Az oroszlán étrend: a lakoma és a böjt előnyei

lakomában
Sok évvel ezelőtt elhoztam a családom a coloradói Brightonban megőrzött oroszlánmentőhöz, és figyelhettük, hogyan teszik a dolgukat természetes élőhelyük nagyon tiszteletre méltó másolatában - ha ez még lehetséges is.

Ezeket a macskákat többnyire cirkuszokból, más kisebb mentőközpontokból, vagy olyan emberekből mentették ki, akik évekkel ezelőtt háziállatként vásárolták őket, és fogalmuk sem volt, mibe keverednek.

A fiam valóban macskákkal foglalkozott, ezért néhányszor visszamentünk, és megtudtunk egy kicsit a nagy macskákról, beleértve az étkezési szokásaikat is. Az oroszlánok hetente csak kétszer-háromszor esznek, és amikor megeszik, akkor lakomát tartanak!

Alapvetően disznóznak, majd pihennek, alszanak és hűsölnek a következő néhány napban. Valószínűleg ezért látogat meg egy állatkertet - a macskák mind gyakrabban alszanak.

Az első ösztönöm az volt, hogy megpróbáljak enni, mint az oroszlánok. Oroszlándiétának hívtam - a gyerekeim azt hitték, hogy dió vagyok! Az „ünnep és éhínség” diéta elfogyasztása, ahogy az oroszlánok szokták, sok évvel ezelőtt történt a kalória-korlátozási robbanás előtt, amiben ma vagyunk.

Az az ötlet, hogy hetente csak kétszer vagy háromszor eszem, kissé szélsőségesnek tűnt, ezért egy héten egy nap teljesen böjtölni kezdtem, és a hét hátralévő részében csak egy nagy, déli ételt próbáltam enni.

Egy ideig képes voltam fenntartani a heti böjtöt, de rendszeresen csak napi kétszer tudtam visszahívni a napi étkezésemet - amit ma is teszek. Ennél kevesebb élelem, túl sokat fogytam és tomboló voltam - békés oroszlán helyett éhes tigris lettem.

Nemrég eszembe jutott az Oroszlán diéta, amikor olvastam egy nemrégiben megjelent cikket: Étkezési gyakoriság és időzítés az egészségben és a betegségben, amely arra utalt, hogy őseink valóban megeszik a hírhedt oroszlándiétát! Ez a cikk annyira megfogott, ide soroltam néhány kiemelést: (1)

A modern társadalmakban a leggyakoribb étkezési szokás, minden nap három étkezés és snack, evolúciós szempontból rendellenes. A modern emberekkel és háziasított állatokkal ellentétben sok emlős étkezési szokásait időszakos energia- vagy táplálékfelvétel jellemzi. A húsevők hetente csak néhányszor ölhetnek meg és ehetnek zsákmányt, vagy még ritkábban (így az Oroszlán-diétám)! A vadászó-gyűjtögetők és a korábbi főemlősök, beleértve a ma élő embereket is, az étel elérhetőségétől függően gyakran étkeznek. (1)

Az a képesség, hogy fizikailag és mentálisan is magas szinten működjünk hosszabb időn keresztül étkezés nélkül, alapvető fontosságú lehet evolúciós történelmünkben. Az emlősök számos alkalmazkodást hajtottak végre az időszakos táplálékellátás érdekében, ideértve a gyorsan elérhető cukor (májglikogén-raktárak) és a hosszabb ideig tartó energia, például a zsírként tárolt zsírsav-üzemanyag tárolását. (1)

A mintegy 10 000 évvel ezelőtt kezdődött mezőgazdasági forradalom a modern társadalmakra jellemző egész éves élelmiszer-hozzáférést eredményezte. Agrár őseink napi háromszori étkezést alkalmaztak, feltehetően azért, mert társadalmi és gyakorlati előnyöket nyújtott mind a napi munkához, mind az iskolai beosztáshoz. Újabban, az elmúlt 50 évben, a magas kalóriatartalmú élelmiszerek, például finomított szemek, cukor, étolajok, kukoricaszirup és feldolgozott élelmiszerek áthatoltak ezen a napi három étkezésen. Ha egyre inkább ülő életmódra helyezzük a hangsúlyt, akkor a magas kalóriatartalmú ételek fogyasztása naponta többször elfogadhatóan hozzájárult az elhízás és a kapcsolódó betegségek kialakulásához, mint a morbiditás és a halálozás fő okozói. Valójában a vadon élő állatok és a vadászó emberek csak ritkán szenvednek elhízásban, cukorbetegségben és szív- és érrendszeri betegségekben. (1)

Az állatmodellek és az emberi alanyok tanulmányainak újabb eredményei arra utalnak, hogy az akár 16 órás időszakos energia-korlátozási periódusok javíthatják az egészségügyi mutatókat és ellensúlyozhatják a betegség folyamatait. A mechanizmusok magukban foglalják a metabolikus váltást a zsíranyagcserébe és a ketontermelésbe, valamint az adaptív sejtes stresszválaszok stimulálását, amelyek megakadályozzák és helyrehozzák a molekuláris károsodásokat. (1)

Bár az Oroszlán diétám kissé extrém lehetett, a kevesebb étel fogyasztása ma bizonyítékokon alapuló megközelítés az egészségre és a hosszú élettartamra. (1–5)

A problémám, amelyet a pácienseimmel látok, az az, hogy nem emésztenek elég hatékonyan ahhoz, hogy kevesebb ételt fogyasszanak anélkül, hogy tomboló érzést éreznének.

Napjaim nagy részét a betegekkel dolgozom, hogy segítsek nekik helyreállítani az optimális emésztési funkciókat, miközben visszaállítják természetes zsírégető képességüket, mint elsődleges üzemanyag-forrást.