Spironolakton

wiki

Spironolakton

Spironolakton (kereskedelmi neveken forgalmazzák) Aldakton, Novo-Spiroton, Spiraktin, Spirotone, Verospiron vagy Berlactone) vizelethajtó, és antiandrogénként használják.

Ez egy szintetikus 17-lakton gyógyszer, amely vese-kompetitív aldoszteron-antagonista a kálium-megtakarító diuretikumok nevű gyógyszercsoportban, elsősorban szívelégtelenség, ascites kezelésére használják májbetegségben, alacsony renin-magas vérnyomásban, hipokalémiában és Conn-szindrómában valamint a magas vérnyomás. Önmagában a spironolakton csak gyenge vizelethajtó, de kombinálható más vizelethajtókkal. Körülbelül száznak magas vérnyomásban szenvedő emberének megemelkedik az aldoszteron szintje; ezeknél a személyeknél a spironolakton vérnyomáscsökkentő hatása meghaladhatja az egyéb vérnyomáscsökkentők komplex kombinált kezelésének hatását. Antiandrogén hatása miatt a hirsutizmus kezelésére is alkalmazható, és hím-nő transzszexuális és transznemű emberek hormonterápiájának gyakori eleme. A nők hajhullásának és pattanásainak kezelésére is alkalmazzák, és a férfiak kopaszságának kezelésére helyi gyógyszerként alkalmazható.

Tartalom

  • 1 Hatásmechanizmus
  • 2 Farmakokinetika
  • 3 A halálozás és a morbiditás előnye súlyos szívelégtelenség esetén
  • 4 Mellékhatások és kölcsönhatások
    • 4.1 Rákkeltő hatás
  • 5 Egyéb lehetséges előnyök
  • 6 Lásd még
  • 7 Hivatkozások
  • 8 Külső linkek

Hatásmechanizmus [szerkesztés | forrás szerkesztése]

A spironolakton gátolja az aldoszteron hatását azáltal, hogy versenyben áll az intracelluláris aldoszteron receptorokért a disztális tubulus sejtekben (valójában a gyűjtőcsatornában lévő aldoszteron receptorokon működik). Ez növeli a víz és a nátrium kiválasztását, miközben csökkenti a kálium kiválasztását. A spironolakton hatása meglehetősen lassú, a kialakulása több napig tart, és a hatás hasonló módon lassan csökken. A spironolakton antiandrogén aktivitással rendelkezik azáltal, hogy az androgénreceptorhoz kötődik és megakadályozza a dihidrotesztoszteronnal való kölcsönhatást. [1]

Farmakokinetika [szerkesztés | forrás szerkesztése]

A spironolakton elég gyorsan felszívódik a gyomor-bél traktusból. Gyorsan metabolizálódik és megkötődik a plazmafehérjékben is. Számos metabolitja szintén aktív, és egyiküket, a kanrenont, mint kálium-kanrenoátot, parenterálisan alkalmazzák, ha gyors hatásra van szükség. A spironolakton felezési ideje 85 perc, a kanrenon felezési ideje azonban az adagtól függően 10–35 óra. A fő eliminációs út a vizeletben, néhány pedig az epében van.

Halandóság és morbiditás előnye súlyos szívelégtelenség esetén [szerkesztés | forrás szerkesztése]

A spironolakton szignifikáns mortalitási és morbiditási előnyökkel járt a Randomized Aldactone Evaluation Study (RALES) tanulmányban, amely súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő embereket vizsgált (New York Heart Association III vagy IV funkcionális osztály). [2] A vizsgálat vizsgálati csoportjában lévő betegek (akik spironolaktont kaptak) relatív halálozási kockázata (a placebo csoporthoz viszonyítva) 0,70 vagy 30% -os relatív kockázatcsökkenés volt. A vizsgálati csoportba tartozó betegeknél is kevesebb volt a CHF tünete, és ritkábban kerültek kórházba.

Ennek a hatásnak a mechanizmusát az aldoszteron gátlása is közvetíti, amely szívelégtelenséggel együtt szívizomfibrózishoz, nátrium-visszatartáshoz és érrendszeri diszfunkcióhoz vezet.

Mellékhatások és kölcsönhatások [szerkesztés | forrás szerkesztése]

A spironolakton a gyomorból és a nyombélből származó vérzés megnövekedett kockázatával jár, de okozati összefüggést a kettő között nem sikerült megállapítani. [3] Mivel az androgén receptorokat és más szteroid receptorokat is érinti, gynecomastia-t, menstruációs rendellenességeket és here atrófiát okozhat. Egyéb mellékhatások: ataxia, merevedési zavar, álmosság és kiütések. Patkányokban rákkeltő hatást mutattak ki. A spironolakton immunszuppresszívnek bizonyult a szarkoidózis kezelésében. [4]

A spironolakton gyakran növeli a szérum káliumszintjét, és hiperkalémiát okozhat, amely potenciálisan súlyos állapot. Ezért ajánlott, hogy az ezt a gyógyszert használó emberek kerüljék a káliumot tartalmazó kálium-kiegészítőket és sópótlókat. [5] Az orvosok általában a szérum káliumszintjének időszakos szűrését javasolják, és egyes betegeknek azt javasolhatják, hogy korlátozzák az étrendi káliumfogyasztást.

A kutatás azt is kimutatta, hogy a spironolakton befolyásolhatja az antidepresszáns kezelés hatékonyságát. A gyógyszer valójában (egyéb receptor-kölcsönhatásai mellett) mineralokortikoid (MR) antagonista, és megállapították, hogy csökkenti az antidepresszánsok hatékonyságát a súlyos depresszió kezelésében, feltehetően azáltal, hogy zavarja a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelyének normalizálódását antidepresszáns terápiában részesülő betegek. [6]

Karcinogenitás [szerkesztés | forrás szerkesztése]

A spironolakton és a kapcsolódó vegyület kálium-kanrenoát (amely a spironolaktonhoz hasonlóan kanrenonná metabolizálódik) patkányokban végzett vizsgálata egy-két éven át, a pajzsmirigy, a herék, a máj, az emlő és a myelocytás leukociták karcinogenezisének növekedését mutatja. Az emlős sejtek a metabolikus aktiváció jelenlététől függően vegyes eredményeket mutatnak a mutagenitás szempontjából in vitro. [7] E kutatás fényében Sandoz azt javasolta, hogy kerüljék a spironolakton szükségtelen használatát.

Egyéb lehetséges előnyök [szerkesztés | forrás szerkesztése]

Felmerült, hogy a spironolakton csökkentheti az Alzheimer-kór kockázatát. Egy tanulmányban [8] a kutatók az Alzheimer-kór kockázatának csökkenését figyelték meg, amely kifejezetten a kálium-megtakarító vízhajtókhoz kapcsolódik. Más tanulmányok, köztük a Gothenberg-tanulmány publikálatlan eredményei szerint a magasabb káliumszint a demencia alacsonyabb kockázatával járhat.

Széles körben közölték, hogy a legtöbb amerikai étrend több nátriumot tartalmaz, mint amennyi szükséges, és hiányzik az optimális napi káliumbevitel. Ezért a spironolakton elméletileg ellensúlyozhatja a tipikus amerikai étrend hatásait, mivel elősegíti a nátrium kiválasztását és a kálium visszatartását. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy előnyös lenne azok számára, akiknek a szérum kálium- és nátriumszintje a normál tartományon belül van. Kevés orvos javasolja a spironolakton alkalmazását olyan állapotok hiányában, amelyekre általában javallt.