Enterális táplálkozás és akut hasnyálmirigy-gyulladás

Levelezés: Dr. Qiang-Pu Chen, Hepatobiliaris Sebészeti Osztály, Binzhou Medical College, 661, 2nd Huanghe Rd, Binzhou 256603, Shandong tartomány, Kína kapcsolt kórháza. ten.362@pqcrd

táplálkozás

Telefon: 0086-543-3324131, 6731 mellék: Fax: 0086-543-3264214

BEVEZETÉS

Metabolikus változtatások és AP

A legutóbbi vizsgálatok során a betegség, szövődményei és metabolikus változásai összefüggenek a citokinek és más gyulladás-mediátorok, például az interleukin-1 (IL-1), az IL-6, az IL-8, a tumor nekrózis faktor α ( TNF-a) és a thrombocyta-aktiváló faktor [32-36]. A kutatók emellett beszámoltak a komplementkaszkád aktiválódásáról, oxigénből származó szabad gyökök és nitrogén-oxid felszabadulásáról, valamint prosztaglandin E2 és tromboxán A2 keletkezéséről az arachidonsav metabolizmusából [37,38]. Ezek a citokinek és mediátorok szisztémás gyulladásos válasz szindrómát (SIRS) okozhatnak, ami viszont számos metabolikus változást és többszörös szervi elégtelenséget idéz elő [39]. Hosszan tartó és éhezéssel kombinálva ezek a változások a sovány testtömeg, a kapcsolódó morbiditás és a halál gyors csökkenéséhez vezethetnek [40]. Az állatok [41-44] és az emberek [45] megnövekedett béláteresztő képessége, valamint a bélsorompó funkcióval összefüggő károsodása a baktériumok és az endotoxinok transzlokációjához vezethet a bél lumenéből a szisztémás keringésbe [46], ami hozzájárul a citokinek felszabadulásához és szisztémás gyulladásos válaszok. Kísérleti állatmunka azt mutatta, hogy az EN megakadályozhatja a baktériumok transzlokációját AP-ban [47].

Az ENSZ HATÁSA A PANCREATIC TITKÁRA

Összegezve mind az emberi, mind az állatkísérletekben rendelkezésre álló bizonyítékokat, arra lehet következtetni, hogy az orális, az intragasztrikus és az intraduodenális táplálás jelentősen stimulálja a hasnyálmirigy váladékát. Ezzel szemben az intrajejunális táplálásnak kisebb stimuláló hatása van. Az elemi tápszerek (egyedi aminosavakkal és szinte zsírmentesek) egyértelműen kevesebb stimulációt okoznak, mint a normál tápszerek intakt fehérjével és hosszú láncú zsírral. Ezért az intrajejunális táplálás az AP racionális útja az EN számára.

HU SZÜKSÉGESSÉG ÉS AP

BELSŐ HOZZÁFÉRÉS ÉS AP

A gasztroparézissel és magas nasogastricus cső kimenettel rendelkező betegek jó jelöltek lehetnek a kombinált gyomor dekompressziós/nasojejunális tápláló csőben. Ezt a fajta csövet azonban nehezebb elhelyezni, és könnyen eltávolítható.

Azok a betegek, akiknél szövődmények (tüdőgyulladás, ARDS) alakulnak ki, elhúzódó enterális támogatásra szorulnak, jelöltet jelenthetnek a percutaneuos enterális hozzáférésre. A legtöbb AP-ben szenvedő beteg esetében percutaneuos endoszkópos gastrostomia és jejunostomia kombinációját kell alkalmazni a gyomor dekompressziójának és a jejunalis táplálásának egyidejű alkalmazására [74]. A percutaneuos gastrojejunostomia radiológiailag irányított módszerrel is elvégezhető, amelynek nagyobb a sikere és kevesebb a szövődménye [75]. Bizonyos betegeknél az enterális tápláláshoz választás egy közvetlen percutaneuos endoszkópos jejunostomiás technika [76] is, amely lehetővé teszi a csövek elhelyezését közvetlenül a jejunumban 85% körüli sikerességi rátával és minimális szövődményekkel.

KÖVETKEZTETÉSEK