A lipid anyagcsere-rendellenesség hatása a májfunkcióra rosszindulatú daganatokban szenvedő betegeknél kemoterápia után: esetkontroll vizsgálat

Absztrakt

Háttér

Ennek a tanulmánynak a célja a lipid anyagcsere-rendellenesség májfunkcióra gyakorolt ​​hatásának vizsgálata kemoterápia után malignus daganatos betegeknél.

lipid

Módszer

Kórházunkban 2013 májusa és 2018 júniusa között 428 rosszindulatú daganatban szenvedő, normál májfunkciójú beteget osztottak megfigyelési csoportba (lipid anyagcserezavar, n = 265) és kontrollcsoport (normális lipid anyagcsere, n = 163). A két csoport lipid metabolizmusának szintjét és májkárosodását összehasonlítottuk a kemoterápia előtt és után.

Eredmények

A két csoport között nem figyeltek meg szignifikáns különbségeket az életkorban, a nemben, a testtömeg-indexben, a daganat típusokban, a műtét történetében, az alanin-aminotranszferáz (ALT; a májfunkció mutatója) és a kemoterápiás séma szintjén. A megfigyelési csoport azonban az összkoleszterinszint emelkedését mutatta (P = 0,000), trigliceridek (P = 0,000) és alacsony sűrűségű lipoprotein (P = 0,01), valamint a nagy sűrűségű lipoprotein szintjének csökkenése (P = 0,000) kemoterápia előtt a kontroll csoporthoz képest. Továbbá a lipid anyagcsere-rendellenességben szenvedő betegeknél nagyobb valószínűséggel alakult ki rendellenes májfunkció kemoterápia után. Sőt, a vegyes lipid anyagcsere-rendellenesség nagyobb valószínűséggel okoz súlyos májkárosodást kemoterápia után. Emellett a lipid anyagcsere-rendellenességben szenvedő betegek száma kemoterápia után (n = 367) szignifikánsan növekedett a kemoterápia előtt (n = 265) (P

Háttér

A rosszindulatú daganatok komoly veszélyt jelentenek az emberi egészségre, és a kemoterápia továbbra is az egyik fő kezelés. A kemoterápiának azonban számos toxikus mellékhatása van [1]. Például, mivel a legtöbb kemoterápiás gyógyszert a máj metabolizálja, a máj toxicitása az egyik leggyakoribb mellékhatás [2]. A kemoterápia által kiváltott májkárosodás klinikai megnyilvánulásai változatosak, az enyhe májfunkciós rendellenességektől kezdve a toxikus hepatitis vagy fulmináns májelégtelenség súlyos esetein át. A máj toxicitása általában reverzibilis [3], de abbahagyása esetén továbbra is fibrózist vagy cirrhózist okozhat. Ezenkívül a kemoterápiás gyógyszerek által okozott májkárosodás lipid anyagcserezavarokhoz és akár hiperlipidémiához is vezethet [4, 5].

A magas zsírtartalmú, magas energiájú étrend a lipid anyagcsere rendellenességek előfordulásának növekedését eredményezte [6]. Ebben az állapotban a csökkent zsírszállítás miatt a lipidek felhalmozódnak a májsejtekben, ami zsírmájat eredményez [7]. A májban felhalmozódó zsír befolyásolhatja vagy elpusztíthatja a májsejteket, és a kötőszövet hiperpláziáját és cirrózisát okozhatja, ami befolyásolja a gyógyszer anyagcseréjét [8]. Mivel a kemoterápiás gyógyszerek májkárosodást okozhatnak, és a májkárosodás összefügg a lipid anyagcsere rendellenességeivel, úgy gondoljuk, hogy a lipid anyagcsere rendellenességek összefüggésben lehetnek a kemoterápiás gyógyszerek által okozott májkárosodásokkal, de erről a témáról nem számoltak be.

Jelen tanulmányban lipid anyagcserét vizsgáltunk malignus daganatos betegeknél, akiket az elmúlt években kórházunkban kezeltünk, és kemoterápia után értékeltük a májfunkció károsodásait, hogy megvizsgáljuk a lipid anyagcsere rendellenességek májfunkcióra gyakorolt ​​hatását kemoterápiában részesülő betegeknél.

Anyagok és metódusok

Általános információ

Ebben a tanulmányban olyan betegek vettek részt, akik kemoterápián estek át kórházunkban 2013 májusától 2018 júniusáig. Kizárási kritériumok azok a betegek voltak, akik májkárosodással járó betegségekben szenvedtek, például májmetasztázis, vírusos hepatitis, gyógyszer által kiváltott májbetegség, teljes parenterális táplálkozás és hepatolenticularis degeneráció . A felvételi kritériumok olyan betegek voltak, akiknél patológiás vagy citológiai vizsgálaton malignus daganatot diagnosztizáltak, akik kemoterápiát igényeltek, nem voltak kemoterápiás ellenjavallatok, ≥18 évesek voltak, normális májműködésük volt (alanin-aminotranszferáz (ALT) szintje ≤ 50 NE/L), és Kamofsky teljesítményállapota ≥70 pont. A kemoterápia előtt a vér lipidjeinek és a máj működésének vizsgálatát minden betegen elvégezték.

Eljárás

A lipid anyagcsere rendellenességek típusai

A diszlipidémia megelőzésére és kezelésére vonatkozó ajánlások alapján a lipid anyagcsere-rendellenességeket a következőképpen osztályozzuk [9]: 1. hiperkoleszterinémia (az éhomi szérum TC-szintje meghaladja az 5,72 mmol/L-t); 2. hipertrigliceridémia (az éhomi szérum TG-szintje meghaladja az 1,70 mmol/l-t); 3. kevert hiperlipidémia (megnövekedett éhomi szérum TC és TG szint); és 4. alacsony, nagy sűrűségű lipoproteinémia (éhomi szérum HDL-szint 10 N.

Alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD)

A NAFLD diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó irányelvek szerint [10] a betegség alkoholmentes egyszerű zsírmájbetegségre, alkoholmentes zsírmáj hepatitisre és alkoholmentes zsírmájcirrózisra oszlik.

Statisztikai analízis

A statisztikai elemzéseket az SPSS 20.0 statisztikai elemző szoftver segítségével végeztük. A számlálási adatok átlag ± szórásként vannak feltüntetve. T-teszteket használtunk a csoportok közötti összehasonlításhoz. A dichotóm változókat a χ 2 teszttel elemeztük. Ha a megfigyelések száma kevesebb volt, mint 5, Fisher pontos valószínűségi tesztjét használták a P érték. P

Eredmények

A megfigyelési csoport kemoterápia előtt megemelkedett TC, TG és LDL szintet és csökkent HDL szintet mutatott

Összesen 428 rosszindulatú daganatban szenvedő, normál májműködésű beteget (199 férfit és 229 nőt, átlagéletkoruk 62,4 ± 9,2 év) vontak be kórházunkba 2013 májusától 2018 júniusáig. Ezeket a betegeket a lipid anyagcsere-rendellenességekre osztották fel csoport (megfigyelési csoport, n = 265) és normál lipid anyagcsere csoport (kontrollcsoport, n = 163) a kemoterápia előtti lipid metabolizmus állapot szerint. A megfigyelési csoportban 69 betegnek (26,0%) volt magas a koleszterinszintje, 98 betegnek (37,0%) magas volt a TG szintje, 61 betegnek (23,0%) volt vegyes típusa, és 37 betegnek (14,0%) alacsony volt a HDL- C típus. A két csoport általános jellemzőit az 1. táblázat mutatja. Nincs szignifikáns különbség a két csoport életkorában, nemében, testtömeg-indexében (BMI), tumortípusaiban és a műtét történetében.

Ezenkívül a kemoterápia előtt nem figyeltek meg szignifikáns különbségeket az ALT-szintekben (a májfunkció érzékeny mutatója) a kemoterápia előtt a megfigyelés (26,2 ± 7,8 NE/l) és a kontrollcsoport (25,4 ± 9,4 IU/L) között. A megfigyelési csoport azonban megnövekedett TC-szintet mutatott (P = 0,000), TG (P = 0,000) és LDL (P = 0,01) és csökkent HDL-szint (P = 0,000) kemoterápia előtt a kontroll csoporthoz képest. Ezenkívül a két csoport között nem figyeltek meg szignifikáns különbségeket a kemoterápiás sémában (2. táblázat).

A megfigyelési csoport magasabb májkárosodást mutatott kemoterápia után

A kemoterápia utáni májkárosodás szintjét a két csoportban a 3. táblázat mutatja. A kemoterápia után a májkárosodás előfordulási gyakorisága 47,2% volt a megfigyelési csoportban (125/265), 111 betegnél volt I. szintű károsodás (41,9%), 8 II. szintű károsodást mutató betegek (3,0%) és 6, III-as szintű károsodást mutató betegek (2,3%), míg a kontroll csoportban az előfordulás 20,9% (34/163) volt, 29 esetében pedig az I. szintű károsodás (17,8%), 3 II. szintű károsodást mutató betegek (1,8%) és 2 III-as szintű károsodást mutató betegek (1,2%). A kemoterápia után a májkárosodás előfordulása a megfigyelési csoportban szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontroll csoportban (P 3. táblázat A májfunkció károsodásának összehasonlítása kemoterápia után a két csoport között [eset (%)]

A kemoterápia előtti lipid anyagcsere-rendellenességek típusai korrelálnak a kemoterápia utáni májfunkcióval

A kemoterápiát megelőző lipid anyagcsere-rendellenességek típusai és a kemoterápia utáni májfunkció közötti összefüggéseket a 4. táblázat mutatja be. A hiperkoleszterinémia csoportban nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a normál májműködésű és májkárosodott betegek százalékos arányában az I. és II. hipertrigliceridémia csoport, a kevert hiperlipidémia csoport és az alacsony HDL csoport. A vegyi terápia után a III. Károsodás szintjén a májfunkciót 6 betegnél figyelték meg a vegyes hiperlipidémia csoportban, a többi csoportban azonban nem. Sőt, a kemoterápia után a III. Funkciókárosodást mutató betegek százalékos arányában szignifikáns különbség figyelhető meg a négy csoport között (P = 0,000). Ezenkívül statisztikailag szignifikáns különbséget figyeltek meg a májkárosodás mértékében kemoterápia után a négy csoport között (P = 0,002). Jelentős összefüggés van tehát a kemoterápiát megelőző lipid-anyagcsere-rendellenesség típusa és a kemoterápia utáni májfunkció között.

Változások a lipid anyagcserében kemoterápia előtt és után

Amellett, hogy megvizsgáltuk a lipid anyagcsere rendellenességek hatását a májfunkció károsodására kemoterápiát követő rákos betegeknél, a kemoterápia hatását a betegek lipid anyagcseréjére is megvizsgáltuk. A kemoterápia előtt kétszáz hatvanöt betegnél dyslipidaemia, 163 betegnél normális lipid metabolizmus mutatkozott. Érdekes módon a diszlipidémiában szenvedő betegek száma (n = 367) kemoterápia után szignifikánsan nőtt a kemoterápia előttihez képest (P 5. táblázat A lipidanyagcsere változásai kemoterápia előtt és után

Vita

Klinikailag sok kemoterápiában részesülő betegnél alakulnak ki lipid anyagcsere-rendellenességek. Ezenkívül a kemoterápia lipid anyagcsere-rendellenességben szenvedő betegeknél növelheti a májkárosodás kockázatát. Jelenleg azonban a kemoterápia után korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre a lipidanyagcsere-rendellenességek és a májkárosodás között. A jelen vizsgálat eredményei a TC, TG és LDL szintjének emelkedését és a HDL szintjének csökkenését mutatták lipid anyagcsere-rendellenességben szenvedő betegeknél a kemoterápia előtt, összehasonlítva a normál lipid anyagcserével rendelkező betegekkel (1. táblázat). Ezenkívül a lipid anyagcsere-rendellenességben szenvedő betegeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki rendellenes májfunkció kemoterápia után (3. táblázat). Sőt, a vegyes lipid anyagcsere-rendellenesség nagyobb valószínűséggel okoz súlyos májkárosodást kemoterápia után (4. táblázat). Ezen túlmenően, a kemoterápia után lipid anyagcsere-rendellenességben szenvedő betegek száma (n = 367) szignifikánsan növekedett a kemoterápia előtt (n = 265) (5. táblázat), jelezve, hogy a kemoterápia potenciálisan indukálja vagy súlyosbítja a kóros lipid metabolizmust.

A bizonyítékok szerint a kemoterápiás gyógyszerek lipid anyagcsere-rendellenességeket okozhatnak. A paclitaxel és a platina alapú kemoterápia három rákos betegben okozott átmeneti disliplipémiát [11]. Az 5-fluorouracil kemoterápiás gyógyszer reaktív oxigénfajok létrehozásával steatózist indukál [12]. A lipid anyagcsere rendellenességeit kemoterápia indukálhatja a gyógyszer toxicitása miatt [13]. Ezzel a megállapítással összhangban a kemoterápia indukálta vagy súlyosbította a kóros lipidmetabolizmust a jelen tanulmányban, amit jelez a lipidmetabolizmusban szenvedő betegek kemoterápiát követő megnövekedett száma.

Kimutatták, hogy a kemoterápiás gyógyszerek májkárosodást váltanak ki [12, 14, 15]. Szinte az összes kemoterápiás gyógyszert a máj, a test metabolikus központja metabolizálja, és ezáltal könnyen gyógyszer okozta májkárosodáshoz vezet. A kemoterápiás gyógyszerek főként a következő három útvonalon okoznak májkárosodást: (1) a gyógyszerek és metabolitjaik közvetlenül károsítják a májsejteket; (2) a kemoterápia súlyosbíthatja a májkárosodást a már fennálló májbetegségben szenvedő betegeknél; és (3) a már meglévő májbetegségek csökkenthetik a gyógyszert metabolizáló enzimek aktivitását és meghosszabbíthatják a gyógyszer hatását, ezáltal növelve a kemoterápiás gyógyszerek toxicitását.

Amint azt a legújabb tanulmányok kimutatták, a lipid-anyagcsere szorosan összefügg a daganatok előfordulásával és kialakulásával. A daganatos betegeknél általában lipid anyagcserezavarok vannak. Ebben a tanulmányban a normál lipid anyagcserével rendelkező betegekkel összehasonlítva a diszlipidémiát mutató malignus daganatokban szenvedő betegeknél a kemoterápia után fokozott a májkárosodás előfordulása. Ezért a hepatotoxicitást alaposabban fel kell mérni, ha kemoterápiás gyógyszereket adnak lipidanyagcsere-rendellenességben szenvedő betegeknek.

A lipid anyagcsere-rendellenességek a kardiovaszkuláris és az agyi érrendszeri betegségek fő kockázati tényezői, és fontos hatással vannak egyes daganatok, különösen az emlő és a gyomor-bélrendszeri daganatok áttétére és prognózisára. Ezért a vér lipidszintjét ellenőrizni kell daganatos betegeknél. A rákos betegeknek különös figyelmet kell fordítaniuk étkezési szokásaikra és kerülniük kell a magas zsírtartalmú étrendet a rendellenes lipidanyagcsere megelőzése érdekében. A kemoterápia előtt a vér lipid- és transzaminázszintjének rutinszűrése ajánlott a rákos betegek számára, valamint a lipidanyagcsere szabályozására és a májfunkció védelmére irányuló megelőző intézkedések a májkárosodás, a májelégtelenség és a daganatokkal összefüggő mortalitás csökkentése érdekében. A rákos betegek életminőségének javulása pozitív hatással lesz a prognózisra.

Következtetések

Összegzésképpen elmondható, hogy a rosszindulatú daganatokban szenvedő betegek, amelyek lipidanyagcsere-rendellenességeket mutatnak, hajlamosabbak a májkárosodásra a kemoterápia után, mint a normál lipidmetabolizmussal rendelkező betegek. Továbbá a vegyes lipid anyagcsere-rendellenességek nagyobb valószínűséggel okoznak súlyos májkárosodást.