A nem szándékos súlycsökkenéssel és nyomásfekélyekkel járó klinikai mutatók az idősek ápolóintézeteiben

Hovatartozás

  • 1 Intézménymenedzsment tanszék, Iowa Állami Egyetem, Ames 50011, USA.

Szerzői

Hovatartozás

  • 1 Intézménymenedzsment tanszék, Iowa Állami Egyetem, Ames 50011, USA.

Absztrakt

Célkitűzés: Azoknál a 65 évnél idősebb, gondozási intézményekben élő felnőttek megfigyelésén, akik 6 hónap alatt akaratlanul meghaladják a tényleges testtömeg 10% -át, vagy 1 hónap alatt több mint 5% -ot, vagy akiknek II., III. Vagy IV.

mutatók

Tárgyak: 290 orvosi nyilvántartást vizsgáltunk nem szándékos fogyás és 265 nyomásfekély esetén.

Tervezés: Két adatgyűjtő eszközt használtak: egyet nyomásfekélyre, egyet pedig akaratlan fogyásra. Az egyes műszerek indikátorait úgy választottuk ki, hogy figyelemmel kísérjék azokat a klinikai állapotokat, amelyek hajlamosak problémás területekre e két populáció esetében.

Statisztikai analízis: Leíró statisztikákat használtak az egyes mutatók gyakoriságának kiszámításához az egyes populációkra.

Eredmények: A nem szándékos fogyás 24 mutatója közül a leggyakrabban csökkenő sorrendben megjelenő 6 mutató a csökkent funkcionális képesség, az elmúlt 3 egymást követő napon felszolgált étel legfeljebb 50% -a, rágási problémák, a szérum albuminszint kevesebb, mint 35 g/l normál hidratáltsági állapot mellett, a koleszterinszint kevesebb, mint 4,1 mmol/l, és az élelmiszer-helyettesítés legalább 50% -os elutasítása az elmúlt 7 napban. A nyomásfekélyes betegeknél a mutató a leggyakrabban 35 g/l alatti szérumalbuminszint volt, normál hidratáltsági állapot mellett. A három legmagasabb beavatkozási mutató 1,2 g fehérjét kapott a tényleges testtömeg kilogrammonként, 120 mg vagy annál több C-vitamint kapott naponta, és a cél testtömegéhez viszonyítva a szükséges energia 1/1-szeresét kapta. Amikor a szérum albumin szintjét dokumentálták az orvosi dokumentációban, ez mindkét mutató esetében érvényes mutató volt.

Következtetések: A nem megfelelő étrendi bevitel, a betegség és a fogyatékosság miatt az ápolóintézetek lakói az alultápláltság kockázatának vannak kitéve. Ezért fontos a laboratóriumi értékek megszerzése az idős lakosok értékelésénél és tápláltsági állapotuk meghatározásánál.