A gyermek pacemakerekről és a beültethető kardioverter defibrillátorokról (ICD)

Elektrofiziológia és szívritmus program

Mi az a beültetett pacemaker?

Az implantált pacemaker egy kicsi eszköz, amelyet abnormálisan lassú szívritmusú betegek kezelésére használnak. Az eszközt általában a bőr alá ültetik be. Olyan elektromos jelet produkál, amely stimulálja a szívet és megdobogtatja.

Beültetett szívritmus-szabályozó alkalmazható olyan helyzetekben, amikor a szív természetes pacemakere (a sinoatrialis csomópont vagy az SA csomópont) nem működik megfelelően, vagy amikor a szív elektromos rendszerének más részei blokkolva.

A gyermek szívritmus-szabályozóit a bőr alá lehet helyezni a több hely egyikén. A kisgyermekeknél (csecsemőknél, kisgyermekeknél, óvodás és kisiskolás korú gyermekeknél) a pacemaker generátort gyakran a hasba helyezik. Idősebb gyermekeknél és serdülőknél a pacemaker generátort gyakran a mellkasba helyezik, közvetlenül a kulcscsont alatt.

Mi az a beültethető kardioverter defibrillátor (ICD)?

Az implantálható kardioverter defibrillátor (ICD) egy olyan kicsi eszköz, amelyet olyan betegek kezelésére használnak, akik kórosan gyors szívritmusban szenvednek, vagy fennáll annak a veszélye, hogy szívmegálláshoz vezethet.

Az ICD szinte azonnal képes észlelni ezeket az életveszélyes szívritmusokat. Amikor a veszélyesen gyors szívritmus fennmarad, és meghaladja az előre beprogramozott pulzus küszöbértékét, az ICD képes elektromos mentő sokkot kiváltani a normál pulzus helyreállítása érdekében. Valamennyi ICD pacemaker, és képes arra, hogy kórosan lassú ritmus esetén a szívben járjon.

Miért van szüksége egy gyermeknek pacemakerre vagy ICD-re?

A kóros szívritmusok vagy aritmiák károsítják a szív azon képességét, hogy hatékonyan pumpálja a vért az egész testben. A lassú ritmusok vagy bradyarrhythmiák csökkentik az idő múlásával kiszivattyúzott vér mennyiségét. A gyors ritmusok vagy tachycardiák rontják a szív vérképző képességét. Mind a gyors, mind a lassú szívritmus csökkentheti a szívteljesítményt (a szív percenként pumpált vérmennyiségét), ami olyan tünetekhez vezethet, mint a fáradtság, a test intoleranciája vagy az ájulás.

A pacemakereket általában kórosan lassú szívritmusban szenvedő betegek számára ajánlják. Ha a szívverés túl lassú, a pacemaker növeli a pulzusszámot és helyreállítja a normális szívteljesítményt. Lassú szívritmus léphet fel, ha a szív természetes elektromos rendszere károsodik a szívműtét eredményeként, vagy ritka örökletes szívbetegségek miatt.
Ezek a lassú szívritmusok olyan tüneteket okozhatnak, mint a fáradtság, vagy korlátozhatják a beteg mozgásképességét vagy normális, mindennapi tevékenységekben való részvételét. A pacemakerek olyan betegek számára is javallhatók, akiknél a szívritmus hirtelen szüneteltetése ájuláshoz vezet.

Amikor a szív túl gyorsan dobog, nincs elég idő a kamráknak vérrel telni az ütések között. A defibrillátor sokkot okozhat a szívben, amikor túl gyorsan ver, ami helyreállítja a normális ütemet és ritmust.

Az ICD-ket általában olyan betegek számára ajánlják, akiknél fennáll a kórosan gyors szívritmus veszélye, amely szívmegálláshoz vagy hirtelen szívhalálhoz vezethet. Néhány beteg ICD-t kap, miután megmentették őket a szívmegállásból.

Veszélyesen gyors szívritmusok leggyakrabban azoknál a betegeknél fordulnak elő, akiknél a korábbi szívműtét során hegszövet van, vagy a szívizom kardiomiopátiákként ismert betegségeiben. Bizonyos szívbetegségek, például a hosszú QT-szindróma, a Brugada-szindróma vagy a kamrai tachycardia örökletes formái szintén társulhatnak életveszélyes, gyors szívritmussal.

Esetenként a jelentős szívelégtelenségben szenvedő betegek számára előnyös lehet az ICD elhelyezése, hogy megvédje őket a hirtelen haláltól, amíg szívátültetésre várnak.

Melyek az állandó pacemaker/ICD elemei?

Az állandó pacemaker két komponensből áll, beleértve:

Impulzusgenerátor, amely lezárt lítium akkumulátorral és elektronikus áramköri csomaggal rendelkezik. Az impulzusgenerátor előállítja azokat az elektromos jeleket, amelyek megdobbanják a szívet. Sok impulzusgenerátor képes értelmezni azokat a jeleket is, amelyeket maga a szív küld.

Egy vagy több vezeték (más néven vezeték). A vezetékek szigetelt, rugalmas vezetékek, amelyek elektromos jeleket vezetnek a szívbe az impulzusgenerátorból. A vezetékek továbbíthatják a jeleket a szívből az impulzusgenerátorba is. Az ólom egyik vége az impulzusgenerátorhoz van rögzítve, a másik vége pedig a szívben helyezkedik el. A szívritmus-szabályozóknak lehetnek olyan vezetékeik, amelyek összekapcsolódnak az átriummal (a szív felső kamrájával), a kamrával (a szív alsó kamrájával) vagy mindkettővel. Biventrikuláris pacemaker esetén a vezetéket mindkét kamrában helyezzük el.

A pacemakerek képesek "érzékelni", amikor a szív természetes ritmusa a szívritmus-szabályozó áramkörébe beprogramozott sebesség alá csökken.

Az ICD rendszerek generátorból és egy vagy több vezetékből állnak, akárcsak a pacemaker. Az ICD-vezetékek általában nagyobbak, mint a pacemaker-vezetékek, és tartalmaznak egy további alkatrészt, amely lehetővé teszi az eszköz számára a nagyfeszültségű sokk leadását.

Hogyan ültetik be a pacemakereket és az ICD-ket?

A pacemakerek és az ICD-k a kórházba kerülnek, és a gyermekek általában általános érzéstelenítést kapnak az eljárás során. A betegeket általában egy éjszakán át tartják figyelemmel egy új eszköz behelyezése után.

A pacemaker-rendszereknek két alapvető típusa van: epikardiális és transzvenos.

A fenti kép egy mellkas röntgen. A közepén található nagy, fehér tér a szív. Mindkét oldal sötét terei a tüdő. A felső sarokban lévő kis tárgy beültetett pacemaker.

Egy készülék beültetése után a betegek megkapják a gyártótól a személyazonosító igazolványt, amely információkat tartalmaz a pacemaker konkrét modelljéről és a sorozatszámról. A készüléket az irodában lévő kardiológus rendszeresen átprogramozhatja és ellenőrizheti. A készülékek korlátozott ellenőrzése telefonon is elvégezhető otthonról.