RHUBARB ROOT (Rheum palmatum)

Latin: Rheum palmatum, Rheum officinale, R. fajok
Szanszkrit: Amlavetasa
Kínai: Da huang

Amit csinál: A rebarbara gyökere savanyú és keserű ízű, hűsítő hatású. Serkentő hashajtó, amely a gyulladást a májból, a vastagbélből és a veséből vezeti le.

Értékelés: Sárga, a hosszú távú használat problémái miatt.

BIZTONSÁGI KÉRDÉSEK: Ne használja terhesség vagy szoptatás alatt. Ne használja bélelzáródás vagy köszvény esetén. Ne használja súlyos hiány esetén. Ne használja hosszú távon. Csak felügyelet alatt alkalmazható gyulladásos bélbetegség esetén. Hosszú távú használata a máj, a pajzsmirigy és a gyomor hipertrófiáját, valamint hányingert, megfogást, hasi fájdalmat, hányást és hasmenést okozhat (Huang, 1999). Rövid ideig tartó vagy alkalmi alkalmazás megfelelő dózisban biztonságos, hacsak más ellenjavallat nincs.

KEZDŐ ADAGOLÁS:
• Szárított por: napi 1–6 gramm
• 4: 1 szárított főzetkivonat: napi 1-3 gramm

Az ellenjavallatok ellenére (amelyek a legtöbb hashajtóra jellemzőek) a rebarbara gyökere továbbra is a kedvencem a könnyen elérhető hashajtók közül. Természetesen egyszerű székrekedés esetén mindig jobb, ha először kipróbálják az alapvető gyógymódokat, például az étkezési rostok és folyadékbevitel növelését, vagy kis mennyiségű magnézium használatát lefekvés előtt. A TCM orvosai a rebarbara gyökerét székrekedés, magas láz, hasi feszülés, epekövek, sárgaság és meglepő módon akut dizentéria kezelésére használják a gyógynövény antibakteriális hatása miatt. Keverik a rebarbara gyökerét a borral, hogy csökkentse a hashajtót, ha a székrekedésen kívüli egyéb betegségek esetén alkalmazzák. A TAM orvosai tápszerekben használják a májcirrhosis, az alkoholizmus, a neurasthenia és az asztma kezelésére. A legújabb kísérleti felfedezések fontos bizonyítékot szolgáltatnak a rebarbara veseelégtelenségre gyakorolt hatásáról.

Az antrakinonokat - természetes hashajtó vegyszereket, például az emodint és a szennidint - tartalmazó gyógynövényekkel az a legnagyobb gond, hogy a hosszú távú használat függőséghez vezethet. Az antrakinonok a bevétel után körülbelül 6-8 órával stimulálják a perisztaltikát. A bélre gyakorolt hatások nagyrészt aktuálisak, és az anyagok felszívódás nélkül kiürülnek a rendszerből. Úgy tűnik, hogy a rebarbara gyökere előnyt élvez más hashajtókkal szemben, mint például az erősebb senna és a cascara sagrada. Magasabb tanninszintje általában 14-18 óra elteltével húzza meg a bélt, némileg korlátozva annak a petyhüdt állapotnak a lehetőségét, amely a hashajtó túlzott használatból eredhet. Valójában a tanninok okozzák, hogy a rebarbara kis adagjai (0,03-3 gramm) valóban székrekedést okozhatnak.

Klinikánkon a székrekedést életmódbeli változásokkal és támogató formulákkal kezeljük, amelyek kis mennyiségű rebarbara gyökeret tartalmaznak más gyógynövényekkel keverve, amelyek erősítik az emésztést, javítják a máj működését és kenik a bélet. A rebarbara adagja csökkenthető a bél és a máj egészségének javulásával, és gyakran fokozatosan váltunk át magnéziumra, amelynek adagját fokozatosan csökkentjük, amíg a beteg nem képes leszabadulni az összes béltartástól.

• Egy három hónapos klinikai vizsgálat során a rebarbarából tablettákká alakított alkohol kivonatok csökkentették az elhízást, amelyet magas vérnyomás, menstruációs rendellenességek és megemelkedett vérzsírszint jellemez (Chen, 1995).

• A rebarbara gyökér aktív komponensének, az emodinnak a kémcsőben végzett vizsgálata kimutatta a Trichomonas vaginalis gátlását (Wang, 1993).

• Emodinnal gyógyított, hüvelyen belüli fertőzések orális beadása egerekben (Wang, 1993).

• A sanghaji Xiang Shan TCM Kórházban végzett tízéves ellenőrzött klinikai kettős vak vizsgálat során minden beteget felkutattak, háromféle alkohollal kivont rebarbara tabletta segítségével a krónikus felső emésztőrendszeri vérzés kezelésére. Kimutatták, hogy mindhárom típus 56 órán belül megállítja a vérzést 90% -nál nagyobb hatékonyság mellett (Zhou és Jiao, 1990).

• Deng Wenlong, a kínai Materia Medica szecsuáni tartományi intézetének kutatója a kínai TCM Chengdu Egyetemen dolgozatát ismertette, amelyben elmagyarázta a rebarbara hagyományos hírnevét láz és gyulladásos betegségek kezelésében. Először az endotoxinok, a vegyi anyagok leírását írja le, amelyek a gazdanövénybe kerülnek a gram-negatív baktériumok sejtfalak lebontása következtében. Kimutatta, hogy a vér endotoxintartalma erősen megnőtt súlyos stressz, gyulladás vagy fertőzés jelenlétében, és hogy a bél volt az endotoxin legnagyobb tárháza. A rebarbara (és más gyógynövények) felhasználásával az endotoxin bélből történő eltávolítására a különféle lázas betegségekkel fertőzött állatok gyorsabban feloldódtak (Wenlong, 1994).

• Patkányokon végzett kontrollált randomizált klinikai vizsgálatban a rebarbara kivonat urémiára gyakorolt hatását értékelték - a vesebetegségek miatt a vérben lévő nitrogénes hulladékok összegyűjtését. Az urémia tünetei csökkentek és más vérmarkerek javultak, ami arra késztette a kutatókat, hogy következtessék: „mind az in vivo, mind az in vitro vizsgálatok bizonyították a rebarbara hatékonyságát a krónikus veseelégtelenség progressziójának megakadályozásában” (Li és Liu, 1991).

• Egy randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat megvizsgálta a rebarbara kivonat végső stádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegekre gyakorolt hatását. A vérvizsgálatok a negatív vérmarkerek csökkenését és a pozitív vérmarkerek (albumin, lipoprotein, apolipoproteinek) javulását mutatták a tesztcsoportban (Ji és mtsai, 1993).

• Állatkísérletek szerint a rebarbara kivonat jótékony hatása dózisfüggő, részben a vese tubuláris sejtjeiben fellépő duzzanat elnyomásának köszönhető (Zheng, 1993). Nephropathiás diabéteszes patkányokon végzett vizsgálat során a rebarbara kivonat korai stádiumban megállította a duzzanatot (vese hipertrófia), így hasznos lehet az emberi diabéteszes vesebetegség korai szakaszában (Yang és Li, 1993).