Intenzív fekvőbeteg rehabilitációs program hatása elhízott idős betegeknél

Simona Budui

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Francesco Bigolin

b Dipartimento di Medicina, Università degli Studi di Padova, Padova, Olaszország

Francesca Giordano

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Stefania Leoni

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Michela Berteotti

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Erica Sartori

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Laura Franceschini

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Micol Taddei

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Sabrina Salvetti

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Fulvio Castiglioni

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Federica Gilli

c CeRiSM, Centro Ricerca Sport Montagna e Salute, Università di Verona, Rovereto, Olaszország

Spyros Skafidas

c CeRiSM, Centro Ricerca Sport Montagna e Salute, Veronai Egyetem, Rovereto, Olaszország

Federico Schena

c CeRiSM, Centro Ricerca Sport Montagna e Salute, Veronai Egyetem, Rovereto, Olaszország

M. Letizia Petroni

„Centro per la Cura dell'Obesità”, Casa di Cura „Solatrix”, Rovereto, Olaszország

Luca Busetto

b Dipartimento di Medicina, Università degli Studi di Padova, Padova, Olaszország

Absztrakt

Célkitűzés

A tanulmány célja egy intenzív fekvőbeteg multidimenzionális rehabilitációs program (MRP) rövid idejű hatékonyságának felmérése volt, beleértve az étrendet, a testmozgást és a viselkedési terápiát, súlyos elhízásban szenvedő idős betegeknél.

Mód

Negyvennégy idős beteget (idős; életkor 69,3 ± 3,5 év, BMI 41,9 ± 14,9) 215 fiatalabb beteget (fiatal; 48,2 ± 18,5 év, BMI 43,9 ± 9,4) vizsgáltak, akiket kontrollként használtak. Minden beteg MRP-n esett át, multidiszciplináris csoport (orvosok, dietetikusok, testedzők, pszichológusok) által irányított csoportos terápia alapján. Értékeltük az antropometria, a kardiovaszkuláris kockázati tényezők, a fizikai erőnlét, az életminőség és az étkezési viselkedés változását.

Eredmények

3 hetes MRP után a testtömeg csökkenését figyeltük meg (öreg −3,8%, fiatal −4,3%), BMI (öreg −3,9%, fiatal −4,4%), derék kerülete (idős −3,4%, fiatal −4,1% ), az összkoleszterin (régi −14,0%, a fiatal −15,0%) és az éhomi glükóz (öreg −8,3%, fiatal −8,1%), valamint javult a hatperces séta teszt teljesítménye (öreg + 28,7%, fiatal + 15,3%), szék-állvány teszt (régi + 24,8%, fiatal + 26,9%) és kar-göndör teszt (öreg + 15,2%, fiatal + 27,3%). Jelentős javulást regisztráltak az összes többi elemzett területen.

Következtetés

3 hetes MRP-jünk jelentős klinikai és funkcionális javulást nyújtott, amely hasonló volt idős és fiatalabb betegeknél súlyos elhízással. Hosszú távon ez az életminőség javulását eredményezheti az elhízással összefüggő betegségek jobb kezelése és a gyengeség csökkenése révén.

Bevezetés

Az elhízás elterjedtsége az elmúlt évtizedekben világszerte drámai módon megnőtt, és ez az Egészségügyi Világszervezetet az elhízás globális járványának kihirdetésére késztette, figyelembe véve az elhízás közegészségre gyakorolt negatív hatásait [1]. Ezenkívül az elhízás több krónikus betegség, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a rák és az osteoarthritis [2] kialakulásának nagyobb kockázatával jár, ennek következtében a fogyatékosság fokozott kockázata [3, 4].

Ugyanakkor a várható élettartam folyamatos növekedéséről számoltak be, az előrejelzések szerint az 65 év feletti európai népesség 2060-ra eléri a 30% -ot [5]. Mivel az egyének hosszabb ideig élnek, a krónikus egészségügyi problémák nagyban befolyásolják életminőségüket. Hasonlóképpen, az elhízás gyakorisága növekszik az idősebb lakosság körében, így az idősek egyik legnagyobb közegészségügyi problémájává válik, mivel fokozott kardiometabolikus kockázattal, fizikai fogyatékossággal, az életminőség romlásával és a szexuális zavarokkal, az alacsonyabb vizeletürítéssel jár. traktus tünetei, valamint csökkent kognitív funkciók és demencia [6, 7].

Ezenkívül az idősek elhízása a fizikai aktivitás csökkent képességével jár, ami nagyobb mértékben meghatározza a törékenység kockázatát. Az öregedés angol longitudinális vizsgálatának jelentése kimutatta, hogy a közösségben élő férfiak és nők (65 év feletti) gyengesége U alakban kapcsolódott a testtömeg-indexhez (BMI); a rendkívül alacsony vagy magas BMI fokozott gyengeséggel jár [8]. Ezenkívül az elhízás a felgyorsult biológiai öregedési folyamathoz kapcsolódik, amit a telomer hosszának megnövekedett rövidülése jelez [9]. Az öregedéssel kapcsolatos másik fontos szempont a testösszetétel változása, a sovány tömeg (különösen az izomtömeg) és az erő fokozatos csökkenésével, amely állapot szarkopén elhízásként definiálva van [10]. Ezért a zsír felhalmozódása és az izomvesztés ciklikusan megerősítik, így a gyengeség jelentősen progresszív lehet, meghatározva az öngondozásra gyakorolt közvetlen hatást és a megnövekedett egészségügyi költségeket.

Bár számos tanulmány igazolja az elhízás negatív hatását az időseknél, az elhízás kezelésére vonatkozó ajánlások ebben a populációban még mindig kevések. Mindazonáltal az életmód módosítása az egészséges táplálkozás és a rendszeres testmozgás révén az ellátás színvonalának és az elhízás kezelésének első lépésének tekinthető [11, 12], míg más terápiás beavatkozások (farmakoterápia és bariatrikus műtét) hasznosnak bizonyultak. Bár az idős alanyok száma korlátozott ezekben a vizsgálatokban, világossá válik, hogy ebben a populációban az elsődleges cél az zsírosodás csökkentése, valamint az izomtömeg és a funkció megőrzése a törékenység megelőzése érdekében [13]. Ebben az irányban a táplálkozási nevelés és a testmozgás jelentik a sarokkövet, és személyre szabott vagy csoportos viselkedésterápiás programok révén valósíthatók meg [11, 12].

Vizsgálatunk célja egy intenzív fekvőbeteg-rehabilitációs program - beleértve a viselkedési beavatkozást, az étrendet, a rendszeres testmozgást és az életmód-tanácsadást - rövid távú hatásainak értékelése az egészségre és a funkcionális képességekre súlyos elhízással rendelkező idős betegek csoportjában a fiatalabbakhoz képest azok.

Mód

Betegek

Összesen 259 felnőtt, súlyos elhízással és elhízással összefüggő társbetegséggel küzdő beteg vett részt multidimenzionális rehabilitációs programban (MRP) 2016. január 1. és 2017. április 1. között. Súlyos ortopédiai, neurológiai vagy pszichiátriai betegségben szenvedő betegeket, valamint azokat, akiknek klinikai javallata nagyon alacsony kalóriatartalmú étrend használatára irányul (azaz bariatriás, ortopédiai vagy szívműtét előtt). Koruk szerint az alanyokat két csoportra osztották, fiatalokra (−1 (VT1-VE · VO2 −1); (c) az oxigén végső árapály parciális nyomásának első növekedésének megfelelő munkaterhelés (VT1-PetO2 ) [32, 33].

A funkcionális kapacitást a hatperces sétateszten (6MWT), valamint a székállvány-teszten (CST) és a kargöndörítési teszten (ACT) keresztül is felmérték. A 6MWT-t az American Thoracic Society által ajánlott szabványos protokoll szerint hajtották végre [34]. Röviden: a 6MWT tesztet egy 30 m-es folyosón végezték el, 5 méterenként, a padlón szalagokkal. Az alanyokat arra utasították, hogy a végétől a végéig járjanak a lehető leghosszabb távolságon, 6 percen keresztül. Az idő leteltével meghatároztuk a megtett távolságot, és méterben rögzítettük. A CST során, ülő helyzetből kiindulva, az alanyokat arra kérték, hogy a lehető legtöbb teljes állást teljesítsék 30 másodperc alatt egy kar nélküli széken, 43 cm ülésmagassággal. Az ACT alatt az alanyokat egy székre ültették, és arra kérték őket, hogy minél több fürtöt hajtsanak végre teljes mozgástartományban, kézsúly (nőknél 5 font, férfiaknál 8 font) használatával 30 másodpercen belül. A CST és az ACT esetében a pontszám a 30 másodperces határidőn belül helyesen végrehajtott állások vagy göndörök teljes száma volt [35, 36].

Az első értékelések után a betegeket két testmozgási csoportba osztották, a fizikai erőnlét szintjük és a társbetegségek alapján. Ezután minden csoport napi 2 órás testmozgást hajtott végre, reggel 1 órát és délután 1 órát. Minden foglalkozás 5-10 perc bemelegítést, 30-40 perc fő munkát, 5-10 perc lehűlést és 5-10 perc nyújtást tartalmazott. Az aerob testmozgáshoz a kerékpár-ergométer vagy a futópad volt a fő modalitás, és az intenzitást a VT1 körül állították be, az erőfeszítés vagy más tünetek (például ízületi fájdalom) észlelésének megfelelő egyéni beállításokkal. Az izomerő és az ellenállás gyakorlatait súlyzókkal, boka és csukló súlyokkal, rugalmas szalagokkal vagy az alany saját súlyával végezték ellenállásként. Az egyes foglalkozások során összesen 10–15 sorozat 12–25 ismétlést hajtottak végre, amelyek a felső és az alsó test fő izomcsoportjait és a törzset célozták meg. Ami az aerob testmozgást illeti, az intenzitást és a mennyiséget egyénre szabták. Az összes funkcionális tesztet (CPET, 6MWT, CST, ACT) a felvételkor végeztük, és a lemezt megelőzően megismételtük, hogy értékeljük az előrehaladást és kiigazítsuk az egyéni testmozgás indikációit, mivel a betegeket arra ösztönözték, hogy az aktív életmód részeként folytassák a rendszeres testmozgást az élet vége után. MRP.

Statisztikai analízis

Az adatokat a ± kvantitatív mérések átlagai ± szórásai, a kategorikus változók gyakorisági százaléka mutatja. A kiindulási klinikai jellemzőket idősebb és fiatalabb betegeknél hasonlították össze a nem párosított Student t teszttel a kategorikus változókra és a test 2 tesztre a kategorikus változókra. A rehabilitációs program hatékonyságát minden csoportban teszteltük, összehasonlítva a Student t teszttel a program elején és végén összegyűjtött, kiválasztott kvantitatív paraméterek párosított adataival. Ezután kiszámolták a különböző paraméterek százalékos változásait a program során, és a két csoport közötti százalékos változások különbségét párosítatlan Student-féle t teszt segítségével tesztelték. Valamennyi statisztikai elemzést az IBM SPSS Statistics 21.0 szoftverrel végeztük.

Eredmények

A vizsgálatba összesen 259 felnőtt beteget vontak be, 215 65 éves (idős; 16 férfi és 28 nő, átlagéletkor 69,3 ± 3,5 év és átlagos BMI 41,9 ± 6,9), akiket felvettek az MRP-re 2016. január 1. és április között. 2017. január 1. A felvételkor regisztrált két csoport kiindulási jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza. 1. A régi csoport magasabb komorbiditási terhet jelentett, szignifikánsan magasabb volt a magas vérnyomás előfordulása (52,1 vs. 88,6%, 65 éves kor)

YoungOldp érték

Teljes	215 (83)	44 (17)
Kor, évek	48,2 ± 11,5	69,3 ± 3,5
2-es típusú diabétesz	51. (23.7.)	14. (31.8)	ns
Magas vérnyomás	112 (52.1)	39 (88,6)	2. táblázat 2. Mindkét csoport statisztikailag szignifikáns csökkenést mutatott a BW (fiatal: −4,3 ± 1,8%, öreg: −3,8 ± 1,7%; p = 0,122), BMI (fiatal: −4,4 ± 2,2%, idős: −3,9 ± 1,6%; p = 0,110), WC (fiatal: −4,1 ± 2,2%, öreg: −3,4 ± 2,0%; p 2. táblázat. 2. Mindkét csoportban a zsírtömeg jelentős csökkenése (fiatal: −6,2 ± 6,7%, idős: - 6,7 ± 4,6%; p = 0,585), zsírmentes tömeg (fiatal: −2,4 ± 5,0%, öreg: −1,7 ± 3,0%; p = 0,286) és TBW (fiatal: −3,0 ± 5,6%, öreg: - 3,0 ± 4,2%; p = 0,993).

2. táblázat

A rehabilitációs program kezdetén és végén regisztrált antropometriai, metabolikus és kardiovaszkuláris paraméterek (65 éves fiatalok)

Fiatal öreg kezdő dendelt,% p érték kezdő dendelt,% p értéket

Testtömeg, kg	121,4 ± 29,2	116,0 ± 26,8	-4,3 ± 1,8	*	*
Kreatinin, mg/dl	0,96 ± 2,27	0,99 ± 2,2	+7,0 ± 16,0	*	*	ns
HbA1c, mmol/moL	42,1 ± 11,5	39,8 ± 9,5	-4,7 ± 4,9 *	*	* p érték 3. táblázat. 3. A fiatal csoportban a paraméterek statisztikailag szignifikáns javulása mind az aerob kapacitás (+6,2 ± 14,3% az abszolút VO2 csúcsban, +10,8 ± 17,0% a VO2 csúcs/kg, +15,3 ± 30,5% 6MWT), mind az izomerő (+ CST-ben 26,9 ± 25,1%, ACT-ben +27,3 ± 27,3%). A RÉGI csoportban a 6MWT alatt megtett távolság növekedését figyelték meg (+28,7 ± 22,0%), változatlan csúcs CPET paraméterekkel, míg az izomerő a YOUNG csoporthoz hasonlóan nőtt mind CST-ben (+24,8 ± 30,5%), mind pedig ACT-ben (+15,2 ± 19,6%). A szubmaximális CPET paramétereket tekintve mindkét csoportban szignifikáns PO növekedést figyeltek meg a VT1-nél (POVT1) (fiatalok: +13,2 ± 21,5%, öregek +8,4 ± 19,0%), míg a VT2 VO2 (VO2VT1) csak a fiatal, mindkettő abszolút értelemben (fiatal: +7,1 ± 16,4%, RÉGI: −0,5 ± 17,3%; p 65 éves)

4. táblázat

A pszichometriai tesztek százalékos különbsége (vagy százalékos delta) az életminőség és a táplálkozási magatartás tekintetében a rehabilitációs program kezdete és vége között (65 éves fiatalok)

Fiatal öreg kezdő dendelt,% p érték kezdő dendelt,% p értéket

BES pontszám	31,8 ± 8,3	27,5 ± 7,8	-13,5 ± 6,02
SF36-A pontszám SF36-B pontszám SF36-tot pontszám	50,7 ± 22,2 53,3 ± 20,8 53,1 ± 21,4	62,3 ± 22,8 65,8 ± 21,0 65,2 ± 22,1	+22,8 ± 2,7 +23,45 ± 0,9 +22,7 ± 3,2	1. és 2. ábra. 2. Statisztikailag szignifikáns különbséget figyeltünk meg a WC, a TG és a HbA1c esetében, amelyek nagyobb százalékos csökkenést mutattak a fiatal csoportban (1. ábra, 1. ábra), valamint a VO2peak esetében a VO2VT1 (abszolút és BW-hez viszonyítva). és az ACT, amelyek nagyobb százalékos növekedést mutattak a fiatal csoportban (ábra (2. ábra 2).

Az antropometriai és metabolikus változók százalékos különbségei (vagy delta) a rehabilitációs program kezdetétől a végéig (65 éves fiatalok). pontok, betegek; BMI, testtömegindex. * p 65 éves). pontok, betegek; VO2VT1, VO2 az első szellőző küszöbértéknél regisztrálva; VO2csúcs, a maximális megterhelésnél regisztrált VO2 (minden VO2-értéket abszolút értékben [ml/perc] és testtömeg-beállítást követően [ml/kg/perc] is kifejeztünk); POVT1, az első szellőző küszöbértéknél regisztrált teljesítmény; POpeak, a maximális megterhelésnél regisztrált teljesítmény; 6MWT, hatperces sétateszt; 30-as székállványok, 30-as széktartó teszt; 30-as kar göndörítés, 30 s kar göndör teszt. * p Keating C, Backholer K, Peeters A. A túlsúly és az elhízás előfordulása gyermekeknél és felnőtteknél. Gerely. 2014. december; 384 ((9960)): 2107–8. [PubMed] [Google Tudós]