Mi a Chaparral, és biztonságos-e?

A Chaparral a kreozotabokor gyógynövénye, az Egyesült Államok déli területein és Mexikó északi régióiban honos sivatagi cserje. Larrea tridentate, chaparral és fatwood néven is említik, és évszázadok óta növényi gyógyszerként használják (1).

Ennek a virágos növénynek élénk sárga virágai és vastag zöld levelei gyantás bevonattal vannak rétegezve. Csinos megjelenése ellenére azonban a chaparral ellentmondásos gyógynövény, amelyet sok országban, beleértve Kanadát is, betiltottak (2).

A Chaparral állítólag több mint 50 betegség, köztük a rák, az ízületi gyulladás, a tuberkulózis, a bőrbetegségek és a nátha kezelésében segít. Általában orális kiegészítőként, illóolajként, teaként és homeopátiás készítményként értékesítik (1).

Ez a cikk áttekinti a chaparral gyógynövény egészségre vonatkozó állításait és biztonságosságát.

Habár a kutatások korlátozottak, sok chaparral kapcsolatos egészségi állítás létezik.

Rákellenes potenciál

A Chaparral különféle erős vegyületeket tartalmaz, amelyek kölcsönhatásba léphetnek a rákpályákkal (3, 4).

Különösen a chaparral levelei és szárai tartalmazzák a nordihydroguaiaretetsavat (NDGA), amely egy erős antioxidáns, amely a tumor regressziójához kapcsolódik - a daganatok zsugorodása (3, 4, 5).

Egy tanulmányban a chaparralis eredetű NDGA helyi alkalmazásával kezelt egereknél jelentősen csökkent a tumor-elősegítő szerek (TPA) aktivitása, összehasonlítva azokkal az egerekkel, akik nem részesültek kezelésben (6).

Más egerek és kémcső-vizsgálatok hasonló antioxidáns és rákellenes hatásokat mutattak az NDGA-val kapcsolatban (7, 8, 9).

Azonban a chaparral jelentős biztonsági aggályai miatt, beleértve a májelégtelenséget, humán vizsgálatokat nem végeztek (5).

Vírusellenes aktivitás

Állítások szerint a chaparral gyógynövény megakadályozhatja az emberi papillomavírus (HPV), az emberi immunhiányos vírus (HIV) és a herpes simplex vírus (HSV) replikációját.

A Chaparral sokféle polifenolt tartalmaz, amelyeket lignánoknak neveznek, amelyek növényi vegyületek, amelyek egészségügyi előnyökkel járnak. A chaparralis lignánok vélhetően blokkolják az Sp1 transzkripciós faktort, amely felelős a vírusgének replikálásáért (3, 10).

Bár ez ígéretes, a chaparral veszélyes mellékhatásokat okozhat, beleértve a máj szövődményeit, a hasmenést és a lázat, amelyek különösen veszélyesek az immunrendszer károsodása esetén, beleértve a HIV-fertőzötteket is (11).

Ezenkívül nem áll rendelkezésre humán kutatás, ami megnehezíti valódi hatékonyságának megismerését.

Gyulladáscsökkentő aktivitás

A Chaparral NDGA-t tartalmaz, egy antioxidánst, amely gátolhatja a lipidperoxidációt. Ez egy olyan folyamat, amelyben a szabad gyököknek nevezett molekulák megtámadják a lipideket, ami sejtkárosodást eredményez. A sejtkárosodás növelheti a krónikus betegségek, például a neurodegeneratív betegségek kockázatát (12).

Az NDGA gyulladásgátló tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek javíthatják az olyan betegségeket, mint az ízületi gyulladás, az isiász, a fejfájás és a gyomorfájdalom (1).

Egy kis vizsgálatban az orális NDGA adagolású patkányok javultak a gyomorfekélyekben és az ízületi gyulladással összefüggő gyulladásokban, ami az NDGA erős antioxidáns tulajdonságainak tulajdonítható (13).

Emberi vizsgálatok azonban nem tesztelték a chaparral gyulladáscsökkentő hatását.

Kis állat- és kémcsőben végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a chaparral segíthet különböző állapotok, például rák, HPV és gyulladásos betegségek kezelésében. Ennek alátámasztására azonban nincsenek humán vizsgálatok.

Történelmi felhasználása ellenére a chaparralnak jelentős és veszélyes mellékhatásai vannak.

Toxicitás

A legtöbb kutatás kimutatta, hogy a chaparral jelentős egészségügyi kockázattal jár, ezért a gyógynövényt sok országban tiltják. Annak ellenére, hogy az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) mérgező növényként szerepel, továbbra is értékesíthető az Egyesült Államokban és online (14).

Bár a chaparralból származó NDGA erős antioxidáns, súlyos negatív egészségügyi hatásokat találtak benne, beleértve a hepatotoxicitást, amely gyógyszeres vagy kémiailag indukált májkárosodás (5, 15, 16).

Bár látszólag összefüggés van a chaparralis és a máj-toxicitás között, a mechanizmus nem világos. Egyes feltételezések szerint ez összefügg az NDGA-val, amely befolyásolja a máj képességét a toxinok eltávolítására (17).

1968-ban az NDGA potenciális ártalma miatt elvesztette az FDA „általánosan biztonságosnak” minősítését. 1992-ben az FDA nyilvános figyelmeztetést adott ki a chaparral biztonsági kockázatairól a májelégtelenségről szóló jelentések nagy száma miatt (17).

Ennek ellenére vita folyik a biztonságáról, mivel anekdotikusan a gyógynövényt évszázadok óta használják, májelégtelenségről nem számoltak be. Sőt, néhány apró tanulmány nem talált májelégtelenség jeleit a gyógynövény kis mennyiségű kiegészítése után (17, 18, 19).

Ezért egyes kutatók úgy vélik, hogy a megfigyelt májelégtelenség megugrása az 1990-es években más tényezőkkel is összefüggésben lehet, a chaparral kombinációban - nem egyedül a gyógynövény (17, 18).

Úgy tűnik, hogy a chaparralis kiegészítők legtöbb mellékhatása az NDGA nagyobb mennyisége miatt jelentkezik. A Chaparral tea általában alacsonyabb NDGA-koncentrációval rendelkezik, és kevés mellékhatásról számol be (17).

Ennek ellenére sok jelentés kimutatta, hogy a chaparralis túladagolás könnyen és kis mennyiségekben fordul elő (5).

Adagolás

Jelenleg nincs meghatározva a chaparral vagy bármely termékének biztonságos adagja.

Bizonyos készítmények, például a homeopátiás hígítások és kiegészítők, növelhetik a májkárosodás kockázatát, és kerülni kell őket (5, 20).

Bár a chaparral tea általában alacsonyabb NDGA-koncentrációval rendelkezik, továbbra is fennáll a toxicitás kockázata a felhasznált levelek számától és az ital áztatásának hosszától függően (20).

Sőt, a chapparal biztonsága terhesség és szoptatás alatt nem ismert. Néhány állatkutatás során kimutatták, hogy méhösszehúzódásokat vált ki. A gyermekeknek a toxicitás nagyobb kockázata miatt kerülniük kell ennek a gyógynövénynek a használatát (20).

A máj- vagy veseelégtelenségben szenvedőknek kerülniük kell a szedését is, mivel ez ronthatja állapotukat. Végül a gyógyszer-anyagcserébe való interferenciája miatt a legjobb elkerülni a chaparral-t, ha bármilyen gyógyszert szed (20).

Tény, hogy a nem kívánt és nem biztonságos mellékhatások elkerülése érdekében a legjobb elkerülni a gyógynövény szedését.

A Chaparral valószínűleg nem biztonságos, ha még kis mennyiségben is fogyasztja, a májra gyakorolt káros hatása miatt. Biztonsági kockázatai miatt a legjobb, ha minden formában kerüljük a kápolnát.