridai Egyetem, 1225 Center Drive, Gainesville, FL 32603, USA; ude.lfu@leiraha (A.H.A.-D.); ude.lfu@vnamuab (V.B.)

Viviana Bauman

1 Klinikai és egészségpszichológiai osztály, Floridai Egyetem, 1225 Center Drive, Gainesville, FL 32603, USA; ude.lfu@leiraha (A.H.A.-D.); ude.lfu@vnamuab (V.B.)

Lisa J. Merlo

2 Függőségkutatási és Oktatási Központ, Pszichiátriai Tanszék, Floridai Egyetem, 1149 Newell Drive, Gainesville, FL 32610, USA; ude.lfu@olreml

Absztrakt

1. Bemutatkozás

A „függőség” kifejezés mindennapos a jelenlegi társadalomban, annak ellenére, hogy nincs konszenzus a kialakult klinikai definícióval kapcsolatban (lásd az 1. táblázatot a különböző egészséggel kapcsolatos szakmai szervezetek által meghatározott definíciókról). A klinikai gyakorlatban nincs hivatalos diagnózis az „addikcióról”. Ehelyett a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, ötödik kiadás (DSM-5) kimondja, hogy a kifejezés felhasználható súlyos szerhasználati rendellenességek leírására [1].

Asztal 1

A függőség definíciói.

SourceDefinition

Angol Oxford szótár [15]	"Fizikailag és mentálisan függ egy adott anyagtól."
Amerikai Pszichológiai Egyesület [16]	„Krónikus rendellenesség, amelynek biológiai, pszichológiai, társadalmi és környezeti tényezői befolyásolják annak kialakulását és fenntartását. A gének befolyásolják az egyének (pl. Drogok) kezdeti használata vagy bizonyos magatartásformák (pl. Szerencsejáték) kezdete során tapasztalt jutalom mértékét, valamint azt, ahogyan a test feldolgozza az alkoholt vagy más drogokat. Fokozott vágy az anyag vagy viselkedés újbóli megtapasztalására, amelyet pszichológiai (pl. Stressz, trauma története), társadalmi (pl. A család vagy a barátok által használt szerhasználat) és környezeti tényezők (pl. anyag, alacsony költség) rendszeres használathoz/expozícióhoz vezethet, krónikus felhasználás/expozíció pedig agyi változásokhoz vezethet. ”
American Society of Addiction Medicine [10]	„Az agy jutalmának, motivációjának, memóriájának és a kapcsolódó áramköröknek az elsődleges, krónikus betegsége. Az áramkörök működési zavarai jellegzetes biológiai, pszichológiai, társadalmi és spirituális megnyilvánulásokhoz vezetnek. Ez tükröződik abban, hogy az egyén kórosan törekszik a jutalomra és/vagy megkönnyebbülésre szerhasználat és más viselkedésmódok révén. A függőséget a következetes tartózkodásra való képtelenség, a viselkedésszabályozás károsodása, a vágy, a viselkedésével és az interperszonális kapcsolatokkal kapcsolatos jelentős problémák csökkenése, valamint a diszfunkcionális érzelmi válasz jellemzi. Mint más krónikus betegségek, a függőség is gyakran magában foglalja a relapszus és a remisszió ciklusait. Kezelés vagy gyógyulási tevékenységek nélkül a függőség progresszív, és fogyatékosságot vagy korai halált okozhat. ”
Amerikai Pszichiátriai Társaság [17]	„Komplex állapot, agyi betegség, amely káros következmények ellenére is kényszeres szerhasználattal nyilvánul meg. A szenvedélybetegek (súlyos szerhasználati rendellenességek) szenvedői fokozott figyelmet fordítanak egy bizonyos anyag (ok), például alkohol vagy drogok használatára, olyan mértékben, hogy az átveszi az életüket. Akkor is folyamatosan fogyasztanak alkoholt vagy drogot, ha tudják, hogy ez problémákat okoz. Mégis számos hatékony kezelés áll rendelkezésre, és az emberek kigyógyulhatnak a függőségből, és normális, produktív életet élhetnek. "

A szerhasználati rendellenesség diagnózisának kritériumai 11 biopszichoszociális tünetet tartalmaznak, négy csoportba sorolva (lásd a 2. táblázatot) [1]. A diagnosztikai kritériumok az addiktív rendellenességek következményeire (pl. Tünetek, szorongás és a mindennapi működés károsodása) összpontosítanak, azonban a kutatások betekintést nyújtottak a függőség tényleges folyamatába (például a neurobiológiai összefüggésekbe). Néhány fontos megállapítás a jutalmazással és a motivációval kapcsolatos neurológiai tényezőkre összpontosít, beleértve a DeltaFosB-t (∆FosB; egy géntranszkripciós faktor), a dopamint és az opioid expressziót [2,3,4].

2. táblázat

Anyaghasználati rendellenességek kritériumai, adaptálva a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvéből, 5. kiadás (DSM-5) [1].

Az anyagnak a tervezettnél nagyobb mennyiségben vagy hosszabb ideig történő fogyasztása.

Kitartó vágy vagy sikertelen kísérlet a szerhasználat csökkentésére vagy korlátozására.

Jelentős időt tölt egy anyag megszerzésével, felhasználásával vagy helyreállításával.

Az anyag utáni vágy, vagy erős késztetés a használatára.

Nem képes a munkahelyi, iskolai vagy otthoni kötelezettségek teljesítésére valamely anyag használata miatt.

Az anyag folyamatos használata annak ellenére, hogy hatása állandó vagy visszatérő társadalmi vagy interperszonális problémákat okoz vagy súlyosbít.

A szociális, foglalkozási vagy szabadidős tevékenységek lemondása vagy csökkentése a szerhasználat miatt.

Az anyag folyamatos használata olyan helyzetekben, ahol fizikailag veszélyes (pl. Vezetés anyag hatása alatt).

Folyamatosan használ egy anyagot annak ellenére, hogy fizikai vagy pszichológiai problémákat okoz, vagy amelyeket súlyosbít az anyag használata.

Lényegesen nagyobb dózisú anyagra van szükség a kívánt hatás elérése érdekében; vagy az anyag jelentősen csökkenő hatása tapasztalható a szokásos adag elfogyasztása esetén (azaz tolerancia).

Negatív fizikai és pszichológiai tünetek tapasztalása, amikor az anyagot nem a szokásos dózisban vagy gyakorisággal fogyasztják (azaz visszavonás).

Jegyzet. A szerhasználati rendellenességre vonatkozó DSM-5 kritériumoknak való megfelelés érdekében a klinikai szorongást vagy károsodást a fenti tünetek közül kettőnek vagy többnek kell bizonyítania 12 hónapon belül. A súlyosságot enyhe (2-3 tünet), közepes (4-5 tünet) vagy súlyos (≥6 tünet) kategóriába sorolják.

2. Anyagok és módszerek

A PubMed és a PsychINFO közül kiválasztott cikkeket először címsor szerint, majd absztraktként, végül pedig a teljes cikk relevanciájának és alkalmasságának áttekintésére használtuk a fent leírt felvételi kritériumok alapján. Az első szerző függetlenül értékelte a tanulmány alkalmasságát, és azokat a cikkeket, amelyek alkalmassága nem volt világos, két tapasztalt elhízási kutató vizsgálta felül. Az utoljára beillesztett vizsgálatot 2018 januárjában azonosították. A tanulmány befogadásának folyamatábráját az 1. ábra szemlélteti .

Tanulmányválasztási folyamatdiagram, a Szisztematikus áttekintések és metaanalízisek preferált jelentési tételei (PRISMA) állítás szerint bemutatva [35,36].

3. Eredmények

Az eredeti adatbázis-keresés összesen 2421, a frissített keresés 577 cikket hozott létre. Három további, nyolc tanulmányt leíró cikket azonosítottak más cikkek hivatkozásaiból. Az ismétlődő hivatkozások eltávolítása és az előre meghatározott felvételi kritériumoknak nem megfelelő cikkek kizárása után összesen 35 cikket és 52 vizsgálatot azonosítottak (lásd az 1. ábrát és a függelék A1 táblázatát). A kizárás elsődleges okai a vizsgálat objektív (azaz nem az élelmiszer-függőségi konstrukció érvényességének értékelését tűzték ki célul) és a tanulmány típusa (azaz nem kvantitatív empirikus vizsgálat) voltak. A mellékelt cikkek közzétételének dátuma 1999 és 2017 között változott. Húsz cikk (22 tanulmányból) vett részt emberi résztvevőkben, és 15 cikk (30 tanulmányból állt) állatokat (azaz patkányokat, egereket és majmokat) érintett. Negyvenkilenc tanulmány egyes ételek addiktív potenciáljára összpontosított, öt tanulmány az étkezési szokások addiktív potenciáljára összpontosított, két tanulmány pedig egyes ételek és étkezési szokások függőségi potenciáljára összpontosított.

Amint a függelék A2 táblázatában látható, a mellékelt cikkek minőségi pontszáma a 0,8-tól (a legalacsonyabb „igen” besorolás és a „nem” besorolás plusz „nem egyértelmű” besorolás) [39] és a tökéletes pontszám (minden „igen” besorolás) között változott [ 40,41,42,43]. Három cikk ismertette a versengő pénzügyi érdekeket, köztük a Coca-Cola [44], a Nemzetközi Édesítő Szövetség [44], a cukoripar kapcsolatai [44], a gyógyszergyárak [13,40] és a függőségi/impulzus-zavaros szervezetekben való részvétel [13]. Tizenkilenc cikk nem számolt be versengő érdekekről, 13 pedig nem tett nyilatkozatot (lásd az A2. Táblázatot). Mivel a versengő pénzügyi érdekek torzíthatják a tanulmány következtetéseit [45], az adatokat objektív módon, ennek összefüggésében kell figyelembe venni.

A jelen áttekintésben szereplő 35 cikk (52 tanulmány) közül 31 cikk (47 tanulmány) közölte a függőség kritériumait alátámasztó eredményeket, két cikk (két tanulmány) vegyes volt, két cikk (három tanulmány) pedig nem támogató eredményeket közölt (lásd a függeléket, A3. Táblázat). Az egyes előre meghatározott függőségi jellemzők támogatását vizsgáló eredményeket külön értékeltük és az alábbiakban ismertetjük.

3.1. A függőség neurobiológiai összefüggései

3.1.1. ∆FosB

Sharma, Fernandes és Fulton [46] kimutatták, hogy a 12 hetes, magas zsírtartalmú étrendben, elsősorban hidrogénezett kókuszdióolajból, maltodextrinből, szacharózból és kazeinből álló patkányokban szignifikánsan magasabb volt a ∆FosB, a dopamin D2 receptor és az agyi eredetű neurotrop faktor expresszió és alacsonyabb dopamin D1 receptor expresszió az NAc-ben. Ezeket a változásokat az elhízás megjelenése előtt figyelték meg, és az anhedóniára utaló viselkedéshez kapcsolódtak. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az agyi változások nagyobb kockázatot jelenthetnek az állatok számára az addiktív jellegű tünetek, például a visszaesés miatt. Nem végeztek humán vizsgálatok a ∆FosB-vel kapcsolatos megállapításokról.

3.1.2. Dopamin

Colantuoni és munkatársai [47] összehasonlították a patkányok agyi kémiai változásait az időszakos, túlzott glükózbevitellel a normál chow-étrendet kapó patkányokkal. Megállapították, hogy a nagyon ízletes ételeknek való szakaszos étkezési szokásoknak való kitettség a dopamin D1 fokozott aktiválódását okozta (p 2 p = 0,53). A kondicionálás 15 napos utánkövetés után is fennmaradt (F1,13 = 4,31, p = 0,06, η 2 p = 0,26), ami azt jelzi, hogy a csokoládé, hasonlóan a drogokhoz, használható ilyen kondicionálásra. Patkányokban Le Merrer és Stephens [51] azt találták, hogy egy AMPA receptor antagonista blokkolja az édesített pelletekre adott feltételes választ (F2,34 = 3,02, nem szignifikáns) a visszaélésekkel összehasonlítva. Ezenkívül Newman és munkatársai [52] azt javasolták, hogy a gamma-amino-vajsav (GABA) receptor aktivitása szerepet játszhat az élelmiszer-függőségben; azt találták, hogy a napi édesített rövidítéssel rendelkező patkányok szignifikánsan több standard chow-t ettek, mint azok a patkányok, amelyek nem táplálták az ízletes táplálékot, amikor muszimolt adtak, egy etetést kiváltó GABA agonistát (ps 2 = 0,10, p = 0,005). Tuomisto és munkatársai [61] azt találták, hogy az önállóan azonosított „csokoládéfüggők” szubjektívebben gerjesztődtek, és arról számoltak be, hogy nagyobb sóvárgást tapasztalnak, ha csokoládéval kapcsolatos jelzésekkel (pl. Látvány, szag, íz) mutatják be őket, mint a kontrollok (p 2 = 0,28, p 0,10).

Lent és Swencionis [63] azt találták, hogy a bariatrikus sebészjelöltek mintájában az egyének, akik szignifikánsan magasabb pontszámot értek el egy addiktív személyiségmérőn, szintén szorongóbbnak számoltak be, amikor nem voltak étel közelében (p 0,05).

3.9.2. Anyagérzékenyítés

Le Merrer és Stephens [51] megfigyelte, hogy az édesített pelleteknek kitett egerek egy adott kontextussal párosulva a viselkedési szenzibilizáció jeleit mutatják, mivel ebben a kontextusban nagyobb progresszív aktivitást mutatnak az egerekhez képest, amelyek nem voltak azonos párosítással (p. A3. Táblázat), bár néhány alkritériumokat még nem vizsgálták. Az ebben a felülvizsgálatban értékelt függőségi jellemzők közül az agyjutalom változásainak és a kontroll károsodásának volt a legtöbb támogató eredménye (21, illetve 12 tanulmány). A jelenlegi áttekintés bizonyítékokat talált a függőséggel összhangban álló kiegészítő jellemzőkre is, ideértve a genetikai érzékenységet, az anyag szenzibilizálását és a keresztérzékenységet és az impulzivitást. Több kutatásra van szükség a diagnosztikai kritériumok kevesebb empirikus támogatással történő értékeléséhez, ideértve a kockázatos használatot, a krónikus állapotot, a visszaesést, az elfoglaltságot és a szociális károsodást. A 35 támogatható cikk közül csak négy számolt be a szenvedélybetegség javasolt kritériumaival ellentétes megállapításokról [5,41,59,67], ebből kettő azonban támogató megállapításokat is tartalmazott [41,59]. Összességében az élelmiszer-függőség érvényességét alátámasztó bizonyítékok jelentősen felülmúlják az ellene szóló bizonyítékokat.

Néhányan azt javasolták, hogy az ételfüggőséget a szerencsejáték-rendellenességhez hasonló viselkedési rendellenességnek (azaz „étkezési függőségnek”) kell minősíteni [71]. Azonban a legtöbb kutatási tanulmány, beleértve az ezen áttekintéshez azonosított tanulmányok túlnyomó részét is, az élelmiszer-függőséget mint anyagfogyasztási rendellenességet (azaz „finomított ételhasználati rendellenességet”, „nagyon ízletes ételhasználati rendellenességet” vagy egyszerűen „ételhasználati rendellenességet” értelmezi. ”[14,19,72,73,74,75]. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához Meule és Gearhart [14] összehasonlította a szerencsejáték-rendellenesség - az egyetlen hivatalosan elismert viselkedési függőség a DSM-5-ben - diagnosztikai kritériumait az ételfüggőség tüneteivel és megállapította, hogy számos hasonlóság (pl. sikertelen csökkentési erőfeszítések) ellenére az élelmiszer-függőségi tünetek jobban hasonlítanak egy szerhasználati rendellenességre, mivel az anyag (élelmiszer) szükséges fogyasztása és bizonyos viselkedési kritériumok alkalmazhatatlansága (pl. veszteség: DSM-5 1., 6. és 5. kritérium).

Kevés tanulmány értékelte, hogy az élelmiszer-függőség megnyilvánulhat-e a feldolgozatlan „teljes ételek” fogyasztására adott válaszként. Az ebben a felülvizsgálatban végzett állatkísérletek nem találtak bizonyítékot a rágcsáló chow addiktív jellegű tüneteire (pl. [48]), és humán vizsgálatok szerint a finomított/feldolgozott élelmiszerek fokozott függőségi tüneteiről számoltak be a nem feldolgozott élelmiszerekhez képest [13]. Mindazonáltal egy Schulte és munkatársai tanulmányában [13], amely az egyes élelmiszerek függőségi potenciálját értékelte, a dióféléket (általában teljes ételnek tekintik, hozzáadott cukrok nélkül) átlagosan több függőséget okozták, mint a granoladarabokat (általában feldolgozottak, hozzáadott cukrokkal és zsírokkal) ). Ezenkívül volt egy elszigetelt jelentés, amely leírta azokat a személyeket, akik függőséget okozó tüneteket mutattak a sárgarépa felé [78]. Míg az ízletes ételek több függőséget okozó tünettel járnak, mint a nem feldolgozott ételek, ezeknek a tüneteknek a „természetes” ételre adott válaszként történő előfordulása további kutatást érdemel.

A jövőbeni kutatásoknak meg kell vizsgálniuk azokat a lehetséges biológiai és hormonális tényezőket is, amelyek szerepet játszanak az élelmiszer-függőség tüneteiben. Az ebben az áttekintésben szereplő tanulmányok azt találták, hogy az elhízásra genetikailag hajlamos rágcsálók nagyobb kockázatot jelentenek bizonyos ételfüggőségi tünetek (azaz vágyakozás, károsodott kontroll) kialakulásában, szemben az elhízás-rezisztens rágcsálókkal [48,66]. Emberekben az ételfüggőség tünetei gyakoribbak a túlsúlyos és elhízott BMI kategóriában lévő felnőttek körében (24,9%), szemben a normál BMI kategóriába tartozó felnőttekkel (11,1%) [28]. A túlsúlyos/elhízott felnőtteket összehasonlító tanulmány azonban hormonális különbségeket (például amilint, prolaktint, pajzsmirigy-stimuláló hormont) talált azok között, akik megfeleltek az élelmiszer-függőség kritériumainak, és azoknak, akik nem. Ezek az adatok azt jelzik, hogy tovább kell vizsgálni a súlyhoz és az ételfüggőséghez kapcsolódó biológiai és hormonális tényezőket.

Végül, bár több tanulmány kimutatta, hogy az elhízás, a mértéktelen étkezési rendellenességek és az ételfüggőség különálló konstrukciók [26,27], eltérő etiológiájuk sokat tisztázni hagy. A jövőbeni kutatásnak folytatnia kell az elhízás, az étkezési rendellenességek és az ételfüggőség közötti neurológiai összefüggések és különbségek vizsgálatát. Meg kell vizsgálni e különbségek lehetséges elméleti és klinikai következményeit.

5. Következtetések

A jelenlegi szisztematikus felülvizsgálat eredményei általában támasztják alá az élelmiszer-függőség mint diagnosztikai konstrukció érvényességét, különösen, mivel az magas hozzáadott édesítőszereket és finomított összetevőket tartalmazó ételekre vonatkozik. A jelenlegi áttekintés tanulmányainak többsége bizonyítékot szolgáltatott a neurológiai változásokkal és a kontroll károsodásával kapcsolatos tünetekről, kevesebb tanulmány értékelte az elfoglaltságot, a krónikus állapotot, a visszaesést, a szociális károsodást és a kockázatos használatot. Az ételfüggőség viselkedési és szerekkel kapcsolatos aspektusai összefonódni látszanak, de azt javasoljuk, hogy az anyag (nagyon ízletes étel) összetevője szembetűnőbb lehet e jelenség diagnosztikai osztályozásában, mint a viselkedés (evés). Javasoljuk, hogy az élelmiszer-függőségi konstrukció komoly figyelmet érdemel az emberekben történő bemutatása, megelőzése és kezelése szempontjából.

Köszönetnyilvánítás

A cikk megjelenését részben a Floridai Egyetem Open Access Publishing Fund finanszírozta.