Az izolált elhízás hatása a szisztolés és a diasztolés bal kamra működésére Szív

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Legfrissebb tartalom
Jelenlegi probléma
Archívum
Szerzői
Podcastok
Ról ről

Főmenü

Legfrissebb tartalom
Jelenlegi probléma
Archívum
Szerzői
Podcastok
Ról ről

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

itthon
Archívum
89. évfolyam, 10. szám
Az izolált elhízás hatása a bal kamra szisztolés és diasztolés működésére

Cikk
Szöveg
Cikk
info
Idézet
Eszközök
Ossza meg
Válaszok
Cikk
metrikák
Figyelmeztetések

M Pascual 1,
D A Pascual 2,
F Soria 2,
T Vicente 3,
A M Hernández 1,
F J Tébar 1,
M Valdés 2

1 Endokrinológiai és táplálkozási osztály, Egyetemi Kórház, Virgen de la Arrixaca, Murcia, Spanyolország
2 Kardiológiai osztály, Egyetemi Kórház Virgen de la Arrixaca
3 Kardiológiai osztály, Általános Egyetemi Kórház, Murcia, Spanyolország

Levelezés:
Dr Mariano Valdés, C/Portillo San Antonio 8, D ° 5 °, 30005 Murcia, Spanyolország;
valdeschavarrivaldeschavarri.e.telefonica.net

Absztrakt

Háttér: Az elhízás fokozott kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással jár. Az izolált elhízásnak a szívműködésre gyakorolt közvetlen hatása nem ismert.

Célkitűzés: Az izolált elhízás különböző fokozatainak közvetlen hatásának meghatározása a szisztolés és a diasztolés bal kamrai funkció echokardiográfiai indexeire.

Mód: 48 elhízott és 25 normális testsúlyú nőt vizsgáltak. Más kóros állapotuk nem volt. Az elhízást enyhe (n = 17; testtömeg-index (BMI) 25–29,9 kg/m 2), mérsékelt (n = 20; BMI 30–34,9 kg/m 2) vagy súlyos (n = 11; BMI class) kategóriába sorolták. 35 kg/m 2). A szisztolés és a diasztolés funkció echokardiográfiai mutatóit kaptuk, és diszfunkciót feltételeztünk, amikor legalább két érték SD 2 SD-vel különbözött a normál súlycsoporttól.

Eredmények: Kidobási frakció (p

Statisztikák az Altmetric.com-tól

elhízottság
szisztolés funkció
diasztolés funkció
echokardiográfia

A, az aktív mitrális töltés maximális sebessége
AA, az aktív mitrális töltésnek megfelelő sebességtartomány görbe alatti területe
AE, a passzív mitrális kitöltésnek megfelelő sebességtartomány görbe alatti területe
BMI, testtömegindex
E, a passzív mitrális kitöltés maximális sebessége
E/A, a passzív és az aktív töltési sebesség aránya
EDD, végső diasztolés átmérő
EDV, végső diasztolés térfogat
EP, kidobási időszak
ESD, végi szisztolés átmérő
ESV, vége a szisztolés térfogatnak
FS, frakcionált rövidítés
IVRT, izovolumikus relaxációs idő
MV½T, mitrális szelep nyomás félidő
PEP, kivetés előtti időszak
PWT, hátsó falvastagság
RWT, relatív falvastagság
VCS, a kerületi szál rövidülésének sebessége

Megalapozott, hogy az elhízás befolyásolja a kardiovaszkuláris morbiditást és a mortalitást. 1–8 A súlyos elhízás és a bal kamrai diszfunkció közötti összefüggést először a 20. század közepén figyelték meg. 9 Később a morbid elhízás klinikai és boncolási vizsgálata megerősítette az elhízott kardiomiopátia entitását, amelyet volumen túlterhelés és hiperdinamizmus jellemez, ami gyakran pangásos szívelégtelenséghez vezet. 10, 11

Az echokardiográfiát, a szívkatéterezést és a boncvizsgálatot használó vizsgálatok összefüggéseket mutattak ki a kóros elhízás, a szív strukturális elváltozásai és a szisztolés funkció között. 12–14 Ezek az összefüggések enyhe vagy enyhe elhízás esetén is fennállnak. 15, 16 Az elhízás és a diasztolés funkció változásának összefüggése, valamint az elhízás különböző fokozatainak a szív szerkezetére és működésére gyakorolt hatása kevésbé dokumentált.

Célunk az volt, hogy meghatározzuk az izolált elhízás különböző fokozatainak közvetlen hatását a szisztolés és diasztolés bal kamrai funkció echokardiográfiai indexeire.

MÓD

Vizsgálati populáció

48 elhízott nőt (átlagos (SD) életkor, 29 (10) év; 14–54 év közötti) és 25 nem elhízott kontroll nőt (átlagéletkor, 28 (9) év; 15–44 év) vizsgáltunk. Az elhízást úgy határozták meg, mint a testtömeg-index (BMI) ⩾ 25 kg/m 2, egyértelmű bizonyítékkal a túlzott bőr alatti zsírszövet fizikai vizsgálatára. A vizsgálatban résztvevőket a BMI alapján négy csoportba sorolták: egy normál testsúlyú (kontroll) csoport BMI-je 2; az enyhe elhízást a BMI-nek 25–29,9 kg/m 2 közé sorolták; közepes elhízás, mint BMI 30-34,9 kg/m 2 között; és súlyos elhízás, mint BMI ⩾ 35 kg/m 2. Az egyes csoportok résztvevőinek száma 25, 17, 20 és 11 volt.

Felvételi kritériumok

Az eredményeket befolyásoló állapotok kizárása érdekében a következő kritériumokra volt szükség: egyszerű elhízás; nő, fogamzóképes; nem szenved magas vérnyomásban, diabetes mellitusban vagy dyslipidaemiában; a koszorúér-betegség, a szívelégtelenség vagy a szívbillentyű betegség korábbi kórtörténete vagy klinikai bizonyítéka nincs; normál EKG; nincs légzőszervi betegség; nem szenved semmilyen krónikus vagy akut betegségben; nem szed olyan gyógyszereket, amelyek hatással lehetnek a szívre; és nem foglalkozik versenysporttal. Az echokardiográfiai képeknek megfelelő minőségűeknek kellett lenniük ahhoz, hogy reprodukálható keresztmetszeti, M módú és Doppler-vizsgálatok végezhetők legyenek.

Valamennyi alany teljes körűen megalapozott írásbeli hozzájárulást adott a vizsgálatban való részvételéhez, és a protokollt kórházunk etikai bizottsága jóváhagyta.

Klinikai értékelés

Minden résztvevő tájékoztatást nyújtott az életkorról, a család előzményeiről, a személyes szokásokról (alkoholfogyasztás, dohányfogyasztás, a testmozgás típusa és szintje, a kábítószer-fogyasztás, az ismert kóros állapotok) és az elhízás időtartamáról. Részletes fizikai vizsgálatot végeztek az endokrin és a szív társbetegségek kizárására. Megmértük a magasságot és a súlyt, és a BMI-t súlyként (kg)/magasságként (m 2) számítottuk ki. 12 ólmos EKG-t kaptunk. A hematológiai és biokémiai változásokat az éhomi vérmintákból határozták meg, amelyek magukban foglalták a glükózt, az összes koleszterint, a triglicerideket, a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterint, a karbamidot, a teljes vérképet, a szabad T4-et, a TSH-t és a vizeletmentes kortizolt.

Echokardiográfiai értékelés

Az összes résztvevőn keresztmetszeti echokardiogramot készítettünk (Sonos 1000, Hewlett-Packard, Palo Alto, Kalifornia, USA). Az echokardiogramokat echokardiográfiai laboratóriumunkban standard módszerek szerint végeztük. Keresztmetszeti, M módú és Doppler vizsgálatokat tartalmaztak. 17–19 Az összes változó háromszoros mérését off-line módon végezte egy megfigyelő, akit elvakítottak a betegek klinikai részleteire.

Az alábbi szívfunkciós indexeket értékeltük:

Bal kamra szisztolés funkciója - a bal kamrai végi diasztolés (EDD) és a végi szisztolés átmérő (ESD) és a frakcionális rövidülés (FS) a parasternalis hosszútengelyes nézetekben M mód segítségével történt; a bal kamrai végi diasztolés (EDV) és a végi szisztolés térfogatot (ESV), valamint az ejekciós frakciót négycsúcsos csúcsnézetből mértük monoplane area-length módszerrel; a szisztolés intervallumokat, a kivetés előtti periódust (PEP) és az ejekciós periódust (EP) az aorta szelep M módjának echokardiográfiájának és az EKG kombinációjának felhasználásával határoztuk meg; a kerületi szál megrövidülésének (VCS) átlagos sebességét (EDD - ESD)/(EDD × EP) értékkel számoltuk. A relatív falvastagságot (RWT) a hátsó falvastagságból (PWT) és az EDD-ből számoltuk (2 × PWT)/EDD.

Bal kamrai diasztolés funkció - pulzáló Doppler-méréseket kaptunk az apikális négy kamra nézetben: a Doppler-sugár a lehető leg merőlegesebben volt a mitral gyűrű gyűrűjéhez, és egy 5 mm-es impulzusos Doppler-minta térfogatát helyeztük el a mitral csúcsa közé szórólapok a diasztolé alatt. A következő változókat számoltuk ki: a passzív mitrális kitöltés maximális sebessége (E); az aktív mitrális kitöltés maximális sebessége (A); a passzív és az aktív sebesség aránya (E/A); a passzív mitral töltésnek (AE) megfelelő sebességtartomány görbéje alatti terület; az aktív mitrális töltésnek (AA) megfelelő sebességtartomány görbéje alatti terület; AE/AA arány; a mitrális szelep nyomásának félideje (MV½12T); lassulási meredekség és izovolum relaxációs idő (IVRT). A bal pitvarátmérőt M mód alkalmazásával mértük a paraszternális hosszútengely nézetben.

Prevalencia értékelés

A szívfunkciós rendellenességek prevalenciájának becsléséhez 2 SD-nél nagyobb különbséget alkalmaztunk a normál súlycsoport átlagértékeitől. A szubklinikai diszfunkciót akkor feltételeztük, ha két vagy több megváltozott diasztolés vagy szisztolés funkció index volt jelen.

Statisztikai analízis

Leíró statisztikákat készítettünk az egyes változókról a frekvenciaeloszlások megszerzéséhez. A kvantitatív változókat átlagnak (SD) írták le. Az elhízott csoport és a normál testsúlyú csoport összehasonlítását t tesztekkel elemeztük. A varianciaanalízist (egyirányú ANOVA) használták az elhízott alcsoportok összehasonlítására. A post hoc tesztet Bonferroni többszörös összehasonlító teszt alkalmazásával végeztük. A klinikai változók és a bal kamrai funkció közötti összefüggéseket lineáris regressziós analízissel határoztuk meg. P valószínűségi értékei A táblázat megtekintése:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Echográfiai változók

Bal kamrai szisztolés funkció

A bal kamra szisztolés funkciójának mért mutatóit a 2. táblázat mutatja be. Az elhízott nőknél az átmérő és a térfogat szignifikánsan megnőtt, bár a relatív falvastagság hasonló volt a kontrollhoz. A kontraktilitási indexek (ejekciós frakció, frakcionált rövidülés, a kerületi rövidülés sebessége) szignifikánsan magasabbak voltak az elhízott nőknél, mint a kontrollokban. Az alcsoportelemzés során csak az enyhe és mérsékelt elhízás alcsoportok értek el szignifikanciát. A szisztolés intervallumok elemzése azt mutatta, hogy csak a PEP/EP arány volt szignifikánsan magasabb az elhízott csoportban. A prevalencia elemzésében egyetlen elhízott beteg sem felelt meg a szisztolés diszfunkció kritériumainak.

A bal kamrai szisztolés funkció indexei

Bal kamrai diasztolés funkció

A bal kamrai diasztolés funkció mért mutatóit a 3. táblázat mutatja be. Elhízott alanyoknál az MV½12T és a bal pitvar átmérője megnőtt, és a lassulási meredekség jelentősen csökkent, bár az alcsoport elemzés nem mutatott szignifikáns különbséget az elhízás alcsoportjai között ezeknél a változóknál. Az E, A, E/A arány, AE, AA, AE/AA arány és az IVRT értékei hasonlóak voltak elhízott és normál testsúlyú egyéneknél.

A bal kamrai diasztolés funkció indexei

A prevalencia értékelésében (1. ábra) a szubklinikai diasztolés diszfunkció szignifikánsan gyakoribb volt az elhízott betegek körében (p = 0,002), mint a kontroll csoportban: két enyhe elhízással (12%), héten közepes elhízással ( 35%), és ötnél súlyos elhízás (45%). Összességében 14 nőnél (az elhízott nők 29% -ánál) volt diasztolés diszfunkció.

A szubklinikai diasztolés diszfunkció prevalenciája az elhízás alcsoportjaiban.

Összefüggések

A klinikai változók és a bal kamrai funkció közötti összefüggéseket a 4. táblázat mutatja. A szisztolés funkció indexei közül a BMI pozitívan korrelált a% FS, VCS és a PEP/EP arányával; Az EP pozitívan korrelált az életkorral, a PEP pedig mind a szisztolés, mind a diasztolés nyomással.

A klinikai változók, valamint a bal kamrai szisztolés és diasztolés funkció közötti összefüggések mátrixa

A diasztolés funkció indexei közül a BMI pozitívan korrelált az MV½12T-vel és a bal pitvarátmérővel, és fordítva a lassulás meredekségével. Hasonlóképpen, az életkor korrelált pozitívan az AA-val és a bal pitvarátmérővel, valamint negatívan az A, E/A és AE/AA-val. A szisztolés nyomás pozitívan korrelált az A, AA és a bal pitvarátmérővel, és fordítva az E/A és az AE/AA értékkel. Végül csak a bal pitvarátmérő korrelált pozitívan a diasztolés nyomással.

VITA

A bal kamrai szisztolés funkció indexei

Egyetlen elhízott beteg sem jelentkezett szubklinikai szisztolés diszfunkcióval. Éppen ellenkezőleg, az elhízásnál jelentősen nőtt a kilökődés frakciója, a frakcionált rövidülés százalékos aránya, valamint a kerületi szál rövidülésének átlagos sebessége, de ez csak a kontrollokhoz képest ért el jelentőséget az enyhe és közepes elhízási csoportokban. Ezeket a megállapításokat azzal lehet magyarázni, hogy a kisebb mértékű elhízásban szenvedő csoportokban a szisztolés funkció kompenzatív növekedése tapasztalható, amely még nem érte el a szívromlás állapotát. Az ejekciós frakció megbízható index, de viszonylag érzéketlen a bal kamrai összehúzódási funkcióval szemben, ezért értéke akkor is normális határokon belül maradhat, ha a kontraktilis állapot jelentős kompenzációs módosítása történik. Az ejekciós frakció normalitása azonban megfelelt az elhízott csoportjaink normál relatív falvastagságának, ami azt jelzi, hogy a szisztolés funkció megmaradt.

Az elhízott alanyok szisztolés funkciójának kiértékelésével végzett ejekciós fázisok mérésével végzett echokardiográfiai vizsgálatok többsége normális eredményeket mutatott. 20–25 Olyan vizsgálatokat végeztek, amelyekben ezek az indexek csökkentek, bár szerényen, de jelentős mértékű elhízással szenvedő betegeknél, arra utalva, hogy az elhízás késői szakaszában a bal kamra szisztolés funkciója érintett. 20

A szisztolés intervallumok tekintetében alig volt változás, kivéve a PEP/EP arány növekedését a közepesen elhízott nőknél. Más vizsgálatok, amelyek értékelték ezeket az indexeket, szintén nem figyeltek meg jelentős változásokat. 26.

A bal kamrai diasztolés funkció indexei

Elhízott alanyok olyan változásokat mutattak ki a bal kamrai diasztolés funkcióban, amelyek gyakoribbak voltak az elhízás növekedésével. Megállapították, hogy az elhízott nőknél az MV½12T jelentősen meghosszabbodott, és közvetlenül korrelált az elhízás fokozatával. Ez párhuzamos más vizsgálatok eredményeivel, és a bal kamra rendellenes relaxációjára utal, a normális kitöltés érdekében fokozott függőség van a bal pitvari összehúzódástól. 26, 27 Hasonlóképpen, a lassulás meredeksége jelentősen csökkent az elhízott személyeknél, és fordítottan korrelált a BMI-vel. Számos korábbi tanulmány a mitrális ejekciós frakció meredekségének csökkenését is kimutatta, bár mások nem. 24, 26

Az IVRT hasonló volt elhízott alanyoknál és kontrolljainknál, és nem volt összefüggésben a BMI-vel, ellentétben a korábban publikált adatokkal, amelyekben ezt a változót elhúzódónak találták mind mérsékelt, mind durva elhízás esetén. 24, 26

Az E, A, E/A, AE és AE/AA értékek nem különböztek az elhízás spektrumában. Ezeknek az indexeknek az elhízással való összefüggése a korábbi vizsgálatokban változó volt. Zarich és munkatársai a passzív mitrális töltés (E) maximális sebességének jelentős csökkenését figyelték meg az elhízott betegek körében, míg az aktív mitrális töltés (A) értékeit nem befolyásolta jelentősen, ami az E/A arány csökkenését eredményezte. 24 Ezzel szemben Chakko és munkatársai nem találtak szignifikáns különbségeket az E értékekben, de az A értékeket növelték, ami csökkent E/A arányt eredményezett. 27 Stoddard és társai mind az E, mind az A értékekben szignifikáns növekedést találtak, amelyek pozitívan korreláltak az ideálist meghaladó testtömeg százalékkal, így az E/A arány nem változott. 26.

Kimutatták, hogy a bal kamrai kitöltés indexeinek mérésére szolgáló Doppler-módszer nagy értéket képvisel a diasztolés funkció értékelésében. 28 Ha azonban térfogat túlterhelés van jelen, mint az elhízásban, normális értékeket eredményezhet, mivel az intravaszkuláris térfogat okozta bal pitvari nyomás növekedése elfedheti a rendellenes diasztolés relaxáció korai szakaszában megfigyelt változásokat. 19.

A szisztolés funkcióval ellentétben azt tapasztaltuk, hogy a diasztolés funkció változásai gyakoriak, nemcsak a súlyosan elhízott nőknél, hanem kissé elhízott és közepesen elhízott személyeknél is. A diasztolés funkció ezen változásai szorosan korrelálnak a testtömeg-indexdel. Elhízás esetén a krónikus volumen túlterheléshez való szívhez való alkalmazkodás az excentrikus hipertrófiához és a diasztolés funkció rendellenességeihez kapcsolódik a kezdeti szakaszban, ami azt jelzi, hogy strukturális változások és elhízási kardiomiopátia vannak jelen minden elhízott egyénnél. Következésképpen a nagyobb tudatosságra a súlycsökkenésre kell összpontosítani, hogy a szív morfológiájában és működésében kedvező változásokat idézzen elő. Az elhízásban bekövetkező változások súlycsökkenéssel könnyen és gyorsan visszafordíthatók, a beteg hosszú távú előnyére. 29–34

Korlátozások

Az elhízást csak BMI-vel mértük, és a testzsír-eloszlás mérését nem végeztük. Jobb összefüggést lehetett találni a hasi elhízás és az echokardiográfiai elváltozások között. A citokinek, a leptin, a szimpatikus idegrendszeri aktivitás és a renin – angiotenzin – aldoszteron rendszer aktivitásának vizsgálata hozzáadhatott információkat az alapul szolgáló mechanizmusokról. A vizsgálati minta kiválasztása, amely csak nőket tartalmazott, kizárja eredményeink extrapolálását az általános populációra.

Következtetések

Az izolált elhízással rendelkező betegek körében a szubklinikai bal kamrai diasztolés diszfunkció az elhízás minden fokozatában jelen van, korrelál a BMI-vel, és az elhízás korai szakaszában a szisztolés funkció megnövekedésével jár.