Konzervatív fogyás program hatékonysága a krónikus felső légúti obstrukció hosszú távú kezelésében

Ryan C. Case

Mississippi Egyetem Orvosi Központ Otolaryngológiai Osztálya, Jackson, MS 39216, USA

John Schweinfurth

Mississippi Egyetem Orvosi Központ Otolaryngológiai Osztálya, Jackson, MS 39216, USA

Absztrakt

1. Bemutatkozás

Az elhízott betegek súlyvesztésének számos előnye van. A mai társadalomban a laikusok tisztában vannak a testsúlycsökkentés egészségügyi előnyeivel, amelyek lényegében a test minden rendszerét érintik. Számos előny, mint például az alacsonyabb vérnyomás, a jobb lipidprofil és a glükózkontroll, mély hatással van a hosszú távú egészségre, de a betegek rövid távon nem érezhetik az előnyöket, és így visszatérhetnek korábbi életmódjukhoz, miután nincsenek a fogyás nyilvánvaló azonnali előnye. Tanulmányok kimutatták, hogy a testsúlycsökkenés jótékony hatással van az elhízott, légúti rendellenességekben szenvedő betegek klinikai állapotára, amely nyilvánvaló a beteg számára, például csökkent légszomj és fokozott testtűrés [1, 2]. Felmerül a kérdés, hogy a fogyás azonnali előnyei az elhízott, légúti rendellenességben szenvedő betegeknél motiválják-e az egész népességet a fogyásban.

Az elhízás és a krónikus légúti megbetegedések közötti összefüggés egyre nyilvánvalóbbá válik, mivel az elhízás gyakorisága növekszik. Kimutatták, hogy a legtöbb légzési és légúti rendellenességet valamilyen módon befolyásolja az elhízás [3, 4]. Például asztmában és krónikus hörghurutban a túlsúly súlyosan hozzájárul a pulmonalis megfelelés csökkenéséhez, valamint a gyulladásos mediátorok termeléséhez [3, 4]. A túlsúly hozzájárul a felső légutak elzáródásához mind a garat tömegének növekedésével, a felső légutak szűkülésével, mind a légzés és az oxigénigény megnövekedett munkájával [5].

Megállapították, hogy az elhízás növeli az oxigénigényt edzés közben. A legújabb tanulmányok azt is kimutatták, hogy az elhízás nyugalmi állapotban is növeli az oxigénfogyasztást (VO2) [6]. Úgy gondolják, hogy a mechanizmus a megnövekedett keringési teher, amelyet a zsírszövet feleslege jelent. Az elhízott, felső légúti betegségben szenvedő betegnek tehát nagyobb a kockázata a légúti dekompenzációra [6]. Kimutatták azt is, hogy az elhízott egyének alacsonyabb anerob küszöbértékkel rendelkezik, ami további megnövekedett VO2-re utal [5]. Számos tanulmány kimutatta, hogy a súlycsökkenés hatékonyan javítja a tüneteket a légzőszervi megbetegedésekben szenvedő betegeknél [1]. Anatómiai légúti obstrukcióban szenvedő betegeknél ez részben a szisztémás oxigénigény csökkenése miatt következik be. A társbetegségek, például a cukorbetegség és a magas vérnyomás enyhítése szintén valószínűleg pozitívan járul hozzá.

A hatékony fogyás sok beteg számára nehéz. Az elhízás társadalmi és pszichológiai vonatkozásai összetettek, és sok beteg nem képes hosszú távú testsúly-szabályozásra [7]. Nincs rendelkezésre álló tanulmány, amely meghatározná, hogy a súlycsökkenés javíthatja-e a légúti anatómiai elzáródás okozta légúti tüneteket. Jelen tanulmány azt kívánja meghatározni, hogy a felső légúti elzáródásban szenvedő, elhízott, megfelelően tanácsolt betegek megfelelnek-e és sikeresek-e az előírt súlycsökkentő programnak.

2. Módszerek

3. Eredmények

Összesen 15 beteget, 5 férfit és 10 nőt vettek fel a vizsgálatba, közülük 13-nál elegendő adat állt rendelkezésre a vizsgálathoz. A demográfiai adatokat, a légúti betegségeket és az eredményeket az 1. táblázat foglalja össze. A beteg életkora 26 és 58 év közötti, átlagéletkora 44,5 év. Egyik betegnél sem volt inzulinfüggő diabetes mellitus, kardiogén folyadékretenció vagy veseelégtelenség. A betegeket átlagosan 25 hónapon keresztül követték, 6 és 48 hónap közötti tartományban. A vizsgálati csoport átlagos kezdeti BMI-értéke 43 kg/m 2 volt, az utolsó 44,4 kg/m 2 pedig 1,4 kg/m 2 össztömeg-növekedéssel. Ez nem volt statisztikailag szignifikáns P =, 32-nél. A férfiak és a nők adatai hasonlóak voltak a kezdeti/végső BMI mellett 43,6/43,3, illetve 42,7/44,7. Jelentős súlycsökkenést definiáltunk, mint harminc nap alatt 5% -os súlycsökkenést. A vizsgálat során csak két betegnél fordult elő jelentős súlycsökkenés (45, 60 font) a gyomor-bélrendszeri megbetegedések miatt, amelyek nem kapcsolódtak a fogyás mértékéhez, és ezt követően sikeresen dekanulálták őket. A vizsgálatban részt vevő két beteg a dekanuláció közelében van, a fogyás utáni klinikai állapot javulása miatt.

Asztal 1

Demográfiai adatok és súlycsökkenési eredmények.

AgeSex Látogatások száma Kezdeti BMIF Végső BMIΔ BMIE A légúti obstrukció etiológiája

46	Férfi	6.	42.9	39.7	−3.2	OSA
56	Női	32	43.9	43.7	−0,2	Szublglottikus szűkület, trachmalacia
45	Női	19.	28.	34.3	6.3	BTVC bénulás
36	Férfi	14	57.9	71.6	13.7	OSA, laryngomalacia
26.	Női	9.	43.7	44.2	0.5	Szublglottikus szűkület
44 *	Férfi	16.	40	39.9	−0.1	BTVC bénulás
32 *	Női	7	48.3	40.3	−8	OSA, tracheomalacia
27.	Férfi	9.	32.2	27.5	−4.7	BTVC bénulás, OSA
55	Férfi	10.	44.8	43.3	−1,5	OSA
54.	Női	6.	47.2	53.2	6.	Szublglottikus szűkület
58	Női	16.	38.4	37.8	−0,6	Szublglottikus szűkület
39	Női	12.	42.6	47.1	4.5	BTVC bénulás
57	Női	9.	42.9	52.4	9.5	OSA

* A pácienst dekanulálták súlycsökkenés után, amely összefüggésben volt egy nem kapcsolódó orvosi betegséggel.

4. Megbeszélés

Az elhízás a túlsúlyos betegeknél több szempontból is hozzájárul a légúti patológiához. Anatómiailag a megnövekedett lágyrész-tömeg hozzájárul a felső légutak elzáródásához, akár az alvási apnoében szenvedő betegnél, akár azáltal, hogy megnehezíti a már meglévő légúti szűkületben szenvedő beteg menetét [2, 8]. A mellkasfal-megfelelőség csökkenése szintén negatívan befolyásolja a légzést, és az elhízott egyénekről ismert, hogy a funkcionális maradék kapacitás és a kilégzési tartalék térfogata csökken, ami javul a súlycsökkenéssel [2, 5].

Ha azt gondolták, hogy viszonylag inert szövet, akkor a zsírszövetet sok tanulmányozás tárgyát képezi metabolikusan aktív szövet szerepe. Ma már ismert, hogy a zsírszövetnek több szisztémás káros hatása van, és bonyolítja az olyan krónikus betegségeket, mint a diabetes mellitus, a magas vérnyomás és a dyslipidaemia, és legutóbb a légzőszervi megbetegedések súlyosbítását javasolták gyulladásos mediátorok előállításával [3, 4]. Úgy gondolják, hogy az elhízás hozzájárul a hörgők túlérzékenységéhez a gastroespohagealis reflux exacerabációján keresztül, amely az asztma ismert kockázati tényezője [3].

Sok elhízott és légúti elzáródásban szenvedő beteg számára a zsírszövet feleslege olyan anyagcsere-profilt hozhat létre, amely súlyosbítja a légzőszervi betegségüket. Az elhízott betegek perifériás oxigénfelvétele magasabb, mint sovány társaiké, ami nem mind a légzési munka növekedésének tulajdonítható [5]. Ez a megnövekedett oxigénigény valószínűleg a zsírsejtek metabolikus aktivitásának köszönhető, amely gyakorlatilag az oxigént lopja el a vázizmokból edzés közben, és alacsony anerob küszöböt eredményez.

Az extra zsírszövet abban is nehézségeket okozhat a betegek számára, hogy az extradissue megnövekedett munkát eredményez, amelyet a mozgásszervi rendszernek le kell győznie. Az amúgy is viszonylag oxigénhiányos izmok iránti megnövekedett igény valószínűleg hozzájárul az elhízott betegek által az erőkifejtés során érzett nehézlégzéshez. Maniscalco és mtsai. számszerűsítve megnövekedett teljesítmény és csökkent dyspnoe azoknál a túlsúlyos betegeknél, akik fogyást szenvedtek a bariatrikus műtétet követően [2]. Ezen elemek együttes hatása, a légzés mechanikai zavara, a gyulladásos mediátorok termelése, a mozgásszervi rendszer terhelése és az oxigénigény növekedése valószínűleg szinergikus hatást gyakorol az elhízottakra, légúti elzáródással. Számos vizsgált beteg esetében a légúti diszfunkció valószínűleg nem a zsigeri zsír felhalmozódásának köszönhető, mivel több beteg továbbjutott egy olyan pontig, ahol tracheostomiára volt szükség. Az elhízás továbbra is károsítja a légzési funkciókat: csökken a mellkas falának való megfelelés, megnövekedett munkaterhelés, megnövekedett oxigénigény és lehetséges metabolikus hatások.

Az anatómiai légúti obstrukció és az elhízás kezelése összetett. A bilaterális hangszál-bénulás műtéti kezelése például a légzés, a hang és a deglutíció folyamatos kompromisszuma. Miután elérte e funkciók szempontjából az optimális glottikus légutakat, a tartós tracheostomia kivételével, a jelentős súlycsökkenés az egyetlen megmaradt lehetőség sok beteg számára. Annak ellenére, hogy rendelkezésre állnak a légutakban végleges beavatkozások, valószínű, hogy sok elhízott betegnek anatómiailag normális légutak esetén is tüneti nehézlégzése lenne. Sajnos sok felső légúti obstrukcióban szenvedő beteg esetében a hosszú távú fogyás nem érhető el a javított légzési funkció ígérete ellenére, amely jelentős hatással van az életminőségre és más kísérő betegségekre.

A hangszalag bénulásnak és a szublglottikus szűkületnek tulajdonítható légúti obstrukció etiológiájú betegek megfelelő műtéti beavatkozást kaptak a légúti obstrukciójukhoz, de még mindig nem érték el a dekanulációt. Ezt a kudarcot a folyamatos elhízásnak tulajdonították.

5. Következtetés

Az orvosok és az elhízással küzdő betegek számára sok a kihívás: a betegség a beteg életének szinte minden aspektusát érinti, és minden bizonnyal az egyik legnehezebben kezelhető állapot. A társadalmi és gazdasági korlátok valószínűleg a fogyás bonyolultabbá válnak, és még akkor is, ha a betegek minden rendelkezésre álló erőforrással és támogatással rendelkeznek, a hosszú távú eredményeket még mindig nehéz elérni. Végül az orvostudomány számára nehéz lehet olyan betegség kezelése, amelynek etiológiája inkább kulturális, mint élettani. Ezért valószínűleg többszintű tartós beavatkozásokra van szükség, ha a fogyás fontos része lesz a légutak kezelésének.