Epehólyag-polipok - utóvizsgálat 11 év után

Absztrakt

Háttér

Vizsgálatunk célja az epehólyag-polipok prevalenciájának és természetes hosszú távú progressziójának vizsgálata volt az általános populáció véletlenszerű mintájában.

Mód

Négyszáztizenhárom személyt (190 nő, 223 férfi; 29–75 évesek) tanulmányoztak először 2002-ben, majd tizenegy évvel később, 2013-ban. Valamennyi alanyot standardizált kérdőív segítségével interjúztattuk meg, antropometriai adatokat rögzítettünk és hasi ultrahang vizsgálatot végeztünk. végeztük.

Eredmények

Az epehólyag-polipok prevalenciája 6,1% (115/1880) volt a 2002. évi vizsgálatban, és 12,1% (50/413) volt a 2013-as utólagos vizsgálatban. Tizenegy év elteltével 36 alanynál (8,7%, 36/413) új polip fejlődött ki, tizenhárom alanynál (48,1%, 13/27) már nem volt epehólyag-polip, 14 alanynál (51,9%, 14/27) még mindig volt polip. Ezen polipok közül hatnál nőtt a polipok száma (43%, 6/14), további hatnál csökkent (43%, 6/14), kettőnél változatlan maradt (14%, 2/14). Az átlagos polipméret 2002-ben 4,7 mm (± 2,2 mm, 2–20 mm tartomány) és nyomon követéskor 4,0 mm (± 1,9 mm, 0,5–11 mm). A 14 alany közül hétnél (50%) a polip méretének csökkenését, öt alanynál a méret növekedését (35,7%), két alanynál (14,3%) nem történt változás. A polipok alakja két alanynál kocsányosról ülőre változott (14,3%, 2/14), és egy alanyról kocsánytalanról kocsányosra változott (7,1%, 1/14).

Következtetések

Hosszú távú követés során az epehólyag-polipok prevalenciája nőtt, a lakosság 8,7% -ában új elváltozások alakultak ki. A polipok fennálltak az egyének 51,9% -ában, akiknél az eredeti vizsgálatban voltak, és eltűntek a többi 48,1% -nál.

Háttér

Az epehólyag-polipok gyakori mellékhatások a hasi ultrahangvizsgálaton [1, 2]. A 10 mm-nél kisebb méretű polipok növekedési és kezelési algoritmusa sokáig tisztázatlan maradt [1, 3, 4]. 2017-ben megállapították az epehólyag-polipok kezelésére és nyomon követésére vonatkozó jelenlegi irányelveket [5]. Korábbi tanulmányok nagyon eltérő számokat adtak a prevalenciáról, amelyek 0,32 és 26,5% között mozogtak [6, 7]. Ez az eltérés elsősorban a tanulmánypopulációk és a tanulmánytervek eltéréseinek tulajdonítható, amelyek nagymértékben korlátozzák az összehasonlítás lehetőségeit. A véletlenszerű populációs minták ultrahangvizsgálata Németországban 1,4 és 6,1% -os előfordulást eredményezett [8, 9].

Jelenleg csak korlátozott számú tanulmány áll rendelkezésre az epehólyag-polipok hosszú távú progressziójáról nem kiválasztott populációkban [2, 3, 7,8,9,10,11,12,13,14,15, 16,17,18,19,20]. Egy véletlenszerű populációs mintában egy 30 hónapos megfigyelési periódus alatt végzett egyik utólagos vizsgálat azt mutatta, hogy a polipok 81% -a nem változott méretben, míg 14% -uk növekedett és 5% -uk csökkent. A követés során az alanyok 23% -ában már nem mutattak ki epehólyag-polipokat [8]. 84 hónap elteltével a vizsgált polipok 77% -a azonos méretű, míg 8% -a kisebb lett [8].

Vizsgálatunk célja az epehólyag-polipok prevalenciájának és természetes hosszú távú progressziójának vizsgálata volt az általános populáció véletlenszerű mintájában.

Mód

Folyamatábra, amely bemutatja az alanyok epehólyag-polip vizsgálatba való bevonását és kizárását az általános populáció véletlenszerű mintájából (EMIL-I tanulmány 2002-ben és utólagos EMIL-II tanulmány 2013-ban)

A statisztikai elemzést az SAS 9.2 változatával végeztük. A dichotóm változókat, valamint a rendes és a nominális skálán szereplő változásokat először leíró jelleggel mutattuk be. A helyek és az eloszlás mértékének bemutatása után kiszámoltuk az életkorra és a nemre jellemző prevalenciát.

Eredmények

Az epehólyag-polipok előfordulása

Az epehólyag-polipok prevalenciája 6,1% (115/1880 alany) volt az eredeti 2002-es vizsgálatban: nőknél 6,2%, férfiaknál 6,0%. A polipok növekvő gyakorisága az életkor előrehaladtával volt megfigyelhető, bár a 31–40 éveseknél ez az arány már némileg emelkedett volt (2. ábra).

Az epehólyag-polipok relatív gyakorisága életkor szerint az eredeti EMIL-tanulmány 2002-ben és az utólagos vizsgálat 2013-ban

A 2013-as nyomonkövetési vizsgálatban a prevalencia 12,1% (50/413 alany) volt, a nőket és a férfiakat viszonylag egyenlő arányban (12,1%). A legnagyobb prevalenciát a 31–40 éves korosztályban tapasztalták, de az idősebb korcsoportokban emelkedő tendencia is megfigyelhető volt (2. ábra). A kohorsz átlagéletkora (n = 413) 57,8 ± 11,7 év volt. A legfiatalabb személy 31 éves volt, a legidősebb 74. A 31–40 éves korcsoportban 23 alany (5,6%), a 65 év felettieknél 124 (30,0%) volt. A betegek többsége (167; 40,4%) 51-65 éves volt. Az átlagos BMI (testtömeg-index) 29,2 ± 4,3 volt, 20,7 és 41,1 között (1. táblázat).

Az epehólyag-polipok progressziója

A 2013-as nyomonkövetési vizsgálatban 27 olyan személyt vizsgáltunk, akiknek 2002-ben már volt epehólyag-polipjuk. Ezen alanyok közül tizennégynél (51,9%) még mindig volt polip, míg 13 alanynál (48,1%) már nem volt bizonyíték az epehólyag-polipokra ultrahangon. szkennelés. Ezenkívül 36 olyan alany (8,7%) alakult ki 2013-ra, akiknek 2002-ben nem volt polipjuk.

Az epehólyag-polipok természetes progressziója megfigyelhető volt abban a 14 betegben, akiknek az eredeti vizsgálatban 2002-ben polipja volt, és 2013-ban is részt vettek (a továbbiakban „nyomon követési alanyoknak” nevezik őket). A polipok száma hat alanyban növekedett (42,9%), további hat alanyban csökkent (42,9%), a fennmaradó kettőben (14,3%) változatlan volt. A polip mérete hét alanyban csökkent (50,0%), öt alanyban nőtt (35,7%), és a másik kettőben ugyanaz maradt (14,3%).

Ultrahang szkennelési jellemzők

Általában a polipok többsége hiperhangos volt. Az idők folyamán az echogenitás hiperechoikusról hipoechoikusra változott egy alanyban. A 2. táblázat a 14 követés alatt álló alany megfigyeléseit mutatja a polipok alakjára vonatkozóan. A 14 alany közül nyolcban (57,1%) a polipok alakja nem változott. A polipok leírása két alanynál kocsányosból ülővé vált (14,3%), és fordítva, egy alanynál ülőhelytől kocsányosig (7,1%). Két esetben a 2013-ban azonosított polipokat kocsányosnak nevezték, bár az eredeti, 2002-es tanulmányban nem sikerült értékelni őket. Az egyik polipot, amelyet az eredeti vizsgálatban pedunculáltnak jelentettek, 2013-ban nem lehetett értékelni. Az epehólyag-polipok többnyire szabályos kontúrokat mutattak, de a követési csoport két alanyában szabálytalanná váltak.

Vita

Más populáció-alapú vizsgálatokkal összehasonlítva az EMIL utóvizsgálata 2013-ban az epehólyag-polipok magasabb prevalenciáját (12,1%) mutatta. A korábbi népességalapú vizsgálatok többsége Ázsiából származik [22,23,24,25,26,27]. A Németországból származó népességalapú vizsgálatok eddig 1,4% -os előfordulást (mellékhatások az epehólyagkövek előfordulásának megállapításakor) és 6,1% -os előfordulást eredményeztek [8, 9]. Európában, e német tanulmányoktól eltekintve, csak a dániai Jørgensen határozta meg a népességalapú prevalenciát a 4,6% -os és a 4,3% -os előfordulási arányban a legfeljebb 60 éves férfiaknál és a nőknél, valamint 5,9% -kal és 5,8% -kal a 70 éves korosztályban. öreg férfiak és nők [28, 29]. Összehasonlítva a népességalapú vizsgálatokat világszerte, a prevalencia általános növekedése figyelhető meg az 1990-től a mai napig tartó évek során: Jørgensen (1990) 4,6%/4,3%, Segawa (1992) 5,6%, Chen (1997) 6,9%, Okamoto (2002) 8,1%, Kratzer (2010) 6,1%, Park (2013) 8,5% és EMIL (2013) 12,1% [9, 22, 24,25,26,27,28,29]. Először is ez a növekedés az ultrahangtechnika fejlesztésének tudható be.

Az EMIL vizsgálatban nem találtunk nemspecifikus különbséget a polipok prevalenciájában. Csendes és munkatársai, valamint Cantürk és mtsai. férfiaknál és nőknél is hasonlónak találta a prevalenciát [3, 35]. Vizsgálatunkban a 31–40 éves korosztály mutatta a legnagyobb prevalenciát, 17,4% -kal. Az eredeti vizsgálatban is abban az időben a 31–40 év közötti csoport prevalenciája magasabb volt, mint a következő korcsoportban. Lin és munkatársai az epehólyag-polipok gyakoribb előfordulásáról számoltak be 41-50 éves korban [31]. Hayashi és mtsai. 40–49 éves férfiak és 50–59 éves nők körében találták a legnagyobb előfordulást [30]. Az epehólyag-polipok jelenléte ezért különösen a középkorúakat érinti. Az idősebb korcsoportokban a polipok csökkent előfordulási gyakoriságának a középkorúakhoz viszonyított egyik magyarázata az epekövek egyidejű előfordulása lehet, ami esetleg a polipok automatikus eltávolításához vezet [32, 35].

Összességében 27, 2002-ben az eredeti vizsgálat epehólyag-polipos alanyát vizsgálták meg 2013-ban is: ezen alanyok közül 14-ben (51,9%) még mindig jelen voltak a polipok, de 13-nál (48,1%) már nem voltak megtalálhatók. Corwin és mtsai. hasonlóan magas polipok arányát határozta meg, amelyek 65 hónap után utólagos vizsgálatuk során eltűntek (34%) [13]. Egy német tanulmány kimutatta, hogy a polipok 22,6% -a eltűnt 30 hónap után [8], míg Csendes et al. megállapította, hogy az epehólyag-polipok 18% -a 48 hónap után már nem volt kimutatható [3].

A 14 utánkövető alanyunk polipjainak átlagos mérete kissé nagyobb volt 2013-ban (4,7 ± 1,9 mm), mint 2002-ben (4,1 ± 1,1 mm) [9]. Collett és Choi és mtsai. közzétette azokat az eredményeket is, amelyek maximális növekedését körülbelül egy milliméterre tették [12, 32]. Ahogy az EMIL vizsgálatban kevesebb polip (35,7%) növekedett és nagyobb arányban (50%) csökkent, az angliai tanulmányok Cairns és mtsai. és Corwin és mtsai. hasonló képet mutatott [10, 13]. A legtöbb más utóvizsgálat kimutatta, hogy az átmérő a polipok többségében nem változik. Például Park és mtsai. 75% -át változatlanul, 15% -át megnagyobbítva és 10% -át csökkentve találta [16]. A Colecchia és munkatársai olyan polipokról számoltak be, amelyek 91% -ban változatlanok, 5,7% -uk megnagyobbodott és 3,8% -uk csökkent [11]. Ezzel szemben Wolpers közzétette azokat az eredményeket, amelyek azt mutatják, hogy a többszörös polipokkal rendelkező alanyokban csak 11% maradt változatlan körülbelül hétéves időszak után: 28% -uk nőtt és 13% -uk zsugorodott [7]. Az EMIL utóvizsgálata 2013-ban a több epehólyag-polip nagyobb arányát is kimutatta. Ezek az összefüggések lehetővé teszik azt a következtetést, hogy a változatlan epehólyag-polipos alanyok kis száma egyszerűen annak tudható be, hogy az alanyonként több polip.

Az EMIL vizsgálat követési periódusának végén az epehólyag-polipok száma csak két alanynál volt azonos (14,3%). A fennmaradó követési alanyok felében több (42,9%) epehólyag-polip volt 2013-ban, míg a másik felében (42,9%) kevesebb volt a polip. Más utóvizsgálatok - feltéve, hogy rendelkezésre állnak adatok a polipok számáról az idő előrehaladtával - inkább a polipok számának növekedését, mint csökkenését mutatták [3, 7, 10]. A Wolpers például a többszörös polipokkal küzdő alanyok 21% -ának növekedéséről számolt be, szemben a 14% -os számcsökkenéssel [7]. 48 és 96 hónap elteltével Csendes et al. az alanyok 20, illetve 24% -ában növekedést talált, míg a polipok számának csökkenésére vonatkozó adatok csak 6, illetve 3% voltak [3].

Az epehólyag-polipok megfigyelése az echogenicitás, az alak és a kontúrok tekintetében nagyon kevés változást mutatott az idő múlásával. Az echogenicitás csak egy alanyban változott hiperhangikusból hipoechoikussá, és a korábban szabályos kontúrok két alanyban váltak szabálytalanná.

A 14 alany közül kettőben a polipok kocsányosból ülővé váltak, és három esetben fordítva, a polipok kocsányossá váltak, amelyek korábban sessilisek voltak, vagy lehetetlen volt felmérni őket.

Ezek a változások az ultrahangos technológia nagyobb felbontású fejlõdésének tulajdoníthatók. Utánpopulációnk túl kicsi ahhoz, hogy pontosabb kijelentéseket tegyünk e változások relevanciájáról. Az epehólyag-polipok korábbi utóvizsgálatai nem rögzítettek adatokat az echogenicitás, az alak vagy a kontúrok időbeli változásairól, így jelenleg nem tudunk többet mondani [2, 3, 7,8,9,10,11, 12,13,14,15,16,17,18,19,20].

Következtetések

2013-as utóvizsgálatunkban azt találtuk, hogy az epehólyag-polipok prevalenciája lényegesen magasabb, mint az eredeti 2002-es vizsgálatban. Más vizsgálatokat is vizsgálva az 1990-től napjainkig terjedő progresszió fokozatosan nőtt az évek során. A növekedés egyik lehetséges oka lehet az ultrahangos technológia fejlesztése. Hosszú távon új polipok fejlődtek ki vizsgálati populációnk 8,7% -ában, a meglévő polipok az alanyok 51,9% -ában fennmaradtak és 48,1% -ban eltűntek. Úgy tűnik, hogy a továbbfejlesztett ultrahangos technológia okozza a nagyobb gyakoriságot. Megerősítettük a középkorú személyeknél a magasabb prevalenciát.