Nemzetközi Gyermekgyógyászati, Neonatológiai és Alapellátási Lap

ISSN: 2689-162X

zsinórbefogás

Keresés

Teljes szöveg tartalma

  • Cikk Információ
  • Absztrakt
  • Bevezetés
  • Betegek és módszerek
  • Eredmények
  • Vita
  • Hivatkozások
  • Cikk Információ
  • Absztrakt
  • Bevezetés
  • Betegek és módszerek
  • Eredmények
  • Vita
  • Hivatkozások

A késleltetett zsinórbefogás szerepe a koraszülöttek eredményének javításában

Dina Kamal Sayed Ali 1 * és Hamdy Mohamed Talkhan 2

1 gyermekorvos-adjunktus, Kairói Egyetem, Orvostudományi Kar, Egyiptom
2 Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Osztály, El Sahel Oktató Kórház, Kairó, Egyiptom

* Levelező szerző: Dina Kamal Sayed Ali, Adjunktus gyermekgyógyászaton, Kairói Egyetem, Eygpt, E-mail: [email protected]

Megkapta: 2019. január 1 Elfogadott: 2019. február 18 Közzétett: 2019. február 22

Idézet: Mondta Ali DK, Talkhan HM. A késleltetett zsinórbefogás szerepe a koraszülöttek eredményének javításában. Int J Pediatr Újszülött Prim Care. 2019; 1 (1): 6-10. doi: 10.18689/ijpn-1000103

Célkitűzés: A jelentős javasolt előnyök ellenére a késleltetett köldökzsinór-szorítást (DCC) koraszülötteknél nem gyakorolják széles körben, főként az eljárás megvalósíthatóságának kérdése és a jelentett előnyök, különösen az intraventrikuláris vérzés (IVH) és a késlelteti az újszülött újraélesztését. A tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy a protokoll-vezérelt DCC folyamat megvalósítása az elsaheli oktató kórházban javítja-e a koraszülöttek eredményét káros következmények nélkül.

Dizájnt tanulni: 2014 augusztusában kezdtük meg a DCC minőségének javítási folyamatát 13 hónapon keresztül, 37 hónapnál kevesebb terhességi korban született csecsemőknél. A jogosult csecsemőket születésük után 45 másodpercig hagyták a placentán. Az újszülöttek folyamatára és eredményére vonatkozó adatokat gyűjtésig gyűjtötték. Összehasonlítottuk azokat a csecsemőket, akik DCC-t kaptak, és a 13 hónapos születésű csecsemőket, amelyek 2014 februárjában kezdődtek, de akiknek a zsinórját közvetlenül a születés után rögzítették, mert a protokoll végrehajtása előtt születtek.

Eredmények: DCC-t 79 csecsemőn végeztek; és 81 csecsemőt azonosítottak kontrollként. A terhességi kor, a születési súly és az egyéb demográfiai változók mindkét csoportban hasonlóak voltak. Nem voltak különbségek az Apgar-pontszámokban és a belépési hőmérsékletben, de a DCC csoportban lényegesen kevesebb csecsemőt intubáltak a szülőszobában, légzési distressz szindrómában szenvedtek, vagy vörösvérsejt transzfúziót kaptak az élet első hetében a kontroll csoporthoz képest. Jelentős csökkenést figyeltek meg az IVH incidenciájában a DCC-ben a korábbi kontroll csoporthoz képest, miután a terhességi életkorhoz való igazítást követően összefüggést találtak az IVH és a DCC incidenciája között. Az IVH szignifikánsan alacsonyabb volt a DCC-ben a kontroll csoporthoz képest. Nem volt szignifikáns különbség a halálozásokban és egyéb súlyos betegségekben.

Következtetés: Az intézményünkben végzett DCC az IVH jelentős csökkenésével és a korai vörösvérsejt transzfúzióval társult. A koraszülöttek DCC-je biztonságosnak, kivitelezhetőnek és hatékonynak tűnik, káros következmények nélkül.

Kulcsszavak: A köldökzsinór szorításának késleltetése; Intra kamrai vérzés; Koraszülött.

Az 1950-es évek közepe előtt a korai szorítás fogalmát a köldökzsinór szorításaként határozták meg a születéstől számított 1 percen belül, a késői szorítást pedig a zsinór szorításként a születés után több mint 5 perccel [1,2]. A születés utáni vérmennyiség-változásról elvégzett számos tanulmány miatt, amelyek azt jelentették, hogy a születés utáni első 3 percben 80-100 ml vér átjut a placentából az újszülöttbe, és ennek a vérmennyiség-átvitelnek akár 90% -át is az első pár légzés egészséges koraszülötteknél a születés és a zsinór befogása közötti idő 15-20 másodpercre rövidült a születés után [3-5].

De a közelmúltban számos szisztematikus áttekintés azt javasolta, hogy a köldökzsinór szorítását minden születésnél legalább 30–60 másodpercig el kell halasztani, a csecsemőt a placenta szintjén vagy alatt kell tartani a kapcsolódó újszülöttkori előnyök miatt, beleértve a megnövekedett vérmennyiséget, vérátömlesztési igény, koraszülötteknél csökken az intracranialis vérzés előfordulási gyakorisága, és koraszülötteknél alacsonyabb a vashiányos vérszegénység [2,4,6,7].

A WHO számos, randomizált, kontrollált vizsgálat alapján 2012-es ajánlása az újszülöttek alapvető újraélesztésére az újszülött csecsemőknél, akiknek nincs szükségük pozitív nyomású szellőzésre, a zsinórt nem szabad a születés után 1 perccel korábban rögzíteni [6]. Vizsgálatunk célja összehasonlítani az azonnali és a késleltetett zsinórbefogást koraszülötteknél, akik kevesebb mint 37 hetesek, és annak hatását az ilyen babák kimenetelére.

A tanulmány célja

A késleltetett zsinórbefogás hatásának vizsgálata koraszülöttekre.

Betegek és módszerek

A vizsgálatba bevont csecsemők száma 160 koraszülött volt, ahol a DCC protokollját 79 koraszülöttnél alkalmazták. Az intézményi felülvizsgálati testület jóváhagyásával a leendő és a visszamenőleges adatokat az anyák és az újszülöttek elektronikus orvosi nyilvántartásaiból nyerték ki. A prospektív vizsgálati időszak 2014 augusztusa óta 13 hónap volt. A történelmi kohorsz vizsgálati időszaka szintén 13 hónap volt, 2014 februárjától. Az összegyűjtött adatok az anyák demográfiai adatait, a szülészeti szövődményeket, az antenatalis szteroidok és magnézium felhasználását, valamint egyéb vajúdási és szülésváltozókat tartalmaztak . Az újszülöttek adatai között szerepelt a terhességi kor, a születési súly, a nem, a szülés utáni adatok változói, például az Apgar-pontszám, az újraélesztési adatok és a csecsemő hőmérséklete az újszülött intenzív osztályra való belépéskor. Egyéb klinikai változók közé tartozott a fototerápiás kezelés (intenzív fototerápia, amelyet a kék-zöld spektrum sugárzása legalább 30 µW/cm 2/nm) határoz meg.

Valamennyi szignifikancia-teszt esetében a 0,05-nél kisebb p-értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük, és felhasználtuk bizonyítékként a DCC és az ICC résztvevői közötti különbség hiányának nullpontja ellen. Az összes statisztikai módszert az SAS szoftverrendszerrel hajtottuk végre (8.2 kiadás, SAS Institute, Inc., Cary, NC, USA).

Vizsgálatunkban olyan koraszülöttek voltak, akiknek vérátömlesztésre volt szükségük alacsonyabbak voltak a DCC-csoportban az ICC-csoporthoz képest, ez összhangban volt a koraszülötteknél végzett fiziológiai vizsgálatokkal, amelyek azt mutatták, hogy a placentából körülbelül 80 ml vér átkerül a placentából a születés után 1 perccel, és kb. perccel a születés után. Ez a további vér 40–50 mg/testtömeg-kg mennyiségben adhat plusz vasat. Ez a felesleges vas, testvassal (kb. 75 mg/testtömeg-kg) kombinálva, amely koraszülött újszülöttnél születésekor jelen van, segíthet megelőzni a vashiányt az élet első évében [17,18].

Mark Sloan, MD, függetlenül attól, hogy egy csecsemő „koraszülött vagy teljes idejű-e, teljes vérmennyiségének körülbelül egyharmada a méhlepényben található. Ez egyenlő azzal a vérmennyiséggel, amelyre szükség lesz a magzati tüdő, máj és vesék teljes perfúziójához születéskor. A megfelelő vasraktárakkal járó előnyök mellett. . . azoknak a csecsemőknek, akiknek a zsinórját 2-3 perc alatt rögzítik - és így a teljes vérmennyiségük megnő az azonnal befogott társaikhoz képest - születéskor simább a kardiopulmonális átmenet [19,20]. A késleltetett zsinórbefogás másik lehetséges előnye annak biztosítása, hogy a baba megkapja az alvadási faktorok teljes sorozatát. ” Más szavakkal, a megnövekedett vérmennyiség természetesen megnöveli a vérlemezkeszintet, amelyre a normális véralvadáshoz szükség van [21,22].

Ennek a tanulmánynak számos korlátja van. Ez a tanulmány egy folyamat megfigyelési adatait közli egyetlen központból. Így a tanulmány következtetései csak asszociációkra korlátozódnak. Az eredmények zavarása a gyakorlatban bekövetkező egyéb változásokkal szintén kockázatot jelent. Gyakorlatunk azonban a vizsgálati időszak alatt nem sokat változott, csak a nem mechanikus szellőzés szélesebb körű alkalmazása nagyon koraszülötteknél. Ennek lehetett némi hatása az alacsonyabb intubációs és felületaktív anyag-adagolási arányunkra. A koponya ultrahang vizsgálatát elolvasó radiológusok hivatalosan nem vakultak meg, de nem voltak tisztában a DCC megvalósításával. Felmerül az általánosíthatóság kérdése is, mert a közölt adatok egyetlen központból származnak. E korlátozások ellenére fontosnak tartjuk megfigyeléseink megosztását, amelyek nagyobb valószínűséggel tükrözik a valós világ klinikai gyakorlatát, és foglalkoznak néhány olyan problémával, amelyek akadályozzák a DCC széles körű elterjedését koraszülötteknél.

Az intézményünkben végzett DCC az IVH előfordulásának jelentős csökkenésével járt. A koraszülöttek DCC-je biztonságosnak, kivitelezhetőnek és hatékonynak tűnik, káros következmények nélkül. Vizsgálatunk bizonyítja, hogy a DCC folyamat szabványosított protokollal történő végrehajtása koraszülötteknél megvalósítható és hatékony, jobb eredmények mellett. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a DCC folyamatot sikeresen megvalósítottuk egy nagy szállító kórházban. A kórházunkban végzett DCC az IVH és a korai vörösvérsejt transzfúzió jelentős csökkenésével járt. További klinikai vizsgálatokra van szükség a DCC időzítésének és technikájának optimalizálásához, valamint annak jelentéséhez, hogy ennek a potenciálisan értékes eljárásnak milyen hatása van a koraszülöttek hosszú távú neuro fejlődési eredményeire.