A befejező étrend energiaszintjének és a vágási életkornak a teljesítményre és a hasított test hozamára gyakorolt ​​hatása

A befejező étrend energiaszintjének és a vágási kornak a hatása a brojlercsirkék teljesítményére és hasított testének hozamára

Albuquerque R de I; Faria DE de II; Junqueira OM III; Salvador D IV; Faria Filho DE de V; Rizzo MF VI

I Faculdade de Medicina Veterinária e Zootecnia (FMVZ), Universidade de São Paulo
II. Zootecnia és Engenharia de Alimentos (FZEA), Universidade de São Paulo
III Faculdade de Ciências Agrárias e Veterinárias (FCAV), Universidade Estadual Paulista
IV Állattudós
V. Végzős hallgató - Állattudomány (FCAV/UNESP)
VI. Végzős hallgató - Állattáplálkozás (FMVZ/USP)

Hím brojlereket alkalmaztunk a befejező étrend különböző energiaszintjeinek és a vágási életkornak a teljesítményre, a termelési mintára és a hasított test hozamára gyakorolt ​​hatásának értékelésére. A kísérleti tervezés 2x3 faktoriális elrendezés volt: az energiaszint (ME) a ​​befejező étrendben (3200 és 3600 kcal ME/kg) és a vágási életkor (42, 49 és 56 nap), amely hat ismétlést eredményezett négy ismétléssel. A befejező étrendet csak a tenyészidő utolsó hetében etették. Az értékelt jellemzők a takarmányfogyasztás (FC), a testtömeg-gyarapodás (WG), a takarmány-átalakítás (FC), az energiafogyasztás (EI), a kalória-átalakítás (CC), a hatékonysági termelési index, a termelési mintázat és a hasított test hozama volt. Az eredmények jobb WG-t és CC-t mutattak a 3200 kcal ME/kg befejező étrendet fogyasztó brojlereknél. A 42 és 49 napos korban levágott brojlerek jobb teljesítménnyel és magasabb éves termeléssel rendelkeztek, mint az 56 napos korban levágott brojlerek. A hasított test hozamát befolyásolta a vágási életkor, és 49 és 56 napnál jobb melltermés volt tapasztalható, mint 42 napos korban. Arra a következtetésre jutottak, hogy 3200 kcal ME/kg indukálta a legjobb összteljesítményt. A baromfiházakat hatékonyan használták, amikor a brojlereket 42 napos korukban vágták le. A hús: a csont arány javult a 49 és 56 napos korban levágott brojlereknél.

Kulcsszavak: brojlerek, a hasított test hozama, az energiaszint, az etetési program, a befejező étrend

A feldolgozott baromfitermékek iránti növekvő kereslet mind az ipar, mind a kutatók fokozott érdeklődését eredményezte az olyan gyakorlatok iránt, amelyek magasabb hozamot eredményezhetnek a brojlereknél, különösen a nagy gazdasági értékű darabok, például a mellhús esetében. Így a baromfitermelés jövedelmezősége szempontjából a teljesítmény meghatározó, és a hasított test jellemzőivel együtt kell vizsgálni. A brojlerek teljesítményét és hasított mennyiségét számos tényező befolyásolja, például a vágási kor és az étrendben metabolizálható energiaszint.

Longo (2000) kiértékelte a Ross brojlerek növekedési mintázatát 1 és 112 nap között, és beszámolt arról, hogy a növekedési sebesség (g/nap) maximális 39 napos korban a férfiaknál, és hogy a napi növekedési sebesség 42 nap után csökken. Kessler és mtsai. (2000) úgy vélte, hogy a növekedési sebesség csökkenése egybeesik a fehérje lerakódásának fokozatos csökkenésével, míg a zsírlerakódás mértéke még mindig magas. Ezért a tápanyagok hozzáférhetősége a lipogenezishez nő, ha a maximális növekedés után nem korlátozzuk a takarmányfelvételt. Minden elfogyasztott 1000 g táplálékért a madarak 470, 429 és 392 g súlyt nyernek a 35–42, 42–49 és 49–56 napos időszakokban (Manual da Linhagem Ross, 1997). Ezért a takarmány-átalakítás az életkor előrehaladtával rosszabbá válik, és meg kell határozni a legjobb vágási életkort. A második fontos szempont a legjobb vágási kor meghatározásakor a létesítmény kihasználása. Ha fiatalabb madarakat vágnak le, nő a termelési ciklusok száma, és a létesítmények kihasználása jobb.

Ami a tetem tulajdonságait illeti, Brake et al. (1993), Rabello (1996) és Young és mtsai. (2001) az idősebb madaraknál magasabb mellhozamot jelentett. Ennek ellenére az első két szerző magasabb zsírszázalékról is beszámolt. Perreault & Lesson (1992) szerint a hasi zsír 885% -kal nő a 28–70 napos korú brojler tetemekben. A hasi zsír relatív növekedése nagyobb, mint bármely más rész ugyanabban az időszakban. Mivel a fogyasztók általában elutasítják a hasított testeket felesleges zsírral, további erőfeszítésekre van szükség a zsírnak a feldolgozóüzemben történő eltávolításához, ami növelheti a feldolgozás munkaerőköltségét.

A metabolizálható energia (ME) az egyik táplálkozási tényező, amely leginkább befolyásolja az étrend költségeit. Ezenkívül nagyban befolyásolja a madarak teljesítményét és tetemtermését. Araújo (1998) 3200, 3400 és 3600 kcal ME/kg tartalmú étrendet adott a madaraknak a végső növekedési fázisban (44 és 55 napos kor között), és nagyobb súlygyarapodásról, takarmány-átalakításról és kalória-átalakításról számolt be 3600 kcal ME/kg-mal etetett madaraknál diéta. Hasonlóképpen, a hasított test, az emlő és a láb hozama magasabb volt a legmagasabb ME-szint mellett, anélkül, hogy a hasi zsír lerakódása egyidejűleg növekedett volna.

Mivel a vágási kor nagyban befolyásolja a kereskedelmi vágások hozamát, a hasított test minőségét, a takarmány hatékonyságát és a létesítmény kihasználtságát, és mivel a finiser étrend energiaszintje szintén nagy jelentőséggel bír, a jelen munka célja az volt, hogy értékelje a brojlerek két különböző szintű ME-t tápláltak a végső termelési szakaszban, és három különböző életkorban vágtak le.

ANYAG ÉS MÓDSZEREK

A kezdeti szakaszban, 1 és 21 napos kor között (kísérlet előtti szakasz) rutinmenedzsment gyakorlatokat alkalmaztak. A madarakat a keltetőben Marek-betegség és szárnyashimlő, valamint az első életkorban Newcastle-betegség ellen oltották be. Kereskedelmi kezdő étrendet alkalmaztak, és az ételt és a vizet ad libitum adták az egész kísérleti időszak alatt.

A madarakat 21 napos korukban, a kísérleti időszak előtt lemértük, és elosztottuk a testtömeg alapján. Az átlagos testtömeg csomagonként 657 g volt. A 21 napos Ross madarakat (1128) teljesen randomizált elrendezésben és 2x3 faktoriális elrendezésben osztották szét, kétféle energiaszinttel a befejező étrendben (3200 és 3600 kcal ME/kg) és három vágási korban (42, 49 és 56 nap). ), összesen hat kezeléssel és négy-négy ismétléssel. A befejező étrendet csak a múlt héten alkalmazták, a vágási kornak megfelelően. A diéták százalékos összetételét és a kiszámított táplálkozási szinteket az 1. táblázat mutatja.

étrend

A madarakat különböző korokban vágták le, és a területenkénti termelés 34 kg-os madár/m 2 -re történő becslése érdekében a kísérlet kezdete óta különböző madársűrűségeket alkalmaztak. Ezért 56, 46 és 39 madarat helyeztünk el 14,0, 11,5 és 9,7 madár/m 2 sűrűségben, 42, 49 és 56 napos vágási korban.

Az adatokat az ESTAT 2.0 (1992) szoftver segítségével elemeztük, és az átlagokat Tukey tesztjével hasonlítottuk össze, 5% -os valószínűségi szinten.

Eredmények és vita

Teljesítmény jellemzők

A teljesítményadatokat a 2., 3. és 6. táblázat tartalmazza. A diéta ME szintje nem volt hatással az FC-re és a PEI-re (2. táblázat). Ennek ellenére a FI és a WG szignifikánsan csökkent, és a CC rosszabb volt a 3600 kcal ME/kg táplálékkal etetett madaraknál, összehasonlítva a madarakkal, amelyek a legkevesebb energiát kapták a befejező étrendben. Lesson és mtsai. (1996) szabadon választott kísérletet végzett különböző ME-szintet tartalmazó étrendekkel (3300 vs 3300; 3300 vs 3100; 3300 vs 2900 és 3300 vs 2700 kcal/kg), és beszámolt arról, hogy az EI lényegében azonos a különböző méretű madarak között. Arra a következtetésre jutottak, hogy a modern brojlerek továbbra is képesek szabályozni a takarmányfelvételt az étrend energiaszintjének megfelelően. Ezért a jelen vizsgálatban megfigyelt FI-csökkenés a madarak kísérlete lehet, hogy ne haladja meg az EI-t. Másrészt az alacsonyabb FI az oka lehet, hogy az étrendben magasabb az olajszint, amely 3600 kcal ME/kg-ot tartalmaz (11,41 vs 3,56%), ami lelassította az élelmiszerek átjutási arányát és csökkentette a takarmányfelvételt (Mateos & Sell, 1982). Ennek ellenére ellentmondásos eredményekről számoltak be a brojler diéták olaj hozzáadásának az élelmiszer-átjutás sebességére gyakorolt ​​hatásáról. A 3600 kcal EM/kg-mal táplált madarak alacsony WG-je az alacsonyabb FI-nek volt köszönhető, ami az összes tápanyag alacsonyabb bevitelét eredményezte, mivel a ME: a tápanyag-arány nem volt állandó a kísérleti étrendek között. Lesson & Summers (2001) arról számolt be, hogy a 35–40% zsírt tartalmazó étrend, amelynek ME-szintje legfeljebb 5000 kcal/kg lehet, a fiatal csibék kiváló növekedését eredményezheti, mivel az energia és a fehérje/aminosav aránya optimális szinten van tartva. Ezek a szerzők kijelentették, hogy mindig túlzott energia fordul elő, ha az ME: fehérje/aminosav arány meghaladja a növekedés, a termelés és a fenntartás szokásos követelményeit. A ME: tápanyag arányának egyensúlyhiánya a kísérleti étrendben a legmagasabb ME szinttel magyarázhatja a rosszabb CC-t is, mivel a tápanyagok hiánya korlátozná a WG energiafelhasználását. A növekedési időszak alatt legfeljebb 3350 kcal EM/kg és állandó ME: tápanyag arányú étrendek alkalmazása jobb WG és FC értéket eredményezett az adott ME szinthez (Saleh et al., 1997; Pelicia, 2001).

A vágási kor jelentősen befolyásolta az összes jellemzőt. FI és WG magasabb volt a vágási kor növekedésével. Mindazonáltal magasabb FC, CC és PEI értékeket figyeltek meg 42 és 49 napos vágási korban, összehasonlítva az 56 nappal (2. táblázat). Az idősebb madarak ilyen alacsony teljesítménye mind a növekedési sebesség, mind a fehérje lerakódás csökkenésének volt köszönhető, miközben a zsírlerakódás aránya továbbra is magas volt. Tehát, ha a maximális növekedési periódus után nem korlátozzuk a takarmánybevitelt, akkor a lipogenezishez szükséges tápanyagok rendelkezésre állása megnő, ami rosszabb takarmányátalakulást eredményez (Kessler et al., 2000). A takarmánykonverzió, amelyet Manual da Linhagem Ross (1997) jelentett, 1,87 (21–42 nap), 1,99 (21–49 nap) és 2,10 (21–56 nap). Ezek az értékek hasonlóak a jelen vizsgálatban talált értékekhez, bár kissé rosszabb FC-értéket tapasztaltunk 21-től 56 napig, összehasonlítva a törzs várható FC-jével.

Kölcsönhatás mutatkozott az EI tényezői között (2. táblázat), és az egyes kezelések átlagai (6. táblázat) azt mutatták, hogy az EI a vágási életkorral nőtt mindkét ME-szinten. Másrészt az EI magasabb volt a 3 600 kcal ME/kg-mal etetett madaraknál, szemben az egyes korok 3200 kcal ME/kg-mal.

Ami a FI, WG, FC, EI és CC kezelésének hatásait illeti a növekedés utolsó hetében (3. táblázat), a befejező étrend ME szintje nem befolyásolta szignifikánsan az FC-t és az EI-t, míg az FI és a WG csökkent és a CC növekedett az etetett madarakban a befejező étrend 3600 kcal ME/kg. Az ilyen növekedési mintázat a növekedés utolsó hetében hasonló volt a kísérleti időszak során tapasztalt mintához, amint azt korábban tárgyaltuk. Jelen vizsgálat eredményei eltérnek Araújo (1998) által közöltektől, mivel amikor 3200, 3400 és 3600 kcal ME/kg étrendet tartalmazó, de állandó ME: tápanyag arány nélküli étrendeket 44 és 55 napos kor között adtak, hasonló FI 3200 és 3600 kcal ME/kg táplálékkal etetett madarak között számoltak be. Magasabb EI és WG értékről számoltak be, a jobb FC és CC mellett a 3600 kcal EM/kg táplált madaraknál is. Meg kell azonban jegyezni, hogy Araújo (1998) Briscker brojlereket használt, míg ebben a tanulmányban Ross madarakat használtak.

A növekedés utolsó hetében értékelt összes változót a vágási életkor is jelentősen befolyásolta. A 42. és 49. napon levágott madarak jobb teljesítményt mutattak, ahogy azt az FC és a CC kifejezte. A gyakorlatban becsülhető, hogy 49–56 napig (FC = 3,05) minden madárnak 710 g-mal több ennivalót kell elfogyasztania, hogy 1000 g súlyhoz jusson, összehasonlítva a 42–49 napos korszakkal (FC = 2,34). . Ennek tényleges példának kell lennie annak a markáns csökkenésnek, amely a brojlerek életkorának növekedésével a takarmány-hatékonyságban jelentkezik. A Manual da Linhagem Ross (1997) értékei alapján kiszámított FC értéke 2,13 (35–42 nap), 2,33 (42–49 nap) és 2,53 (49–56 nap), és így az itt közölt FC csak hasonló volt 42–49 nap (3. táblázat).

A termelési mintát kifejező jellemzőket a 4. táblázat mutatja. Megfigyelhető, hogy a befejező étrend ME szintje nem volt szignifikáns hatással a BP-re, a TBP-re és a TBY-re. Másrészről a vágási kor jelentősen befolyásolta a TBY-t, jelezve, hogy az éves brojlertermelés a korábbi vágási korral nőtt, ami a létesítmény jobb kihasználását eredményezte. Ennek ellenére a hasított test és a részhozamokat a vágási életkor is befolyásolta (5. és 6. táblázat). Minden ilyen szempontot figyelembe kell venni annak eldöntéséhez, hogy melyik az ideális vágási kor a forgalmazandó végtermék szerint. Az a tény, hogy a BP-t és a TBP-t nem befolyásolták szignifikánsan a kezelések, azt jelezte, hogy a kísérleti periódus elején a madarak száma jól beállított volt, bár a 34 kg brojler/m 2 kezdeti előrejelzést nem sikerült elérni.

A hasított test hozama és az alkatrész hozama az 5. és 6. táblázatban található. A hasított test tényezői között szignifikáns kölcsönhatás volt (5. táblázat). A 3200 kcal ME/kg-mal etetett és 56 napos korban levágott madarak tetemhozama alacsonyabb volt, mint a 42 napos korban levágott madaraké (6. táblázat). Ennek ellenére a hasított test hozamában nem tapasztaltak különbséget a különböző vágási korok között a 3600 kcal ME/kg szintnél. A legjobb tetemhozam akkor érhető el, amikor a befejező étrendben 3200 kcal ME/kg-mal etetett madarakat levágták 42 napos korban. Ezek az eredmények nem támasztják alá Reddy és munkatársai által kapottakat. (1990), akik szerint az életkornak nincs hatása a hasított test hozamára. Másrészről más szerzők magasabb hasított testkihozatalot mutattak a vágási kor növekedésével (Brake et al., 1993; Nunes, 1994; Rabello, 1996; Manual da Linhagem Ross, 1997; Michelan Filho & Souza, 2001).

Magasabb ehető zsigerek hozamot értek el azoknál a madaraknál, akiket 3200 kcal ME/kg táplálékkal etettek. Más részeket nem befolyásolt szignifikánsan a befejező étrend energiaszintje (5. táblázat). Ezek az eredmények eltérnek Araújo (1998) által közölt eredményektől, akik magasabb hasított test-, mell- és lábtermést, valamint alacsonyabb hátsó hozamot találtak. A szerző nem talált eltérést a máj, a szív és a zúzmarák százalékos arányában a 3 600 kcal ME/kg táplálékkal etetett madaraknál, összehasonlítva a 3200 kcal ME/kg etetésű madarakkal. Araújo (1998) azonban nem számolt be a hasi zsír, szárnyak, fej + nyak és láb százalékos arányáról.

A 42 napos korban történő levágás lehetővé teszi a létesítmények jobb kihasználását és az évenkénti nagyobb brojlertermelést. A nagyon magas ME-szint alkalmazása a befejező étrendben kis ideig nem volt elegendő ahhoz, hogy pozitívan befolyásolja az elsődleges vágások hozamát, de az elsődleges vágások magasabb hozama érhető el, amikor a madarakat 49 és 56 napos korban vágták le.

Araújo LF. Avaliação do desempenho e rendimento de carcaça de frangos de corte submetidos a dietas com altos níveis de energy, metionina + cistina e lisina na fase final de criação. [Dissertação]. Jaboticabal (SP): Universidade Estadual Paulista; 1998. [Linkek]

Fék J, Havenstein GB, Scheideler SE, Ferket PR, Rives DV. A nem, az életkor és a testtömeg viszonya a brojlerek hasított testének hozamához és a belsőségek termeléséhez. Baromfitudomány 1993; 74: 1137-1145. [Linkek]

ESTAT 2.0 Sistema de Análise Estatística. Jaboticabal: Polo Computacional ? Departamento de Ciências Exatas ? UNESP; 1992. [Linkek]

Kessler AM, Snizek Júnior PN, Brugalli I. Manipulação da quantidade de gordura na carcaça de frangos. In: Conferência Apinco de Ciência e Tecnologia Avícolas; 2000; Campinas, São Paulo. Brasil. o. 107-133. [Linkek]

S lecke, Caston L, Summers JD. Broiler válasz a diéta energiájára. Baromfitudomány 1996; 75: 529-535. [Linkek]

S lecke, Summers JD. Scott táplálja a csirkét. 4 szerk. Guelph (Ontario): Egyetemi könyvek; 2001. [Linkek]

Longo FA. Az anyagcsere-energiák és a koronák felfrissítése. [Dissertação]. Jaboticabal (SP): Universidade Estadual Paulista; 2000. [Linkek]

Manuális da linhagem Ross ? Frango de corte ? Agross. Rio Claro: Ênfase, 1997, 8p. [Linkek]

Mateos GG, JL eladása. Az élelmiszer áthaladásának sebessége (időutazás), a kiegészítő zsírszint befolyásolva. Poutry Science 1982; 61: 94-100. Michelan Filho T, Souza EM. Formação e características das linhagens atuais de frangos. In: Conferência Apinco de Ciência e Tecnologia Avícolas; 2001; Campinas, São Paulo. Brasil. o. 23-31. [Linkek]

Nunes JG. Avaliação do rendimento de abate. In: Abate e processamento de frangos - Coleção Facta. Campinas: Facta; 1994. p. 129-132. [Linkek]

Pelicia K. Efeito dos níveis de energia da ração sobre a digestibilidade dos nutrentes da dieta e desempenho em frangos de corte. [Trabalho de Graduação]. Jaboticabal (SP): Universidade Estadual Paulista; 2001. [Linkek]

Perreault N, Lesson S. Az életkorral kapcsolatos tetemösszetétel változásai a hím brojlercsirkékben. Canadian Journal Animal Science 1992; 72: 919-929. [Linkek]

Rabello CB. Desempenho e características de carcaça de três híbridos de frangos de corte. [Dissertação]. Lavras (MG): Universidade Federal de Lavras; 1996. [Linkek]

Reddy VR, Sudhakar J, Rao PV. A csirke hasított hozama a madártípus, az életkor és az étkezési fehérje és energia hatására. Indian Journal Animal Science 1990; 60 (3): 365-369. [Linkek]

Saleh EA, Watkins SE, Anglia JA, Waldroup PW. Magas olajtartalmú kukorica felhasználása energiatartalmú brojler diétákban. Journal Applied Poultry Research 1997; 6: 107-115. [Linkek]

Young LL, Northcutt JK, Buhr RJ, Lyon CE, Ware GO. Az életkor, nem és a halál utáni öregedés időtartamának hatása a brojlercsirke tetemek százalékos hozamára. Baromfitudomány 2001; 80: 376-379. [Linkek]

Levelezés a
Ricardo de Albuquerque
FMVZ-USP
Av. Duque de Caxias Norte, 225
Pirassununga - SP - Brasil
CEP 13635-900
E-mail: [email protected]

Megérkezett: 2002. április
Jóváhagyva: 2003. január

A napló minden tartalmát, kivéve, ha másként jelezzük, a Creative Commons Nevezési Licenc alapján licenceljük