A fogyókúra fenntartásában sikeres felnőttek étrendi és fizikai aktivitása

Absztrakt

Háttér

Korlátozott populációs adatok állnak rendelkezésre azokról a magatartási tényezőkről, amelyek fontosnak bizonyultak a felnőttek sikeres fogyásának fenntartásához.

Mód

A 2004-es Styles felmérés adatait, amelyeket 18 éven felüli amerikai felnőtteknek küldtek el, megvizsgálták a kiválasztott súlycsökkentési stratégiák és attitűdök közötti különbséget azok között a személyek között, akik sikeres testsúlycsökkentési kísérleteket jelentettek (lefogyott és képesek megtartani), és nem volt sikeres (a korábbi fogyási kísérletek sikertelenek voltak, vagy nem tudták tartani a lefogyott súlyt). A vizsgált magatartás magában foglalta az étrend módosítását, a szabadidős és sporttevékenységeket, az önellenőrzést és a súlykezelés akadályait.

Eredmények

Következtetés

Az önellenőrzési stratégiák, mint például a mérlegelés, az étkezés megtervezése, a zsír és a kalória követése, napi 30 vagy több perc edzés és/vagy fizikai aktivitás hozzáadása a napi rutinhoz, fontosak lehetnek a fogyás sikeres fenntartásában. A szabadidős tevékenységek, például a súlyemelés vagy a szórakozáshoz való főzés/sütés, azok a stratégiák, amelyek sikeres fogyókúrát jelentettek.

Háttér

Az amerikaiak majdnem fele próbál fogyni [1]. A klinikai vizsgálatok számtalan rövid távú, a fogyáshoz kapcsolódó egészségügyi előnyről számoltak be, ideértve a vérnyomás és a trigliceridek csökkenését, a lipoprotein szubfrakciók és az inzulinreakció javulását, valamint a jobb tüdőfunkciót [2, 3]. A fogyás hosszú távú egészségügyi előnyei közé tartozik a javított véráramlás [4] és a szív- és érrendszeri betegségek csökkenő halálozása [5]. Sajnos sok fogyásban szenvedő személy végül visszanyeri az elvesztett súly nagy részét [6–8].

Ennek a leíró cikknek az a célja, hogy megvizsgálja a jelentett súlycsökkentési stratégiák, életmódbeli tevékenységek és az egészséges testsúly észlelt akadályainak különbségeit a szabadon élő felnőttek körében, akik sikeres fogyásról számoltak be (lefogyott és nem tartották), és társaikban, akik nem jártak sikerrel (lefogyott, de nem tudta távol tartani, vagy nem volt képes lefogyni). Ismertetjük a leggyakoribb étkezési gyakorlatokat, a szabadidős fizikai tevékenységeket és a sportot, valamint az önellenőrző magatartást (diétás intézkedések és súlymérés), valamint a fogyás észlelt akadályait, beleértve a testmozgás idejét, az egészséges ételek költségeit, és szociális támogatás.

Mód

Miután a ConsumerStyles panelből 2004. július-augusztusban 32 ember vesztette el a veszteséget, a ConsumerStyles felmérést kitöltő fennmaradó 6 175 háztartást elküldtük a HealthStyles felmérésnek. E háztartások 4345 válasza érkezett, 70% -os válaszaránnyal. A jelen elemzés során felhasznált adatok az egészségről és az életmódról elsősorban az HealthStyles felmérésből származnak, míg a demográfiai jellemzőket a ConsumerStyles.

A változók meghatározása

Súlykontroll viselkedés

A válaszadók maguk azonosították a súlytörténet tapasztalatait. A súlykontroll előzményekkel kapcsolatos kérdések megvezetése a következő volt: "Összességében mi a BEST leírja a testsúlyával kapcsolatos tapasztalatait?" A válaszadókat arra kérték, hogy válasszanak az alábbiak közül: 1) lefogytam és képes voltam megtartani, 2) lefogytam, de nem tudtam tartani, 3) megpróbáltam lefogyni súly, de nem járt sikerrel, 4) tudatos erőfeszítéssel megtartottam a súlyomat, 5) erőfeszítés nélkül megtartottam a súlyomat, 6) hízott és nem próbáltam lefogyni, és 7) Nem figyelek a súlyomra. Azokat a résztvevőket, akik arról számoltak be, hogy lefogytak és képesek voltak megtartani azt, "sikeres fogyókúrákként" határozták meg, akik azt jelentették, hogy lefogytak, de nem tudták megtartani a súlyukat, vagy megpróbáltak lefogyni, de nem jártak sikerrel "sikertelen fogyókúrákként" határozták meg.

Súlykontroll stratégiák

Fizikai tevékenység/sport és szabadidős tevékenység

A megkérdezetteket arra is kérték, hogy 18 konkrét tevékenység listájáról tegyenek jelentést az összes fizikai tevékenységről/sportról, amellyel foglalkoznak: "Az alábbi fizikai tevékenységek/sportok melyikében vesz részt rendszeresen?" Ezek közé tartoztak a baseball/softball, kosárlabda, kocogás/futás, séta, kerékpározás, teke, golf, testedzés, súlyemelés, jóga/meditáció, karate/harcművészetek, úszás, túrázás, vadászat/horgászat, táborozás, síelés/snowboardozás, tenisz és röplabda. Ezenkívül a válaszadókat arra kérték, hogy válasszák ki a szabadidős tevékenységeket, amelyeket rendszeresen élveznek, a 29 lehetséges tevékenység listájából. Leíró célból különböző elemeket kombináltunk, amelyek hasonlónak tekinthetők az energiafelhasználásban (pl. Számítógépes játékok és videojátékok). Azok a válaszadók, akik nem választottak ki egyetlen tevékenységet sem, „nem meghatározott” kategóriába kerültek.

A fogyás vagy a fogyás fenntartásának akadályai

A válaszadókat a súlykontroll 9 lehetséges akadályáról kérdeztük: "Az alábbiakban felsoroljuk azokat a lehetséges okokat, amelyek megakadályozzák az embereket a fogyásban vagy az egészséges testsúly fenntartásában." Az egyes tételeknél a válaszadókat arra kérték, hogy jellemezzék annak hatását egy 7 pontos Likert-skála segítségével (1 = nincs vagy kevés a befolyás; 7 = sokat befolyásol). A tételek a következők voltak: 1) túl gyakran eszem otthonról távol, 2) gyakran túl fáradt vagyok a testmozgáshoz, 3) szeretek ócska ételt enni/édesszájú vagyok, 4) nincs időm testmozgás, 5) nem igazán figyelek arra, amit eszem, 6) nincs senki, aki velem mozogjon, 7) az étrend/az egészséges ételek nem annyira telítőek/még mindig éhesek, 8) túl nehéz ragaszkodni az edzés rutinjához, és 9) Az étrend/egészséges ételek túl sokba kerülnek. A regresszióanalízishez az 1-3 válaszokat kombinálva "nincs hatás", 4 semleges és 5-7 kombinálva "befolyás".

Statisztikai analízis

Az HealthStyles 4345 válaszadója közül az analitikai mintának választottuk a 2124 résztvevőt, akiket sikeres fogyókúrának (n = 587, 14,4%) vagy sikertelen fogyóként (n = 1537, 32,1%) soroltak be. Kizártuk azokat a válaszadókat, akik erőfeszítéssel vagy anélkül fenntartották a testsúlyt (n = 1363, 32,9%), híztak és nem próbálták lefogyni (n = 355, 8,5%), nem figyeltek a súlyukra (n = 304, 7,6 %), vagy hiányoztak a fogyásról vagy a fenntartásról szóló adatok (n = 199, 4,7%). Ugyancsak kizárták azokat a résztvevőket, akiknek hiányzott a magassága vagy súlya (n = 77), vagy azokat, akik szélsőséges magasságot vagy súlyértéket jelentettek (az 1999–2002-es Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálatok 1. – 99. Percentilisén kívül) (n = 44). Kizártuk azokat a női válaszadókat is, akik kijelentették, hogy jelenleg terhesek, vagy akik nem válaszoltak a terhességre vonatkozó kérdésre (n = 52). Kizárások után a végső minta 1958-os volt (néhány résztvevő megfelelt egy vagy több kizárási kritériumnak).

Összehasonlítottuk a sikeres és sikertelen testsúlycsökkentőket demográfiai jellemzőik, súlycsökkentő stratégiáik, önellenőrző magatartásuk és tevékenységeik általuk is ismertetett kilenc akadály alapján. A többszörös teszt miatt p = 0,01 értéket választottunk a khi-négyzet teszt szignifikancia szintjének a II. Típusú hiba valószínűségének csökkentése érdekében. Többváltozós logisztikai regresszióval számítottuk az esélyarányokat (OR) 95% -os konfidencia intervallummal (CI) a sikeres fogyáshoz (szemben sikertelennel) egy olyan modellben, amely magában foglalta a nemet, az életkort, a fajt, az iskolai végzettséget, a háztartások éves jövedelmét és a testtömeg-indexet (BMI; kilogrammban kifejezett tömeg és magasság méterben kifejezve osztva. Többváltozós logisztikai regressziós modelleket is alkalmaztunk, amelyek a nemhez, az életkorhoz, a fajhoz, az iskolai végzettséghez, a háztartások éves jövedelméhez és a BMI-hez igazodva értékelték a sikeres súlycsökkentő szerep és a fogyás vagy a testsúly megtartásának sajátos akadályai közötti kapcsolatot. A válasz hiánya miatt hiányzó adatokat kizártuk az egyes összehasonlításokból. Valamennyi elemzést SAS-hívható (9.1 verzió, Cary, NC) SUDAAN segítségével végeztük (9.0 verziójú Kutatási Háromszög Intézet, Kutatási Háromszög Park, NC) a komplex mintavételi tervezés és súlyozási eljárás figyelembevétele érdekében.

Eredmények

A sikeres és sikertelen fogyókúrák végső analitikai mintájában egyharmaduk (30,96%) volt sikeres a fogyásban és a súlyuk megtartásában. A sikeres csoportba kerülés esélye alacsonyabb volt a nőknél (korrigált OR = 0,63, 95% CI = 0,48-0,81), mint a férfiaknál (a referens) (1. táblázat). A sikeres fogyókúra esélye alacsonyabb volt a 30–44 éveseknél (OR = 0,51, 95% CI = 0,30-0,89), mint a 18–29 éveseknél (referens). A sikeres fogyókúra esélye nem különbözött faj/etnikai hovatartozás, végzettség vagy háztartás jövedelme szerint. A sikeres csoportba kerülés esélye sokkal alacsonyabb volt azoknál a személyeknél, akiknél a BMI ≥ 35,0 (OR = 0,12, 95% CI = 0,07-0,19), mint a referencia csoportban (BMI 1. táblázat A sikeres és sikertelen súlycsökkenés előfordulása és a korrigált érték) demográfiai jellemzők szerint a siker esélye - Styles Survey 2004.

Az öt leggyakoribb súlykontroll-viselkedés nem különbözött szignifikánsan (p> 0,005) a sikeres és sikertelen fogyókúrák között: csökkent elfogyasztott élelmiszer mennyiség (79,60%; 82,39%), több elfogyasztott gyümölcs és zöldség (71,37%; 65,91%), kisebb adagok (64,57%; 64,98%), kevesebb zsíros étel (60,13%; 57,66%) és nincsenek édesített italok (56,50%; 52,57%) (2. táblázat). Ezzel szemben a sikeres fogyókúrák szignifikánsan nagyobb hányada számolt be napi 30 vagy több perc gyakorlásról (a hatodik leggyakoribb stratégia (46,91% szemben 37,54%) és fizikai aktivitással a napi rutinban (46,70% szemben 34,88%; ez volt a hetedik alternatívaként a sikeres fogyókúrák lényegesen alacsonyabb hányada számolt be vény nélkül kapható diétás termékek használatáról (a tizenhetedik leggyakoribb stratégia (10,36%, szemben 15,89%).

Az önellenőrző magatartás elemzése (a hét legtöbb napján végezték) számos jelentős különbséget mutatott a fogyás állapota szerint (3. táblázat). A sikeres fogyókúrák lényegesen nagyobb arányban számoltak be az étkezés tervezéséről (35,90% versus 24,88%) a kalóriák (17,73% szemben a 8,84%) és a zsírok nyomon követéséről (16,40% és 6,57%). Hasonlóképpen, a sikeres vesztesek nagyobb hányada számolt be a tányérjukon lévő étel mennyiségének méréséről (15,89%, szemben 6,73%). A sikeres testsúlycsökkentők nagyobb arányban mérlegelték magukat minden nap (20,30%), mint azok, akik nem jártak sikerrel (11,00%).

Mind a sikeres, mind a sikertelen fogyókúrák között a gyaloglás volt a leggyakoribb fizikai aktivitás/sport (61,51%, szemben az 56,41% különbség nem szignifikáns) (4. táblázat). Az egyetlen szignifikáns különbség a súlyemelésnél volt (a sikeresek 19,01% -a, a sikertelenek 10,86% -a, p = 0,002). Mind a sikeres, mind a sikertelen fogyókúrák különféle szabadidős tevékenységeket folytattak, de csak a szórakozásból való főzés/sütés volt gyakoribb a sikeresek között (45,59% szemben 36,48%) (p = 0,004) (5. táblázat).

A kovariánsok korrekciója után a sikeres súlycsökkentő esélye 48–76% -kal alacsonyabb volt azoknál, akik szerint a testmozgás szempontjai befolyásoló tényezők (azaz nincs idő a testmozgásra, túl fáradt a testmozgásra, senki sem gyakorol túl keményen a testedzési rutin fenntartása érdekében) összehasonlítva azokkal, akik a testmozgás csekély vagy egyáltalán nem gyakorolt hatásáról számoltak be súlykontroll-gátként (6. táblázat). A sikeres súlycsökkentő esélye 48–64% -kal alacsonyabb azok számára, akiket befolyásolnak a súlykontroll diétás akadályai (túl gyakran étkezzenek otthonról, szeretnek egészségtelen ételeket fogyasztani, ne figyeljenek az étrendre, az étrendre/egészségre) ételek nem kielégítőek, a diétás/egészséges ételek túl sokba kerülnek) azokhoz képest, akik az étrend csekély vagy semmilyen hatásáról számoltak be. Azoknál a válaszadóknál, akik semleges érzelmekkel voltak az egészséges testsúly elvesztésének vagy fenntartásának akadályai iránt, alacsonyabb volt az esélyük a sikerre, mint azoknak, akik szerint ezek az akadályok nem voltak befolyásoló tényezők.

Vita

A súlykontroll-stratégiák széles skálájával kapcsolatos kérdések (pl. Kalóriaszámolás, ételmennyiség csökkentése, kevesebb zsíros étel fogyasztása, zsírtartalmú termékek fogyasztása) nem mutattak különbségeket a fogyás sikeressége szempontjából, de ezek a kérdések arra utaltak, hogy kipróbáltak valamit az elmúlt 12 hónapban. Amikor a súlykontroll gyakorlatokra összpontosítottak, amelyeket a hét legtöbb napján követtek, az eredmények jelentősen különböztek, mivel az étkezés megtervezése, a kalóriák nyomon követése, a zsír követése és az ételek mérése mind gyakoribb volt a sikeres fogyókúrákban, mint a sikertelen fogyókúrákban. Mások hasonló eredményeket találtak [8]. Gorin és munkatársai [15] azt találták, hogy a fogyókúra fenntartása a héten és az éven át tartó fogyókúra következetesebb volt, mint egyszerűen a hétköznapokra korlátozni a fogyókúrát. Bár intuitív értelme van (és összhangban áll tanulmányunkkal), hogy viselkedésének nyomon követése jobb egészségügyi gyakorlatokhoz vezethet, az étkezési naplók kivételével, hiányosak a hipotézis alátámasztására irányuló kutatások.

Noha a testsúlycsökkentés nem egy speciális fizikai aktivitási ajánlás, a súlyzós edzés különféle mechanizmusok révén növelheti az energiafogyasztást, és ezáltal elősegítheti a súlykontrollt [16, 17]. Sokkal többet kell tudni arról, hogy a súlyzós edzés hogyan segítheti a testsúly fenntartását, amint arról az Országos Súlykontroll Regiszter tagjainak 20% -a számolt be [9, 18]. Vizsgálatunkban a súlyemelés majdnem kétszer gyakoribb volt a sikeres fogyókúrák körében, és azt is megállapítottuk, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel sikeresek a fogyásban. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a súlyemelés nagyobb elõnye volt az oka a férfiak nagyobb sikerének a fogyásban, vagy talán a súlyemelés sok résztvevõnek egyfajta edzés volt a meghatározott sportágakban, és ezáltal lehetõvé tette a jelölést a fizikailag aktívak számára. életmód.

A sikeres fogyókúra esélye alacsonyabb volt azoknál, akik arról számoltak be, hogy az étrendi súlykontroll akadályok befolyásolják őket (pl. Túl gyakran étkezzenek otthonról, az étrend/egészséges ételek nem kielégítőek, a diéta/egészséges ételek túl sokba kerülnek). számoltak be arról, hogy az étrendi korlátok alig vagy egyáltalán nem befolyásolják a súlykontrollt. Ez azt sugallja, hogy az ízlés, a költség és a kényelem kérdéseire szükség lehet a fogyás vagy az egészség megőrzésének elősegítésére irányuló kezdeményezésekben. Az a megállapításunk, hogy a főzés vagy a szórakozásból való sütés gyakoribb volt a fogyókúrában sikeresek között, korántsem volt váratlan, de talán nem is volt kiszámítható. Talán azok, akik szeretnek főzni és sütni, gyakrabban étkeznek otthon; olyan ételeket, amelyek egészségesebbnek számítanak, mint a gyorséttermekben vagy a teljes körű szolgáltatást nyújtó éttermekben. Megállapították, hogy az otthon készített ételek tápértéke jobb, mint az otthon kívül készült ételeké, utóbbiaknál magasabb az összes kalória, zsír és nátrium, valamint alacsonyabb a rosttartalom [19].

Az sem meglepő, hogy a testmozgás akadályai (ideértve a túl fáradtságot, az idő hiányát vagy a kivel való mozgás senkit, túl nehéznek tartják a testmozgás rutin fenntartását) a fogyás sikertelenségével járnak. Így mind az idő nyomása, mind a társadalmi támogatás hiánya fontosnak tűnik. Elfhag és Rossner (2005) megállapította, hogy a társadalmi támogatás, a jobb megküzdési stratégiák és az életstressz kezelésének képessége a sikeres testsúly megőrzéséhez kapcsolódó tényezők [10]. A közösségi prevenciós szolgálatok munkacsoportja [20] azt sugallja, hogy a környezeti akadályok és a társadalmi támogatás hiánya befolyásolja a testmozgást. Az életmódbeli fizikai tevékenység folytatásának kényelmesebb lehetőségeinek növelése (például apró változtatások az épített környezetben, például járdák, parkok és utak) motiválhatja egyes ülő embereket viselkedésük megváltoztatására.

Következtetés

Mivel a fogyás utáni karbantartás nehéz lehet, fontos meghatározni a sikert elősegítő tényezőket. Az önellenőrzési stratégiák, mint például a mérlegelés, az étkezés megtervezése, a zsír és a kalória nyomon követése, a napi 30 vagy több perc edzés, valamint a fizikai aktivitás hozzáadása a napi rutinhoz, fontosak lehetnek a fogyás fenntartásában. Az eredmények azt is jelzik, hogy a sikeres testsúlycsökkentők nagyobb valószínűséggel számoltak be súlyemelésről vagy szórakozásból való főzésről/sütésről, mint a sikertelen fogyókúrák.