A magas vérnyomás kezelése

A Duke Hypertension Center és a Sarah W. Stedman Táplálkozási és Metabolizmus Központ, Duke University Medical Center, Durham, NC.

arra hogy

Ön a cikk legfrissebb verzióját nézi. Előző verziók:

Egy 58 éves nőt az alapellátási orvosa, a nőgyógyásza vagy az alkalmazottak egészsége értékel. Két külön alkalom esetén az ülővérnyomás (BP) párhuzamos mérése átlagosan 132/84 Hgmm. Tájékoztatják arról, hogy „prehypertensiona” van. A legutóbbi, 2002-es ellenőrzése során hasonló volt az olvasása, de azt mondták, hogy normális BP-vel rendelkezik.

A „prehypertension” kategóriát először a Magas Vérnyomás Megelőzésével, Kimutatásával, Értékelésével és Kezelésével Foglalkozó Hetedik Vegyes Bizottság (JNC-7) vezette be 2003-ban, felváltva a korábbi „magas normál” és „optimális feletti” kategóriákat. ”BP. 1 A kategória újradefiniálásának az volt az oka, hogy hangsúlyozzák a BP-vel kapcsolatos túlzott kockázatokat ebben a tartományban, és a fokozott klinikai és közegészségügyi figyelmet a megelőzésre kell összpontosítani.

A prehypertension kezelése a BP optimális tartományba történő csökkentésével várhatóan csökkenti a kockázatot. A prehipertóniával járó kockázatok részben összefüggésben vannak azzal a tendenciával, hogy a BP növekszik az életkorral az iparosodott társadalmakban. Így a prehypertonia a klinikai hipertónia, következésképpen a megemelkedett BP-vel (azaz SBP ≥140 vagy DBP ≥90 Hgmm) társuló kardiovaszkuláris betegség (CVD) és vesekockázatok előfutára. Ezen túlmenően a BP és a CVD kockázata közötti kapcsolat a BP teljes tartományában folyamatos, ezért maga a prehipertónia összefügg a BP-vel kapcsolatos morbiditással és mortalitással. Így a prehypertension kezelésének célja a hipertónia megelőzése és a BP-hez kapcsolódó túlzott CVD kockázat csökkentése ebben a preklinikai tartományban.

Bár a prehypertension kezelése elsősorban nem farmakológiai életmódváltás, a BP ezen tartományának újradefiniálása az egészségügyi szolgáltatók szerepének hangsúlyozását is szolgálja a kezelésében. A JNC korábbi jelentéseiben a „magas normál” vagy az „optimálisnál magasabb” BP kifejezések már korábban is utalhattak arra, hogy a megfelelő intézkedéseknek a közegészségügyből vagy a laikus közszférából kell származniuk, de a „prehypertension” címke egyértelműen felhívja a figyelmet az orvos. A prehypertension kezelése megfelelő cél a klinikusok számára, sokféle gyakorlati környezetben.

Ez az áttekintés a prehypertension epidemiológiáját és kockázatát, a kezelési ajánlások alapjául szolgáló bizonyítékokat, a prehypertension klinikai és közegészségügyi következményeit és kezelését, valamint a kezelési ajánlások végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalja.

Fogalommeghatározások és epidemiológia

A „prehipertónia” a szisztolés BP (SBP) 120–139 vagy a diasztolés BP (DBP) 80–89 Hgmm, „2 vagy több megfelelően mért ülő BP leolvasás alapján a két vagy több irodai látogatás során”. 1 Ha az SBP és a DBP különböző kategóriákba tartozik, akkor a 2 nyomás közül a magasabbhoz tartozó kategóriát alkalmazzák. 2 A prehipertenzió a korábbi „magas normál” (130–139/85–89 Hgmm) és az „optimális feletti” (120–129/80–84 Hgmm) BP kategóriákat váltja fel. 1,2 A „borderline hypertonia” kifejezést pontatlanul és következetlenül határozták meg, ezért nem szabad használni. A „normális” (korábban „optimális”) BP az SBP 3 definíciója. A nőknél ritkábban fordul elő prehypertonia, mint a férfiaknál (23% szemben 40%). A prehipertónia túlsúlyhoz/elhízáshoz társul, 3,4 arra utal, hogy ennek az állapotnak az előfordulása idővel növekszik, ha az elhízási járvány tovább növekszik. A ≥60 éves korúaknál kisebb az esély a prehypertonia kialakulására, mint a fiatalabbaknál (24% szemben a 34% -kal), valószínűleg azért, mert az idősebb korosztályban az egyének többsége (65%) klinikai hipertóniává vált. A hipertóniához hasonlóan a prehypertonia is más CVD kockázati tényezőkkel, például diszlipidémiával és elhízással foglalkozik. A ≥1 egyéb rizikófaktorral rendelkező prehypertenzív betegek aránya> 85% (korrigált relatív kockázat, 1,65 a prehypertension esetében a normálhoz viszonyítva). 4,5

A magas vérnyomáshoz kapcsolódó túlzott kockázat

A CVD kockázata fokozatosan növekszik a BP teljes tartományában, beleértve a korábban normálisnak tekintett tartományokat is. 7 Például a szívkoszorúér és a stroke halálozásának kockázata a 135 Hgmm-es SBP-vel együtt megduplázódik a 115 Hgmm-es SBP-vel járó kockázattal. 8 A normál BP-vel összehasonlítva a prehypertension az összes ok 27% -os és a CVD mortalitás 66% -os növekedésével jár. 5.

Figyelembe véve ezt a túlzott kockázatot nagyon nagy populációban, a BP-hez kapcsolódó halálozások becsült 32% -a olyan személyekben fordul elő, akiknek SBP-je 110 és 139 Hgmm között van. 9 Bár a prehypertensionhoz kapcsolódó abszolút események aránya viszonylag alacsony, a prehypertensionnak tulajdonítható morbiditás, mortalitás és egészségügyi költségek jelentősek. Az NHANES-I kohorsz több mint 20 éves nyomon követésén alapuló szimuláció során a kórházi kezelések becsült 3,4% -át, az idősek otthonában eltöltöttek 6,5% -át és a halálozások 9,1% -át lehet a prehypertensionnak tulajdonítani. 10.

A prehypertonia okozta túlzott kockázat mechanizmusát feltételezhetően megegyezik a magas vérnyomásból eredő kockázattal. Ismeretes, hogy a prehypertonia szubklinikai érelmeszesedéssel jár, ideértve a megnövekedett koszorúér-érelmeszesedést 11, valamint a megemelkedett carotis és brachialis intima-media vastagságot. 12 Ezen túlmenően a prehypertonia összefügg az emelkedett C-reaktív fehérjével (CRP), a 13,14 tumor nekrózis faktor-α, 14 homocisztein, 14 oxidált LDL, 12 és más gyulladásos markerekkel. 12.

Prehypertension kezelése

A vérnyomás-csökkentéssel járó túlzott kockázat feltehetően megelőzhető a BP csökkentésével. Ezért a prehypertension kezelésének célja a BP normális tartományba történő csökkentése, az életkor előrehaladtával a BP emelkedésének megakadályozása és a BP-vel kapcsolatos CVD események megelőzése. Bár széles körű bizonyíték van arra, hogy a prehypertension hatékonyan kezelhető, a kezelés hatása az eredményekre nagyrészt ismeretlen.

A legtöbb beteg kezelése nem gyógyszeres beavatkozásokból áll, amelyek csökkentik a BP-t. Diabetes mellitusban (DM) vagy krónikus vesebetegségben (CKD) szenvedő betegeknél a farmakológiai kezelést is figyelembe kell venni.

Nem gyógyszeres beavatkozások

A JNC-7 5 nemfarmakológiai kezelést javasol az 1. prehypertonia kezelésére (táblázat). A klinikai vizsgálatok során minden kezelés bizonyítottan jelentősen csökkenti a BP-t, és a legtöbb bizonyítottan megakadályozza a magas vérnyomás kialakulását.

A magas vérnyomás kezelése

Stratégia * Ajánlás SBP-hatás a magas vérnyomásban A hipertónia előfordulására vagy prevalenciájára gyakorolt ​​hatás N/A azt jelzi, hogy nem érhető el.* Az egészségügyi szolgáltatókkal kapcsolatos további információk a www.nhlbi.nih.gov oldalon találhatók. A DASH étkezési szokásaival kapcsolatos információk a betegek számára a www.nhlhbi.nih.gov/health/public/heart/hbp/dash oldalon találhatók. DASH étrendi minta4-5 gyümölcs/nap3,5 Hgmm62% -kal csökkent (prevalencia) 4-5 zöldség/nap 2-3 alacsony zsírtartalmú tejtermék/nap 15 A DASH-tanulmányt kifejezetten a fogyás és a csökkent nátrium-bevitel kivételével olyan beavatkozások tesztelésére tervezték, amelyekről már ismert volt, hogy csökkentik a BP-t (lásd alább). Ennek a táplálkozási mintának a BP-re gyakorolt ​​hatását randomizált, kontrollált táplálkozási vizsgálatban tesztelték 459, 80–95 Hgmm és SBP-s DBP-vel rendelkező személyben. 1. stádiumú magas vérnyomás (29%).

Egy tipikus amerikai kontroll étrendhez képest a DASH étrendi szokás 5,5 Hgmm-rel csökkentette az SBP-t és 3,0 Hgmm-rel a DBP-t (mindegyik P 18 A DASH vérnyomáscsökkentő hatását a prehypertensionban a DASH nátrium-vizsgálat 19 és a PREMIER-vizsgálat igazolta. Összességében a prehypertension normális BP-re csökkent a DASH étrendet fogyasztó résztvevők 62% -ában. 21

Fogyás

A kiterjedt klinikai vizsgálati adatok a súlycsökkenés jelentős és jelentős BP-csökkentő hatását dokumentálják. A BP csökkenése a normális testtömeg-index (BMI) elérése nélkül is bekövetkezik. 25 randomizált, kontrollált vizsgálat meta-analízisében 1 kg súlycsökkenéshez társult az SBP és a DBP ~ 1 Hgmm-es csökkenése prehypertoniában szenvedő egyéneknél. Az ebben az elemzésben szereplő kísérletek közül a legnagyobb, a magas vérnyomás-megelőzés (Trial of Hypertension Prevention, TOHP) 23 nagyobb hatást mutatott. Ebben a kísérletben a magatartásbeli súlycsökkentő beavatkozás a prehypertoniás felnőtteknél átlagosan 2 kg-os testsúlycsökkenést eredményezett 6 hónapon belül, ami az SBP átlagos 3,7 Hgmm és a DBP 2,7 Hgmm átlagos csökkenésével járt. Ez a súlycsökkentő beavatkozás az incidens hipertónia 42% -os csökkenésével járt. 24 Bár ennek a hatásnak a pontszámai eltérőek, a súlycsökkenés BP-re gyakorolt ​​hatásának 25–28 bizonyítéka erős és következetes.

Csökkentett nátrium bevitel

Az epidemiológiai felmérések következetes közvetlen összefüggést mutatnak a nátrium-bevitel és a BP között, 29,30, és számos emberi kísérlet azt mutatja, hogy a nátrium-bevitel csökkentése a BP csökkenéséhez vezet. A randomizált klinikai vizsgálatok átfogó áttekintésében a napi 76 mmol/l nátrium-bevitel átlagos csökkenése összefüggésbe hozható a BP 1,9/1,1 Hgmm-es csökkenésével a pre-hipertóniában szenvedő betegeknél. 31 Bár a hatás szerénynek tűnik, a TOHP-1 kezelési karja, amely viselkedési beavatkozást nyújtott a nátrium bevitel csökkentésére, hasonló BP csökkenést mutatott, a nátrium bevitel csak 44 mmol/l csökkenéssel, a hipertónia incidenciájának 38% -os csökkenésével. 23 Noha a lakosság körében a csökkent nátrium-bevitel nehezen megvalósítható, ami nagyrészt az élelmiszer-előállítási gyakorlatoknak tudható be, az életmódbeli kísérletek általában azt mutatják, hogy a csökkent nátrium-bevitel, ha elértük, általában fenntartható. 20,23,32,33

Rendszeres fizikai aktivitás

Számos tanulmány negatív összefüggést talált a szokásos fizikai aktivitás és a magas vérnyomás kialakulása között. Ezt a kapcsolatot mindkét nemnél, minden korosztálynál, valamint feketéknél és fehéreknél megfigyelték. 34–36 Ezenkívül számos klinikai vizsgálat bizonyítja, hogy a megnövekedett fizikai aktivitás csökkentheti a BP-t, függetlenül a testtömegre gyakorolt ​​hatástól, 37–39, bár ez a megállapítás nem univerzális. 40 Ugyanakkor 2 metaanalízis arra a következtetésre jut, hogy a fizikai aktivitás függetlenül csökkenti a BP-t. 41,42 Ezen metaanalízisek egyikében az 50 vizsgálatból 42 42 jelentett eredményeket egy nem hipertóniás alcsoportban, amely feltehetően a prehypertenzióban szenvedők nagy részét foglalja magában. A másik metaanalízisben 41 az átlagos kiindulási BP 43,44 volt, de a klinikai vizsgálatok eredményei következetlenek voltak, 45–47, és a legnagyobb vizsgálat nem mutatott szignifikáns hatást a BP-re, ha az alkoholfogyasztást napi 1,3 italral csökkentették. Mindazonáltal néhány jól elvégzett kísérlet hasznot mutat, 45 és egy metaanalízis azt sugallja, hogy az alkoholfogyasztás mértéke, függetlenül más hatásoktól, például a kapcsolódó fogyástól, csökkenti az SBP-t. 48 A metaanalízis során végzett vizsgálatok csaknem fele nem hipertóniás résztvevőket tartalmazott, az SBP csökkenése> 3,5 Hgmm volt ebben az alcsoportban. 48 Összességében a bizonyítékok az alkoholfogyasztás mérséklésének kedveznek a jelenleg ajánlott határértékekig (férfiaknál napi 2 uncia, nőknél napi 1 uncia) a prehypertension kezelésében.

A fent áttekintett bizonyítékok alapján a BP csökkentésére szolgáló, e nem gyógyszerészeti stratégiák mindegyike jelenleg ajánlott prehypertoniában szenvedő felnőttek számára. 1 Mint fentebb említettük, ez a célpopuláció rendkívül nagy. Nincs azonban arra utaló jel, hogy ezek a mérsékelten végrehajtott beavatkozások bármelyike ​​nem biztonságos, és a legtöbb hatékonynak bizonyult férfiaknál és nőknél, feketék-fehéreknél, valamint idősebb és fiatalabb egyéneknél, amelyek mind azt sugallják, hogy átfogó ajánlások vannak megfelelő. Ezen stratégiák közül több kombinálása egyidejűleg a BP 17,19,23,32 további csökkenéséhez és a magas vérnyomás előfordulásának ~ 50% -os csökkenéséhez vezet. 20,21,49

Farmakológiai beavatkozás

A JNC-7 jelentése javasolja a gyógyszeres kezelést, „ha az életmód megváltoztatásának vizsgálata nem csökkenti… a BP-t 130/80 Hgmm-re vagy annál kevesebbre” DM-ben vagy CKD-ben szenvedő betegeknél, 1 ez azt jelenti, hogy ezekben a klinikai alcsoportokban a prehypertensiont farmakológiailag kell kezelni. Ezek az ajánlások klinikai vizsgálatok bizonyítékain alapulnak, amelyek azt sugallják, hogy a magas vérnyomás kialakulásakor a BP-kezelés céljának alacsonyabbnak kell lennie ebben a populációban. 50 A farmakológiai terápia előnyei azonban cukorbetegségben vagy CKD-ben szenvedő prehypertenzív betegeknél nincsenek megalapozva, különösen az életmód-módosítással összehasonlítva. 51 Mindazonáltal, figyelembe véve a kedvezőtlen eredmények magas kockázatát ebben a populációban és az eddigi bizonyítékokat, a gyógyszerek alkalmazása ebben az alcsoportban ésszerű. 1,2,51 Azonban a nem gyógyszeres terápia folyamatos hangsúlyozása az ellátás egyik fontos eleme.

A prehypertenzióban szenvedő más betegek gyógyszerterápiája jelenleg nem igazolható. A felnőttek népességének> 30% -ánál a gyógyszeres kezelés túlzottan drága lenne, potenciálisan mellékhatásokat és káros biokémiai változásokat okozna, amelyek ellensúlyoznák a BP csökkentésének minden jótékony hatását, és ami talán a legfontosabb, nem foglalkozna az emelkedett BP alapjául szolgáló módosítható okokkal, mégpedig nem optimális étkezési szokások, túlsúly/elhízás és alacsony fizikai aktivitás.

Klinikai és közegészségügyi következmények

A prehypertension kezelésének lehetséges hatása spekulatív, mivel nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy a BP kezelése ebben a tartományban csökkent CVD eseményekhez vezetne. A prehipertóniával rendelkező, általános populációban végzett kimenetelű vizsgálatnak, amely képes bizonyítani a BP csökkentésének jótékony hatásait ebben a tartományban, túlságosan nagynak kell lennie. Tekintettel azonban a rizikófaktorok csoportosulására, amelyeknél a vérnyomás-emelkedés magas, 4 eredmény-vizsgálat lehetséges a magas kockázatú vérnyomáscsökkentőknél. Valóban, van már 1 ilyen vizsgálat: koszorúér-betegségben és prehypertensionban szenvedő betegeknél, akiket 2 különböző vérnyomáscsökkentő szerrel kezeltek, a CVD-események csökkentek és csökkentek a BPD-ben, összehasonlítva a kontrollcsoporttal. Az a tény, hogy a vérnyomáscsökkentő kimenetel egyenértékű csökkenést mutatott a vérnyomáscsökkentő szerek különböző osztályaiban ebben a kísérletben és másokban 53, arra utal, hogy az előny a BP csökkentésének tulajdonítható, és ezért hasonló hatásosságú nonfarmakológiai beavatkozásokkal várható. A folyamatban lévő kísérletek lehetőséget kínálhatnak arra, hogy tanulmányozzák a hosszú távú életmódváltás hatását a CVD kimenetelére. 54.

Közvetlen bizonyítékok hiányában a nonfarmakológiai kezelés hatása a CVD helyettesítő markereire (a BP mellett) a haszon valószínűségére utal. Például a DASH és a súlycsökkenés a teljes és az LDL-koleszterin 17,55,56 csökkenésével, valamint a gyulladásos mediátorokkal, például a CRP, 57, a fogyás pedig a vércukorszint és az inzulinrezisztencia csökkenésével jár. 55,57

Végrehajtás

Esetmegbeszélés

Egy egyébként egészséges középkorú nőnél a jelenlegi irányelvek szerint prehypertension diagnosztizálható. Annak a valószínűsége, hogy a következő 4 évben magas vérnyomás alakul ki, közel 40%. 6 A hipertónia kialakulásának életében fennálló kockázata a becslések szerint ≥80%. 65 Jelenlegi BP-je fokozza a CVD események kockázatát a normál tartományban lévő BP-vel összehasonlítva (2, a nátrium-bevitel napi 2400 mg-ra vagy annál kevesebbre csökkentése, a mérsékelt fizikai aktivitás 30 naposra növelése a legtöbb napon, és nem igyon 1 uncia alkohol naponta. Rövid motivációs tanácsadási technikákat alkalmazva 61 a klinikusnak fel kell mérnie a változásra való készségét, segítenie kell rövid és hosszú távú célok kitűzésében, és meg kell határoznia a további segítség forrásait, például a viselkedésváltoztatási tanácsadást. ezen ajánlások egy részének vagy mindegyikének elfogadása érdekében nagy a valószínűsége annak, hogy a BP csökken, és a hipertónia kialakulását megakadályozzák vagy késleltetik.

Perspektívák

A „prehypertension” kategória létrehozása felhívja a figyelmet a BP preklinikai tartományára, amelynek klinikai és közegészségügyi jelentősége van. A prehipertónia gyakori, és valószínűsíthetően megnő a prevalenciája, ha az elhízási járvány tovább növekszik. Ez az állapot a CVD túlzott kockázatával jár, és gyakran klinikai hipertóniává alakul. A kezelési stratégiák minden beteg esetében hangsúlyozzák a nem gyógyszeres életmódbeli beavatkozásokat, antihipertenzív gyógyszerek hozzáadásával néhány magas kockázatú alcsoportban (azaz DM és CKD). Ezek a kezelések hatékonyan csökkentik a BP-t és megakadályozzák a magas vérnyomást. A prehipertónia kezelési stratégiájának megvalósításához a betegek, a közegészségügyi szervezetek, a klinikusok, az ipar és az egészségbiztosítók figyelme szükséges. A sikeres kezeléssel ésszerűen számíthatunk a CVD morbiditásának és mortalitásának csökkentésére.