A harmadik trimeszterben a S. aureust hordozó anyáknál nagyobb valószínűséggel vannak gyarmatosított csecsemők

Sikeresen hozzáadta figyelmeztetéseihez. Új tartalom közzétételekor e-mailt kapunk.

Sikeresen hozzáadta figyelmeztetéseihez. Új tartalom közzétételekor e-mailt kapunk.

Nem tudtuk feldolgozni a kérését. Kérlek, próbáld újra később. Ha a probléma továbbra is fennáll, kérjük, lépjen kapcsolatba a [email protected] címmel.

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint azoknál az anyáknál, akiknél a terhesség harmadik trimeszterében vagy a szüléskor Staphylococcus aureus kolonizálódik, nagyobb valószínűséggel vannak olyan baktériumaik,.

A nashville-i Vanderbilt Egyetem Orvosi Központjának gyermekgyógyászati fertőző betegségek osztályának kutatói 2007 és 2009 között 34 és 37 terhességi hét közötti nőket vontak be, így 476 és 471 anya-csecsemő pár jött létre prospektív tanulmányban az anya-magzat Staphylococcus átvitelének vizsgálatára.

A kutatók, köztük a gyermekek fertőző betegségei, szerkesztőségi tag C. Buddy Creech, MD, MPH, a beiratkozáskor a nők orr- és hüvelyi tamponjait, valamint az anya és a gyermek orrvesszőit használta a szüléskor, valamint a 2 és 4 hónapos látogatások során annak megállapítására, hogy a csecsemőt S. aureus-szal telepítették-e meg.

A kutatók arról számoltak be, hogy a meticillin-rezisztens S. aureus (MRSA) kolonizáció az anyák 10% -áról 17% -ára fordult elő, amikor beiratkoztak a vizsgálatba. 2 hónapos korban, amikor a csecsemő MRSA kolonizációja elérte a csúcsot, a csecsemők 20,9% -a kolonizálódott. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az anyai staphylococcus kolonizáció a vizsgálatba való beiratkozáskor és a szülés során növelte a csecsemő hasonló kolonizációjának esélyét születéskor, a szüléskor, valamint 2 és 4 hónapos korban. A gyarmatosított csecsemők közül a kutatók arról számoltak be, hogy csak két csecsemőnél alakult ki staphylococcus betegség.

A tanulmány eredményei szerint 50 anya-csecsemő pár egyidejű MRRI-kolonizációval rendelkezett: 76% -uk osztott azonos pulzáló mező típusú izolátumokat és 30% -uk megosztott USA300 izolátumokat.
A kutatók ösztönözték a jövőbeni kutatásokat, amelyek „az anyai eredetű antitestek potenciális szerepének felderítésére törekszenek a csecsemők staphylococcus hordozásának/fertőzésének kockázatának módosításában”.

Közzététel: Dr. Creech nem számol be releváns pénzügyi közzétételről. A tanulmányt a Nemzeti Egészségügyi Intézet finanszírozta.

Perspektíva

Sheldon L. Kaplan, MD

A Staphylococcus aureus helyi és súlyos szisztémás fertőzéseket is okoz az egyébként egészséges, teljes időtartamú újszülötteknél és csecsemőknél. A helyi fertőzések közé tartozik a pustulosis, a tályogok vagy a cellulitis; az invazív fertőzések közé tartozik az osteomyelitis, a tüdőgyulladás és még az agyhártyagyulladás is. A meticillin-rezisztens S. aureus ma már általában elkülönül az ilyen újszülöttektől és csecsemőktől, mint az idősebb gyermekeknél az elmúlt évtizedben. Különösen az egyébként egészséges, 30 naposnál fiatalabb csecsemők értékelése még egyszerű pustulosisban is gyakran teljes szepszis kiértékeléshez, sőt kórházi kezeléshez vezet a tenyésztési eredmények függvényében. Ideális lenne ezeknek a fertőzéseknek a megelőzése a közösségben, de először meg kell érteni, hogy az újszülöttek és a fiatal csecsemők hol és hogyan szerzik meg és gyarmatosítják a S. aureus-t. Az újszülött intenzív osztályon előforduló S. aureus fertőzésekkel szemben kevés információ áll rendelkezésre a S. aureus egészséges csecsemők általi megszerzéséről és a közösségben kialakuló S. aureus fertőzések későbbi kialakulásáról az élet első néhány hónapjában.

Jimenez-Truque és munkatársai most megvilágították az S. aureus által végzett anyai gyarmatosítás és az azt követő csecsemőbeli gyarmatosítás kapcsolatát. Azoknál a nőknél született csecsemőknél, akik S. aureus-szal kolonizáltak az orrban vagy a hüvelyben a terhesség alatt, vagy az orrban a szüléskor, nagyobb valószínűséggel települtek S. aureus-szal születésükkor és 4 hónapos korukig, mint a született csecsemőknél. a nem gyarmatosított nőknek. Molekuláris technikák alkalmazásával a kutatók meg tudták állapítani, hogy a kolonizáció gyakrabban kapcsolódik a horizontálishoz, mint a vertikális transzmisszió. Ez a megállapítás azt jelenti, hogy a szülésre szánt intézkedések, amelyek megakadályozzák az újszülöttek kolonizációját, akiknek anyja terhesség alatt kolonizálódik S. aureusszal, valószínűleg nem túl hatékonyak (például a B csoportú streptococcusok esetében).

Egy másik érdekes megállapítás a Panton-Valentine leukocidint (PVL) kódoló gének hordozásához kapcsolódott, amelyeket az Egyesült Államokban a közösséghez kapcsolódó MRSA-izolátumok túlnyomó többségében találtak, jellemzően az USA300 pulzotípust. Az USA300 az összes anya és csecsemő MRSA izolátumának 34% -át tette ki; Az USA 300 izolátum 27% -a nem hordozta a PVL-t kódoló géneket. Ennek a megállapításnak a jelentősége nem egyértelmű. De, mint a legtöbb tanulmányban, az eredmények is sok további kérdést vetnek fel, és gyanítom, hogy Buddy Creech és munkatársai még sok évig elfoglaltak lesznek a csecsemők és gyermekek S. aureus fertőzésének patogenezisének tanulmányozásában.