Kardiológus útmutató a derék kezeléséhez

Absztrakt

Az elhízás klinikai kezelése továbbra is kihívást jelent

Az elhízás a genetikai hajlam és a környezeti tényezők összetett kölcsönhatásából ered, amelyek az egyén egész életében működnek. Míg az elhízás jelentős negatív hatással van az egészség szinte minden aspektusára, a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázati tényezőként való jelentősége az elhízással összefüggő morbiditás és halálozás vezető meghatározójaként kiemelkedik. 1 Az elhízáshoz általában társuló érelmeszesedési és trombotikus érrendszeri betegségek heterogén entitások, amelyek az egészségtelen testtömegből eredő egyidejű haemodinamikai, gyulladásos, protrombotikus és metabolikus rendellenességekből származnak.

A hasi elhízás fontossága

Hagyományosan az elhízást a testtömeg-index (BMI) segítségével határozták meg. 2 A BMI azonban nem tesz különbséget az izom és a zsírtömeg között, és nem ad a zsíreloszlás mértékét, amely a túlsúlyhoz kapcsolódó kardiometabolikus kockázat meghatározó tényezője. Az INTERHEART-ban a BMI és a derék-csípő arány (WHR) és a myocardialis infarctus (MI) kockázatának kapcsolatát vizsgáltuk mintegy 15 000 eset és hasonló számú, több etnikai csoportot képviselő kontroll adatainak felhasználásával. 3 Az INTERHEART bebizonyítja, hogy a WHR a legerősebb antropometriai mérőszám, amely az MI rizikójához kapcsolódik, és jelentősen felülmúlja a BMI-t. Valójában a BMI legalacsonyabb szintjén is a WHR emelkedése még mindig jelentősen növeli az MI kockázatát. Ezzel szemben a magas BMI-vel rendelkező, de alacsony WHR-értékű egyének nem mutatnak túlzott kockázatot. Ezek az eredmények következetesek mindkét nemnél, idős és fiatal egyéneknél, a különböző régiókban és az etnikai csoportok között. Ha a BMI helyett az elhízás indexeként megemelkedett WHR-értéket alkalmaznánk, a túlsúly miatt az MI-nek tulajdonítható kockázata megháromszorozódna.

Fontos morfológiai és funkcionális különbségek vannak a zsigeri és a szubkután zsírszövet között, 4 amelyek a megnövekedett hasi zsírral járó megnövekedett kardiovaszkuláris kockázatot jelenthetik. A zsigeri adipociták általában kisebbek és lipolitikusan aktívabbak, mint a szubkután adipociták, ezáltal a máj szabad zsírsavak nagyobb koncentrációjának van kitéve. A zsigeri zsírszövet nagyobb mennyiségben termel angiotenzinogént, plazminogén aktivátor gátlót-1, tumor nekrózis faktor α-t és rezisztint, kevesebb leptint és adiponektint. Ezért nem meglepő, hogy számos tanulmány bebizonyította, hogy a derékkörfogat fogyáscsökkenés mind a gyulladásos markerek, mind az anyagcsere-paraméterek, mind a szív- és érrendszeri funkció markáns javulásával jár. 5 Ezzel szemben a nagy csípők meglepően védő hatása viszonylag nem egyértelmű. Ez a védőhatás a gluteális zsír (mint zsírelnyelő) biológiai jellemzőinek tudható be, de annak is tulajdonítható, hogy a csípő kerülete közvetett mérce lehet a farizomtömegnek - a sovány testtömeg helyettesítője.

A hasi elhízás életmódkezelése

AZ OBESITÁS KEZELÉSÉNEK ELVEI

Célintervenció

A súlygyarapodás megelőzése	Kiegyensúlyozott eukalórikus étrend
(Elsődleges megelőzés)	30–60 perc mérsékelt testmozgás
Elhízás kezelése
- fogyás kiváltása	Hipokalorikus étrend
60–120 perc mérsékelt testmozgás
- fogyás fenntartása	Korlátozott kalóriatartalmú étrend *
(Másodlagos megelőzés)	90–120 perc erőteljes testmozgás

* Szükség lehet elhízás elleni gyógyszerek hozzáadására vagy műtéti beavatkozásra.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az INTERHEART megfigyelése, miszerint a hasi zsírfelesleg bármely BMI-nél növelheti a szív- és érrendszeri kockázatot, fontos következményekkel jár az elhízási kezelések javallatában. Így még azok az egyének is élvezhetik az elhízás elleni kezeléseket, akiknek testtömeg-indexe olyan alacsony, mint 23 kg/m 2 és WHR-értéke 0,95, ha ez segít csökkenteni a hasi zsírosságukat. Az elhízás kezelésének ez a nézete gyökeresen megnöveli azon személyek számát, akiket esetleg fogyás-beavatkozások jelöltjeként kell figyelembe venni. Az elhízás klinikai kezelése továbbra is kihívást jelent. A hasi zsírlerakódás biológiai és életmódbeli tényezőinek jobb megértése egyértelműen növeli a hasi zsírbetegség megelőzésének és kezelésének képességét, ezáltal csökkentve a hasi zsírfelesleggel járó kardiovaszkuláris kockázatot.