SZABADSÁGOK A GLAUCOMA ORVOSI KEZELÉSÉBEN

Ştefan Cornel

* Szemészeti Osztály „Dr. Carol Davila ”Központi Katonai Sürgősségi Egyetemi Kórház, Bukarest, Románia

kezelésében

Timaru Cristina Mihaela

* Szemészeti Osztály „Dr. Carol Davila ”Központi Katonai Sürgősségi Egyetemi Kórház, Bukarest, Románia

Iliescu Daniela Adriana

* Szemészeti Osztály „Dr. Carol Davila ”Központi Katonai Sürgősségi Egyetemi Kórház, Bukarest, Románia

Batras Mehdi

* Szemészeti Osztály „Dr. Carol Davila ”Központi Katonai Sürgősségi Egyetemi Kórház, Bukarest, Románia

De Simone Algerino

* Szemészeti Osztály „Dr. Carol Davila ”Központi Katonai Sürgősségi Egyetemi Kórház, Bukarest, Románia

Absztrakt

A tanulmány célja a jelenlegi orvosi kezelés, valamint a glaukómában szenvedő betegek új és jobb alternatíváinak áttekintése.

A glaukóma a kapcsolódó szembetegségek csoportjára utal, amelyekben közös a látásfunkció elvesztésével járó optikai neuropathia. Ez a visszafordíthatatlan vakság egyik vezető oka világszerte. A glaukóma fokozatosan károsíthatja a látást, ezért csak akkor lehet észrevenni, ha a betegség előrehaladott állapotban van.

A korai diagnózis és kezelés minimalizálhatja vagy megelőzheti a látóideg károsodását, és korlátozhatja a glaukómával összefüggő látásvesztést. Manapság folytatódnak a kutatások a jelenlegi orvosi kezelés javítására.

Bevezetés

A glaukóma kifejezés olyan betegségek csoportjára utal, amelyekben közös a látásfunkció elvesztésével járó optikai neuropathia. Bár az emelkedett intraokuláris nyomás (IOP) az egyik elsődleges kockázati tényező, ennek nincs szerepe a betegség meghatározásában [1].

A glaukóma a második leggyakoribb oka a visszafordíthatatlan vakságnak a fejlődő országokban.

A glaukóma leggyakoribb formája az elsődleges nyitott szögű glaukóma. Felnőtteknél a glaukóma több mint 90% -át teszi ki. A rendellenesség előfordulása 40 éves kor után jelentősen megnő, 60 és 70 év közötti csúcsot ér el [2].

Az életminőség (QoL) szorosan összefügg a vizuális funkcióval; ha mindkét szem előrehaladott vizuális funkcióvesztéssel jár, az életminőség jelentősen csökken.

Általában a betegeknek nincsenek glaukóma tünetei, amíg nagy, visszafordíthatatlan látótér-hibák jelentkeznek.

A glaukóma terápiájának célja olyan célnyomás elérése, amely megállítja vagy megakadályozza a látóideg fejének károsodását és a területi hibák előrehaladását, a kapcsolódó QoL fenntartható költségen történő fenntartása [3,4].

Nincs minden betegnél egyetlen cél IOP szint; meg kell becsülni minden beteg minden szemét külön-külön.

A glaukóma ideális kezelése nincs. Ahhoz, hogy egy gyógyszert az ideálishoz közel tartsanak, minimális helyi és szisztémás mellékhatásokkal kell rendelkeznie, a lehető legkevesebb ingadozást kell előidéznie az IOP-ban, tartós hatásúnak kell lennie az alkalmazás után, és magasan be kell tartania a kezelést [5.,6.].

Az orvosi terápiának néhány korlátja van:

- a helyi gyógyszerek megkétszerezik a könnytermelést 2 µl/perc értékre

- csak egy csepp 20% -a jut el a szemig

- a könnyfilm 5 perc alatt megmossa a teljes hatóanyagot

- A beadás után 1-2 percig a könnypontokra gyakorolt ​​nyomás csökkenti a mellékhatásokat és növeli a felszívódást.

A teljes költség, a megfelelés nehézsége és az időben elháruló hatások kihívást jelentenek az orvosi terápia számára.

Javallatok a kezelés megkezdéséhez

A glaukóma kezelés megkezdéséről szóló döntés súlyos. A kezelés megkezdése után általában a beteg egész életében folytatódik. A terápiának nemkívánatos mellékhatásai vannak, jelentős költségei vannak, és csökkentheti a QoL-t. Ezenkívül a kezelés óriási hatással van a közegészségügyre; a terápia drága és rendszeres orvosi ellátást igényel.

A kezelés kezdetének meghatározása egy olyan döntés, amelyet minden beteg esetében egyedileg kell meghatározni. A terápia megkezdésének minden döntése során mérlegelni kell a beteg glaukóma kialakulásának vagy progressziójának kockázati tényezőit a mellékhatások és a kezelés kellemetlenségeinek kockázatával szemben.7].

A glaukóma gyanújának tekintett betegeket és az olyan rizikófaktorokkal rendelkező betegeket, mint például a rendellenesség családi kórtörténete, középső rövidlátás, a másik szem glaukóma vagy a két szem optikai csésze közötti különbségek, szorosan ellenőrizni kell. Utánkövetési vizsgálatokat évente három-négy alkalommal kell elvégezni, különösen azoknál a betegeknél, akik nem részesülnek kezelésben [2].

A kezelést ajánlott monoterápiával kezdeni. Ha ez csökkenti az IOP-t a célig, és jól tolerálható, akkor a terápia változatlan maradhat. Ha nem tűnik hatékonynak, először át kell váltani egy másik monoterápiával ugyanabból a gyógyszercsoportból vagy teljesen más osztályba.

Ha a monoterápia jól tolerálható, de nem sikerült elérni a megcélzott IOP-t, mérlegelni kell egy második gyógyszer hozzáadását. Javasoljuk, hogy a különféle hatásmódokkal rendelkező szereket kombinálja a kiemelkedő szemnyomáscsökkentés elérése érdekében.

A több gyógyszer azonban csökkenti a kezeléshez való ragaszkodást, ezért ha rendelkezésre áll, fix kombinációt kell alkalmazni [4].

A lokális antiglaukóma gyógyszerek osztályai

A glaukóma gyógykezelésére rendelkezésre álló szerek száma nagymértékben bővült. Eleinte a választás a miotikumokra, az adrenalinra vagy az orális karbonanhidráz inhibitorokra korlátozódott.

A helyi béta-blokkolókat a hetvenes években a glaukóma terápiájaként vezették be, és jelentős előrelépést jelentettek. A helyi karboanhidráz inhibitorok, alfa-adrenerg agonisták és prosztaglandin analógok szintén elérhetővé váltak; hatékonyan csökkentik az intraokuláris nyomást (IOP), és a legtöbb beteg számára előnyös mellékhatásokkal rendelkeznek [7].

A gyógyszereknek 5 osztálya van:

- prosztaglandin analógok (latanoprost, tafluprost, travoprost) és prosztamidok (bimatoprost)

- béta-receptor antagonisták: nem szelektív (timolol, levobunolol, metipranolol, carteolol, befunolol) és béta-1-szelektív (betaxolol)

- karboanhidráz inhibitorok: helyi (brinzolamid, dorzolamid) és szisztémás (acetazolamid, metazolamid, diklórfenamid)

- alfa -2 szelektív adrenerg agonisták: apraclonidin, brimonidin, klonidin

- paraszimpatomimetikumok (pilokarpin, karbachol).

Ahhoz, hogy egy gyógyszert hatékonynak lehessen tekinteni, legalább 20% -kal csökkentenie kell az IOP-t. A szemnyomás 10% -os csökkenését hatástalannak tekintik. Az IOP csökkenése a gyógyszercsoportok szerint változik: 25-35% prosztaglandin analógokkal, 20-25% béta-receptor antagonistákkal, 20% karboanhidráz inhibitorokkal, 25-35% alfa-2 szelektív adrenerg agonistákkal és 20-25% parasimpatomimetikumokkal [4].

A helyi glaukóma elleni gyógyszerek mellékhatásai és ellenjavallatai

Prosztaglandin analógok

Helyi mellékhatások: égő érzés, kötőhártya-hiperémia, idegen testérzet, viszketés, periorbitális zsír atrófia, fokozott periokuláris bőr pigmentáció, szempilla változások, fokozott írisz pigmentáció, herpesz keratitis reaktivációja, uveitis, cystoid makula ödéma olyan szemekben, amelyek ismert kockázati tényezők makula ödéma.

Szisztémás mellékhatások: asztma súlyosbodása, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, izom-hátfájás.

Ellenjavallatok: kontaktlencsék, hacsak nem helyezik vissza a gyógyszer beadását követő 15 perccel [4].

Béta-receptor antagonisták

A nem szelektív szerek helyi mellékhatásai: száraz szem, kötőhártya-hiperémia, szaruhártya-érzéstelenítés, allergiás blepharoconjunctivitis.

A szelektív szerek helyi mellékhatásai: égés, szúrás.

A nem szelektív szerek szisztémás mellékhatásai: bradycardia, hipotenzió, aritmia, szívelégtelenség, syncope, bronchospasmus, depresszió, szexuális diszfunkció.

A szelektív szerek szisztémás mellékhatásai: a légzés és a szív mellékhatásai kevésbé hangsúlyosak, mint a nem szelektív szerek, depresszió, szexuális diszfunkció.