A központi elhízás az albuminuria független kockázati tényezője a nem cukorbeteg dél-ázsiai alanyokban

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- A dél-ázsiaiaknál magas a központi elhízás gyakorisága. A cukorbetegség diagnosztizálásakor nagyon magas a veseelégtelenség kialakulásának kockázata. A jelenlegi tanulmányban feltártuk azt a hipotézist, miszerint a központi elhízás összefügg a vesekárosodás kialakulásával, még a cukorbetegség megnyilvánulása előtt.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK- Meghívtuk a dél-ázsiai 2-es típusú diabéteszes betegek első fokú nem cukorbeteg rokonait a mikroalbuminuria és a cukorbetegség vizsgálatára. Azokat az alanyokat, akik antihipertenzív vagy antidiabetikus gyógyszereket alkalmaztak, kizárták. Glükóz tolerancia tesztet végeztünk az Egészségügyi Világszervezet klasszikus kritériumai szerint. Összesen 205 alany volt normoglikémiás; 25 alanyot kizártunk a csökkent glükóz tolerancia miatt, 30 alanyot pedig a de novo cukorbetegség miatt. A központi elhízást a derék-csípő arány (WHR) alapján mérték. Az albuminuriát albumin-kreatinin arányként (ACR) mérték a kora reggeli vizeletben.

EREDMÉNYEK- A központi elhízás függetlenül állt összefüggésben az albuminuriával a 205 normoglikémiás alanyban. Nem találtunk összefüggést az éhomi vércukorszinttel vagy a szisztolés vérnyomással az albuminuriával. A megnövekedett albuminuria (medián ACR> 0,31 mg/mmol) jelenlétére vonatkozó többváltozós elemzés relatív 4,1-es kockázatot mutatott a WHR legmagasabb és legalacsonyabb tertile esetén (P = 0,002).

KÖVETKEZTETÉSEK- A központi elhízás korai és független rizikófaktor a fokozott albuminuria szempontjából a normoglikémiás dél-ázsiai betegeknél. Ez megmagyarázhatja a diabéteszes vesebetegségek magas előfordulását a dél-ázsiaiaknál, valószínűleg az inzulinrezisztencia és az endothel diszfunkció mechanizmusával a diabétesz előtti állapotban.

A dél-ázsiai háttérrel rendelkező emberek (Indiából, Pakisztánból, Bangladesből és Srí Lankáról) háromszor nagyobb kockázatot jelentenek a diabéteszes nephropathia kialakulására (1) és a végstádiumú diabéteszes nephropathia majdnem 40-szer nagyobb kockázatát a kaukázusiakkal összehasonlítva (2). ). A cukorbetegség magasabb prevalenciája csak részben magyarázza ezt a magas kockázatot (3–6). A nephropathia klasszikus kockázati tényezői, például a magas vérnyomás, a dohányzás, a BMI, az életkor, az A1C vagy a családtörténet nem magyarázták ezeket a vese szövődményeket a dél-ázsiaiaknál (1,7). Az Egyesült Királyságban végzett lakossági felmérés több mikroalbuminúriát mutatott ki a dél-ázsiaiaknál, összehasonlítva az európaiakkal (8). Az életkor, a magas vérnyomás és a cukorbetegség korrekciója után a vizelet albumin kiválasztása még mindig magasabb volt a dél-ázsiaiaknál, mint az európaiaknál. Ezért a vesekárosodás kialakulásának kockázata a betegség folyamán korábban jelentkezik.

A magas elhízás, amelyet a magas derék-csípő arány (WHR) tükröz, csak nemrégiben kapott nagyobb figyelmet, mint nem vesebetegeknél a vesebetegség lehetséges kockázati tényezője (9,10). A patogenezis nem egyértelmű, és elsősorban adipogén gyulladás és endotheliális diszfunkció, mikroalbuminuriát okozva, másodlagosan magas vérnyomás és hiperglikémia, amelyek a központi elhízást kísérik.

A központi elhízásról ismert, hogy a dél-ázsiaiaknál gyakoribb, mint a kaukázusiaknál (11,12). Sőt, a WHR azonos szintjén a dél-ázsiaiak úgy tűnik, hogy megnövekedtek a hasi zsigeri zsírok és nagyobb az inzulinrezisztencia a kaukázusiakhoz képest (12,13). Nem ismert, hogy ez a központi elhízás megmagyarázhatja-e a diabéteszes nephropathia magas kockázatát dél-ázsiai betegeknél. Különösen azt szerettük volna megtudni, hogy a központi elhízás társul-e vesekárosodás (albuminuria) jelenlétével a cukorbetegség diagnosztizálása előtti szakaszban, függetlenül más kockázati tényezőktől, például a vérnyomástól és az éhomi vércukorszinttől.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

Ez a tanulmány a Hindustani Diabetic Nephropathy Study részét képezte, amely egy népességalapú felmérés, amelyet Hollandiában végeztek Hágában (14). A tanulmány a nephropathia iránti genetikai érzékenység kimutatására készült a dél-ázsiai lakosság körében, annak felmérésével, hogy a nephropathia családi csoportosulása végső stádiumú veseelégtelenségben szenvedő dél-ázsiai 2-es típusú cukorbetegek családjában történik-e. A diabéteszes indexű betegek toborzásához hivatkozunk korábban publikált tanulmányunkra (14). A korábbi publikált tanulmányban összehasonlítottuk a nephropathia prevalenciáját a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő dél-ázsiai betegek első fokú rokonai két csoportja között. Az első csoport (eset rokonok) a végstádiumú diabéteszes nephropathiában szenvedő betegek 169 rokonából állt. A második csoport (kontroll rokonok) 161 diabéteszes beteg rokona volt, akiknek nem volt nephropathiája. Nem találtunk több nephropathiát a végstádiumú diabéteszes nephropathiában szenvedő dél-ázsiai 2-es típusú cukorbetegek rokonainál, összehasonlítva a kontroll rokonokkal. A cukorbetegség mindkét családcsoportban egyenlően oszlott el.

Csak az életkor és a nem alapján történő korrekció után kétszer magasabb kockázatot találtunk a megnövekedett albuminuria (ACR> 0,31 mg/mmol) tekintetében a WHR magasabb, szemben az alsó tertilisével szemben (esélyhányados 2,2 [95% CI 1,06–4,4]; P = 0,03). A nemre vagy a BMI alcsoportokra rétegzett külön többváltozós elemzés nem mutatott más következtetéseket. A nem és a BMI között nem volt összefüggés az albuminuria fokozódásával. A nem, életkor, dohányzás, szisztolés vérnyomás, CRP, 2 órás vércukorszint és BMI korrigált többváltozós elemzésének eredményeit a 2. táblázat mutatja (többváltozós esélyhányados). Többváltozós kiigazítás után a megnövekedett albuminuria esélyaránya 4,1-re emelkedett a legmagasabb WHR-tertilisnél (P = 0,002).

KÖVETKEZTETÉSEK

A jelenlegi tanulmány azt mutatja, hogy a nem elhízott dél-ázsiai betegeknél a központi elhízás az egyetlen legfontosabb kockázati tényező a vizelet albuminának fokozott kiválasztódásához. Ez a kapcsolat még erősödött a BMI korrekciója után, aláhúzva a zsigeri zsír kritikus szerepét ebben a kapcsolatban. A fokozódó központi elhízással a metabolikus szindróma egyéb összetevői, például a magasabb vércukorszint, a CRP, a trigliceridek és a magasabb vérnyomás jelentek meg. Ezen tényezők egyike sem tudta azonban önállóan megjósolni a megnövekedett vizelet-albumin kiválasztás előfordulását. Vizsgálatunkban az ACR-ek a mikroalbuminuria hagyományos definíciói alatt vannak. A legújabb tanulmányok (17–20) azt mutatják, hogy az albuminuria összehasonlítható szintje, amely jóval a hagyományos küszöb alatt van, folyamatos kockázati tényező a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás szempontjából. A megnövekedett kardiovaszkuláris kockázat küszöbértékének hiánya miatt a megnövekedett albuminuria-t ACR-ként határoztuk meg, mint az elemzett vizsgálati csoport mediánértéke (> 0,31 mg/mmol). Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a megnövekedett WHR-rel társult megfigyelt vizeletalbumin-kiválasztás növekedése fontos előrejelzője a kardiovaszkuláris morbiditásnak ebben a magas kockázatú dél-ázsiai populációban.

Vizsgálatunk egyik korlátja a keresztmetszeti családtervezés. Ezért nem állíthatunk összefüggést a diabéteszes nephropathia kialakulásával. Egy nemrégiben végzett nyomonkövetési tanulmányban azonban a dél-ázsiaiaknál gyakrabban fordult elő diabéteszes nephropathia és gyorsabban csökkent a vesefunkció, mint az európai 2-es típusú cukorbetegeknél (1).

Viszonylag fiatal, nem cukorbeteg dél-ázsiaiaknál az albuminuria egyértelmű összefüggését mutathattuk ki a központi elhízással, függetlenül a vércukorszinttől, a vérnyomástól és a vesefunkciótól. Ez megmagyarázhatja a mikroalbuminuria és a végstádiumú diabéteszes nephropathia magasabb arányát a dél-ázsiai populációban. A dél-ázsiai központi elhízás szűrése egyszerű mérőszalaggal azonosíthatja azokat az egyéneket, akiknél a normális glükóz tartományban fennáll a vese szervkárosodásának kockázata.