A fogyás hatása a nők vizeletinkontinenciájára

Emily L Whitcomb

1 Dél-kaliforniai Permanente Orvosi Csoport, női medencei orvoslás és rekonstruktív sebészet, Orange County-Irvine Orvosi Központ, Irvine, Kalifornia, USA

Leslee L Subak

2 Kaliforniai Egyetem, San Francisco, UCSF Szülészeti, Nőgyógyászati ​​és Szaporodástudományi, Urológiai, Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, SF Veteránügyi Orvosi Központ, San Francisco, Kalifornia, USA

Absztrakt

Háttér

A kutatás célja az elhízás és a vizeletinkontinencia összefüggésének epidemiológiájának áttekintése, valamint a fogyás vizeletinkontinenciára gyakorolt ​​hatásának összefoglalása volt.

Mód

Irodalmi áttekintést végeztek a nők vizeletinkontinencia és túlsúly/elhízás közötti összefüggésről. Összefoglalják az esetsorokat és a klinikai vizsgálatokat, amelyek beszámolnak a műtéti, viselkedési és/vagy farmakológiai súlyvesztés vizeletinkontinenciára gyakorolt ​​hatásáról.

Eredmények

Epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az elhízás erős és független kockázati tényező a prevalens és incidens vizeletinkontinencia szempontjából. A súlynak egyértelmű dózis-válasz hatása van a vizeletinkontinenciára, a testtömegindex minden egyes 5 egységnyi növekedése a vizeletinkontinencia kockázatának 20–70% -os növekedésével jár. A súly vizeletinkontinenciára gyakorolt ​​maximális hatásának az esélyaránya 4-5. Az 5-10 év alatt bekövetkező vizeletinkontinencia esélye kb. 30–60% -kal nő a testtömegindex minden egyes 5 egységnyi növekedése esetén. Úgy tűnik, hogy erősebb összefüggés van a növekvő súly és az elterjedt és az incidens stressz inkontinencia (beleértve a vegyes inkontinencia) között, mint a sürgető inkontinencia esetében. A súlycsökkentő vizsgálatok azt mutatják, hogy mind a műtéti, mind a műtéti súlyvesztés jelentős javuláshoz vezet a vizeletinkontinencia prevalenciájában, gyakoriságában és/vagy tüneteiben.

Következtetés

Az epidemiológiai vizsgálatok a túlsúlyt és az elhízást a vizeletinkontinencia fontos kockázati tényezőjeként dokumentálják. A műtéti és konzervatívabb megközelítéssel történő súlycsökkentés hatékonyan csökkenti a vizeletinkontinencia tüneteit, és erőteljesen figyelembe kell venni a túlsúlyos és elhízott, vizeletinkontinenciás nők első vonalbeli kezelésének.

Bevezetés

A vizeletinkontinencia a középkorú és idősebb nők majdnem 50% -át érinti, 1,2-t, köztük körülbelül 18,3 millió nő van jelenleg az Egyesült Államokban, és 2050-re a becslések szerint 28,4 millió nőre nő, mivel népességünk növekszik és öregszik.3 A vizeletinkontinencia mélyen hátrányosan befolyásolja az életminőséget4,5, és több mint 30 milliárd dollár éves közvetlen költséget jelent az Egyesült Államokban. 6 A vizeletinkontinencia kockázati tényezői közé tartozik az öregedés, a szülés, a cukorbetegség és a megnövekedett testtömeg-index (BMI) .7

Az amerikai nők több mint 50% -a túlsúlyos (BMI: 25–29,9 kg/m 2) vagy elhízott (BMI: ≥30 kg/m 2), és az elhízás prevalenciája évente csaknem 6% -kal növekszik. évente több mint 300 000 halálesettel járul hozzá, évente meghaladja a 100 milliárd USD kiadást, társul orvosi kísérő betegségekkel, beleértve a szívbetegségeket, a magas vérnyomást, a cukorbetegséget, a rákot és a depressziót, és hátrányosan befolyásolja az életminőséget.

Az elhízás a vizeletinkontinencia kialakulásának potenciálisan módosítható kockázati tényezője, számos epidemiológiai tanulmány szerint az elhízás erős kockázati tényező. 10–13 A BMI 5 egységnyi növekedése a napi inkontinencia és az elhízás kockázatának 60% -os növekedésével jár. a napi inkontinencia kockázata a legnagyobb, más kockázati tényezőkhöz képest.13 A megfigyelési vizsgálatok és a randomizált klinikai vizsgálatok legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a súlycsökkenés csökkenti a vizeletinkontinencia epizódjainak gyakoriságát a túlsúlyos és elhízott nők körében.14 A súlyvesztés tehát ígéretes új a vizeletinkontinencia kezelésének megközelítése, és amely a vizeletinkontinencia gyakoriságának csökkentése mellett szélesebb egészségi állapotot eredményez.

Mód

Szisztematikusan kerestünk publikált közösségi alapú prevalencia tanulmányokat két- vagy többváltozós elemzéssel a nők vizeletinkontinencia és túlsúly/elhízás közötti összefüggésről. Összefoglalják a leendő esetsorokat, longitudinális vizsgálatokat és randomizált, kontrollált vizsgálatokat a műtéti, viselkedési és farmakológiai súlyvesztés vizeletinkontinenciára gyakorolt ​​hatásáról. A módszerek hasonlóak voltak a közelmúltbeli szisztematikus szakirodalmi áttekintésben leírtakhoz. 15 Szisztematikus kereséseket végeztek a MEDLINE (1966 és később), a Cochrane Controlled Trials Central Register, a Cochrane Systematic Reviews adatbázis és az Abstracts of Review of Effects adatbázis felhasználásával. . A kereséseket frissítették, ezáltal 2011 áprilisáig közzétett bizonyítékokat is.

A súly és a vizeletinkontinencia összefüggése

Megfigyelési epidemiológiai bizonyítékok

Epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az elhízás a vizeletinkontinencia egyik kockázati tényezője. Egy nemrégiben készült szisztematikus szakirodalom áttekintette a nők vizeletinkontinencia és túlsúly/elhízás közötti összefüggést.15 Míg a vizeletinkontinencia meghatározása a tanulmány szerint változó, számos tanulmány adatai azt mutatják, hogy a nők vizeletinkontinenciája magasabb BMI-vel és Súly.10,13,16–29 A legtöbb tanulmány a súly egyértelmű dózis-válasz hatását bizonyítja a vizeletinkontinencia prevalenciájára, 15,16 4–5-ös szorzóval (OR) a súly vizelet-inkontinencia maximális hatására ( 1.ábra ). Erősebb összefüggésről számoltak be a növekvő súly és a stressz-domináns inkontinencia (beleértve a kevert inkontinencia) között, mint a sürgető domináns inkontinencia esetén. 12,16,22,27,30 A BMI minden 5 egységnyi növekedése körülbelül 20% -kal jár - A napi inkontinencia kockázatának 70% -os növekedése10,12,13,17,22,25,26, és egy tanulmányban az elhízásnak volt a legnagyobb a napi inkontinencia tulajdonítható kockázata más rizikófaktorokhoz képest.13 A súlycsökkentést tervező nagyon elhízott nők körében műtét (BMI> 40 kg/m 2), az inkontinencia prevalenciája 60% –70%, 31–35, a tiszta stressz inkontinencia prevalenciája 28% –33%, tiszta késztetés inkontinencia 4% –21%, és a kevert inkontinencia 32% –46% .31,34

vizeletinkontinenciájára

A testtömeg-index (BMI) és a prevalens vizeletinkontinencia (UI) közötti kapcsolat típusonként, életkor, paritás, köhögés és nehézlégzés alapján kiigazítva. Az értékeket odds arányban fejezzük ki. Hannestad és mtsai adatai. 16 A) Minden inkontinencia. B) Súlyos inkontinencia.

Longitudinális vizsgálatok

A populációalapú, longitudinális kohorsz vizsgálatokban a túlsúly és az elhízás új vizeletinkontinencia kialakulásával vagy incidensével járt. 5–10 évig tartó követés során az incidens vizeletinkontinencia esélye körülbelül 7–12% -kal nő minden 1 kg/m 2 egységnyi BMI-növekedésnél. 36,37 Az incidens vizeletinkontinencia összefüggése a súly növekedésével a legerősebb stressz és kevert inkontinencia esetén, gyengébb a sürgető inkontinencia esetén, és bizonyítékot szolgáltat egy lehetséges ok és egy eredmény közötti időbeli kapcsolatra.

Súlygyarapodás és előforduló vizeletinkontinencia

Asztal 1

A fogyás hatása a vizeletinkontinenciára

NDesign, f/u változás a BMI-ben (vagy súlyban) ‡ A prevalens UI vagy UI epizódok változása † Egyéb eredmények
A műtéti súlycsökkenés esettanulmányai és kohortvizsgálatai
Deitel és mtsai32138Ismeretlen124–79 kg61% -tól 12% -ig terjedő stressz UI (P 50% -os csökkenés az UI gyakoriságában (P * (n = 660)
2. Metformin (n = 636)
3. Placebo (n = 661) 2,9 év átlag f/u
Wt változás csoportonként:
1. −3,4 kg
2. −1,5 kg
3. +0,5 kg P * (n = 226)
2. Strukturált oktatási program (n = 112) 18 hónap f/u
6 hónap:
Wt változás csoportonként:
1. −7,8 kg (8%)
2. −1,5 kg (1,6%) P * Az életmódbeli beavatkozás diétát, testmozgást és viselkedésmódosító programot tartalmazott;

Sebészeti fogyás

Megfigyelési vizsgálatokban a súlyosan elhízott, inkontinenciában szenvedő nőknél (> 45 kg az ideális súly felett), akiknél a bariatrikus műtét után drámai súlycsökkenés volt tapasztalható (45–50 kg), a vizeletinkontinencia jelentősen javult. 32,67,68 Egy vizsgálatban (n = 138 ), a stressz vizeletinkontinencia prevalenciája a kiindulási 61% -ról 12% -ra csökkent (a BMI P 2 egysége és a hasi kerület 2 cm-enként 0,4 cm H2O növekedése, az intravesicalis nyomás maximális cystometrikus kapacitás mellett pedig 0,4 cm H2O/2 cm hasi kerület növekedése, de nem volt összefüggésben a BMI-vel.85

Betegközpontú perspektívák

A vizeletinkontinencia mélyen káros hatással volt az általános és az egészséggel kapcsolatos életminőségre, 86,87, a zuhanások és törések 20–30% -kal megnövekedett kockázata, 88,89 és a mindennapi működés drámai korlátai. 5,90–93 A vizeletinkontinenciában szenvedő nők életminőségéről szóló szakirodalom szisztematikus áttekintésében az életminőséget befolyásoló tényezők az életkor, a vizeletinkontinencia súlyossága, a vizeletinkontinencia típusa, a vizeletinkontinencia epizódok gyakorisága, a testsúly, a stressz és segítségkérő magatartás.91 Egy postai felmérés 5530 jogosult válaszadójának keresztmetszeti vizsgálatában a vizeletinkontinencia egyik legerősebb előrejelzője az elhízás volt, a vizeletinkontinencia pedig erősebben befolyásolta az életminőséget, mint a cukorbetegség, a rák, és ízületi gyulladás.94

Bár számos olyan tanulmány számszerűsíti az inkontinencia hatását az általános és az inkontinencia-specifikus életminőségre, olyan eszközök alkalmazásával, mint a rövid formájú (SF-36) egészségügyi felmérés95 és az inkontinencia hatáskérdőív (96), kevés adat található a vizeletinkontinencia hatásáról az egészségügyi közművek által mért egészséggel kapcsolatos életminőségről, a költség-haszon elemzések fontos eredménye. Az inkontinencia, az Alzheimer-kór és a stroke önértékelésként szerepel, mint a három krónikus egészségi állapot, amely leginkább hátrányosan befolyásolja a nők egészségével kapcsolatos életminőséget. 6,97,98 Ezenkívül maga az elhízás a koszorúér-betegség, a magas vérnyomás fokozott kockázatával jár együtt, cukorbetegség, rák, diszlipidémia, stroke, máj- vagy epehólyag-betegség, alvási apnoe és légzőszervi megbetegedések, osteoarthritis és depresszió.9,99 Tehát a túlsúlyos és inkontinens nőknek óriási kockázata van a negatív egészségügyi következmények és az életminőség romlása szempontjából.

A PRIDE vizsgálatban 74 több betegközpontú perspektívát értékeltek. A testsúlycsökkentő csoportba tartozó nők nagyobb problémát tapasztaltak a vizeletinkontinencia gyakoriságában, az alacsonyabb elveszített vizeletmennyiségben, az inkontinencia és nagyobb elégedettséggel az inkontinencia változásával szemben a 6. hónapban (P Thom DH, van den Eeden SK, Ragins AI és mtsai. A vizeletinkontinencia prevalenciájának különbségei faj/etnikum szerint. J Urol. 2006; 175 (1): 259–264. [PMC ingyenes cikk] [PubMed] [ Google ösztöndíjas]