Hogyan lehet észrevenni a vészjeleket a halában, mielőtt túl késő lenne

Késik a munkájából, hosszú sor áll a helyi kávézóban, és a motor fénye csak kigyulladt. Néha csak stresszes napjaink vannak. Emberben meglehetősen könnyű meghatározni, hogy mikor kerül stresszbe valaki. Sok esetben csak az, ha valakit rákérdez a napjára, mindazt meg fogja tudni. Más esetekben az arckifejezések gyakran elegendőek ahhoz, hogy tudósítsunk valakiről, hogy rossz napja van. De mi van a halainkkal? Hogyan lehet mérni bennük a szorongást?

Nem fintorognak és nem emelik fel a szemhéjukat (mert nincs szemhéjuk, amit fel lehetne emelni). Nem szoktak vokalizálni. Ezért meg kell vizsgálnunk a viselkedést, hogy megállapítsuk, stresszelnek-e a halaink. A halak és az akvárium (ok) ápolásának rendszeres rutinjának kidolgozásán kell dolgoznunk, hogy az új problémák és az ezzel járó stressz valószínűsége a lehető legkisebb legyen.

Vigyázz a szorongásra

A halak úgy alakultak ki, hogy elfedjék betegségüket. Mesterek abban, hogy normálisnak és egészségesnek tűnjenek, még súlyos betegségekkel is. Ez az evolúciós tulajdonság egy olyan védőmechanizmus, amely korlátozza annak valószínűségét, hogy egy ragadozó észrevegye őket egy halcsoportban, és megkísérli elkapni őket könnyű étkezés céljából. Természetesen ez megnehezíti a munkánkat akvaristaként.

Ha csak kis időt töltünk a halainkkal, akkor nem biztos, hogy fejlesztjük azokat a megfigyelési készségeket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy ismerjük a szokásos szokásaikat. Ez egyike azoknak az eseteknek, amikor kifogást kap arra, hogy ne nyírja le a gyepet vagy vegye fel a gyerekjátékokat. Időt kell töltenie a halak figyelésével, hogy megelőzze a problémák valószínűségét. Számomra tökéletes ürügy egy csésze kávé elfogyasztására és a pihenésre az akváriumom előtt. Amikor időt tölt a halak figyelésével, akkor észreveszi, hogy sajátos fiziológiai funkcióik vagy viselkedésük megváltozik, amikor szoronganak. A figyelemre méltó funkciók és viselkedésmódok a következők:

Étvágy. A halak érdeklődést mutatnak az étel iránt, amikor bemutatják?
Mentáció. Úgy tűnik, hogy a halak éberek és tisztában vannak a környezetükkel?
Légzés. Mi a hal légzési gyakorisága? Gyors (tachypnea) vagy lassú (bradypnea)?
Úszási tevékenység. A halak aktívan úsznak?
Szín. A halak „normális” színűek?

Étvágy kérdései

Az étvágyat fontos megfigyelni. A halaknak viszonylag kevés funkciója van az életben. Eszik. Nő. Egyél még. Reprodukálni. Nagyon egyszerű. A növekedés és a szaporodás attól függ, hogy a halaknak elegendő energia áll rendelkezésre; az étvágy vagy az evés bármilyen változása jelzi, hogy valami nincs rendben.

A bőr és a kopoltyúk jelentős betegségeket okozhatnak a halakban. Sok esetben ezek a paraziták alacsony terhet jelentenek, de számuk növekszik, ha a halak stresszbe kerülnek. Ez a beteg halak számára igazi problémává válik. Ha abbahagyják az evést, nem kapják meg a gyógyuláshoz szükséges energiát. Fontos azonban, hogy ne keverjük össze a stressz okozta étvágyhiányt a helytelen étrend biztosításával.

A halak úgy fejlődtek, hogy különböző típusú étrendekkel táplálkozzanak. Lehet növényevő, mindenevő vagy húsevő. Ha a halaknak nem a megfelelő típusú étrendet kínálják, akkor nem esznek. Lehet, hogy nem ritka, hogy egyes halak szájukba táplálják az ételüket, majd kiköpik. Természetesen maga a helytelen étrend táplálása stresszes lehet a halak számára, és orvosolni kell. Szóval, miért a csökkent étvágy a szorongás jele? A stressz repülési vagy harcreakciót válthat ki. Ha neon-tetra vagy, a harci válaszod nem túl magas; ehelyett inkább menekülni szokott. Ha kényszer alatt állsz és állandóan repülési módban vagy, akkor több időt fogsz fordítani arra, hogy figyelj arra, mi támadhat rád, mint a következő étkezés körülnézésével. Végül ez utoléri a halakat. A táplálékbevitel (energia) hiánya a testet katabolizálja energiakészleteiben (pl. Máj, izom és zsír), ami gyengeséghez és csökkent úszási aktivitáshoz vezethet. Az új emészthető energia (étel) hiánya az egyéb fontos funkciókhoz, például az immunfunkcióhoz rendelkezésre álló energia csökkenéséhez is vezet. Végső soron ez a halakat fogékonyabbá teheti a fertőzésekre.

Tudatosság

A mentálást vagy a hal tudatosságát csak akkor lehet meghatározni, ha tudunk valamit a hal élettörténetéről. Fontos tudni, hogy egy hal aktív úszó-e, aki folyamatosan keresi a környezetét táplálék vagy párok (pl. Guppik és puhatestűek) után, vagy egy bentos halról van szó, amely általában az akvárium fenekén fekszik. Néhány hal meglehetősen lusta és unalmas lehet (pl. Harcsa); ez azonban félrevezető lehet, mivel ezek az állatok éjszaka lehetnek és csak éjszaka aktívak. Ezenkívül néhány hal valóban „pihentető” megjelenést kölcsönözhet.

A bohócos lazacokat általában a hordozón fekve találják, vagy az oldalukon fekvő oscar halak, mintha szundítanának. Ha ösztönözöd őket, akkor felpörögnek. Ezek példák lehetnek, ahol a környezeti gazdagítás valamilyen formája, például a hal ételének elrejtése és a keresésre fordított idő eltöltése növeli aktivitásukat és csökkenti az alvás idejét. Ha azonban a halak elmélete valóban unatkozik (depressziós és fenekén fekszik, amikor aktív úszónak kell lennie), vagy túlságosan stimulálódik (úszik, mintha izgatott lenne és az akvárium oldalába száguldozna), akkor valódi betegség okozhat problémát ( pl. fertőző betegség, toxin a vízben - ammónia), és az állat valóban szorult helyzetbe kerülhet. Állatorvos nyomon követése szükséges a mentáció változásának kiváltó okának meghatározásához, hogy az kijavítható legyen.

Akváriumi halak légzése

A halak légzési aránya, a sajátunkhoz hasonlóan, elmondhat valamit a stressz szintjéről. Ha ember vagy állat stressz alatt van, a légzési arány nő. Ez egy harcra vagy repülési válaszra készül. A légzésünk növelésével növeljük a szövetek számára elérhető oxigénkoncentrációt.

A legtöbb hal légzésének mérésének legjobb módja, ha megszámoljuk az operulák (kopoltyúhuzatok) mozgásának számát. Ha cápákat vagy sztrájkokat néz, mérje meg a spiracle és a kopoltyúrés mozgását. A mézes halak (vagy teleosztátok) az édesvízi és tengeri halak leggyakoribb típusai az akváriumokban és tavakban. Ezeknek a halaknak négy kopoltyúja van mindegyik kopoltyúkamrában. A cápáknak és a csípőknek mindkét oldalán öt-hét kopoltyú van. A halak légzőrendszere nagyon hatékony. A vér a kopoltyúkon ellentétes irányban áramlik, mint a víz a kopoltyúkon, ami maximalizálja a méreganyagok kiürülését és az oxigén feltöltését. A rendszer bármilyen módosítása csökkentheti a hatékonyságot és problémákat okozhat a halak számára.

A rossz vízminőség és a fertőző betegségek (bakteriális, gombás, parazita és vírusos) olyan gyakori stresszorok, amelyek befolyásolhatják a halak légzésszámát. Ezek a problémák arra ösztönzik a kopoltyúkat, hogy védőintézkedésként váladékot váltsanak ki; ez a nyálka azonban eltakarja a kopoltyúkat, és korlátozza a víz-kopoltyúk közvetlen érintkezését, amely a gázcseréhez és a méreganyagok (pl. ammónia) eltávolításához szükséges. Ha fokozott a nyáktermelés, a halak növelik a légzési arányukat, hogy ellensúlyozzák ezt a csökkent hatékonyságot. Jó gyakorlat ismerni a halak normális légzési gyakoriságát, így ha a dolgok rendellenesek, akkor képesek lesznek észrevenni. A halak légzési aránya normál körülmények között nagymértékben változhat (20–80 operációs mozgás percenként).

Úszási tevékenység

Az úszás sok mindent elárulhat arról, hogy mit érez egy hal. A halak sajátos anatómiával fejlődtek ki, hogy lehetővé tegyék számukra a vízen való átjutást, és a világon a 25 ezer plusz halfaj között hatalmas a sokféleség. Például a csípős mellkasi uszonyok vagy a késes anális uszonyok lehetővé teszik számukra, hogy kecsesen hullámozzanak a vízen keresztül. Az aljzatba eltemetett sztrájk vagy a rönkben mozdulatlanul ülő kés nem rendellenes; ha azonban mozgásra ösztönzi őket, és nem, akkor probléma állhat fenn.

A halak által okozott stressz és sérülések kiszolgáltatottá teszik őket a betegségekkel szemben. Az úszási aktivitás értékelésekor először határozza meg, hogy az aktivitás megnövekedett vagy csökkent-e. A vízben való átsiklás és az eszeveszett úszás azt jelzi, hogy a halak kényszerhelyzetben vannak, és hogy a probléma éles (nemrégiben bekövetkezett). Sok esetben ezek a tevékenységek társulnak az akvárium más halaival, és tartalmazhatnak fajokat (ugyanazokat a fajokat) vagy a vízminőséget. A megemelkedett ammónia-, nitrit- vagy klórkoncentráció irritálhatja a halakat, és arra késztetheti őket, hogy megpróbálják elúszni a problémát. Sajnos az akváriumhoz hasonló zárt rendszerben a halaknak nincs hova menekülniük. Ha az úszási aktivitás csökken, ez általában krónikus problémát jelez. Ezek a halak általában a korábban említettek, és étvágyuk és mentáltságuk is csökken, és úszási aktivitásuk csökken, mert gyengék.

Szín

Ha a hal kényszerhelyzetbe kerül, az endokrin rendszer által befolyásolt színek elhalványulhatnak. Az endokrin rendszer felelős a hormontermelésért, beleértve a stressz hormon kortikoszteront is. A kortikoszteron halványuláshoz vezethet, és ez az elhalványodás gyakran a halak szorongásának egyik első jele. A szép színek fenntartása energiát igényel, és ha bajban vannak, a halak nem vesznek fel energiát (táplálékot), vagy a létfontosságúbb funkciók felé irányítják (pl. Harc vagy repülési reakció).

A stressz minimalizálása az akváriumi halakban

Fontos felismerni, hogy lehetetlen teljesen megszüntetni a stresszt. A komplex rendszerek, mint például az akvárium, mindig változnak, és ezek a változások új kihívásokat jelentenek a rendszerben élő egyének számára. De ez jó dolog lehet.

A stressz a gerinceseknek, akárcsak a halak, kihívásokat jelent viselkedésük és fiziológiájuk szempontjából, amelyek alkalmazkodóbbá teszik őket. Például, míg a vadonban élő afrikai cichlidek étrendje tartalmazhat növényi anyagokat, zooplanktont vagy más halakat, sok ilyen hal könnyen alkalmazkodik a pehelyes ételekhez vagy a pelletekhez, amelyek nem hasonlítanak őshonos ételekhez, és kezdetben stresszt okozhatnak, amíg meg nem találják hogy ez az étel biztosítja a szükséges energiát.

A stressz problémája az, amikor krónikussá, túlzottá és elkerülhetetlenné válik. Amint azt korábban megjegyeztük, azok a halak, amelyek nem megfelelő táplálékot kapnak, állandóan egy fajfajta vagy más tartálytárs agressziójának kényszere alatt állnak, vagy az ideálisnál kisebb vízparaméterek alatt vannak elhelyezve, nem fogják észlelni, hogy a stressz jobban alkalmazkodóvá teszi őket; ehelyett megöli őket.

A halak az egyetlen kedvtelésből tartott állatok csoportja, akik ugyanazon a helyen élnek és lélegeznek, ahol megeszik és használják a fürdőszobát. Emiatt a toxinok (pl. Ammónia, nitrit) felépülhetnek a vízben, és egészségügyi problémákat okozhatnak. Amikor a halakat állatorvosi praxisom során mutatják be nekem, a vízminőséggel kapcsolatos kérdések általában elsődleges, másodlagos vagy harmadlagos kérdésnek számítanak.

Lehet, hogy a kezdő akvaristák vagy a túrázók nem teljesen értik a jó vízminőség fenntartásával járó szervetlen kémiát. Ezekben az esetekben a vízminőséggel kapcsolatos kérdések lehetnek a halak elsődleges stresszorai. A magas ammónia fokozott nyálkaképződést okozhat a kopoltyúkon és a testen. Az érintett halak tachypneusakká válnak (gyorsabban lélegeznek) a kopoltyúkban bekövetkező csökkenő gázcsere lehetősége miatt. Az érintett halak az ammónia irritációja következtében megnövekedett nyálkát termelnek a testen. A halak az ammónia által okozott irritáció (égés) miatt dörzsölhetik az akvárium felszínét. Ezeket az eseteket könnyű azonosítani. Amikor a víz másodlagos vagy harmadlagos kérdésként szolgál, nehezebb lehet meghatározni, hogy a víz hogyan befolyásolja pontosan a halakat. Az enyhe pH-ingadozások ilyen típusú stresszeket okozhatnak. Alacsony lúgossága (alacsony pufferkapacitása) más paraméterek (pl. Fény mennyisége, fitoplanktonszám, oxigén- és szén-dioxid-koncentráció) alapján egész nap kisebb pH-ingadozásokat tehet lehetővé. Mivel a pH-érték logaritmikus skálán alapul (nagyságrendek alapján, ahol a két szám közötti különbségeket szorozzuk egy értékkel), ezek a kis változások valójában nagyobbak, mint amilyennek látszanak.

Függetlenül attól, hogy ezek a vízproblémák elsődleges vagy másodlagos kérdés-e, felesleges stresszt jelenthetnek a halak számára. Az akvaristák számára fontos, hogy rendszeresen teszteljék a vizet. Bizonyos körülmények között, például egy új rendszer esetén ez naponta lehet, az állománysűrűségtől függően, míg a kialakult rendszereknél hetente, kéthetente vagy havonta. Amikor az akvaristák létrehozzák vízi közösségeiket, gyakran úgy tesznek, hogy olyan halakat választanak ki, amelyek izgatják őket esztétikájuk (pl. Angelfish vagy discus) vagy sajátos viselkedésük miatt (pl. Szörnyhalak, amelyek kutyaként viselkednek); ezek a közösségek azonban nem mindig lehetnek a legjobbak a halak számára.

Sok akvárium úgy néz ki, mint egy nemzetközi repülőtér - a különböző földrészekről érkező személyek keveréke, akik kis területen osztoznak. A tartálytársak krónikus stressz forrását jelenthetik, mivel egyes halaknak versenyezniük kell azért, hogy hasonló helyet és ételt osszanak meg az akváriumban. Valójában a fajtársak (azonos fajok) okozhatnak stresszt tanktársaiknak.

Egyes halak természetes bántalmazók, és ez a környezetükben élő másoknak a stresszből adódó egészségügyi problémákat okozhat. Az ilyen típusú stresszorok elkerülésének legjobb módja az, ha kiegyensúlyozott akváriumi populációkat hoz létre. Válasszon olyan fajokat, amelyek erős verseny nélkül keverednek. Szeretem kiválasztani azokat a halakat, amelyek felülről lefelé elfoglalják az akváriumot, beleértve az akvárium felső, középső és alsó szintjét (a hordozón).

Ha kiválasztja azokat a halakat, amelyek betöltik ezeket a fülkéket, akkor „kitöltheti” a tartályt, valamint csökkentheti a halak közötti versenyt. A megvásárolható halak számának figyelembevételével fontos kiválasztani őket annak alapján, hogy természetesen iskoláznak-e vagy sem. Gyakori hiba, hogy több olyan állatot szereznek be egy fajtól, amely nem iskolai hal. Ez a különböző állatok közötti versengéshez vezet a tér megosztása érdekében, és egyes esetekben bizonyos halfajok csak nem szeretik testvéreiket (pl. Betta splendens). Ha időt szánunk arra, hogy mely fajok működjenek együtt, nagyban hozzájárulhatunk az akvárium harmóniájának és az akvarista számára a béke megteremtéséhez.

Tervezzen előre egy egészséges akváriumot

Az egészséges halakvárium biztosításának legjobb módja az, ha előre tervez, és időt tölt a halakkal való munkával és élvezéssel. Olyan rutinok kidolgozása, amelyek biztosítják a halak és az akvárium vízminőségének rendszeres ellenőrzését, segítenek abban, hogy azonosítsák a viselkedés vagy a víz minőségének apró változásait, még mielőtt azok nagy problémává válnának. Végül is az akvárium célja a halak élvezete és a stressz csökkentése azokon a napokon, amikor a dolgok nem mennek a maga útján.

Mark A. Mitchell, DVM, MS, PhD, DECZM (herpetológia) az Illinois-i Egyetem zoológiai orvosának professzora. 30 éve akvarista, és még mindig nagy örömet szerez az akváriumi halak tartásában és tenyésztésében.