Mennyi magas vérnyomás tulajdonítható a túlsúlynak, az elhízásnak és a hiperglikémiának a korrigált népesség hozzárendelhető kockázatának felhasználásával felnőtteknél?

1 Hallgatói Kutatási Bizottság, Preventív Orvostudományi és Közegészségügyi Kutatóközpont, Iráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán

2 Megelőző orvostudományi és közegészségügyi kutatóközpont, Közösségi Orvostudományi Tanszék, Iráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán

3 Ápolási tanszék, Ápolási Kar, Tabriz Orvostudományi Egyetem, Tabriz, Irán

4 Megelőző orvostudományi és közegészségügyi kutatóközpont, Pszichoszociális Egészségügyi Kutatóintézet, Közösségi és Családorvosi Osztály, Orvostudományi Kar, Iráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, Irán

Absztrakt

1. Bemutatkozás

Az abnormális artériás vérnyomás hipertóniának vagy magas vérnyomásnak (HBP) tekinthető [1]. A hipertónia legnépszerűbb típusa az elsődleges magas vérnyomás, amelynek prevalenciája kilencvenöt százalék (95%) [2]. Számos tanulmány kimutatta, hogy a magas vérnyomás világszerte emberek millióit érinti a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázata szempontjából, amelyekben a helyzet egyre rosszabb.

Mivel a különböző okok különböző betegeknél vérnyomáshoz vezethetnek, a HBP-t heterogén rendellenességnek tekintik [3]. Tanulmányok azt mutatják, hogy a HBP egyes genetikai, metabolikus és viselkedési tényezők, például az elhízás [4], a vércukorszint és az egyéb tényezők közötti kölcsönhatás eredménye. A túlsúly és az elhízás, mint antropometriai kockázati tényezők, nagyobb eséllyel rendelkeznek a magas vérnyomással [1].

Ezen bizonyítékok alapján a túlsúly csökkenését kritikus elemnek tekintik a HBP szabályozásában mind a gyermekek, mind a felnőttek körében [6]. Felnőtteknél a HBP előfordulásának 75% -a közvetlenül az elhízás következménye [7]. Ezenkívül néhány korábbi tanulmány megvizsgálta annak meghatározását, hogy az antropometriai és metabolikus tényezők befolyásolhatják-e a vérnyomást; elengedhetetlen azonban a megelőző programok kidolgozása és a kapcsolódó útmutatások biztosítása a magas vérnyomás káros következményeinek kezelésére és csökkentésére a jól ismert kockázati tényezők tekintetében.

Az olyan megerősített kockázati tényezők közül, mint a kóros testtömeg-index (BMI) [2] és a magas vércukorszint (HBG) [5], amelyek növelhetik a vérnyomás kockázatát, kevés tanulmányt végeztek megelőző megközelítéssel annak megállapítására, hogy a figyelembe vett kockázati tényezők mennyivel csökkenthetik a magas vérnyomás előfordulásának kockázatát. Sőt, korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy e két kockázati tényező hatása a vérnyomásra hangsúlyosabb lehet a többi ismert rizikófaktorhoz képest [8–10]. Mindezek figyelembevételével viszonylag nagy mintamérettel végeztük el ezt a keresztmetszeti vizsgálatot annak megvizsgálására, hogy a hipertónia prevalenciája mennyiben tulajdonítható a túlsúlynak, az elhízásnak és a HBG-nek. Megvizsgáltuk a HBP elméleti prevalenciáját a nemi életkorú alcsoportokban (férfiak +30 és nők +30), ha a túlsúly, az elhízás és a HBG kiküszöbölésre került.

2. Anyagok és módszerek

Ezt a tanulmányt Teheránban (Irán fővárosa) hajtották végre 2019-ben. Ezt a tanulmányt az etikai irányelvek alapján végezték el, majd az Iráni Orvostudományi Egyetem Kutatási Tanácsa jóváhagyta.

Az adatokat szűrővizsgálati programból nyertük, a cél a hipertónia prevalenciájának és a hozzájuk kapcsolódó kockázati tényezőknek a megbecsülése volt. A vizsgálat alanyai a 30 éves vagy annál idősebb személyek voltak. A vizsgálati alanyok összegyűjtésére rétegzett többlépcsős mintavételi módszert alkalmaztunk. A résztvevőket 16 egészségügyi intézménybe hívták át szűrésre Teheránban és annak külvárosában, kiképzett személyzettel. Végül 7612 résztvevőt vontak be ebbe a tanulmányba. A HBP-re, a BMI-re, a vércukorszintre és a demográfiai jellemzőkre, például az életkorra és a nemre vonatkozó információk összegyűjtéséhez egy szokásos ellenőrzőlistát használtunk. Ennek megfelelően ez az ellenőrzőlista mérőeszköz volt a WHO STEPS kézikönyv szerint.

2.1. Mérések

Az antropometriai változók mérése ajánlott módon történt. Használat előtt az összes műszert kalibrálták. A magasság és a súly mérésére a résztvevőknek könnyű ruházatuk volt, cipő nélkül. Ezt követően a BMI indexet alkalmaztuk az elhízás értékelésére. Ezen index alapján az alanyokat a WHO iránymutatása alapján négy csoportba sorolták az alábbiak szerint: A BMI tartományok alsúlyúak, 18,5 kg/m 2 alatt vannak; normál súly, 18,5-25; túlsúlyos, 25-30; és elhízott, több mint 30 [11, 12].

15 perces pihenés után kétszer mértük meg a vérnyomást minden ember számára a standardizált higany vérnyomásmérők segítségével, 10–15 perces intervallummal. E két mérés átlagát vérnyomásnak tekintették, amelyet aztán feljegyeztek. Felnőtteknél a szisztolés vérnyomás legfeljebb 120 Hgmm, a diasztolés vérnyomás pedig legfeljebb 80 Hgmm volt normális vérnyomás. A 140 Hgmm vagy annál nagyobb szisztolés vérnyomást és/vagy a 90 Hgmm vagy annál nagyobb diasztolés vérnyomást HBP-nek tekintették [13]. Ha a becsült átlagos vérnyomás legalább 140/90 Hgmm volt, akkor az alany hipertóniás volt [14].

Az American Diabetes Association iránymutatását alkalmazták a gyors vércukorszint (FBS) mérésére. A kiképzett személyzet elvégezte a vércukorszintet. Az FBS-t vénás vérmintával vettük 12 órás éjszakai éhezés után. Ezenkívül azokat az alanyokat, akiknek FBS-je 110 és 125 mg/dl, illetve FBS legalább 126 mg/dl, az éhomi glükóz károsodottnak, illetve cukorbetegségnek tekintették [15].

A magas vérnyomás és HBG (≥126) kórelőzményeket egy elvégzett kezelés során magas vérnyomással és cukorbetegséggel diagnosztizálták, függetlenül a vérnyomástól és az FBS szintjétől a szűrési program során.

2.2. Statisztikai analízis

Az átlagot (± SD) és a százalékot használták az eredmények értelmezésére a folyamatos és kategorikus változók életkor és nem szerinti csoportonként. A túlsúly, az elhízás és a HBG előfordulását életkor (+30) és nemi csoportok szerint becsülték meg. Ezenkívül a HBP prevalenciáját megbecsülték életkor, nem, BMI és FBS csoportok szerint, majd a chi 2 statisztikai módszerrel tesztelték.

Logisztikai regressziós modellt alkalmaztunk az aflogit modul segítségével a korrigált populáció tulajdonítható kockázati hányadának (PAR%) becslésére a várható kockázati tényezőkre [16]. Az összes feltételezést, amely ehhez a modellhez szükséges volt, szintén teszteltük. Az elemzést és az eredményeket nemi és nemi csoportok szerint rétegeztük, majd az összes vizsgált tényezőhöz igazítottuk.

A kockázati tényező (k) és egy adott eredmény közötti alkalmi összefüggésre egy becsült PAR következtethet, amely meghatározza a megelőzés beavatkozási útjait [17]. Megvizsgáltuk a BMI és az FBS közötti potenciális interakciós kifejezést, és ennek megfelelően nem észleltünk szignifikáns interakciót

. A HBP becsült prevalenciájának (1 - becsült PAR%) szorzásával kiszámolták a HBP elméleti prevalencia arányát a túlsúly, az elhízás és a HBG kiküszöbölése után. A korrigált esélyhányados becsléséhez a logisztikai regressziós modellt alkalmaztuk. Az összes statisztikai elemzést 95% -os szignifikancia szinten végeztük a STATA szoftver 14-es verziójával.

3. Eredmények

Ebben a vizsgálatban 7612 alany (48% férfi és 52% nő) került be. A résztvevők átlagos életkora 47 ± 0,15 éves volt (30 és 93 év között volt), és az alanyok többsége (35,1%) mindkét nemnél a 30–39 éves korosztályba tartozott. A HBP prevalenciáját 7,4% -nak (95% CI: (6,6, 8,3)) és 10,8% -nak (95% CI: (9,8, 11,8)) számoltuk férfi és női alanyokban. Az alanyok (mindkét nem) körülbelül 37,4% -a (95% CI: (36, 38)) volt túlsúlyos, 25,1% (95% CI: (24, 26)) elhízott és 6,1% (95% CI: (5,3), 7)) közülük cukorbetegek voltak (≥126). A megállapítások azt mutatták, hogy a hipertóniás esetek 40% -a (95% CI: (37, 44)) és 17% -a (95% CI: (14, 22)) elhízott és cukorbeteg volt. A demográfiai és antropometriai jellemzők részletes eredményeit az 1. táblázat tartalmazza.

A HBG különböző kategóriái miatt kiszámított korrigált HBP PAR% a HBG-vel kombinálva az életkor és nem közötti korcsoportokban a 2. táblázatban található. A becsült PAR% a BMI ≥ 30, BMI: 25–29,9, FBS ≥ miatt 126 és FBS: 110–125,9 27%, 17%, 41% és 30% volt a 30 évesnél idősebb férfiaknál, és szintén 19%, 9%, 37%, illetve 24% volt a 30 évesnél idősebb nőknél . Ezek a becsült PAR% s jelentéktelenek voltak. A 2. táblázat szerint a HBP szignifikánsan társult a ≥ 30 BMI-vel (OR = 2,6

), BMI: 25–29,9 (OR = 3), FBS ≥ 126 (OR = 2,9) és FBS: 110–125,9 (OR = 2,4) 30 évesnél idősebb férfi alanyokban, és ≥ 30 (OR = 2,1), BMI: 25–29,9 (OR = 2,2), FBS ≥ 126 (OR = 2,5) és FBS: 110–125,9 (OR = 2,1) 30 évesnél idősebb nőknél.

Amint a 3. táblázat mutatja, az elhízás (BMI ≥ 30) és a cukorbetegség (FBS ≥ 126) prevalencia aránya 17,7% (95% CI: (16, 18)) és 5,2% (95% CI: (4, 6) ) 30 évesnél idősebb férfi alanyokban, és a 30 év feletti női alanyokban szintén 33,9% (95% CI: (31, 34)) és 7,4% (95% CI: (6, 8)). A BMI és az FBS egyéb kategóriáinak prevalenciáját a 3. táblázat mutatja.

A férfiak körülbelül 0,7% -a (95% CI: (0,5, 1)) és a nők 1,6% -a (95% CI: (1, 2)) egyaránt elhízott és cukorbeteg volt. A HBP tényleges prevalenciája 30 év feletti férfi és női alanyokban 7,4% (95% CI: (6,6, 8,3)), illetve 10,8 (95% CI: (9,8, 11,8)) volt. Eredményeink alapján férfi alanyokban a HBP elméleti prevalenciáját 5,4% -nak (95% CI: (4,7, 6,2)) és 4,3% -nak (95% CI: (3,7, 5,1)) becsülték az elhízás megszüntetésével (BMI ≥ 30), illetve HBG (≥126). A következőkben a HBP elméleti prevalenciáját 8,7% -nak (95% CI: (7,9, 9,6)) és 6,8% -nak (95% CI: (6,1, 7,6)) becsülték az elhízás (BMI ≥ 30) és a HBG ( ≥126) nőknél, ill. Emellett mind az elhízás, mind a HBG kombináció kiküszöbölése megváltoztatta a HBP prevalenciáját 7,4% -ról 3% -ra (95% CI: (2,5, 3,6)) a férfiakban és 10,8% -ról 6,1% -ra (95% CI: (5,4, 6,8)) női alanyokban. A HBP elméleti prevalenciájának további becsléseit a BMI és HBG egyéb kategóriáinak kiküszöbölésével a 3. táblázat ismerteti.

4. Megbeszélés

Ebben a tanulmányban jeleztük, hogy a hipertónia mekkora szerepet tulajdonít a túlsúlynak, az elhízásnak és a hiperglikémiának. Kiértékeltük továbbá a különféle testtömeg-kategóriák és a HBG eliminációjának elméleti hatásait a HBP prevalenciájára.

Eredményeinkből kiderült, hogy a HBP prevalenciája a vizsgált személyekben 7,4% volt a férfiaknál és 10,8% a 30 évesnél idősebb nőknél. A korábbi vizsgálatok eredményeinek jóváhagyásával [11, 18] vizsgálatunkban a HBP prevalenciája az életkor, mint jól ismert kockázati tényező növekedésével nőtt. Ezenkívül eredményeink azt mutatják, hogy elméletileg a HBP prevalenciájának 27% -a férfiaknál és 19% -a 30 év feletti nőknél az elhízásnak tulajdonítható. A férfiaknál a HBP prevalenciájának 17% -a, a 30 évesnél idősebb nőknél pedig 9% a túlsúly miatt. Azonban ezek a számított PAR% s jelentéktelenek voltak, oka lehet az alcsoportok alacsony mintamérete. A cukorbetegség és az elhízás egyidejű figyelembevételével a becsült PAR% elérte a férfiak 59% -át, míg a nők 46% -át. Ennek megfelelően ez kiemeli e két kockázati tényező egyidejű ellenőrzésének fontosságát a HBP prevalenciájának csökkentésében. A következőkben ezen kockázati tényezők egyidejű szabályozásának a HBP csökkenésére gyakorolt hatását tovább magyarázzuk. Eredményeink összhangban voltak a korábbi, ezzel kapcsolatban elvégzett vizsgálatok eredményeivel is. A Framingham-tanulmány eredményei szerint a testtömeg minden 10 százalékos növekedése körülbelül 5,6 Hgmm-rel növelheti a szisztolés BP-szintet [19].

Az elhízás globális terheinek vizsgálatának megállapításai alapján a túlsúlyosak és az elhízottak száma 2030-ban rendkívül nőni fog, és eléri az 1,35 és 573 milliót [20]. Az Iránban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a túlsúly és az elhízás elterjedtsége minden korosztályban és nemi csoportban növekszik, és az elhízás növekedése Iránban az utóbbi években gyors volt [20, 21]. Vizsgálatunkban a túlsúly, az elhízás és a HBG prevalenciája magasabb volt a nők körében, mint a férfiaknál. Egy iráni országos tanulmány (SuRFNCD-2007) alapján, amelyet a nem fertőző betegségek kockázati tényezőinek meghatározására végeztek 15–64 éves korban, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és az elhízás prevalenciája 8,7%, 26,6% és 22,3% volt, illetőleg. A tanulmány megállapította, hogy a cukorbetegség, a magas vérnyomás és az elhízás prevalenciája magasabb volt a nők körében [22]. Megállapításaink összhangban vannak egy Iránban 2014-ben végzett szisztematikus felülvizsgálat eredményeivel [23], amelyek arról számoltak be, hogy ez a különbség a nők alacsony fizikai aktivitásának tudható be.

Bár a HBP, az elhízás és a HBG előfordulását néhány korábbi iráni tanulmányban megvizsgálták, a prevenciós megközelítést tekintve nem volt egyértelmű, hogy a túlsúly, az elhízás és a HBG megszüntetése mennyivel csökkentheti hatékonyan a HBP terhét. Megállapításaink alapján az elhízás kiküszöbölésével a HBP elméleti prevalenciája férfiaknál 5,4% -ra, nőknél 8,7% -ra csökkent.

Amint azt korábban elmondtuk, eredményeinkből kiderült, hogy mindkét nem bejelentendő százalékos aránya elhízott. Emellett a hipertóniás esetek 40% -a, illetve 38% -a volt elhízott, illetve túlsúlyos. A korábbi vizsgálatok alátámasztására megmutattuk, hogy a HBP szignifikánsan összefügg az elhízással mind a férfiaknál (OR: 2,6), mind a nőknél (OR: 2,1). Középkorú és idős embereken végzett vizsgálatunkban bemutattuk a felesleges testsúly megszüntetésének jótékony hatását a HBP prevalenciájának csökkentésére. Számos tanulmány azt állította, hogy az olyan beavatkozások végrehajtása, mint az étrend bevitelének javítása, a fizikai aktivitás növelése és az ülő életmód csökkentése, hatással vannak a HBP megelőzésére a túlsúly csökkentésével [6, 24].

Ezenkívül tanulmányunk azt mutatta, hogy a férfiaknál a HBP prevalenciájának 41% -a, a 30 évesnél idősebb nőknél pedig 37% -a elméletileg a HBG-nek tulajdonítható. Eredményeink alapján a túlsúlyhoz képest a HBG hatása a HBP előfordulásának kockázatára jelentősebb; ezért az elhízás kiküszöbölésével az elméleti HBP prevalencia a férfiaknál 5,4% -ra, a nőknél pedig 8,7% -ra csökkenthető. A HBG eliminációja azonban a HBP prevalenciáját 4,3% -ra, illetve 6,8% -ra csökkentheti a férfiaknál és a nőknél. Eredményeink azt mutatták, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a prediabetikus állapot hatásának jelentőségét a hipertónia prevalenciájának növelésében. Ebben a tekintetben a férfiaknál a HBP prevalenciájának 30% -át, a 30 évesnél idősebb nőknél pedig 24% -át a csökkent vércukorszint okozta. Különösen a cukorbetegséget kell a HBP fontos rizikófaktorának tekinteni. Egy Iránban 2013-ban végzett tanulmány alapján több mint négymillió iráni felnőttnél volt cukorbetegség, amely az utóbbi években 35% -kal nőtt [25].

A következőkben jeleztük mind az elhízás, mind a HBG egyidejű eliminációjának hatását a HBP százalékos csökkenésére, így az esetekben e két kockázati tényező együttes törlésével a HBP prevalenciája 3% -ra és 6,1-re csökkent % a férfiaknál és a nőknél. Eredményeinkkel összhangban több tanulmány azt állította, hogy a magas vérnyomás a cukorbetegséggel is jól megalapozott kapcsolatban áll [26]. E vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a cukorbetegség a hipertóniás esélyének kétszeres növekedésével jár [27], és a magas vérnyomás előfordulásának esélye megduplázódik, ha az FBS 85,8 mg/dl körüli értéket emel [11]. Ebben a tekintetben teljesen egyértelmű, hogy a vércukorszint szabályozása hatékonyan befolyásolhatja a vérnyomásemelés megelőzését.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a túlsúly és a HBG mellett néhány tényező, például a nátrium-bevitel és a családtörténet is befolyásoló szerepet játszik a magas vérnyomás előfordulásában [27]. E megállapítások alátámasztására eredményeink feltárták, hogy a fogyás és a vércukorszint-szabályozás mérsékelten hatékony a magas vérnyomásban.

Számos tanulmány azt sugallja, hogy kiterjedt prevenciós programoknak kell a HBP és a kapcsolódó kockázati tényezők módosítására irányulniuk a célpopulációban. Bár Iránban a cukorbetegség, a magas vérnyomás és az elhízás gyakorisága nem magasabb, mint a fejlett országokban, az eredmények figyelemre méltóak [22]. A vérnyomás jobb kezelése és kontrollja, valamint az elmúlt években megnövekedett tudatosság ellenére a vérnyomás nem csökkent jelentősen [28]. Sőt, meg kell jegyeznünk, hogy az elhízás és a túlsúly módosítható kockázati tényezők. Úgy tűnik, hogy a túlsúly és az elhízás megelőző programjait korai életkorban kell elvégezni. Ennek megfelelően további vizsgálatokat kell végezni a HBP ezen kockázati tényezőinek PAF-re történő becsléséhez gyermekeknél és serdülőknél, hogy elegendő információt nyerjenek a megelőző programok lebonyolításához. Néhány országban azonban korábban néhány tanulmány készült erről a kérdésről. Számos tanulmány kijelentette, hogy a különböző módszerekkel összehasonlítva a népességalapú beavatkozás kevésbé költséges és hatékonyabb a HBP kezelésében más stratégiákkal összehasonlítva, például a HBP kezelése az elhízott vagy a cukorbetegek körében [29].

4.1. Erősségek és korlátozások

Vizsgálatunk néhány erőssége a következő volt: ezt a vizsgálatot viszonylag nagy mintamérettel végeztük, az elemzéshez szükséges információkat egy átvilágítási programból nyertük ki, amelyet az ajánlott irányelvek alapján végeztünk, és a korábbi vizsgálatokhoz képest néhány további tényezőt értékeltünk a PAR becslésében.

Ezenkívül deklaráljuk a tanulmány gyengeségeit és néhány lehetséges elfogultságát. Nincsenek adatok az étrendi tényezőkről, a fizikai aktivitásról, az alkoholról, a család előzményeiről és egyéb kockázati tényezőkről a további vizsgálatokhoz. Ezenkívül a magas vérnyomás, HBG kórtörténet és kezelési előzmények hipertóniásnak és cukorbetegnek tekinthetők, függetlenül a vérnyomástól és a vércukorszinttől a szűrési program során. Ezért alábecsülhetjük a vérnyomás és a vércukorszint közötti összefüggést. Végül e potenciális gyengeségek ellenére reméljük, hogy tanulmányunk eredményei hasznosak lehetnek az egészségpolitika kialakításában és a megelőzési programok megtervezésében.

5. Következtetés

Ebben a kutatásban meghatároztuk, hogy elméletileg a populációban mennyivel csökkenthetjük a magas vérnyomás előfordulását a testfelesleg kiküszöbölésével és a vércukorszint csökkentésével. Ez a tanulmány azt is javasolja, hogy a prevenciós programokat az általános populációban kell végrehajtani, tekintet nélkül a tanulmány által vizsgált kockázati tényezőkre. Az elhízás prioritása ellenére, mint ismert probléma, jelenleg nincs átfogó program az elhízás megelőzésére vagy ellenőrzésére Iránban. Ezeket a megfontolásokat a lehető legrövidebb időn belül be kell tartani a közegészségügyben [30–32]. A tanulmány eredményei hasznosak lehetnek az egészségpolitika kialakításában és a prevenciós programok lebonyolításában.

Adatok elérhetősége

A tanulmány alátámasztására használt adatok kérésre a megfelelő szerzőtől állnak rendelkezésre.

Összeférhetetlenség

A cikk szerzői kijelentik, hogy nincsenek összeférhetetlenségeik ebben a felmérésben.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a kutatást a sz. 14019 Iráni Orvostudományi Egyetemről. A szerzők köszönetet mondanak a Hallgatói Kutatási Bizottságnak a segítségért. A szerzők a Shahid Beheshti Orvostudományi Egyetem egészségügyi személyzetét is értékelik a tanulmánysal való teljes együttműködésükért.