Határok az endokrinológiában

Kísérleti endokrinológia

határok

  • Cikk letöltése
    • PDF letöltése
    • ReadCube
    • EPUB
    • XML (NLM)
    • Kiegészítő
      Anyag
  • Exportálás
    • EndNote
    • Referencia menedzser
    • Egyszerű TEXT fájl
    • BibTex
OSZD MEG

Klinikai esettanulmány CIKK

  • Koppenhágai termékenységi központ, Koppenhága, Dánia

Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a glükagonszerű peptid-1 analóg liraglutid hatása a túlsúlyos és elhízott, policisztás petefészek-szindrómában (PCOS) szenvedő nők súlycsökkenésére.

Mód: Megfigyelési vizsgálatban 84 túlsúlyos vagy elhízott, PCOS-ban szenvedő nőt kezeltek liraglutiddal. Feljegyeztük a kiindulási jellemzőket és a súlyváltozásokat a klinikai követés során. A fő eredménymérők az abszolút és a relatív súlycsökkenés voltak.

Eredmények: Legalább 4 hétig liraglutiddal kezelt, túlsúlyos vagy elhízott PCOS-ban szenvedő nőknél az átlagos testsúlycsökkenés 9,0 kg (95% CI: 7,8–10,1, o 2 (95% CI: 2,8–3,6, o 2 (SD 6,0). A kezelés átlagos időtartama 27,8 hét volt (SD 19,2). Húsz nő (23,8%) próbált fogyni a termékenységi kezelés előtt, és hat nőt (7,1%) korábban kezeltek meddőséggel. Két betegnél (2,4%) diagnosztizáltak cukorbetegséget.

Asztal 1. A testsúly és a BMI változásai a liraglutiddal végzett kezelés után túlsúlyos és elhízott, PCOS-ban szenvedő nőknél.

Összességében szignifikáns súlyvesztést figyeltünk meg a PCOS-ban szenvedő nőknél a liraglutiddal végzett kezelés után, az átlagos súlycsökkenés 9,0 kg volt (95% CI: 7,8–10,1, o 2 (95% CI: 2,8–3,6, o 2 (95% CI: 3,3–4,4, o A testtömeg 5% -a 1 év után, és ezek 85% -a fenntartotta ezt a fogyást 2 éves kezelés után (24).

Eredményeink összhangban vannak egy másik GLP-1 receptor agonista PCOS-ban kifejtett hatását kiértékelő tanulmánymal is. Az exenatid 24 hetes randomizált vizsgálata 3,2, 6,0 és 1,6 kg átlagos súlyvesztést mutatott monoterápiával, kombinált terápiával metforminnal, illetve önmagában metforminnal, és mindkét exenatid karban statisztikailag szignifikáns volt a különbség a csak metforminnal szemben (26 ). Kimutatták, hogy a liraglutid jobban csökkenti a HbA1c-szintet, mint az exenatid, de a fogyásban nem észleltek különbséget (25). Az exenatid vizsgálat azonban mind a 3 karban csak 20 beteget vett fel, így a kis mintaméret korlátai voltak, és magas volt a lemorzsolódás, 30%.

Vizsgálatunkban minden beteg metformint szedett egyszerre. A metforminnal a gyomor-bélrendszeri mellékhatások is gyakoriak. Ezért figyelemre méltó, hogy a liraglutid és a metformin kombinált terápiáját vizsgáló vizsgálatok nem jelentettek magasabb hányinger vagy hányás gyakoriságát, mint a monoterápia a liraglutiddal (21, 22).

Összefoglalva, a vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a liraglutid metforminnal és életmódbeli beavatkozással kombinálva hatékony alternatívát jelenthet a fogyásban azoknál a PCOS-ban szenvedő nőknél, akik nem tudnak fogyni diétával, testmozgással és metforminnal. A testsúlycsökkenésre gyakorolt ​​hatás megállapításához azonban nagyobb, prospektív, placebo-kontrollos intervenciós vizsgálatokra van szükség túlsúlyos és elhízott, PCOS-ban szenvedő nőknél. Meg kell vizsgálni a fogyás klinikai hatását a reproduktív és metabolikus paraméterekre. Végül tanulmányokra van szükség az elért fogyás fenntarthatóságáról.

Összeférhetetlenségi nyilatkozat

A szerzők kijelentik, hogy a kutatást bármilyen kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolat hiányában végezték, amely potenciális összeférhetetlenségként értelmezhető.

Rövidítések

BMI, testtömeg-index; CI, konfidencia intervallum; GLP-1, glukagon-szerű peptid-1; PCOS, policisztás petefészek szindróma; SD, szórás.

Hivatkozások

1. Fauser BC, Tarlatzis BC, Rebar RW, Legro RS, Balen AH, Lobo R és mtsai. Konszenzus a policisztás petefészek-szindróma (PCOS) női egészségügyi vonatkozásairól: az amszterdami ESHRE/ASRM által támogatott 3. PCOS-konszenzus műhelycsoport. Fertil Steril (2012) 97: 28–38. doi: 10.1016/j.fertnstert.2011.09.024

2. március WA, Moore VM, Willson KJ, Phillips DI, Norman RJ, Davies MJ. A policisztás petefészek szindróma prevalenciája egy közösségi mintában, ellentétes diagnosztikai kritériumok alapján értékelve. Hum Reprod (2010) 25: 544–51. doi: 10.1093/humrep/dep399

3. Broekmans FJ, Knauff EA, Valkenburg O, Laven JS, Eijkemans MJ, Fauser BC. PCOS a rotterdami konszenzus kritériumai szerint: a WHO-II anovuláció prevalenciájának változása és összefüggés az anyagcsere faktorokkal. BJOG (2006) 113: 1210–7. doi: 10.1111/j.1471-0528.2006.01008.x

4. Rotterdam ESHRE/ASRM által támogatott PCOS Konszenzus Műhelycsoport. Felülvizsgált 2003. évi konszenzus a policisztás petefészek szindrómával (PCOS) kapcsolatos diagnosztikai kritériumokról és hosszú távú egészségügyi kockázatokról. Hum Reprod (2004) 19.: 41–7. doi: 10.1093/humrep/deh098

5. Gambineri A, Pelusi C, Vicennati V, Pagotto U, Pasquali R. Elhízás és a policisztás petefészek szindróma. Int J Obes Relat Metab Disord (2002) 26.: 883–96. doi: 10.1038/sj.ijo/0801994

6. Salley KE, Wickham EP, Cheang KI, Essah PA, Karjane NW, Nestler JE. Glükóz intolerancia policisztás petefészek szindrómában - az androgénfelesleg társadalom helyzetmegállapítása. J Clin Endocrinol Metab (2007) 92: 4546–56. doi: 10.1210/jc.2007-1549

7. Legro RS, Kunselman AR, Dodson WC, Dunaif A. A 2-es típusú cukorbetegség és a csökkent glükóztolerancia kockázatának előrejelzése és előrejelzői policisztás petefészek-szindrómában: prospektív, kontrollált vizsgálat 254 érintett nővel. J Clin Endocrinol Metab (1999) 84.: 165–9. doi: 10.1210/jc.84.1.165

8. DeUgarte CM, Bartolucci AA, Azziz R. Az inzulinrezisztencia előfordulása a policisztás petefészek szindrómában a homeosztázis modell értékelésével. Fertil Steril (2005) 83.: 1454–60. doi: 10.1016/j.fertnstert.2004.11.070

9. Norman RJ, Dewailly D, Legro RS, Hickey TE. Policisztás petefészek szindróma. Gerely (2007) 370: 685–97. doi: 10.1016/S0140-6736 (07) 61345-2

10. Glueck CJ, Papanna R, Wang P, Goldenberg N, Sieve-Smith L. A metabolikus szindróma előfordulása és kezelése újonnan beutalt, megerősített policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőknél. Anyagcsere (2003) 52: 908–15. doi: 10.1016/S0026-0495 (03) 00104-5

11. Goverde AJ, van Koert AJ, Eijkemans MJ, Knauff EA, Westerveld HE, Fauser BC és mtsai. A rotterdami konszenzus kritériumai szerint diagnosztizált policisztás petefészek-szindrómában szenvedő anovulációs nők metabolikus zavarainak mutatói. Hum Reprod (2009) 24.: 710–7. doi: 10.1093/humrep/den433

12. Thomson RL, Buckley JD, Noakes M, Clifton PM, Norman RJ, Brinkworth GD. A hipokalorikus étrend testedzéssel és anélkül a testösszetételre, a kardiometabolikus kockázati profilra és a reproduktív funkcióra túlsúlyos és elhízott, policisztás petefészek-szindrómában szenvedő nőknél. J Clin Endocrinol Metab (2008) 93: 3373–80. doi: 10.1210/jc.2008-0751

13. Stamets K, Taylor DS, Kunselman A, Demers LM, Pelkman CL, Legro RS. Randomizált vizsgálat kétféle rövid távú hipokalorikus étrend súlycsökkenésre gyakorolt ​​hatásáról policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőknél. Fertil Steril (2004) 81.: 630–7. doi: 10.1016/j.fertnstert.2003.08.023

14. Tolino A, Gambardella V, Caccavale C, D’Ettore A, Giannotti F, D’Antò V és mtsai. A petefészek működésének értékelése diétás kezelés után elhízott, policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőknél. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol (2005) 119: 87–93. doi: 10.1016/j.ejogrb.2004.06.043

15. Kuchenbecker WK, Groen H, van Asselt SJ, Bolster JH, Zwerver J, Slart RH és mtsai. A policisztás petefészek szindrómában és elhízásban szenvedő nőknél az intraabdominális zsírvesztés az ovuláció újrakezdésével jár. Hum Reprod (2011) 26.: 2505–12. doi: 10.1093/humrep/der229

16. Bode B. A liraglutid farmakokinetikájának, hatékonyságának és biztonságosságának áttekintése. Diabetes Res Clin Pract (2012) 97: 27–42. doi: 10.1016/j.diabres.2011.12.015

17. Vilsboll T, Christensen M, Junker AE, Knop FK, Gluud LL. A glukagon-szerű peptid-1 receptor agonisták hatása a fogyásra: randomizált, kontrollált vizsgálatok szisztematikus áttekintése és metaanalízise. BMJ (2012) 344: d7771. doi: 10.1136/bmj.d7771

18. Jensterle SM, Kocjan T, Pfeifer M, Kravos NA, Janez A. A liraglutiddal és metforminnal végzett rövid távú kombinált kezelés jelentős súlyvesztéshez vezet az elhízott, policisztás petefészek-szindrómában szenvedő nőknél, és a metforminra adott korábbi rossz válasz. Eur J Endocrinol (2014) 170: 451–9. doi: 10.1530/EJE-13-0797

19. Torekov SS, Madsbad S, Holst JJ. Elhízás - a GLP-1 kezelés indikációja? Az elhízás patofiziológiája és a GLP-1 kezelési potenciálja. Obes Rev (2011) 12.: 593–601. doi: 10.1111/j.1467-789X.2011.00860.x

20. Kahal H, Atkin SL, Sathyapalan T. Az elhízás farmakológiai kezelése policisztás petefészek szindrómában szenvedő betegeknél. J Obes (2011) 2011: 402052. doi: 10.1155/2011/402052

21. Garber A, Henry R, ​​Ratner R, Garcia-Hernandez PA, Rodriguez-Pattzi H, Olvera-Alvarez I és mtsai. Liraglutid és glimepirid monoterápia 2-es típusú cukorbetegséghez (LEAD-3 Mono): randomizált, 52 hetes, III. Fázisú, kettős-vak, párhuzamos kezelési vizsgálat. Gerely (2009) 373: 473–81. doi: 10.1016/S0140-6736 (08) 61246-5

22. Nauck M, Frid A, Hermansen K, Shah NS, Tankova T, Mitha IH és mtsai. A liraglutid, a glimepirid és a placebo hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása, mind metforminnal kombinálva, 2-es típusú cukorbetegségben: a LEAD (liraglutid-hatás és hatás a cukorbetegségben) -2 vizsgálat. Cukorbetegség ellátása (2009) 32: 84–90. doi: 10.2337/dc08-1355

23. Astrup A, Rössner S, Van Gaal L, Rissanen A, Niskanen L, Al Hakim M és mtsai. A liraglutid hatása az elhízás kezelésére: randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat. Gerely (2009) 374: 1606–16. doi: 10.1016/S0140-6736 (09) 61375-1

24. Astrup A, Carraro R, Finer N, Harper A, Kunesova M, Lean ME és mtsai. Biztonság, tolerálhatóság és tartós fogyás 2 év alatt a napi egyszeri humán GLP-1 analóg, a liraglutid alkalmazásával. Int J Obes (Lond) (2011) 36: 843–54. doi: 10.1038/ijo.2011.158

25. Buse JB, Rosenstock J, Sesti G, Schmidt WE, Montanya E, Brett JH és mtsai. 2-es típusú cukorbetegség esetén a liraglutid naponta egyszer, szemben az exenatiddal naponta kétszer: 26 hetes randomizált, párhuzamos csoportos, multinacionális, nyílt vizsgálat (LEAD-6). Gerely (2009) 374: 39–47. doi: 10.1016/S0140-6736 (09) 60659-0

26. Elkind-Hirsch K, Marrioneaux O, Bhushan M, Vernor D, Bhushan R. Az exenatiddal és metforminnal végzett egyszeri és kombinált kezelés összehasonlítása a menstruációs cikluson túlsúlyos, policisztás petefészek-szindrómás nőknél. J Clin Endocrinol Metab (2008) 93: 2670–8. doi: 10.1210/jc.2008-0115

27. Crosignani PG, Colombo M, Vegetti W, Somigliana E, Gessati A, Ragni G. Túlsúlyos és elhízott anovulációs betegek policisztás petefészkekkel: párhuzamos javulás az étrend által kiváltott antropometriai indexekben, a petefészek fiziológiájában és a termékenységi rátában. Hum Reprod (2003) 18.: 1928–32. doi: 10.1093/humrep/deg367

28. Huber-Buchholz MM, Carey Főigazgatóság, Norman RJ. A reproduktív potenciál helyreállítása életmódmódosítással elhízott policisztás petefészek szindrómában: az inzulinérzékenység és a luteinizáló hormon szerepe. J Clin Endocrinol Metab (1999) 84.: 1470–4. doi: 10.1210/jc.84.4.1470

29. Astrup A, Rossner S, van Gaal L, Rasmussen MF. Liraglutid fogyás elhízott embereknél. Gerely (2010) 375: 552–3. doi: 10.1016/S0140-6736 (10) 60227-9

Kulcsszavak: policisztás petefészek szindróma, fogyás, elhízás, liraglutid, GLP-1 analógok

Idézet: Rasmussen CB és Lindenberg S (2014) A liraglutid hatása a fogyásra a policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőknél: megfigyelési tanulmány. Elülső. Endokrinol. 5.: 140. doi: 10.3389/fendo.2014.00140

Beérkezett: 2014. május 26 .; Elfogadva: 2014. augusztus 12 .;
Online közzététel: 2014. augusztus 27.

Chun Peng, York Egyetem, Kanada

Qinghua Wang, Torontói Egyetem, Kanada
Yung-Hsi Kao, Tajvani Nemzeti Központi Egyetem