A gyalogos testmozgás dózis-válasz hatása a fogyásra. Mennyi elég?

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS: A testmozgás a viselkedési súlycsökkentő programok sarokköve. A fogyás elősegítéséhez és az egészségügyi előnyök kiváltásához szükséges teljes testmozgás mennyiségét nem vizsgálták kellőképpen. Ennek a tanulmánynak a célja az volt, hogy megvizsgálja a gyalogos „anyagcsere-fitnesz” gyakorlatok két különféle mennyiségének hatását alacsony zsírtartalmú, ad libitum diéta (LFAL) a fogyásról és a további módosítható, egészséggel kapcsolatos változókról (HRV) a túlsúlyos premenopauzás nők etnikailag sokszínű mintájában.

TERVEZÉS: Klinikai 12 hetes súlycsökkentő beavatkozási vizsgálat napi 5,0–5,8 MJ diétával, a résztvevők 30 percet gyalogolva, heti 5 napon át (DEX1), b) 60 percet gyalogolva a résztvevők hetente ötször (DEX2) vagy (c) ) csak diétás kontrollcsoport (DO).

TÁRGYAK: 56 alany (vegyes BMI = 34,26 ± 6,61, átlagéletkor = 39,45 ± 7,34) 56 alanyból álló (főleg spanyol) vegyes faji minta teljesítette a 12 hetes programot.

MÉRÉSEK: Különböző testtömeg, testösszetétel és zsíreloszlási változók, étrendi bevitel és további HRV, például vér lipidek, vérnyomás és a kardiorespirációs alkalmasság becslése a kiinduláskor és 3 hónap után.

EREDMÉNYEK: Valamennyi csoport hasonló és szignifikáns (P

Bevezetés

Mód

Tantárgyak és kutatási tervezés

Alapvizsgálat

Az összes változót mérő szakember vak volt a csoportos kijelölés szempontjából. Az első teszt magasság- és súlymérésből állt, amelyet a résztvevők öltözve és cipő nélkül végeztek. A testtömeget 0,25 font pontossággal mértük egy kalibrált klinikai mérleg skálán (Detecto Scales, Inc., Brooklyn, NY, USA). Az alanyokat meg kellett mérni a kiindulási és a kezelés utáni mérési periódusokon, azonos skálán. A testmagasságot 0,25 pontossággal (cipő nélkül) mértük standard sztadiométerrel. A testtömeg-indexet (BMI; kg/m 2) a kilogrammban kifejezett tömeg és a négyzetméterben kifejezett magasság hányadosa alapján számítottuk.

A testösszetételt a test sűrűségének hidrodenzitometriával történő meghatározásával határoztuk meg. A merülőtartályt mérleggel látták el, amely egy erőcellás átalakítóhoz volt rögzítve, és integrált erősítővel volt összekapcsolva. Ez lehetővé tette a víz alatti testtömeg és a testsűrűség pillanatnyi leolvasását a tüdő maradék térfogatával korrigálva (az egyes alanyok létfontosságú képessége alapján becsülve). A testzsír százalékát a test sűrűségéből számítottuk ki a Siri egyenlet segítségével. A zsírtömeg kiszámítása a testzsír százalékának és a testtömegnek (kg) szorzatával történt. A zsírmentes tömeget úgy határoztuk meg, hogy a teljes testtömegből (kg) kivontuk a zsír tömegét (kg). Három párhuzamos hidrosztatikus mérési vizsgálatok átlagát jelentették. Azok az alanyok, akik féltek a hidrosztatikus méréstől a teljes fejesmerüléssel, ugyanazt az eljárást hajtották végre fejmerítés nélkül (HWNS). Kutatások bebizonyították, hogy a HWNS érvényes alternatíva a hagyományos hidrodenzitometriás módszerrel az elhízott nők testösszetételének felmérésére. 14

A centrális elhízás változásainak felmérése érdekében mértük és számítottuk a sagittalis átmérőt, a derék kerületét és a WHR-t. A derékbőség és a sagittális átmérő mérése megbízható antropometrikus helyettesítőknek bizonyult a túlsúlyos kaukázusi és afroamerikai nők számos egészséggel kapcsolatos változójának előrejelzéséhez. 15 A köldök szintjére helyezett antropométerrel (modellszám: 01290, Lafayette Instrument Company, Lafayette, IN, USA) a nyilas átmérőt fekvő helyzetben mértük. A derék kerületét a csomagtartó legszűkebb pontján mértük, standard rugós mérőszalaggal (Creative Health Products, Ann Arbor, MI, USA). A csípő kerületét a legnagyobb gluteális kiemelkedés helyén mértük. A derék-csípő arányt (WHR) a derék és a fenék átmérőjének arányaként számítottuk ki. Az összes antropometriai mérést ugyanaz a képzett kutató végezte, és 0,1 cm pontossággal rögzítették két példányban és átlagolva. Ha a két mérés közötti különbség nagyobb volt, mint 1 cm, akkor elvégeztek egy harmadik mérést és rögzítették a két legközelebbi érték átlagát.

Az alany nyugalmi szisztolés és diasztolés vérnyomását (BP) két párhuzamosan mértük 2 Hgmm pontossággal (kényelmesen ülve ülve). A jobb kar brachialis artériájának nyomását 5 perc pihenőidő után higany vérnyomásmérővel határoztuk meg. Ugyanaz a képzett regisztrált nővér végezte el az összes mérést. A kiindulási értékeknél két mérés átlagát jelentették. A pulzusszámot a sugár artéria tapintásával mértük 20 másodpercig, majd háromszorosával megszoroztuk a percenkénti pulzusszám elérését. A vérnyomást és a becsült VO2max-tesztet megelőzően minden betegnél meghatároztuk a nyugalmi BP-t és a pulzusszámot.

Az előző állomásokon végzett vizsgálatot és vérvételt követően az alanyok könnyű harapnivalót ettek, és a Miami Egyetem pályájára kísérték őket. Egy mérföldes terepi tesztet adtak nekik, kiképzett fiziológusok felügyeletével. Az alanyokat arra kérték, hogy a lehető leggyorsabban járjanak be négyszer egy szokásos 440-es tartán pályán. Az alanyok szóbeli ösztönzést kaptak arra, hogy a lehető leggyorsabban járjanak. A pulzusszámot 15 másodpercig vettük, és megszoroztuk négyzel, hogy egyperces pulzusszámot kapjunk közvetlenül az egy mérföldes séta befejezése után. A mérföldes séta teljesítéséhez szükséges időt és a megfelelő pulzusszámot később érvényes (r= 0,93) és pontos (azaz = 0,355) nemspecifikus egyenlet a VO2max kiszámításához. 16.

Vérgyűjtés és elemzések

Vért vettünk az antecubitalis vénából, és a mintavételt egy éjszakai böjt (12 óra) után végeztük. Egy képzett phlebotomista 10 perc vénás vért gyűjtött az alanyoktól ülve és csendes helyzetben 5 percig a vérvétel előtt. Centrifugálást követően a szérumot eltávolítottuk az alvadékból (a sejtek glükóz metabolizmusának elkerülése érdekében), és Vitros DT 60 II rendszer (Johnson & Johnson® Clinical Diagnostics, Rochester, NY, USA) segítségével elemeztük az alábbiak szerint: összkoleszterin (TC ), nagy sűrűségű lipoproteinek (HDL-C) és triacil-glicerin (TG).

Az ellenőrzéseket minden teszten naponta futtatták, és a rendszer teljesítményének ellenőrzésére, valamint a pontosság és pontosság ellenőrzésének elősegítésére használták. A VLDL-C-t úgy számoltuk ki, hogy elosztottuk a TG-t 5-tel, és az LDL-C-koncentrációt Friedewald 17 módszerével számítottuk, amely kivonja a HDL-C-t és a VLDL-C-t a TC-ből. Az atherogén index kiszámítása a TC/HDL-C arány értékelésével történt, Stampfer és munkatársai szerint. 18.

Tizenkét hetes diéta és testmozgás kezelési program

Diétás program

Az étrend az Amerikai Dietetikus Szövetség és az Amerikai Diabétesz Szövetség kalóriacsereprogramjának módosított változatát követte 19. étlap, amelyben az alanyok különböző kategóriájú ételeket választottak. A résztvevőket arra utasították, hogy táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott „szív egészséges” étrendet kövessenek, a következő irányelvek szerint: kb. 1200–1400 kcal napi bevitel, javasolt maximális napi zsírtartalom (35 g/nap), javasolt fehérje-, tej-, zsír- és zsírtartalom és magas rosttartalmú komplex szénhidrátcserék, valamint a gyümölcs- és zöldségcserék minimális, de nem maximális száma. Az étrendet figyelembe veszik ad libitum mivel az alanyok korlátlan hozzáférést kaptak a magas rosttartalmú, alacsony zsírtartalmú és alacsony kalóriatartalmú ételekhez. A korlátlan gyümölcs- és zöldségfogyasztás nem növelte jelentősen a hozzávetőleges napi kalóriabevitelt az ajánlott maximum fölé. Az alanyokat arra kérték, hogy többször nyújtsanak be heti étkezési naplókat, amelyeket a regisztrált dietetikus felülvizsgált annak érdekében, hogy mindhárom étrendi beavatkozási csoportban hasonló étrendi megfelelést biztosítsanak. A kiindulási és a teszt utáni 3 napos étkezési naplókat a Nutritionist V szoftverprogrammal elemeztük (First DataBank, Inc., San Bruno, Kalifornia).

Gyakorlási edzésprotokollok

Korábbi kutatások alapján 26 a gyalogos csoportok lemorzsolódásának kritériuma az volt, hogy a testmozgás kevesebb, mint 85% volt. Az edzésprotokollnak való megfelelést a következőképpen számolták ki: a részt vett foglalkozások teljes számának elosztva a biztosított gyakorlatok teljes számával, szorozva a 100-zal. Az alanyok pótolhatták a kihagyott edzéseket, amelyeket bejelentkeztek a jelenléti űrlapba.

Utótesztelés

Az utóteszt abból állt, hogy ugyanazokat a méréseket ismételjük meg, ugyanabban a sorrendben, mint a kiindulási teszt. Az utólagos tesztelést követően statisztikai elemzéseket végeztek az összes mért változón.

statisztikai elemzések

Az összes változóval egyváltozós eljárásokat hajtottak végre a vizsgálati minta leírására, amely számos leíró statisztikát tartalmazott, beleértve az átlagot és a szórást. A csoportok közötti különbségeket összehasonlítottuk a Group by Time ismételt mérésekkel, az általános lineáris modell alapján. Teszteltük a Csoport és az idő, valamint a Csoport idő szerinti kölcsönhatásait. Jelentős csoport-idő interakció jelezte, hogy a kiindulási értékről a poszt-tesztre történő változás a kezelési csoporttól függően eltérő volt. Az összes szignifikáns kölcsönhatást tovább vizsgáltuk egy ismételt mértékű általános lineáris modell alkalmazásával, hogy szembeállítsuk az idő meredekségének különbségeit, egyidejűleg két csoportot összehasonlítva. Ezenkívül azokban a változókban, amelyek jelentős interakciót mutatnak, párosított minták t-teszteket vizsgáltunk, hogy meghatározzuk a teszt utáni változások szignifikáns kiindulópontját az egyes csoportokon belül. Valamennyi statisztikai tesztet szignifikánsnak tekintették a P≤0,05 szint. Az adatokat a statisztikai elemző rendszer (SAS statisztikai szoftver, SAS Institute, Cary, NC, USA) segítségével elemeztük.

Eredmények

A kitöltők statisztikai elemzése (n= 56) összehasonlították a kiindulási alanyok értékelését a lemorzsolódásokkal (n= 32). A kiindulási teszt során egyetlen fiziológiai és metabolikus változóban sem figyeltek meg szignifikáns különbséget a lemorzsolódók és a befejezők között. A khi-négyzet elemzéssel megállapítottuk, hogy a csoporthoz való tartozás nem kapcsolódik a lemorzsolódás arányához (χ 2 = 2,388; P= 0,303).

Az ANOVA nem mutatott szignifikáns különbséget semmilyen fizikai, étrendi vagy egészséggel kapcsolatos változóban a három csoport között (n= 56) az alapvonalon. Ezenkívül egy khi-négyzet elemzés nem mutatott ki szignifikáns különbséget az etnikai megoszlásban a három csoport között (χ 2 = 5,478; P= 0,705). A 12 hetes kísérleti periódus előtti és utáni fizikai jellemzőket az 1. táblázat mutatja be. Az életkor és a magasság kivételével, amelyek a program folyamán nem változtak, mindegyik fizikai jellemző jelentős időbeli jelentős hatást mutatott (P≤0,05), jelezve a testtömeg (kg), a BMI (kg/m 2), a testzsír százalékos arányát, a teljes zsírtömeg (kg) és a zsírmentes testtömeg (kg) hasonló és jelentős csökkenését az összes csoport között.

Ismételt mértékek varianciaanalízise az (a) becsült VO2max, (b) derékkörfogat, (c) sagittális átmérő és (d) LDL-koleszterin esetén a csak étrendben (DO), n= 16), 30 perces sétálók (DEX1, n= 21) és 60 perces sétálók (DEX2, n= 19).

Az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL-C) volt az egyetlen metabolikus változó, amely jelentős csoportot mutatott az idő interakció alapján (P= 0,004). Az 1. ábrán látható az LDL-C szignifikánsan nagyobb csökkenése mind a DEX1 (P= 0,0099) és DEX2 (P= 0,0011) csoportok a DO csoporthoz képest. A DEX1 és a DEX2 csoport között nem volt szignifikáns különbség az LDL-C csökkenésének nagyságát tekintve. Egy diák párosítva van t-A tesztből kiderült, hogy csak az edzéscsoportok statisztikailag szignifikánsan mutattakt(20) = 2,89; P= 0,010 a DEX1 és t(18) = 4,0; P= 0,001 a DEX2 esetén) az LDL-C csökkenése az alapvonaltól az utóvizsgálatig.

A 3. táblázatban bemutatott egyéb változók egyikére sem volt más szignifikáns csoport-idő interakció. Számos egészséggel kapcsolatos változó azonban jelentős fő hatást gyakorolt az időre. A nyugalmi diasztolés vérnyomás statisztikailag szignifikáns csökkenést mutatott (az idő fő hatása) az összes csoport esetében (P= 0,0027). Az idő szempontjából jelentős fő hatást mutattak ki a WHR-ben is (P≤0,05), ami ezeknek az értékeknek hasonló és szignifikáns csökkenését jelzi az egyes csoportokon belül az utólagos tesztelés során. Hasonló és statisztikailag szignifikáns csökkenés volt megfigyelhető a TC-ben is (P= 0,0001), TG (P= 0,0200) és a TC/HDL arány (P= 0,0264) az összes csoport között. A vizsgált egészséggel kapcsolatos változók egyikében sem volt szignifikáns fő hatás a csoportra. Továbbá egy hallgatóé t-a független mintákra vonatkozó teszt nem mutatott ki szignifikáns különbséget a DEX1 és a DEX2 között a résztvett gyakorlatok teljes számában (t(38) = - 1,29, P= 0,20).

Vita

Megvizsgálták a járási térfogat dózis-válasz kérdését rövid távon, és pontosabban számszerűsítették, hogy mennyi testmozgás elegendő a fogyás és más egészségügyi előnyök elősegítésére. Ezenkívül adataink elsőként hasonlítanak össze két különböző mennyiségű gyalogos testedzést diétával kombinálva a túlsúlyos, mozgásszegény, nagyrészt spanyol és afro-amerikai származású nők nagy mintájában.

Nem találtunk napi 30–60 perc fizikai aktivitás közötti volumen – kimenet dózis-választ a fogyás tekintetében, kizárólag a diéta során. Valójában a testmozgás hozzáadása egyáltalán nem növelte a fogyás mértékét. Minden alany, csoporttól függetlenül, testtömegének körülbelül 6% -át vesztette (DO 9, DEX1 13, DEX2 pedig 13 fontot fogyott). Ez a megállapítás összhangban van a korábbi, 5,27 kutatással, amely a testmozgás rövid távú súlycsökkenésre gyakorolt további hatását vizsgálja. A randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok áttekintése során Stefanick 28 nem számolt be nagyobb fogyásról diétával és testmozgással, mint egyedül a diéta. A 29. szárny azt sugallta, hogy az eltérés oka lehet a kis mintaméret és a rövid kezelési periódus, két korlátozás, amely minden bizonnyal a tanulmányunkban bemutatott csoportok közötti jelentős fogyáskülönbségek hiányához vezethetett. Mindazonáltal a kalóriabevitel tűnik a súlycsökkenés legerősebb elemének,.

Az éhomi szérum TG koncentrációja általában növekszik az alacsony zsírtartalmú étrend betartását követően. 39 Meglepő módon az adataink az éhomi TG-koncentrációk jelentős csökkenését mutatták. Ezek az eredmények tükrözik a hasonló alacsony zsírtartalmú étrendet és az aerob edzésprogramokat, amelyekben a TG szintje csökkent mind a diéta, mind az étrend és a testmozgás csoportokban. 40,41 Az összes csoport lefogyott és csökkent a TG, függetlenül a testmozgástól. Így úgy tűnik, hogy a fogyás az a tényező, amely megfordíthatja az alacsony zsírtartalmú étrend TG-emelő hatását.

Meg kell jegyezni, hogy a DO csoport a becsült VO2max csökkenést mutatott, amely jelentősen eltért a mindkét gyalogos csoport által becsült VO2max növekedésétől. A VO2max kismértékű, de jelentős növekedését Duncan, Gordon és Scott 26 is megfigyelte alacsony intenzitású gyalogos testmozgást alkalmazó kutatásokban korábban ülő, premenopauzás nőknél. Így adataink kiegészítik a kutatások körét, amelyek arra utalnak, hogy az ön által kiválasztott intenzitással járás előnyös a kardiorespirációs fitnesz javításához az étrend okozta fogyás során. Ennek fontos közegészségügyi következményei vannak, mivel az alacsony kardiorespirációs alkalmasság erős és független előrejelzője a CVD-nek és a minden okból eredő halálozásnak. 43 Ezenfelül ezek az eredmények tovább támogatják az önszabályozott testmozgás mint az „anyagcsere-fitnesz” előmozdítójának és az egészséggel kapcsolatos jelentős előnyök elérésének eszközét.

Elemzéseink nem mutattak szignifikáns különbséget az edzés látogatottságában a DEX1 és a DEX2 között. Így empirikus bizonyítékokat szolgáltattak, amelyek arra utalnak, hogy a napi 30 perc séta hasonló képességgel rendelkezik a derék kerületének, a sagittális átmérőjének és az LDL-C értékének csökkentésére, mint a 60 perc testedzés. A különböző gyaloglásmennyiségek összehasonlítását és a nagyobb mintaméretek beépítését célzó jövőbeni kutatások segítenek az egyértelműbb megértésben, ha valóban létezik dózis-válasz kapcsolat a gyaloglás és az anyagcsere változó kimeneteleinek kedvező változásai tekintetében. A jelen kutatás némi betekintést adott abba, hogy mennyi testmozgás elegendő az egészséggel kapcsolatos előnyök előmozdításához. Az a tény, hogy a gyaloglás étrendhez való hozzáadása nem váltott ki lényegesen nagyobb súlycsökkenést, arra utal, hogy a hangsúlyt a testmozgásra kell helyezni, mint az egészséggel kapcsolatos előnyök elérésének eszközét, nem pedig pusztán a fogyás fokozásának eszközeként.

Összefoglalva, a jelenlegi eredmények azt bizonyítják, hogy: (1) sem a 30, sem a 60 perces séta, a heti 5 nap hozzájárult a lényegesen nagyobb súlycsökkenéshez egyedül a diéta felett, ami arra utal, hogy az étrend a legerősebb tényező a fogyás elősegítésében ezen belül időkeret; (2) a gyalogos testmozgás étrendhez való hozzáadása több HRV-ben csak a diéta felett előnyösebb változásokat eredményez. A HRV-re történő járás dózis-válasz hatását illetően azt találták, hogy 30 perc gyaloglás étrenddel kombinálva, amelyet a hét legtöbb napján végeznek, ugyanolyan előnyös, mint napi 60 perc gyaloglás e további egészséggel kapcsolatos előnyök elérése érdekében az „anyagcsere-fitnesz” paradigmának megfelelően; (3) kimutatták, hogy nagyszámú, túlsúlyos, spanyol és afroamerikai származású nő kedvezően reagált az egészséges életmódot népszerűsítő anyagcsere-fitnesz és LFAL diéta programra. Ez a megállapítás további elhízási beavatkozási programokat indokol, amelyek ezt a populációt célozzák meg.

Hivatkozások

Must A, Spadano J, Coakley EH, Field AE, Colditz G, Dietz WH. A túlsúlyhoz és az elhízáshoz kapcsolódó betegségterhelés JAMA 1999 282: 1523–1529.

Manson JE, Willett WC, Stampfer MJ et al. Testtömeg és halálozás a nők körében New Engl J Med 1995 333: 677–685.