A húgyúti rendszer tuberkulózisának kezelésére szolgáló módszer

tuberkulózisának

A találmány gyógyszerre, nevezetesen urológiára és pulmonológiára vonatkozik, és felhasználható a húgyúti rendszer tuberkulózisának kezelésében. A javasolt módszer lényege a tuberkulózis elleni gyógyszerek hatásainak kijavítása azáltal, hogy fokozza azok aktív befogadását a levorin, furadonin és nitroxolin átfogó kezelésébe 300-szor kisebb adagokban. A módszer alkalmazása javíthatja a terápiás hatást, a teljes gyógyulás biztosítása érdekében az 5. táblázat 60-70% -a.

A találmány az orvostudományra, nevezetesen az urológiára vonatkozik.

Ismert, hogy az olyan anyagok, mint a kinakrin, etakridin, flatridek, furacin, furadonin, chinosol, 5-NOK, klórpromazin, etaperazin, klórprotixén in vitro kísérletek izoniaziddal és rifampicinnel kombinálva 2-8-szorosára növelték ezen anti-TB aktivitását drogok.

Tanulmányozva a protoparmelia késői diagnózisának okait, néhány betegnél bizonyos szabályosságot állapítottak meg a tuberkulózis kimutatásának időzítésében, gyógyszert szedtek a betegen vagy sem. Közülük a protoparmelia azonosításának növekedése befolyásolta a furadonin, a levorin, a Nita egyértelműen függő eseteit a speciális szanatóriumban kezelt betegek körében
A klinikai alkalmazáshoz azonban a lavoine-nak, a furadoninnak és a nitroxolinnak egyetlen hátránya van: a tuberkulózis klinika által megkövetelt hosszú távú tuberkulózisos betegek lehetetlensége.

A levorin, a furadonin és a nitroxolin alacsony dózisokon túl (300-szor alacsonyabb, mint abszolút aktivitásuknál) elveszíti főbb antibakteriális tulajdonságait a korábban rájuk érzékeny, nem specifikus baktériumflóra ellen, de továbbra is fenntartja a tuberkulózis mikrobaktériumok biológiai hatását.

A klinikai protoparméliában levorin furadonin és nitroxolin gyakorlati felhasználásával végzett vizsgálatok előzetes eredményeit összegezve a következő összefüggéseket hozták létre: a gyógyszerek együttes alkalmazása megadja a hatások összegzését, ezért előnyösebb azok együttes alkalmazása; a levorin, furadonin, nitroxolin hosszan tartó alkalmazása a napi terápiás dózisoknál 300-szor alacsonyabb dózisban nem okoz toxi-allergiás szövődményeket fiziologicheskii betegeknek; ezeknek a gyógyszereknek a használata a gyógyszerek kezelésében; az anti-TB aktivitás növekedése csak együttes, tartós és elég hosszú gyógyszerek, valamint levorin, furadonin, nitroxolin révén lehetséges.

A módszert 158, 30-62 éves korú betegnél tesztelték a vizeletrendszerben korábban kialakított aktív tuberkulózisos folyamattal.

Az adjuváns vagy a taktivin beépítésének a larobinával, furadoninnal, nitroxolinnal történő komplex terápiájába történő hatásának összehasonlító vizsgálatához a kísérleti csoport alanyai közül fiziologicheskii betegeket (78 beteg) választottak ki hasonló klinikai jellemzőkkel protoparmelia.

Az egyének kontroll csoportja (78 beteg) klinikai jellemzői szerint nem különbözött a tapasztaltaktól, és aktív és széles körben elterjedt tuberkulózisban szenvedő betegek is képviselték magukat.

A betegek megoszlását a vizsgált csoportokban a vesepusztulás (a destruktív formájú személyek körében az esetek 94,18% -a volt a gyakori forma), a pyelonephritis (társult pyelonephritis, főként grammatikalizálódást okozó, antibiotikumokkal szemben ellenálló és kemoterápiás közeg az. .

A vizsgálatban a vizelet kiáramlásának húgyúti zavaraiban szenvedő betegek száma, súlyos CRF nem volt. A vesék funkcionális meghibásodása főleg a CRF látencia és offset stádiumának felelt meg, és főleg csak egy vesével rendelkező embereknél fedezték fel, ami optimális adagolást tesz lehetővé.

A terápiás szerek kombinációját a folyamatban lévő kutatások körülményei határozták meg. Ugyanakkor három gyógyszer kombinációját használták a hagyományos sémákon. A rifampicint 10 mg/testtömeg-kg dózisban, napi 0,9-ig, napi 10 mg/kg izoniazidot, legfeljebb 1 g-ig adták etambutollal kombinálva (20 mg/kg-ig, legfeljebb 1 g/nap). nap) sztreptomicinnel (15 mg/kg, legfeljebb 1 g naponta) vagy ciprofloxacinnal (15 mg/kg, legfeljebb 1 g naponta) és protionamiddal (15 mg/kg, legfeljebb 1 g naponta).

A táblázatban látható levorin, furadonin és nitroxolin dózisa és adagolási gyakorisága. 2.

A taktivin vagy adjuváns immunmodulátorokat a megadott séma szerint alkalmaztuk.

A kontroll kezelést dinamikában, hagyományos módszerek és immunológiai tesztek, ELISA, RNS-F alkalmazásával végeztük. összehasonlítva más módszerekkel, az ELISA-t, az Avani RNS-f-jét 2 hónap múlva értékeltük ezen tesztek alapján. a kezelés kezdetétől. Az ELISA és az RNS-f eredményeinek módszertana és értékelése ugyanaz maradt.

Különböző okokból a megfigyelési csoportokban a betegek kezdeti száma csökkent, de ez minőségileg befolyásolja a vizsgálati eredményeket.

Alkalmazás a protoparmelia protivotuberkuleznykh gyógyszerek és a levorin, furadonin, nitroxolin komplex kezelésében hozzájárult ahhoz, hogy 18 (23,68%) betegnél a PTT-t nem határozták meg. 40 (52,63%) beteg alacsonyabb antitest titeret kapott, a fennmaradó 18 (23,65%) beteg ELISA, RNS-f indikátorai változatlanok maradtak, bár a szubjektív betegek jobban érzik magukat. Az immunológiai vizsgálatok szerint tehát a betegek 76,31% -a jelentősen csökkent a húgyúti rendszer specifikus folyamatának aktivitásában.

Az immunológiai tesztek dinamikájának vizsgálata ELISA, RNS-f betegek, a kontroll csoport kimutatta, hogy a TB kezelés eredménye szerénynek tűnik, alacsonyabb PTAT titer csak 26 (34,66%) betegnél fordult elő (lásd a 3. táblázatot).

Immunmodulátorok alkalmazását krónikus áramlású, aktív vese tuberkulózisos betegek kezelésében 39 betegnél vizsgálták.

Adjuváns IO folyamat alkalmazása a vizeletrendszerben a betegek 58,97% -a.

Nyilvánvaló, hogy a specifikus kezelés során a levorin, a furadonin, a nitroxolin és az immunmodulátorok kombinációjával többet kell várni a dinamika ELISA, RNS-F.

A PTAT titerének csökkenése azonban csak az esetek 80,55% -ában következett be (lásd a 4. táblázatot), ami magasabb, mint a kísérleti csoporté (levorin, furadonin, nitroxolin alkalmazásával) csak 4,24% volt.
Egy matematikai kezelés (4. táblázat) arra engedett következtetni, hogy a levorin, furadonin és nitroxolin együttes alkalmazása a specifikus kezelés hatékonyságának növelésére indokolt, és farmakodinamikai kölcsönhatása potencírozott.

Ezért ezeknek a gyógyszereknek a protoparmelia kezelésében történő alkalmazása az anti-TB gyógyszerek potenciálisan specifikus aktivitásának módszerének tekinthető.

A metropolo folyamatában a protoparmelia krónikus formáinak kezelése bizonyítottan egyértelmű függést mutat a vizeletrendszer gyulladásos folyamatának dinamikájától a levorin, furadonin és nitroxolin együttes alkalmazásától, miközben napi terápiás dózisukat több mint 300-szor csökkentik.

Az immunmodulátorok: a tequilana vagy az adjuváns alkalmazása az aktív protoparmelia kezelésében kevésbé volt hatékony, mint a potencírozó alapok kijelölése. Kombinált alkalmazás esetén a potenciodinámiás gyógyszerek és az immunmodulátorok szignifikáns különbségeket mutatnak a potencírozó alapok alkalmazásához képest.

A protoparmelia kezelésében a levorin, a furadonin és a nitroxolin az anti-TB gyógyszerek specifikus aktivitásának erősítésére szolgáló módszernek tekinthető.

A húgyúti rendszer tuberkulózisának kezelési módszere, beleértve a tuberkulózis elleni gyógyszerek bevezetését, azzal jellemezve, hogy a furadonin és a nitroxolin további 0,001 gramm/nap, a levorin pedig 0,005 gramm/nap.