A családi alapú gyermekkori elhízás program eredményei - előzetes eredmények

MEGHAN L. RUEBEL

1 Egészségügyi, Testnevelési, Szabadidős és Szabadidős Tanulmányok Tanszék, Nebraskai Egyetem - Kearney, NE, USA

alapú

KATE A. HEELAN

1 Egészségügyi, Testnevelési, Szabadidős és Szabadidős Tanulmányok Tanszék, Nebraskai Egyetem - Kearney, NE, USA

TODD ​​BARTEE

1 Egészségügyi, Testnevelési, Szabadidős és Szabadidős Tanulmányok Tanszék, Nebraskai Egyetem - Kearney, NE, USA

NANCY FOSTER

2 Munroe-Meyer Intézet, Nebraskai Egyetem Orvosi Központ, NE, USA

Absztrakt

BEVEZETÉS

A gyermekkori elhízás gyakorisága az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt, és az egyik vezető közegészségügyi problémává vált (33). Ma a gyermekek és serdülők 16,3% -át tartják elhízottnak a testtömeg-index (BMI) alapján, amely nagyobb vagy egyenlő az életkor és a nem szerinti 95. percentilis (31, 32). A Nemzetközi Elhízás Munkacsoport (2, 28) és a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központok (CDC) a következő percentilis osztályozásokat határozták meg gyermekek és serdülők (6–19 évesek) esetében: alsúlyú, mint a BMI 95. percentilis, mint elhízott (2, 6).

Az olyan környezeti tényezők, mint a fizikai aktivitás csökkenése, a televíziónézés és a videojátékok növekedése, valamint az energiafogyasztás növekedése több mozgásszegény és túlsúlyos gyermekhez vezettek (35). A testtömeg növekedése magas vérnyomással, metabolikus szindrómával, szívkoszorúér-betegséggel, 2-es típusú cukorbetegséggel és más krónikus betegségekkel jár (34), amelyek egykor csak felnőtteknél, de mára gyermekeknél is elterjedtek (5, 25, 37, 39). A gyermekek rossz táplálkozási szokásai és fizikai inaktivitása kimutatták, hogy felnőttkorukig is fennmaradnak (21). Ezért feltétlenül szükség van stratégiákra a gyermekkori elhízás megelőzésére és kezelésére.

1998-ban létrehozták a gyermek- és serdülőkori elhízás kutatóinak szakértői bizottságát, amely klinikai és tudományos kutatások alapján ajánlásokat fogalmazott meg az elhízás megelőzésére, felmérésére és kezelésére (2). Azt javasolták, hogy az elhízás kezelésének az egészséges táplálkozásra és a gyermek és a család fizikai aktivitásának fokozására kell összpontosítania. Ez a bizottság irányelveket dolgozott ki a sikeres kezelés érdekében. Ezek az ajánlások magukban foglalták a hároméves gyermekekkel történő kezelés megkezdését és a család bevonását a kezelés minden aspektusába, oktatást az elhízás orvosi szövődményeiről, egészséges életmódbeli szokások megalapozását, a családok megtanítását az étkezés és az aktivitás ellenőrzésére, valamint a kezelés fokozatos módszerét. változások (2, 3).

Kimutatták, hogy a gyermekkori elhízás családi alapú viselkedési kezelési programjai bizonyos fokú hatékonysággal rendelkeznek, mivel az 1970-es évek vége óta megismétlik őket (14). Epstein (11) bebizonyította, hogy amikor a gyerekeket és a szülőket együtt célozzák meg a viselkedés megváltoztatására, a súlycsökkenés eredményei általában javulnak. Ezenkívül a családi alapú kezelések hatékonyan javítják az egész család táplálkozási és testmozgási szokásait, és bebizonyították, hogy megkönnyítik a gyermek sikeres fogyását (19). Azonban még mindig nem világos, hogy mely szempontok járulnak hozzá a gyermek fogyás sikeréhez.

A szülőket általában azért célozzák meg, mert ők befolyásolják leginkább gyermekük táplálkozási szokásait és fizikai aktivitását (2, 8, 22, 26, 45). Kimutatták, hogy a szülő testtömegének csökkenése befolyásolja gyermekeik fogyás sikerét. Wrotniak és mtsai. (44) kimutatta, hogy a szülői súly csökkenése előre jelezte a gyermek BMI z-pontszámának változását egy olyan súlykezelő programban, amely a szülő és a gyermek aktivitásának és étkezési szokásainak módosítását célozta. Ezek a stratégiák megmutatták a szülők részvételének és a gyermek fogyásának fontosságát.

A testsúlycsökkentő programokban gyermekeken végzett kezelési tanulmányok áttekintése azonban 43–73% közötti sikerarányt mutatott (29, 38). Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a súlycsökkentő programokban a gyermekek fogyása változó lehet. Ezért szükség van a gyermekek súlyvesztésével járó közvetítő változók megértésére vagy azonosítására a gyermekkori súlykontroll programok megtartásának és sikerének fokozása érdekében.

A jelenlegi tanulmány célja az Egészséges Családok Építése (BHF), egy családalapú gyermekkori fogyáskezelő program eredményeinek meghatározása volt, amely táplálkozási, fizikai aktivitási és viselkedésmódosítási stratégiákból állt. Pontosabban meghatározzuk, hogy mely változók közvetítik a fizikai aktivitás vagy az energiafogyasztási viselkedés változását, és ha befolyásolják a gyermek fogyását.

MÓD

Résztvevők

A jelenlegi tanulmány két olyan családcsoport adatait használta fel, akik 2009 április és 2010 januárja között vettek részt az Egészséges Családok Építésében (n = 20 család). Huszonkét 7–12 éves elhízott gyermek (10 lány, 12 fiú) és családjuk önként jelentkeztek a BHF-be, egy gyermekkori fogyókúrás programba, a területi orvos beutalók, médiahirdetések és az ápolónők segítségével. Ezen kívül 20 anya és 20 apa vett részt gyermekével/gyermekeivel a program során. Azok a gyermekek, akiknek a BMI-százaléka nagyobb vagy egyenlő, mint az életkoruk és a nemük 95. százaléka, jogosultak voltak a BHF-ben való részvételre. A résztvevők toborzása egy 30 000 lakosú Nebraska vidéki közösségben történt. A résztvevők toborzása előtt megkapta a Nebraska Egyetem Kearney Intézményi Felülvizsgálati Testületének jóváhagyását. Valamennyi résztvevő aláírta a hozzájárulási űrlapot, a szülők pedig tájékozott beleegyezést írtak alá, amelyben ismertették a BHF program értékelését és eljárásait.

Nem minden résztvevő és szülő teljesítette ugyanazt az értékelést; ezért néhány változónál a minta méretének változása mutatkozik, mivel további értékeléseket végeztek a 2-es kohorttal. A szülők mint példaképek fontosságát a gyermek fogyásában a 1. kohort kerülte el, és ezért további fiziológiai változók, például testösszetétel és étrendi bevitel, a 2. kohorsz szülőknél mértük.

Jegyzőkönyv

A BHF egy 12 hetes intenzív beavatkozást tartalmazott, amely heti viselkedésmódosítás, táplálkozási nevelés és családi életmódbeli fizikai tevékenységekből állt, amelyek minden héten körülbelül 1,5–2 óráig tartottak. A beavatkozás egy családon alapuló viselkedési program volt, amely Epstein és munkatársai által létrehozott hasonló programon alapult. (11, 14–16, 19). Az összes foglalkozás heti látogatottságát várták, és az egész család részvételét bátorították. A résztvevőket elbocsátották a vizsgálatból, ha kettőnél több foglalkozást hiányoltak.

A heti táplálkozási oktatási foglalkozások 30 percesek voltak, és regisztrált dietetikus vezetett. A Stoplight Diet tanterv Epstein et al. (14, 19) módosították a program tápanyag-összetevőjéhez. Bizonyos ételek kiküszöbölése bebizonyosodott, hogy könnyebb stratégiát jelent a gyermek sikere szempontjából, mint a kalória egészének számbavétele és csökkentése (13,15). Ezért a Stoplight diétát használták a színek könnyű megértése érdekében, amelyek összefüggésben vannak az alacsony (zöld), a közepes (sárga) és a magas kalóriatartalmú/zsírtartalmú (vörös) ételekkel. Ezenkívül a Stoplight diéta hangsúlya az volt, hogy átlagosan hetente csökkentsék a piros ételek mennyiségét. A vörös ételeket olyan ételeknek határoztuk meg, amelyek 200 kcal/adagnál nagyobbak, vagy adagonként 5 grammnál több zsírot tartalmaznak. Minden résztvevő kapott egy önellenőrző szokásfüzetet, amely napi nyilvántartást vezet az energiafogyasztásról és a heti fizikai aktivitásról. A táplálkozással kapcsolatos oktatási foglalkozások információkat szolgáltattak a táplálkozással kapcsolatos témákról, mint például a MyPyramid.gov, a címkeolvasás, az adagméret, a receptek módosítása stb .; a résztvevők táplálkozással és egészséges életmóddal kapcsolatos ismereteinek bővítése érdekében.

Az életmódbeli fizikai tevékenységeket testnevelő vezette és 30 percig tartott. A tevékenységek életmód-alapú tanterven alapultak, amely az egész családot magába foglalta. A BHF ezen komponense a fizikai aktivitás növelését célozta szórakoztató, nem fenyegető környezetben. A családok információkat kaptak az ülő tevékenységek csökkentésének és a fizikai aktivitás növelésének módjairól, hogy megfeleljenek az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériuma által javasolt napi 60 perces fizikai aktivitás ajánlásának (33).

A viselkedési tanácsadást engedéllyel rendelkező, viselkedésterápiára szakosodott pszichológusok végezték. Minden család egyenként egy viselkedéspszichológussal találkozott, hogy meghatározza az egészséges életmód akadályait, és megtervezze a heti célok elérésének stratégiáit. A célokat hatékony, már jól bevált súlycsökkentő technikák alapján fejlesztették ki (13, 16, 19).

Értékelések

A fizikai aktivitást hét egymást követő napon mértük a kiindulási érték és a 12. hét során gyorsulásmérővel (MTI Actigraph GT1) gyermek résztvevők számára, és naponta Omron ™ lépésszámlálóval mértük mind a résztvevők, mind a szülők számára. A testösszetételt, az energiafogyasztást, a kardiorespirációs alkalmasságot, a viselkedésértékelést és a táplálkozási ismereteket a kiindulási és a 12. héten értékeltük mind a gyermek, mind a szülő résztvevőinek.

Gyorsulásmérés

A gyorsulásmérők a fizikai aktivitás legszélesebb körében használt mérések, és megbízható mozgásértékelésnek számítanak gyermekek és serdülők körében (40). Az Actigraph aktivitásmonitor (Manufacturing Technology Incorporated; Pensacola, Florida) érvényes mutató volt a fiatalok fizikai aktivitásának és mozgásának meghatározásában (9). A résztvevőket arra kérték, hogy viseljék a monitort a jobb csípőjükre, és azt rugalmas szalaggal rögzítik. A gyorsulásmérők megfelelőségét naponta értékelték, amikor a kutatásban résztvevők Welk és mtsai által korábban megállapított eljárások alkalmazásával viselték a monitort. (43). Azokat a résztvevőket, akiknek több mint 3 nem megfelelő napja van, eltávolították az általános elemzésekből. A Trost (41) által kidolgozott kritériumokat használták a metabolikus ekvivalens (MET) aktivitás szintjének meghatározásához, és 4 MET-nél nagyobb perceket tekintettek mérsékelt aktivitás felett (40).

Lépésszámlálók

Az Omron ™ lépésszámláló készülékeket gyermekek és szülők viselték, hogy értékeljék a felhalmozott napi lépések számát. Kimutatták, hogy az Omron ™ lépésszámlálók érvényes és megbízható mérőeszközök a felnőttek gyalogos és életmódbeli tevékenységeihez (23, 24). A munkatársak minden héten letöltötték a lépésszámlálókat, hogy meghatározzák az előző hetekből felhalmozott napi lépések átlagos számát a következő hét céljainak meghatározásához.

Antropometria

Mértük a testtömeget és a testtömeget, és a testtömeg-index kiszámításához a BMI = kg · (m 2) -1 képletet használtuk. A BMI-százalékokat a CDC honlapjának növekedési diagramjaival számoltuk ki (6, 28). A testtömeget Seca platform mérleggel (Model 707, Seca Corp., Columbia, MD) 0,1 kg pontossággal mértük. Az állapotot 0,25 cm pontossággal standard falra szerelt sztadiométerrel mértük. A BMI z-pontszámokat jobb eszköznek tekintik az adipozitás változásainak értékelésére egy csoporton belül, ezért a CDC weboldaláról kapott referenciaprogram segítségével számolták (28, 30).

Test felépítés

Kettős energiájú röntgenabszorptiometriát (DXA) alkalmaztak a testzsír százalékának, zsírmentes tömegének és zsírtömegének meghatározásához. A DXA-k 1,6-3,8% -kal képesek kimutatni a testösszetétel változását (42). Ezért egy teljes test-átvizsgálást hajtottak végre a General Electric Lunar Prodigy Advance Plus alkalmazásával, gyermekgyógyászati ​​közepes letapogatási móddal (Lunar Radiation Corp., Madison, WI; szoftveres verzió Encore 2007).

Kardiorespirációs fitnesz

A Progressive Aerobic Cardiovascular Endurance Run (PACER) minden korosztály számára érvényes és megbízható módszer, és megmérte az egyén aerob képességét (7). Ezt a tesztet a FITNESSGRAM CD-n (Cooper Institute for Aerobic Research, 2000) ismertetett utasításoknak megfelelően adtuk be. A PACER teszt egy többlépcsős fitnesz teszt volt, amelyet zenére tettek, és minden szakasz fokozatosan gyorsult. A résztvevőket arra utasították, hogy szaladjanak át az edzőtermen, mielőtt a hangjelzés megszólalna az audio CD-n. A tesztet vagy kimerültség miatt szüntették meg, vagy azért, mert a résztvevő két körön keresztül nem tudta elérni a sípolás előtti távolságot. Az egyes résztvevők által teljesített körök számát a személyzet rögzítette adatelemzés céljából.

Energiabevitel elemzése

A résztvevőknek ki kellett tölteniük egy háromnapos ételmutatót a kiinduláskor és a 12 hetes program végén. A gyermek résztvevők szüleik segítségével kitöltötték az étlapokat. Az ételnaplót három egymást követő napon, egy hétvégi napon és két hétköznap tartották. A résztvevőknek fel kellett jegyezniük a napi elfogyasztott ételek és folyadékok elkészítésének módját, helyét és mennyiségét. Az étkezési naplók összegyűjtésekor a vizsgáló áttekintette a résztvevővel az élelmiszer-naplókat az egyértelműség és pontosság érdekében.

Az összes élelmiszer-naplót bevittük és elemeztük az Food Processor Plus, 8.0 verzió programmal (ESHA Research, Salem, OR). A Food Processor Plus program bebizonyosodott, hogy érvényes és megbízható program az energiafogyasztás elemzésére (4). Az energiafogyasztást elemeztük a teljes energiafogyasztás, a gramm zsír és a zsírból származó kalóriák tekintetében minden résztvevő esetében.

Viselkedésértékelés

A viselkedési tanácsadók hetente találkoztak a családokkal, hogy felmérjék az önellenőrzést és a célok elérését. A szokáskönyveket, egy önellenőrző eszközt, hetente gyűjtötték, és elemezték a teljesítés és a megfelelés szempontjából. Öt pontos skálát használtak a meghatározott kritériumok alapján, hogy meghatározzák a szokáskönyvek százalékos kitöltését a beavatkozás minden hetére. A pontozás kritériumai között szerepelt a résztvevők által a heti összesítésekről, az étkezés mennyiségéről, az elfogyasztott ételek mennyiségéről, a „vörös ételek” azonosításáról, a fizikai aktivitásról és a napi célokról szóló önálló bejelentés. Az ötfokú skála 1-től (Nincs befejezés/nincs beadva) 5-ig (minden kritériumnak megfelelt).

Emellett heti programcélokat hoztak létre minden család számára. Ezek közé a célok közé tartozott a testsúlycsökkentés célja 1-2 font felnőtteknek és 0,5-1,0 font gyermekeknek, energiafogyasztási cél az előző héten elfogyasztott vörös ételek 1-es csökkentése addig, amíg a résztvevők el nem érik a napi 2 piros ételt, és a fizikai aktivitás célja az előző héthez képest napi 1000 lépéssel növekvő lépések száma.

A programcélok mellett minden héten kidolgozták az egyéni családstratégiai célokat. Ezeket a célokat magatartási tanácsadókkal hozták létre, és a program céljainak és viselkedésének eléréséhez szükséges speciális stratégiákra összpontosítottak. Például a stratégiai célok között szerepelt az étlaptervezés, annak meghatározása, hogy ki és hol készítené el az ételeket, a gyermekek szállítása tevékenységekhez, a televíziózás korlátozása, a gyorsétterem korlátozása, a családi étkezési idő növelése stb. a gólokat és a résztvevőket mind a program, mind a stratégiai célokért 1-re (teljesített gól) vagy 0-ra (nem érte el a célt) minden héten szerezték.

Táplálkozási ismeretek

A BHF kutatócsoport 10 tételes kérdőívet készített a résztvevők táplálkozási ismereteinek felmérésére a beavatkozás előtt és után. Ez egy feleletválasztós kérdőív volt, amely az alapvető táplálkozással kapcsolatos információkat kért. A kérdéseket táplálkozási oktatási anyagokból állították elő, amelyeket ennek a beavatkozásnak a táplálkozási foglalkozásai során tanítottak, és amelyeket a második osztály olvasási szintjén írtak meg.

Statisztikai analízis

Az összes adatelemzést a SAS 10.0 (Cary, NC) verziójával fejeztük be. A standard leíró statisztikákat minden vizsgálati perióduson belül kiszámoltuk minden független méréshez átlagok és szórások alkalmazásával. Páros t-teszteket használtunk a kiindulási és a 12 hét közötti különbségek elemzésére. Pearson-korrelációs mátrixot fejlesztettek ki annak meghatározására, hogy milyen közvetítő változók kapcsolódtak a gyermek fizikai aktivitásának és energiafogyasztási viselkedésének változásához a 12 hetes beavatkozás során. A potenciális közvetítő változók közé tartoztak a táplálkozási ismeretek pontszáma, a heti célok elérése, a szokási könyv pontszámai, a jelenlét, a teljes energiafogyasztás, a vörös étel bevitele, a zsírgramm bevitele, a zsírkalória bevitele, az MVPA percei (csak gyermek), a napi lépések, az aerob percek, a BMI, BMI z-pontszámok (csak gyermek) és PACER körök mind a gyermek, mind a szülő számára. Elemezték a súlyváltozás, valamint a gyermek fizikai aktivitásának és az energiafogyasztás változásainak közvetítésének összefüggéseit is.

A p függő változókkal korreláló közvetítő változók Az 1. ábra az 1–3 regressziós modellek diagramja (a fentiekben felsorolva), amely a gyermekek testtömegvesztését ábrázolja a gyermek és a szülők változói által közvetítve. Ezután regressziókat használtunk annak meghatározására, hogy mely független változók jósolják meg a gyermek fogyását, megvizsgálva a gyermek fizikai aktivitásának és az energiafogyasztási magatartás változásának hatását. Vizsgálták a gyermek és a szülő által történő mediáció hatásait a gyermek energiafogyasztására és a fizikai aktivitásra.